Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-06-26 / 26. szám

Evangélikus Élet élő víz 2011. június 26. w- 11 Mégis félek? HETI ÚTRAVALÓ Vasárnap korán reggel ballagtam le a lakásomból a lelkészi hivatalba, hogy ott folytassam a készülést az ige­hirdetésre, mikor a lépcsőházban összetalálkoztam egy fura alakkal. Hosszú haj, sötét napszemüveg nagy szatyor. A fal mellé húzódott, hogy el­férjek mellette, s tisztelettudóan kö­szönt. Nem viselkedett fenyegetően, engem mégis félelemmel töltött el a je­lenléte. Sokáig nem is tudtam szaba­dulni az élménytől. Az irodában lé­vő asztalomtól sokszor pillantottam a lépcsőház ajtaja felé, vajon el­ment-e már. Közben halkan szólt az internetről egy keresztény rádió. Az is­merős dallamot én is dúdoltam ma­gamban: „Nem félek, mert Te velem vagy, Uram..!’ S ekkor belém hasított a felisme­rés: ha nem félek is, azért nyugtala­nít a dolog! S ez a nyomasztó érzés egész nap elkísért, pedig a fickó már rég messze járt. Levontam az esetből a lelki tanulságot is, s ez még inkább szíven ütött: aprópénzre váltani hit­beli meggyőződésemet korántsem egyszerű. Tudom, hogy az Úr velem van és megőriz, de ezt a biztonságos élethelyzetekben könnyebb megval­­lani, mint a nehézségek között. Pe­dig az elméleti igazság csak akkor lesz sajátommá, ha a gyakorlatban is aszerint élek. Egy életen át lehet gyakorolni... ■ Hulej Enikő PÁSZTORNAPLÓ Hosszú lépés „...ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni...”(2lim 1,12; Károli-for­­dítás) Férjem, János gyülekezeti lelkészi munkája mellett az iszákosmentő szolgálatot is végezte. Szolgálatunk kezdetén az egyik harmincéves fiatalember - nevezzük Lacinak - már tíz éve az alkohol rab­ja volt. Apját az ital vitte a sírba. Any­ja nehéz munkát végző istenfélő asszony, aki sokat imádkozott fiaiért. Őt egy ízben elvittük Piliscsabára csendeshétre, ahol új életet kapott az Úrtól. Férjem Lacit is hívogatta a gyü­lekezetbe. Már édesanyja is segített ebben, így ő is eljött velünk egy bé­­theli csendeshétre. Ott Isten megszó­lította: Laci megbánta, letette bűne­it, megváltozott a tekintete és édes­anyjához, de általában az emberek­hez való viszonya is. Aztán összefogtak ellene a cimbo­rák. Kinevették, csúfolták, nem nor­málisnak mondták a papot, aki elcsá­bította Lacit a „jó barátaitól”. Mi is küzdöttünk érte imában az Úr előtt, Laci azonban visszament a cimborák közé. Egyszer-kétszer még eljött a templomba. Ilyenkor János kérte:- Lacikám! Gyere el hozzám, jó lenne egy kicsit beszélgetni.- Eh! - legyintett. - Nem vagyok én odavaló!- Dehogynem! Pont oda való vagy! Emlékezz vissza arra az örömre, amely betölthette a szívedet, mikor megnyitottad az Úrnak...- Ami volt, elmúlt!- Benned lehet, de Isten nem vál­tozik. Ő hű marad, és nem vonja vissza szeretetét tőled. Laci! Maradj közöttünk! Elviszlek Szarvasra. Ott tartok nemsokára csendeshetet. Jól fogod érezni magad. Gyere el! Laci az ivócimboráihoz ment. Az­tán meg kitalálta, hogy asszony kell neki. Buszjegyre talán anyjától kapott pénzt, és elment egy másik faluba. A férjem pedig elment megtartani a csendeshetet... Szarvasról visszafelé jövet az M3- ason János gépkocsija hirtelen leállt. Hiába próbálkozott újraindítani, be kellett látnia, hogy ide bizony szere­lő kell. A forró nyári szombat délután alig volt autó a pályán. Ha akadt is, elszáguldott János mellett. Férjem fel­sóhajtott:- Uram! Kérlek, segíts rajtam! Tu­dom, hogy látsz, és tudsz segíteni! Hamarosan egy közeledő autót látott. Intett a vezetőnek. Az megállt, és bevontatta az autót Hatvanba. János onnan telefonálhatott egy ked­ves baptista ismerősnek a falunkba. Elmondta, mi történt, ő eljött értem a parókiára, hogy menjünk Jáno­sért. Egy hétre szerelőnél hagytuk a kocsinkat. Hatvanból hazafelé Lacit pillantot­tuk meg, ahogy az út szélén porosz­­kált. (Később kiderült, hogy az asszony elzavarta, ő meg bánatá­ban elitta a buszjegy árát, ezért gya­logolt. Körülbelül húsz kilométer lett volna még előtte.) János kérésére vezetőnk megállt. Férjem szólt ki a kocsiablakon:- Laci! Gyere, szállj be, hazavi­szünk. Erre Laci nekieredt, futott a hepe­hupás napraforgóföldre. János utána­szaladt:- Lacikám, ne fuss! Hazaviszünk. Férjem szíve azonban nem bírta az iramot. Érezte, hogy rosszul lesz, hisz már két infarktust élt át. Megállt.- Lacikám! Értsd meg, segítünk! Szeretünk téged. Gyere velünk. János szava elfulladt, és ez volt az, ami Lacit visszaterelte... Megnyu­godtam, hogy mindketten a kocsi fe­lé ballagnak. Lacit tehát hazavittük, ám odahaza mindjárt a kocsmába si­etett, a sokadik hosszúlépés után pedig azt próbálta elhitetni a cimbo­rákkal, hogy a férjem „azzal a piros autójával” el akarta gázolni... (Törté­netesen baptista testvérünk autója is piros volt.) Másnap reggel Laci anyja szaladt hozzám.- Tisztelendő néni! Azt mondják az emberek, hogy a tisztelendő úr el akarta gázolni a Lacit.- Micsoda? És mivel...?- Ja! Nem is látom az autóju­kat...! Mi történt? Elmondtam mindent.- Aha! Sejtettem, hogy az ital be­szélt belőle! Aztán pár nap múlva ismét rohant a parókiára.- Jaj, jaj! Tisztelendő néni, telefo­náljon az orvosnak! Laci egészsége „odavan”. Az orvos kijött, megnézte Laci ál­lapotát, kórházi beutalót írt, men­tőt hívott, és elment. A mentőre vár­va beszéltem Lacihoz, de válaszol­ni nem tudott. Nem jött ki hang a torkán.- Laci! Ints a fejeddel, ha megér­ted, amit mondok. Igent intett.- Az a békesség, öröm, amit meg­térésedkor az Úr Jézustól kaptál, ugye csodálatos volt? Bólintott.- Őt kicsúfolták, megkínozták, szörnyű halált szenvedett helyetted, érted, hogy megmentsen a pokoltól. Kérj bocsánatot, hogy elhagytad. Akkor is érti, ha a gondolataidban be­szélsz vele. Ugye megteszed? Meg fog vigasztalni. Ismét bólintott, és a szeme meg­telt könnyel. Közben megérkezett a mentő, ketten karjukba vették, és az autóba tették.- Isten veled, Laci! Öt nap múlva Ézs 57,15-18 volt a kijelölt napi ige. Az úton Laci édes­anyja jött felém. Megkérdeztem:- Olvasta a kijelölt igét?- Igen. Lehet, hogy meggyógyít­ja a jó Isten?- Nála semmi sem lehetetlen, de ez úgy is érthető, hogy a lelkét gyó­gyítja meg örökre.- Ugye?! Gondoltam én is erre, merthogy vigasztalja a gyászolóit.- Isten Lelke biztosan beszél vele. Most hogy van?- Egyre jobban szenved. Teljesen tönkre van a mája. Laci egy hét múlva meghalt. Halála előtt az Úr keresztjéhez tette le őszintén megvallott, megbánt bűneit, s cserébe bocsánatot kapott. Ha dolgozol, ha jössz, ha mész, de bensőd szeme az Úrra néz, vagy vétkezel, de fáj neked, és bocsánatát keresed, örömmel törli könnyedet, hisz ismer jól, s nagyon szeret. ■ Klucsik Veronika Krisztus mondja: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el’.’ (Lk 10,16) Szentháromság ünnepe után az első héten az Útmutató reggeli és heti igé­iben Isten hív minket - figyeljünk a hívó szóra! Az egyházi év második félideje is úgy kezdődik, hogy a beszélő Isten „ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk” (Zsid 1,2). „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket minden lel­ki áldással a Krisztusban.” (Ef 1,3; LK) „Minden hű keresztyén csak Krisztus­ban bízzék, mert tudja, hogy Krisztus néki örök oltalma.” (GyLK 700) A gaz­dag ember önmagát zárta ki az örök élet ünnepi lakomájából; nem hallga­tott Istenre: „.. .parancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyo­morult és szegény testvéredhez’.’ (5MÓZ 15,11) A gyötrelem helyén is ezt hall­hatta: ha a testvérei „Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül” (Lk 16,31). Ám Lázár helyett Isten az ő egyszülött Fiát küldte el hozzánk, hogy őáltala élhessünk örökké! De miért tette? Mert „Isten szeretet". S „azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is” (íjn 4,i6b.2i). Luther írja: aki­nek a szíve Isten szeretetét megtapasztalja, az a „a felebaráti szeretethez lát hozzá. Hirdeti néki az evangéliomot. Aztán, ha mezítelen, felruházza, ha éhes, táplálja, ha szomjas, megenyhíti és így tovább.” Jézus szolgálatba állított má­sik hetvenkettőt is a tizenkettőn kívül, és kiküldte őket maga előtt e misszi­ói megbízatással: „Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: El­közelített az Isten országa.” Őket magával azonosítja, önmagát pedig - heti igénk folytatásában - Atyjával, akivel egylényegű: „...és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem.” (Lk 10,9.16b) Jójákim elutasította Is­ten szavait. Jeremiás leíratta azokat Bárókkal, aki felolvasta böjt idején a temp­lomban, de a király elégette a tekercset. A próféta újból lediktálta Isten igé­jét, és az beteljesedett: „Elhozom rájuk (...) mindazt a veszedelmet, amit meg­mondtam nekik, de nem hallgattak meg.” (jer 36,31) Péter és Pál oszlopapos­tolok névünnepén emlékezzünk küldetésükre: „Mert nem önmagunkat hir­detjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáito­kat Jézusért.” (2l<or 4,5; LK) De „az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot (...). Mint Krisztus apostolai (...) éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát’.’ (iThessz 2,47.9) Péter ezt a megbízatást kapta, mert szerette Urát: „Őrizd (...) legeltesd az én juhaimat”, s „Kövess engem!” (Jn 21,16.17.19) Ki a legnagyobb a tanítványok között? Mi kövessük Urunk élet­példáját: „Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál’.’ (Lk 22,27) Pál fogsága is az evangélium terjedését szolgálta, s ez a legfontosabb: bármiként is, de a „Krisztust hirdetik, és én ennek örülök”(Fú 1,18a). „Jézus, te égi szép, tündöklő fényű név (...)/ Terólad zeng dalom, ragyogj felém!” (EÉ 389,1) ■ Garai András „Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjék el, ki megy el követségünkben?Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!” (Ézs 6,8) Isten iránti hálával tudatom, hogy július 2-án, szombaton 10.30-kor a nyír­egyházi evangélikus templomban dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke lelkésszé avat. Szeretettel várom családjával együtt az ünnepi istentiszteletre és az azt követő szeretetvendégségre. Horváth-Hegyi Áron „Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok.” (Róm 11,29) Isten iránti hálával tudatom, hogy július 2-án, szombaton 17 órakor a szügyi evangélikus templomban dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangé­likus Egyházkerület püspöke lelkésszé szentel. Szeretettel várom önt és kedves családját erre az ünnepi istentiszte­letre és az azt követő szeretetvendégségre. Csadó Balázs „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásba.” (Mt 9,37b-38) Szeretettel meghívom Önt és kedves családját az ordinációs ünnepi istentiszteletre július 3-án 16 órára a szolnoki evangélikus templomba (5000 Szolnok, Verseghy park 1.). Az ordináció szolgálatát dr. Fabiny Tamás püspök, Győri Péter Ben­jámin lelkész és dr. Korányi András teológiai tanár végzi. Kovács Viktor HIRDETÉS__________________________________________________________________________________________ Felhívás Folyamatos orvosi ellenőrzést nem igénylő szenvedélybetegek, valamint lelki problémákkal küszködök részére július 11-15. között bentlakásos csendeshetet tartunk Szarvason, a Középhalmi Misszióban. Részvételi díj: 8000 Ft, amely a napi háromszori étkezés és a szállás díját foglalja magában. Érkezés július 10-én, vasárnap este. Lehetőség van (hétfőtől) csak napközbeni részvételre is, reggel 9-től este 6-ig, ez esetben a részvételi díj 500 Ft/nap (étkezés költsége). Jelentkezni július 7-ig lehet Mikóné Zana Bertánál a 20/824-9914-es telefonszámon. Középhalmi Misszió Alapítvány FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents