Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-01-23 / 4. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2011. január 23. !► 13 Egy lehetőség a hitvalló megbocsátásra ► Kormánytervek szerint a jövőben védettebbek lesznek a korábbi rendszerben megfigyeltek személyes, a privát szférájukkal összefüggő adatai. „Itt maga az érintett döntheti majd el, hogy megengedi-e a kutatónak, hogy megismerje és felhasználja azokat az adatokat, amelyek róla, a családi és magánéletéről szólnak, vagy sem. Vagyis itt nem az állam, hanem az érintett dönt majd”- mondja a hivatalos indoklás. Teljesen logikus! Az érintettek egyszer már átélték, hogy az állam döntött a megfigyelésükről. Hiteltelenné tenné a mai állam vélekedését a korábbi államról, ha az érintettek a mai állam gondatlansága miatt másodszor is kénytelenek lennének átélni, hogy a hozzájárulásuk nélkül turkálnak a személyes múltjukban. ■ VEZETÉS EGYKOR ÉS MOST Biblia és menedzsment ■ Dr. Prőhle Péter Kenetteljes, a közérdekre hivatkozó szakmai és politikai mozgolódás tapasztalható ez ellen: vannak, akik úgy vélekednek, hogy az érintettek igenis szenvedjék el másodjára is a magánszférájukba való illetéktelen behatolást, „kukkolást”. De az idősebb generációnak úgy rémlik, hogy a korábbi államban is a közérdekre hivatkozva kukkoltak. A mai állam orgazda, ha továbbra is illetéktelenül kezeli a korábbi állam által - a mai vélemény szerint illetéktelenül - beszerzett személyes információkat. A régi hírszerzői munka elítélésének alapját kérdőjelezi meg az, ha a mai állam az érintettek hozzájárulása nélkül kezeli személyes titkaikat. * * # A kormánytervben a puszta jogi tisztességen túlmenően van egy keresztény szemszögből különösen nagy lehetőség: a megbocsátás egy különleges formája válik lehetővé. A keresztény ember életében a megbocsátás jelentősége amúgy is nagy, mert Jézus így tanít imádkozni: „...és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek..“ Márpedig ez önmagunkra nézve igen veszélyes kérés. Olyan bocsánatért imádkozunk, amilyenre mi is képesnek bizonyulunk az ellenünk vétkezőkkel szemben. Hátborzongató kérés! Nem? Pedig gyakorta éppen ezt kérjük. Egyedül is, és közösen is. Mindennapi imádságunk tényleges jelentése sok esetben tehát az, hogy vétkeink megbocsátása történjen ugyanolyan tapintaüanul és irgalmatlanul, mint ahogyan az ellenünk vétkezőkhöz viszonyulunk gyakorta. Jézus lehajol, és a porba ír, amikor a farizeusok a bűnös asszony megkövezését követelik. A papírokat és kartonokat bálványozó és azok alapján utolsó előtti ítéletet ülő ember vétkei is csupán a porba íratnak, azaz nem kőbe vésetnek. Krisztus-követőként képesek vagyunk-e ugyanerre az ellenünk vétkezőkkel szemben? Nagyon meglepne, ha bebizonyosodna, hogy egyetlen megfigyelőm se volt a legjobb barátaim, legkedvesebb tanáraim, példaképeim és pártfogóim között. Szinte biztosan hírszerzési célponttá tett engem a fiatalkori kiemelkedő szakmai munkám és az ebből adódó tekintélyem. Ezekre nyilván rátett egy lapáttal a származásom. Én azonban látatlanban is megbocsátottam a megfigyelőimnek. Pedig ért hátrány úgy, hogy mögötte bizalmas informáltságot sejtettem. De megbocsátottam azoknak is, akik nem államilag beszervezett megfigyelőim voltak, hanem „csak” szűkebb klikkérdekeket szolgáltak ki az elmúlt évtizedben. És ezért nincs is nekik velem kapcsolatban III/III-as dossziéjuk. így ők most gyanú felett álló, igaz embereknek számítanak. A dossziétlanság által megigazultak. Habár eléggé fájt, amit műveltek ellenem... A kormány terve felcsillantja előttem a megbocsátásnak egy olyan keresztényi lehetőségét, hogy ne járuljak hozzá a megfigyelésem esetlegesen bizonyos személyeket érintő, szennyes vonatkozásainak megismeréséhez. Azaz átvitt értelemben én is porba írhassam a talán legjobb barátom vagy esetleg az egyik legkedveltebb professzorom vétkét. Milyen szép lehetőség, hogy noha a kezembe kerül a személyes titkaimról szóló anyag, mégsem használom, nem szégyenítem meg nyilvánosan a megfigyelőmet! * * * # Apostoli levélben szerepel a tanítás, hogy a személyes konfliktus nem arra való, hogy mindenképp nyilvánosság elé vigyük. Az apostoli levelek olyanra nem tanítanak, hogy az „ismerjük meg múltunkat” mottóval minden személyes dologba kukkoljunk bele, és amit találunk, azt már nyers, alapkutatási anyagként is vigyük a nyilvánosság elé. Arra a pogány is képes, hogy a múlt megismerése címén lobogtassa a róla szóló jelentést. És ha valaki jó farizeus, akkor a jelentést nyilvánosan meg is bocsátja, lehetőleg a piactér közepén, hogy mindenki lássa a megbocsátó jóságát. Krisztus azonban ennél többre tanít minket, magasabb szintet kíván követőitől. A jót és helyeset titkon cselekedj ük, pusztán a jóság és helyesség kedvéért, nem pedig a piactér közepén elérhető nyilvános elismerés reményében. Javallom, hogy mindenki úgy bocsásson meg az ellene vétkezőknek, ahogyan bocsánatot kér és remél mindennapi imádságában! * # # Többen azzal könnyítenek a leikükön: minek is bocsátanának meg, ha az ellenük vétkező nem kért bocsánatot? Sokan összetévesztik a felebaráti elvárások kapcsán jelentkező vétkek fogalmát az isteni elvárások kapcsán jelentkező bűn fogalmával. Az isteni elvárások kapcsán az ember bűnvallást tesz Isten előtt, majd isteni megbocsátásban részesül, azaz Isten a Fia helyettes áldozatára tekintve feloldozza őt az elkövetett bűn kötéséből. Ilyen bűnbocsánathoz valóban feltétel a kereszt teológiájának szellemében tett bűnvallás. Úrvacsorához valóban feltétel, hogy előtte éljen az ember a kereszt teológiája adta lehetőséggel. De a felebaráti elvárások kapcsán a vétkek megbocsátásának nem elengedhetetlen feltétele a vétkek megvallása és a bocsánat kérésé. Sőt egyenesen illene egyoldalúan, előre irgalmasságot gyakorolnunk. Lélekben felkészülni arra az eshetőségre is, hogy amikor valaki esetleg mégis bocsánatot kér a vétkeiért, akkor majd azzal válaszolhassunk, hogy mi már régóta megbocsátottunk a lelkünk mélyén. És ha az illető nekünk hálálkodna, akkor mondjuk csak szerényen, hogy egyedül az Úré a dicsőség. Az Úr is mindent elkészített előre, még mielőtt mi kértük volna. * * * Ahhoz nem kell hit, hogy ha valaki bocsánatot kér, akkor nagy kegyesen megbocsássunk neki. Ez csupán egy „először kapok valamit, és utána adok érte valamit” szintű kufárkodó viszony. Hit ahhoz kell, hogy az ember az ellene vétkezőknek a megbánás legapróbb jele előtt is - tehát bárminemű bocsánatkérést megelőzően is - képes legyen úgy imádkozni, hogy „Uram, bocsáss meg az ellenem vétkezőknek”. Gondoljunk hétköznapi konfliktusainkra szomszédokkal, munkatársakkal vagy akár szeretteinkkel! Milyen sok olyan van ezek között, amely nem igazán isteni elvárás, hanem csupán emberi igény miatt keletkezett feszültség. Készek vagyunk a feszültség oldásáért elsőként lépni? Akkor is, ha a másik felet gondoljuk vétkesnek a feszültségért? Akkor is, ha a másikat reménytelen alaknak tartjuk, és első lépésünk megalázóan egyoldalúnak ígérkezik? Bienvenu püspök az e világi igazságot szolgáló csendőrök számára „nem tette hozzáférhetővé, tudományosan kutathatóvá” Jean Valjean, a frissen szabadult gályarab ezüstétkészlet-lopási vétkét. Sőt a csendőrök szeme láttára az ezüst gyertyatartókat is átadja a vétkezőnek. Jean Valjean „homályosan érezte, hogy a pap bocsánata volt eddig a legerősebb támadás és a legfélelmetesebb roham, amely megrázkódtatta; hogy végleg megkeményszik, ha ellen tud állni ennek az irgalmasságnak...” (Victor Hugo: A nyomorultak) * * # Édesapámról halála órájában lelopták azt a jegygyűrűt, amely korábban az édesapja esküvői gyűrűje volt, majd nagypapám a szüleimnek ajándékozta az esküvőre. Megbocsátottam a tettes vétkét. A gyűrű érdekes története miatt ma is rosszulesik az eltűnése, de nem tartom „kötésben” az elkövetőt, részemről fel van oldva a vétke alól. Nem tudom, ki tette. De homokba írtam vétkét. 2008 nyarán A keresztény megbocsátás napjaink világában című értekezésében Borián Tibor OSchP (piarista szerzetes) a következőt írja: „Pedig a megbocsátó szeretet éppen az erősek erénye. Azoké, akik le tudnak szállni az önközpontúság magas polcáról. A megbocsátás az alázatos emberek erénye! A szemet szemért, fogat fogért gyakorlat pedig a gyöngék sajátja.” Ne feledjük, a jelenlegi jogi szabályozás nem teszi lehetővé, hogy az érintett áldozat megbocsáthasson olyan keresztényi szinten, hogy eltérjen a szemet szemért, fogat fogért elvétől, és ne váljon az „ismerjük meg közös múltunkat” mozgalom eszközévé és ismételt áldozatává. A törvényjavaslat jelentősége abban áll, hogy az áldozatok végre saját maguk dönthetnek arról, hogy a róluk szóló anyag miként legyen felhasználva vagy éppen nem felhasználva. A szerző matematikus, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense Különleges kezdeményezés a szerzőpáros, Tomka János és Bőgel György közgazdász szép küllemű kötete. A Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában megjelent, 335 oldalas mű borítóján az isztambuli Hagia Sophia-templom Krisztus Pantokrátor festménye látható, ugyanakkor modern számítógép is egy szemüveg társaságában. Együtt látásra késztet a könyv. Világos elhatárolással tárgyalja a vezetés sajátos feladatkörét, különböző stílusait a mindennapi életben. Bibliai példákat vesz alapul, hogy bemutassa a szereplők vezetési módszerét. Például Mózesét, aki apósa, Jetró tanácsára a zsidó nép szellemi-lelki terelgetéséhez nem kevesebb mint ezer munkatársat választott ki, példát adva ezzel minden idők vezetőinek arra, hogy jó vezető csak az lehet, aki a munkát megosztja, delegálja, és a felelősséget is párosítja hozzá. A bibliai alakok sorában megtaláljuk Nehémiást, a templomépítőt, a kapernaumi századost, Pilátust, a felelősséget vállalni nem merő, sodródó vezetőt, Józsefet, az idegen országból érkező különleges tehetséget és békességet teremtő személyiséget, Naamánt, a csúcsmenedzsert, Elizeust, a szakértőt, Barnabást és Sault együtt - és még folytathatnánk a sort. A könyvet azonban kézbe kell venni, és el kell olvasni. A bibliai személyek szinte vezetői archetípusokként kínálnak lehetőséget arra, hogy a szerzőpáros bemutassa a jó és jól képzett vezető tulajdonságait, egy-egy helyzethez alkalmazkodni tudó, változni képes és különféle szituációk megítélésében a szakértelemre és emberismeretre egyszerre alapozó módszereit. A különleges könyv megjelenésének kettős célja lehet. Az egyik az, hogy ha a vezetői munkakört betöltők - a vállalt feladatukra történő szakmai felkészülés közben - kézbe veszik, akarva-akaratlanul közelebb kerülhetnek a Bibliához. Jóllehet a Szentírás szerzői nyilván nem vezetőtípusok bemutatása érdekében írtak Mózesről vagy Jézusról, de személyükön keresztül az olvasó arról is információt kap, mit akart rajtuk keresztül maga Isten elvégezni, megvalósítani. A könyv megírásának másik célja a mai kor által a vezetőkkel szemben támasztott elvárások korszerű megfogalmazása, a zsákutcák vázolása. Sikeres kísérlet a kötet a felmerülő gondok humánus kezelésére, személyiségjegyek és gazdasági törvényszerűségek együttes alkalmazásának felismerésére. A könyvhöz ajánlást írt dr. Bölcskei Gusztáv református püspök. így vélekedik: „Az olvasónak örömteli csodálkozással kell és lehet újra felfedezni azt az igazságot, hogy a Biblia tényleg a meglepetések könyve. Nem idegenek tőle azok a helyzetek, amelyek vezetői felelősségről, irányításról, feladatmegosztásról vagy éppen válságkezelésről szólnak.” E sorok írójának az a megbízatás adatott, hogy a könyv bibliaismereti leírásait lektori szempontok alapján átnézze. A kiadványt jó szívvel ajánlom minden egyházi és világi vezetői tisztet betöltő személynek, lelkészeknek és felügyelőknek, iskolaigazgatóknak és vállalkozásvezetőknek. Egyszóval: szinte mindenkinek. ■ D. Szebik Imre Tomka János - Bőgel György: Vezetés egykor és most - A Biblia és a menedzsment. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2010. Ára 5900 forint. HIRDETÉS_____________________,____________________________________________________________________________ Az imahét alkalmából ökumenikus istentiszteletet tartanak január 23- án, vasárnap 11 órától az orosházi evangélikus templomban. Szolgálnak: dr. Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, dr. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök, Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke és az orosházi gyülekezetek lelkészei. HIRDETÉS_________________________________________________________________________________________________ A leprások világnapjának központi rendezvényét január 30-án, vasárnap délután 4 órakor tartja a Lepramisszió a Budapest VII., Wesselényi u. 53. szám alatti baptista templomban (Wesselényi utca - Hársfa utca sarok, a körúttól néhány percre). Igét hirdet Szabó Gábor Ferenc őrbottyáni református lelkész. Énekszámok: Szluka Lídia evangélikus énekművész. Képes bemutató a Lepramisszió szolgálatáról: Riskóné Fazekas Márta igazgató. A rövid közgyűlést Kapi Zoltán elnök vezeti. Szeretettel várják a támogatókat és az érdeklődőket. SAPIENTIA A Pasztorális tanácsadás és szervezetfejlesztés (MA) -Szakirány: pasztorális tanácsadó (lelkigondozó). - a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem közösen akkreditált mesterképzése. Etikatanár (MA), Család- és gyermekvédő tanár (MA) - tanári mesterképzések 2011 x f r\ ^ > LU I “0 cn 1 — 'Lu 1 m Gyermek- és ifjúságvédelmi tanácsadó - szakirányú továbbképzés. Keresztény társadalmi elvek a gazdaságban - szakirányú továbbképzés együttműködésben a Pápai Szent Tamás Egyetemmel (Angelicum) és a Budapesti Corvinus Egyetemmel. INI § / Q_i fj >1 1 1 0. ^i> A képzésekről bővebben tájékozódhatnak a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola honlapján, a www.sapientia.hu oldalon, illetve tájékoztatás kérhető atanulmanyi.osztaly@sapientia.hu e-mail címen, valamint ad) 486-4418 és a (1) 486-4482-es telefonszámon.
