Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-01-23 / 4. szám
4 •« 2011. január 23. KERESZTUTAK Evangélikus Élet „Az ökumenizmus nem a különböző Gáncs Péter elnök-püspök igehirdetése az ökumenikus imahét országos megnyitóján Budapest-fasori református templom, 2011. január 16. egyházak klubja” ► A püspöki konferenciáknak a Szentföld egyházáért létrehozott koordinációs bizottsága és a szentföldi katolikus püspökök testületé január 9. és 13. között ülést tartott Jeruzsálemben. A tanácskozás témája a katolikus egyház a Közel-Keleten: közösség és tanúságtétel volt. „Nem szabad, hogy történelmünk fogva tartson minket. Két lehetőségünk van: elkülönülve maradunk, ahogyan most, vagy egyesítjük gyengeségeinket, és különféle utakat és módot találunk arra, hogy együttműködjünk, együtt éljük meg Krisztusba vetett hitünket, és tegyünk róla tanúságot. Az ökumenizmus nem a különböző egyházak klubja” - mondta felszólalásában Mounib Younan, Jeruzsálem evangélikus püspöke azon az ülésen, melyet a püspöki konferenciáknak a Szentföld egyházáért létrehozott koordinációs bizottsága és a szentföldi katolikus püspökök testületé tartott január 9. és 13. között Jeruzsálemben. A megbeszélések során szó esett a párbeszédre való nevelésről a zsidó és a palesztin iskolákban, valamint a szeretetről mint a párbeszéd és a tanúságtétel útjáról. Ezen belül az ülés főbb pontjai voltak: az ökumenizmus Jeruzsálemben, a vallásszabadság Izraelben.és a palesztin területeken, a Szentszék és Izrael Állam kétoldalú állandó bizottságának munkája, illetve a vallásközi párbeszéd az iszlámmal és a zsidósággal. „A párbeszéd gyakorlati tapasztalatunk - hangoztatta az evangélikus püspök, aki egyben a Lutheránus Világszövetség elnöke is. - A vegyes házasságok és keresztelések minden probléma nélkül elfogadottak; ami nehéz, az a teológiai vita, mely leginkább ki-ki saját álláspontjának védelméből áll.” Mounib Younan elmondta, hogy az ökumenikus párbeszédre hatással van az 1852-es status quo is, amely a keresztény közösségek jogait szabályozza a Szentföld három szent helyén. „Ez egyrészről áldás, amennyiben meghatározza, hogyan, mikor, mit lehet tenni ezeken a helyeken, másrészt csapás is, amennyiben megakadályozza, hogy megtaláljuk az együttműködés új formáit." Mounib Younan A harmincfős testületet püspöki konferenciák, illetve európai és északamerikai egyházi szervezetek tagjai és képviselői alkották. Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsát (CCEE) RrokMirdita érsek, az Albániai Püspöki Konferencia elnöke képviselte. A koordinációs bizottság 1998- ban jött létre, miután az Amerikai Egyesült Államok püspöki konferenciája kérte az európai püspöki konferenciákat, hogy fogjanak össze a szentföldi egyház támogatására. 1998 óta a bizottság minden évben ellátogat a Szentföldre. M Forrás: Magyar Kurír Felépült a MÖSZ-iskola Haitin Felépült a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MOSZ) által támogatott első iskola Haitin, egy évvel a több százezer épületet romba döntő, 220 ezer halottat követelő és másfél millió embert hajléktalanná tévő földrengés után. A Leogan településen található St. Matheiu iskolában ezer gyerek tanulhat. A segélyszervezet körülbelül nyolcmillió forinttal támogatta az intézmény felépülését - tájékoztatta Fekete Dániel sajtóreferens múlt szerdán a Magyar Távirati Irodát. Az oktatásfejlesztési programhoz 25 ezer euróval járult hozzá az E.ON magyarországi vállalata. Az segélyszervezet eddig több mint tizenötmillió forint értékben nyújtott támogatást a haiti földrengés károsultjainak. Az iskola felépítésén túl - a Henkel támogatásával - audiovizuális eszközökkel is felszerelt rehabilitációs központ megvalósításán dolgoznak. Amíg az épület elkészül, addig az erre a célra felállított sátorban szakképzett vezetők segítenek a 3-12 éves korú gyerekeknek feldolgozni a természeti katasztrófa miatt őket ért traumát. Tavaly januárban ötmillió forint értékben gyorssegély szállítmányt indítottak Budapestről. A GlaxoSmithKline által felajánlott adomány többek között víztisztító tablettát, gyógyszert, kötszert, gyermekpelenkákat, sebfertőtlenítőt és személyes higiéniai eszközöket tartalmazott. A segély szétosztását a szervezet helyszínen tartózkodó munkatársai személyesen felügyelték. M MTI HIRDETÉS_________________________________________________________________________________________________ Utazzon a miskolci evangélikus gyülekezettel! A miskolc-belvárosi evangélikus gyülekezet várja az útitársként csatlakozni kívánó érdeklődőket Szentföldre és Petrába tervezett utazására. Időpont: 2011. november 3-10. Ugyancsak a miskolciak szervezésében utazás Auschwitzba, Krakkóba és Zakopanéba. Időpont: 2011. június 16-19. A részletes programok letölthetők a http://miskolc.lutheran.hu oldalról. Jelentkezés, bővebb felvilágosítás: Miskolc-Belvárosi Evangélikus Lelkészi Hivatal, 3530 Miskolc, Hunyadi u. 8., tel.:46/so5-726 (9 és 16 óra között); Sándor Frigyes evangélikus esperes, 20/824-3222, luther@chello.hu; Baksa László, 20/824-9093, baksa.l@freemail.hu. „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére. Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat. Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj. Bizony, mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is!’ (Mt 5,21-26) Jézus Hegyi beszédét úgy is szoktuk emlegetni mint Isten országának alkotmányát. Az alkotmányozás manapság izgalmas, neuralgikus kérdés EU-szinten éppúgy, mint hazánkban. Megoszlanak a vélemények, hogy vajon mennyiben van helye Istennek egy ilyen közjogi dokumentumban. De ennél még sokkal fontosabb annak a tisztázása, hogy nekünk van-e helyünk, és hol van a helyünk Isten országának alkotmányában. A ma estére kapott igeszakaszban - „alkotmányrészletben” - könnyen magunkra ismerhetünk, sőt az ige fényében magunkra és egymásra találhatunk. Mert bár Jézus tanítványainak valljuk magunkat, mi is gyakran forgatjuk a haragos, ítélkező, egymást minősítő szavak gyilkos fegyvereit. A Mester figyelmeztet, hogy mindannyian eladósodott útitársak vagyunk, akiknek meg kell majd állnunk végső számadásra a Bíró előtt. A jó hír viszont, hogy addig, amíg úton vagyunk, él a lehetőség közös dolgaink rendezésére. Többek között erre kaptuk ezt az imahetet is, mi több: imanyolcadot. Lehet, hogy kívülről szemlélve belterjes, öncélú kegyeskedésnek tűnik a közös imádságnak mint egész világot átfogó, ökumenikus lehetőségnek a meghirdetése. Ha kell, hát fogalmazzunk modernebb terminológiával: az ökumenikus imahét egyfajta kommunikációs gyakorlat 3D- ben, azaz három dimenzióban. Álljunk meg legalább néhány percre, hogy először is újra beszélő viszonyba kerüljünk önmagunkkal. Majd pedig útitársainkkal és végül, de nem utolsósorban azzal az Istennel, akitől indult, és akihez érkezik az életünk. Vegyük sorba ezt a három lépést. Először is, mielőtt Isten felé fordulnánk imádságban, szükséges egy kicsit megtorpannunk, hogy magunkba nézzünk, önvizsgálatot tartsunk. Vajon akad-e még időnk, hogy önmagunkkal szóba álljunk, tisztába kerüljünk? Hiszen gyakran magunk elől is menekülünk, magunkkal se vagyunk beszélő viszonyban... Vajon milyen indulatok feszülnek bennünk? Segíthet József Attila megrázóan őszinte vallomása, aki magába tekintve döbbenten állapítja meg: „Én úgy hallgattam mindig, mint mesét / a bűnről szóló tanítást. Utána / nevettem is - mily ostoba beszéd! / Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva. // Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség / barlangja szivem.” Ha olykor sokkoló élmény is, de vállaljuk, hogy önmagunkba nézünk. Jézus ugyanis esélyt lát a gyógyító emlékezésre. A felolvasott alapigében feltételezi, hogy még időben eszünkbe jut: atyánkfiának valami panasza van ellenünk... Ha eljutunk eddig a felismerésig, máris mozdulhatunk, hogy odaforduljunk, elinduljunk egymás felé. A másik felé, aki nem ellenségem, legfeljebb ellenfelem. Útitárs, adóstárs, akivel tanácsos peren kívül kiengesztelődni, megegyezni, megbékülni. De erre igazán csak akkor van esélyem, ha felfedezem benne a testvért, az atyafit. Tudom, kicsit archaikus, elavult szemléletnek tűnik egymásban atyafit látni. Pedig a 2i. században is ez a korszerű, egészséges emberkép. Jézus Isten országa alkotmányának „preambulumában” éppen a békességet teremtő Isten-fiakat mondja boldogoknak. Továbbá a szelídeket, akikről nem kevesebbet állít, mint hogy „ők öröklik a földet”. De hogyan juthatunk el erre az új látásra? Csak úgy, ha áüépjük önmagunk és embertársaink árnyékát. Ha túllátunk és túlmutatunk önmagunkon - a Mesterre. Ő felszabadít arra, hogy az univerzum mindenható és örökkévaló Urát bátor, gyermeki bizalommal így szólítsuk: „Mi atyánk..!’ Ez az újra felfedezett felső szál segít, hogy kitaláljunk összekuszált életünk labirintusából. Ez az újratanult vagy éppen most ízlelgetett édesatyanyelv, az imádság segíthet többek között abban is, hogy kigyógyuljunk a magunkat és másokat mérgező beszéd fertőző betegségéből. Jézus igazi orvosként nem tüneti kezelést alkalmaz, hanem radikális, a gyökerekig ható terápiát kínál. Rámutat igénkben, hogy a gyilkos mozdulat gyilkos szavakban és indulatokban gyökerezik. A megoldás nem a gyűlölet elfojtása, nem az összeszorított fogak torz mosolydiplomáciája, hanem valódi, többdimenziós kiengesztelődés és megbékélés. Isten atyai szeretetének világosságában elfogadni önmagamat mint Isten képmására, azaz vele való kommunikációra és kommunióra alkotott teremtményt, Isten gyermekét. A másik embert pedig elfogadni, sőt befogadni mint teremtménytársat, testvért, atyafit. Ez a radikális szemléletváltás vezethet el a múlt, jelen és jövő egészséges harmóniában való új meglátására és értékelésére. Amikor ennek a valóban gyökeresen új szemléletnek a szavakba öntésével küszködöm, hadd hívjam segítségül ismét József Attilát, aki - immár hetvenöt évvel ezelőtt - megénekelt egyfajta sajátos „Duna-stratégiát” amit érdemes lenne az összes EU-s ország nyelvére lefordítani. Hogyan látja önmagát és küldetését a költő? A világ vagyok - minden, ami volt, van: a sok nemzedék, mely egymásra tör. U török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e múltnak már adósa szelíd jövővel - mai magyarok! ...Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani. A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés. Mi nem egy folyónak, hanem az élő Istennek vallhatjuk meg, hogy bizony, van mit rendeznünk egymás között ezen a héten, a keresztények egységért meghirdetett ökumenikus imahéten. Bőven akad rendeznivalónk szélesebb körökben is ebben a félévben, amelyben az Európai Unió nagy családjának közös gondjait vállalhatjuk fel és segíthetjük megoldás felé. Nyilvánvaló, hogy közös dolgaink elrendezése messze túlnyúlik hét-nyolc napon vagy egy féléven... Éljünk a kapott kegyelmi idővel: a bevallható múlt, a békés emlékezés, a szelíd jövő reménységével. Mai magyarok, ragadjuk meg a kairoszt, a kegyelmi időt, amíg testvérként úton lehetünk, amíg a Bírót gyermeki bizalommal Atyánkként szólíthatjuk. Ámen. Tihanyi „ekhó” A tihanyi bencések testvér- és vendégszeretetét tapasztalhatták meg újra mindazok, akik az idei ökumenikus imahét első hétköznapján a Balaton félszigetén álló apátságba mentek istentiszteletre. A környék híveivel zsúfolásig megtelt templomban Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök hirdette az igét. Az alkalom végén Korzenszky Richárd perjel az épületegyüttes tetőterében kialakított közösségi helyiségbe invitálta a gyülekezetei pogácsa, meleg tea és forralt bor melletti kötetlen beszélgetésre. ■ Boda Zsuzsa felvétele
