Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-01-30 / 5. szám
„Nem a lélekszám nagyságán múlik egy-egy gyülekezet - s egészében véve hazai egyházunk - jövője, hanem tagjai hitbeli elkötelezettségén.” Bővül a gyülekezetimunkatársképzés... !► 3. oldal „Tessék meghallgatni Krisztus-oratóriumát: utána az ember másképp megy haza. Ez a zseni ismérve. Hát legyünk büszkék és boldogok, hogy Liszt Ferenc a mienk, és ebben az évben mi is és az egész világ megmerítkezünk felséges zenéjében!” Beszélgetés Liszt Ferencről Hegedűs Endre zongoraművésszel !► 6. oldal „Állami előírás tehát az alkotmány szerint, hogy mindenkinek valamilyen módon istenhívőnek, vallásosnak kell lennie.” Világvallások a vulkánok földjén !► 8-9. oldal (F)elolvasott istentiszteletek !► 5. oldal Evangélikus szívvel !► 5. oldal Kétszáz éve született Liszt Ferenc !► 7. oldal Nagyító alatt a médiatörvény !► 10. oldal A világítótorony !► 11. oldal Honterus-emlékhelyek !► 14. oldal A Szilágyi Dezső téri református templomban az úrasztalánál a Szent István-bazilika káplánja, Papp Zoltán ifjúsági referens és Szeverényi János, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos missziói lelkésze Imahétzárta ► Ellentétben a lapunk múlt heti számának címoldalán ismertetett ünnepélyes nyitó istentisztelettel, az ökumenikus imahét fővárosi záró ifjúsági alkalmaként meghirdetett ifjúsági istentiszteleten nem volt jelen egyetlen keresztény felekezet lelkészi vezetője sem. A Budapest-Budai Református Egyházközség Szilágyi Dezső téri templomában január 23-án egybegyűlt fiatalokat azonban láthatóan a legcsekélyebb mértékben sem zavarta a püspökök és más méltóságok hiánya. Az Ökumenikus Ifjúsági Alapítvány (ÖKI) közreműködésével megtartott alkalom résztvevői a református, katolikus és evangélikus szolgálattevőktől egyébként is arra kaptak ösztönzést, hogy - saját felekezetűket nem megtagadva - a jövőben se az egyházat megosztó kérdéseknek, hanem Krisztus követésének tulajdonítsanak jelentőséget... Idén nemcsak az ökumenikus imahét országos nyitó istentiszteletének, hanem ifjúsági záró alkalmának is református gyülekezet temploma adott otthont Budapesten, és történetesen mindkettőben evangélikus lelkész szolgált igehirdetéssel: míg a televízió által is közvetített megnyitón Gáncs Péter elnök-püspök, a budai közösségben Szeverényi János országos missziói lelkész. A két istentiszteleti alkalom között egyéb párhuzam aligha volt kimutatható... Az ifjúsági együttlét nélkülözött minden liturgikus formalitást, a mintegy százfős gyülekezet felszabadult közösségben élte át az együvé tartozás élményét. Köszönhető volt ez a vendéglátók Istent dicsőítő könnyűzenei formációjának is, amelyben az egyházközség vezető lelkésze, Illés Dávid orgonáit, nem utolsósorban pedig a Szent István-bazilika őszinte ökumenikus nyitottságról tanúbizonyságot tevő ifjúsági referensének, Papp Zoltánnak. M EvÉlet-infó Vers, dal, kép a magyar kultúra napján Országos Kölcsey-verseny az orosházi Székács József Evangélikus Gimnáziumban ► A magyar kultúra napja, illetőleg Kölcsey Ferenc Himnuszának megszületése alkalmából a Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium a 2010/2011-es tanévben kilencedik alkalommal hirdette meg a Kölcsey Ferenc versmondó versenyt, rajzpályázatot és népdaléneklési versenyt az ország evangélikus oktatási intézményeiben tanulók, az orosházi diákok és a határon túli, nagykárolyi testvériskola diákjai számára. A képzőművészeti pályázathoz fotópályázat is kapcsolódott; a versenyzők feladata szőkébb hazájuk természeti szépségeinek megörökítése volt. A szavalóversenyre és a rajzpályázatra 7-12. osztályos, az énekversenyre pedig 5-12. osztályos diákok jelentkezhettek. A január 22-i rendezvény szavalóversenyén a kötelező vers Kölcsey Ferenc Himnusza volt, szabadon választott versként pedig Reményik Sándor evangélikus költő egyik költeményét kellett tolmácsolniuk a tanulóknak. Az énekesek kötelező dala az I. kategóriában (5-6. osztály) a Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak; a II. kategóriában (7-8. osztály) a Szépen úszik a vadkácsa a vízen; a III. kategóriában (9-12. osztály) pedig a Kit virágot rózsám adott című népdal volt. A rajzpályázaton a tanulók egy Himnusz-illusztrációval vagy egy reformkori épületről készített festménnyel vagy grafikával, illetve egy korabeli ruhaterv elkészítésével pályázhattak. (A beküldött munkákat az iskola dísztermében tekinthették gimnázium és pedagógiai szakközépiskola, a nyíregyházi Kossuth-gimnázium, az aszódi Petőfi-gimnázium, valamint a Benka Gyula Általános Iskola Szarvasról és az Alberti Evangélikus Általános Iskola. Szép számban voltak jelen az orosházi intézmények tanulói is: érkeztek versenyzők a Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskolából, a meg az érdeklődők.) A vetélkedőn az ország számos evangélikus iskolája képviseltette magát: a Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Kollégium és Szakképző Iskola (Sopron), a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ (Győr), Budapestről a fasori és a Deák téri gimnázium, a bonyhádi Petőfi-gimnázium, a miskolci Kossuth-Liszt Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézményből, Orosháza Város Általános Iskolája és Pedagógiai Szolgáltató Intézményéből, illetve ennek Vörösmarty Mihály, Czina Sándor, valamint Eötvös József Tagintézményéből. W Folytatás a 3. oldalon Két bombázó ára Január 30. - a leprások világnapja ■ Riskóné Fazekas Márta Az első hatásos gyógyszert 1952-ben sikerült előállítani a lepra gyógyítására. A forradalmi hír sokakat hozott akkor lázba, így egy francia újságírót is. Raoul Follereau a következő évben már azon törte a fejét, hogy miképp juthatna el a gyógyszer a föld minden leprabetegéhez. Szakmájából tudta, hogy ehhez két dolog kell: nyilvánosság és pénz. A nyilvánosság megszólítására 1954 januárjának utolsó vasárnapjára imanapot szervezett Párizsban, hogy a távoli világ leprabetegeire felhívja a figyelmet, a civilizált világban pedig arra, hogy teljesen alaptalanok a leprásokkal szembeni sötét félelmek és előítéletek, ezekből az emberiségnek végre ki kellene gyógyulnia. Nem véletlenül választotta ki ezt a napot. A Mahatma Gandhi halálának napjához (január 31.) legközelebb eső vasárnap ez. A legendás Gandhi volt évezredek után az első olyan indiai vezető, aki az emberszámba sem vett leprások érdekében szót mert emelni. Gandhi tabut döntött le, amikor a kasztrendszer legalján levő „érinthetetleneket” - akiken honfitársai átléptek, akiket semmibe vettek - embernek tekintette, és minden lehetséges módon kereste a megoldást a többmilliós indiai leprás tömeg felemelésére. Olyan forradalom volt ez belföldön saját népének sötét gondolkozása ellen, amilyen forradalmat Gandhi a külső gyarmatosítók ellen is győzelemre vitt. A kicsi, csontsovány Mahatma nem véletlenül lett a történelem egyik óriása. A sikeres párizsi imanap azonnali elhatározásra indította Follereau-t, a szervezőt. Mint sajtószakember -könnyűszerrel tudott közbenjárni azért, hogy elterjedjen a gondolat, és január utolsó vasárnapja a leprások világnapja névvel az emberiség legnyomorultabbjaira hívja fel a figyelmet. Nem mindennapi módon kezdett hozzá Follereau a pénzszerzéshez sem: elsőként az Egyesült Államok elnökének, illetve a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének írt levelet. Egyetlen „csekélységet” kért mindkettőjüktől: fejenként egyetlen bombázó repülőgép árát. „Úgy értesültem - írta a két világhatalom vezetőjének -, hogy egy bombázógép mintegy ötmilliárd frankba kerül. Kiszámoltam, hogy két gép ára pontosan elég lenne a világ összes leprabetegének meggyógyítására! Csak ennyit adjanak, nem kérek sokat!” Felhívására soha nem kapott választ. A történelem azonban számon tartja, és Follereau áldott emléke él az általa létrehozott alapítvány csodálatos tevékenységében, valamint a leprások világnapjaként azóta is élő kezdeményezésben. A magyar Lepramisszió története is azzal kezdődött, hogy Dobos Károly református lelkész - Follereauhoz hasonlóan először baráti körben - 1974-ben megtartotta a leprások vasárnapját. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének felhívására ma már mintegy száz országban törekszik a Nemzetközi Lepraügynökség és a Nemzetközi Lepramisszió arra, hogy az évnek ezen az egy napján különösen is hirdesse a széles nyilvánosság„Kiszámoltam, hogy két gép ára pontosan elég lenne a világ összes leprabetegének meggyógyítására!” nak: ez a betegség már régen a múlté lehetne, hiszen gyógyítható! Csak a gyógyszer nem jutott még el mindenkihez. És szükség van a felvilágosításra, a tudatformálásra, a meggyőzésre, a jogvédelemre. Sajnos még ma is - és láthatóan sokáig - nagy szükség van arra, hogy a világ leprabetegei megtudják a jó hírt: betegségük 1952 óta már gyógyítható! De ez nem jutott még el a civilizált világ közvéleményének tudatáig sem - uralkodik a sok évezredes tudatlanság, előítélet. A magyar Lepramisszió nemcsak január utolsó vasárnapján, hanem az egész évben szeretné minél több gyülekezet, egyén és közösség szívére helyezni Krisztus kicsinyeinek, a világ legnyomorultabbjainak sorsát. Gyógyításuk közben az evangéliumot hirdeti számukra a misszió, és Jézus úgy, mint egykor, nemcsak a testüket, hanem a lelkűk sebeit is meggyógyítja. Hálásak vagyunk támogatóinknak azért, hogy az elmúlt évben is eleget tudtunk tenni minden ígéretünknek a leprakórházakban. Az imádságos támogatás mellett 2011-re a kínai Xishuangbanna leprafalu szerencsétlen lakóinak gondozását tettük magunkévá öt évre. Indiában négy leprakórházban vállaltunk segítséget: Dayapuramban lelkigondozók alkalmazásának költségeihez járulunk hozzá. Mivel a leprabetegeknek súlyos lelki válsággal, kitaszítottsággal, a család elfordulásával is meg kell küzdeniük, szakszerű lelki segítségre is szükségük van. A lelkigondozók a legáldottabb eszközök az evangélizálásban. Mirajban a lepragyógyítás finanszírozására, Salurban egészségnevelési tevékenység támogatására, Vadathorasalurban pedig röntgenkészülék beszerzésére, illetve rehabilitációra tettünk ígéretet. „Boldog az, akinek gondja van a nincstelenekre!” (Zsolt 41,2a) A szerző a magyar Lepramisszió igazgatója
