Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-01-23 / 4. szám

12 -m 2011. január 23. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Szeretettükör Most biztosan mindenki meglepődik, de ez az igazság: az alatt a tíz év alatt, amíg egyetemek­re, főiskolákra jártam, én a vizsgaidőszakot sze­rettem a legjobban. Szerettem, hogy magam oszthatom be az időmet, és még ha ez nem is mindig sikerült - olyankor jöttek a „12 óra alatt töltsünk be a fejünkbe 2400 oldalt” jellegű őrü­letek -, élveztem, hogy hagytak olvasni, tanul­ni, és hogy minderről aztán még be is számol­hattam a vizsgákon. A tudnivalók ki- és belélegzése. Erről szól a vizsgaidőszak, és az életünk ritmusa is hason­ló. Befogadás, töltekezés és másokra figyelés, kifelé fordulás egyensúlyára törekszünk. Persze néha felborul a harmónia, és a vizs­gaidőszak is nagy hajtás, hogy meglegyen a ket­tesed, vagy hogy viríthass az indexeddel, hogy mindenki lássa a kávézóban, mekkora okos vagy. De vajon tudod-e, hogy mit szeretnél az életeddel kezdeni? Vagy csak kell a diploma, mert az olyan jól néz ki? Mi alapján választottál pá­lyát? Hogy miből voltak jó jegyeid? De mi az, amihez valóban tehetséged van? Ismered ma­gad? Tudod, hogy mire vágysz? Amire te vágysz? A szeretethimnuszon gondolkodtam ma. Azon, hogy giccses esküvői prédikációk százai, igés lapok miriádjai és ronda keresztény bögrék sem tudják kinyírni. Pál szeretethimnusza (tKor 13) az egyik leglenyűgözőbb szöveg az Újszövet­ségben. És valóban gyönyörű - bár ennek a szép­ségnek semmi köze nincs a romantikához. Pál nem azért írta a szeretethimnuszt a ko­­rinthusi gyülekezetnek, hogy szentimentális ol­vasmány legyen az esküvőiken. Ez egy óriási nagy balhorog volt az arcukba. Veszekedtek és versengtek. Voltak közöttük igazán király te­hetséggel bírók és gyalázatosak is. Kicsinyesek voltak, önteltek és nevetségesek. Nem tudták, kik is ők, és Pál megpróbálta emlékeztetni rá őket. De nem történelemről, biológiáról vagy OSZTOZÓ szociológiáról beszélt nekik, hanem a szerétéi­ről. Nem a szeretetről mint érzelemről, nem a szerelem romantikájáról, hanem a szeretetről mint eredetről. A szeretetről mint forrásról. A szeretetről mint Istenről és Istenről mint Sze­retetről. Ennek a szeretetnek semmi köze nincs a kel­lemes érzelemhez, sőt még csak nem is az ér­zelmekről szól, hanem az igazságról. Arról az igazságról, hogy kik is vagyunk valójában Isten szemében, aki tökéletesen ismer bennünket, és hogy mire is kaptunk tőle elhívást. Isten szeretetének a tükre az, amelybe nézve el tudjuk dönteni, hogy a helyünkön vagyunk­­e, amelyben tisztán láthatjuk magunkat akként a ragyogó lényként, akinek Isten hivatást ad. Most azt gondolod, hogy álmodozó va­gyok? Nelson Mandela mondta: minden dolog lehetetlennek tűnik, amíg el nem végezzük. Úgyhogy a magam részéről azt mondom, járd a neked rendelt utat, és ne érd be kevesebbel a teljesnél, amellyel Isten megajándékoz. ■ Körmendy Petra Névjegy: Körmendy Petra Egyetemi lelkészként dolgo­zom Budapesten, az egye­temi és főiskolai gyüleke­zetben. Egy olyan körben, amelyben bárki otthonra találhat, amelyben mindenki egyenlő, és amelyben ér mindent megkérdezni és megkérdőjelezni, és amely­ben válaszokat is lehet találni. Olyan közös­ség az álmunk, amely nem gondolatokból és kiüresedett formákból épített falakkal ve­szi körül magát, hanem élő, mindig megúju­ló, s egyedül Krisztus, a szabadító Isten sze­­retete köré épül. Ismerkedés színpadon, világhálón és könyvben A történet akár ma is játszód­hatna. Vagy legalábbis néhány hónap múlva, amikor forró a levegő, és hűsít a Balaton vize. Egy fiatalember érkezik a ma­gyar tenger partjára. A külföl­di fiú bizony könnyen felkelti a űüjüJther Kod takarta el a nspfogyntkorAtt .»' Tarolton szólamok - Beszélgetős dr. Balos István karnaggyal. A lélek Itala Az esztergomi l'rlmés Pincében jArtunk. >- '. Újra tuizoóli 01 ABBA? PoliVI Sámlin, oi evangélikus egyhóz. M aurófiai uniós Slnóség KíizeÉíjú események tinédzserlányok érdeklődését. Csakhogy a történet végére ki­derül: semmi és senki nem az, aminek és akinek látszik. Fe­jes Endre történetéhez Presser Gábor írt muzsikát. így szüle­tett meg a Jó estét, nyár, jó es­tét, szerelem című zenés darab, amelyet január 26-án, majd február 3-án, 8-án, 9-én és 12-én játszanak Budapesten, a Nemzeti Színházban. A szín­padon olyan nagyszerű művé­szek láthatók, mint Tórőcsik Mari, Schell Judit, Péterfy Bo­ri és Hollósi Frigyes. Ha te nem szeretnéd a vé­letlenre bízni az ismerkedést, a Balaton helyett a világhálón szörfözz! Persze ott sem mind­egy, merre... Talán még azt evangélikus Manila* kórus sem tudtad, hogy van Face­­book, amikor már létezett evangélikus közösségi oldal. A myLuther január 31-én ün­nepli harmadik születésnapját, amely jó apropó lehet arra, hogy te is csatlakozzál ehhez a virtuális közösséghez. Az oldalt elsősorban középiskolás és a felsőoktatásban tanuló fiatalok látogatják, akik meg­osztják egymással, mi történik velük mindennapjaikban. Re­gisztráció után te is feltölthe­ted kedvenc fotóidat, beszá­molhatsz róla, ha igent mon­dott a táncfelkérésre szíved vá­lasztottja a szalagavatón, vagy imádságos gondolatokat kér­hetsz az előtted álló vizsgák­hoz az ismeretlen ismerősök­től. De verseket és jópofa vi­­deoklipeket is megoszthatsz az oldal látogatóival. Hidd el, ha megismerkedsz a myLuther törzsfelhasználóival, gyakrab­ban fogod megnyitni az oldalt, mint elektronikus postafió­kodat. Kattints, és ismerkedj a www.myluther.hu oldalon! Ugyan mi használhatót mondhat neked, egy evangé­likus fiatalnak egy idős kato­likus szerzetes? Nagyon sokat. Tanulhatsz tőle békességre törekvést, életszeretetet és toleranciát. A szerzetest úgy hívják, hogy Nemes Ödön. A Harmat Kiadó szerkesztőjével, Naszádi Krisztával ült le be­szélgetni. A jezsuita pap igen kalandosan élte több mint nyolc évtizedét. A vasfüggö­nyön megtalálva a rést egé­szen Japánig ment, ahol meg­ismerkedett a szigetország kultúrájával. Most pedig ab­ban segít nekünk, miként él­hetünk szabadon, örömmel és szeretettel. Szabadon, öröm­mel, szeretettel - ez a könyv címe is. Feltéüenül a polcodon van a helye! ■ Jenő t BejsIcntkeiA« Ruginirócló A hií közös, a több* ráadás. Oszd meg, Siógy mt láttál mit írtál, má fotóztál 95238 tazászótás, 15271 bejm^és. 928tag, 15709 teapcsaiai 519® átemel, 1066 zene Á legutolsó képes bejegyzések Ív m t Beiépes | Regisztráció ....... Elfelejts« jebzó? A fegutciso hírek £3 KtpzA os iparmüvnncti olMonUfi •taMikorell élmények: nine« lommi er alagút végén ;:»»■ ’ Megvan a 2011«« i-vaiigelikut rádiói ItteiulirraW’ieh beosJiiia . - Tóhb magyai onhónbnn van InteinM. mim veroiék«« isMon A Való Világ nMeni feljaleittön® buzdítanék a keiovzlónydemokraták Kapunyitási pánik ► Idén a tavalyinál 841-gyel több képzés közül választhat­nak a felsőoktatásba készülők: 3256 alapképzés, 85 egy­séges és osztatlan, 1435 felsőfokú szakképzés és 3484 mes­terképzés áll rendelkezésükre, amelyek közül február 15- ig csak hármat jelölhetnek meg. Nem vagyok matemati­kus, de talán nem túlzás azt állítani, hogy a lehetséges kombinációk száma az elviselhetőség határát súrolja. A döntés tehát nem egyszerű - ráadásul a ponthatárok meg­állapítása után is adódhatnak nem várt fordulatok, ha az érintettek a jelentkezési lapok feladása előtt megfeledkez­nek bizonyos dolgok mérlegeléséről. Gondoljunk bele, mennyi kér­dés keringhet ezekben a na­pokban fiatalok tízezreinek a fejében, mennyi álmatlan éj­szaka, vita és beszélgetés, mennyi kósza hír, mennyi té­ves vagy igaz információ után jutnak el odáig, hogy megne­vezzék a három kiválasztott képzést! A példa kedvéért tegyük fel, hogy fiatal hősünk a Sze­gedi Tudományegyetem Ju­hász Gyula Pedagógusképző Karán meghirdetett gyógype­dagógia szakot jelöli meg első helyen. A teljesség igénye nél­kül vegyük sorra, mennyi min­dent kellett mérlegelnie ahhoz, hogy megszülessen a döntése. Ha kellőképpen elhivatott, mert mindig is tudta, hogy gyógypedagógus szeretne len­ni, akkor „csupán” azt kell fel­mérnie, hol oktatják a legma­gasabb színvonalon az ország­ban a választott tudományte­rületet a www.felvi.hu oldal adatbázisában található húsz gyógypedagógia-képzés kö­zül. A „felméréshez” szükséges tudnivalók - milyenek a taná­rok, a közösség, az elhelyezke­dési lehetőségek és így tovább - általában szájhagyomány útján terjednek. Olyanokat érdemes megkérdezni, akik az adott szakra járnak, vagy ott végeztek. Persze ez sem száz­­százalékos információ, hiszen könnyen lehet, hogy hősünk teljesen mást vár a képzéstől, mint a megkérdezettek. De vannak statisztikák vagy inter­netes fórumok is, amelyek se­gíthetik az eligazodást. Abban az esetben, ha az il­lető nem szegedi lakos, azt is mérlegelnie kell, hogy elsza­­kadjon-e otthonról - adott esetben az ország másik végé­ből -, vállalva a kollégiumi élet kifürkészhetetlen, ugyanak­kor felejthetetlen ösvényeit. Ráadásul a kollégiummal na­gyon mellé is lehet fogni, hi­szen a magyarországi diák­szállások jelentős része nem vagy alig üti meg az európai színvonalat, amiért persze a kollégiumi közösségi élet jócs­kán kárpótolhat, ám például egy tízemeletes fővárosi kollé­giumban, ahol semmilyen kö­zösségi tér nincs, ez sem ala­kul ki egykönnyen. Ezért érdemes, ha lehetőség adódik rá, szakkollégiumba is jelentkezni, ahová ugyan van felvételi, viszont általában igényesebb a szállás, és ki­sebb a lakóközösség, több­nyire hasonló szakterületről érkeznek a diákok, és számos délutáni közös program és/vagy kurzus közül lehet választani, amelyek a szak­mai fejlődést is segítik. Nem utolsósorban pedig.a szak­kollégiumi múlt rendkívül jól mutathat majd az önéletraj­zunkban. Feltehetjük ugyanakkor azt is, hogy hősünk albérletbe szeretne költözni, amelynek a kollégiummal szemben szám­talan előnye van, persze hát­ránya is akad bőven. Ilyenkor azt érdemes elsősorban mér­legelni, hogy ez a megoldás mennyire terheli plusz költsé­gekkel a családi kasszát, ame­lyet az egyetemi évek albérlet nélkül is meglehetősen meg­viselnek. Végezzünk egy gyors fejszá­molást: ha maradunk a kollé­giumnál, akkor havi 10 000- 15 000 forinttal kell számol­nunk, az étkezésre szánt pénz havonta 20 000-25 000 fo­rint, a hazautazás körülbelül 10 000 forint (ez természete­sen attól függ, milyen messze lakik az illető). És akkor még nem számoltunk a tömegköz­lekedéssel, a tankönyvek, jegy­zetek beszerzésének költsé­geivel, nem beszélve a közös­ségi és/vagy kulturális életre (mozi, színház, kiállítás, kon­cert), esetleg a ruházkodásra szánt összegről. Mindezek havonta összesen körülbelül 60 000-70 000 fo­rintot tesznek ki, amiből ké­nyelmesen lehet élni és fiatal­nak lenni. Természetesen „ext­rák” nélkül kevesebb pénzből is kijöhetünk, ám személyes tapasztalatból tudom, hogy a közösségi és kulturális élet örömeit, a külföldi konferen­ciákat és ösztöndíjakat nem érdemes megspórolni az egye­temi évek alatt. Ezért lehet di­ákmunkát is vállalni az iskola mellett, de szülői támogatás nélkül az ösztöndíj és a szoci­ális támogatás Magyarorszá­gon önmagában nem elég a megélhetéshez. Ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy a fővárosban lényegesen drá­gább az élet. Aki pedig nem államilag finanszírozott, hanem költ­ségtérítéses képzésben vesz részt, annak tandíjat is kell fi­zetnie. A példaként válasz­tott gyógypedagógia szakon ez 145 ezer forint félévenként. Az anyagi helyzeten túl a fel­vételi után a legtöbb azon mú­lik, hogy hősünk talál-e megfe­lelő közösséget, amelyben bará­tokra lelhet, amelynek teljes ér­tékű tagja lehet, ahol segítik, odafigyelnek és számítanak rá. Magyarországon jelenleg Budapesten, Debrecenben, Miskolcon, Pécsett, Piliscsabán és Szegeden működik evangé­likus egyetemi gyülekezet, amelyekben számtalan külön­böző közösségi program közül lehet választani, és ahol a lel­készek örömmel állnak a felső­­oktatás újdonsült polgárainak rendelkezésére. Keresztény közösségeink tárt karokkal várnak minden újonnan érke­zőt. Érdemes felkeresni őket, hiszen közösség nélkül elérték­telenedik a szabadidő, sivár és szürke marad az egyébként vonzó és színes diákélet. ■ Laborczi Dóra Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit.

Next

/
Thumbnails
Contents