Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-06-26 / 26. szám
6 ■m 2011. június 26. KERESZTUTAK Evangélikus Élet "F" f ♦♦ ♦♦ ♦♦ "1 ♦ ♦ "1 ♦ Közös pünkösdi ünneplés szlovák testvéreinkkel ► A Deák téri templom felszentelésének kétszázadik évfordulója alkalmából rendezett pünkösdi ünnepségsorozatot Szlovákiából és Prágából érkezett vendégek is megtisztelték jelenlétükkel, illetve szolgálataikkal. Hiszen - mint köztudomású - a kezdet kezdetén a Deák tér a szlovák ajkú hívek temploma is volt, a harminc évig ott szolgáló Ján Kollár lelkész pedig a szlovák kultúra és irodalom jelentős személyisége. A pünkösd első napjának délelőttjén megtartott ünnepi istentisztelet, va-. lamint az emléktábla-avatások után a budapesti Szlovák Ajkú Evangélikus Egyházközség tagjai a Rákóczi úti Luther-udvarban található kápolnájukba invitálták a vendégeket, ahol az egykor az anyagyülekezetben szolgáló Ján Kollár tiszteletére összeállított kis kiállítás fogadta őket. Az együttlétet megtisztelte jelenlétével, és köszöntötte a gyülekezetei Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, Milan Krivda szlovák püspök, Peter Weis, a Szlovák Köztársaság budapesti nagykövete, továbbá Fűzik János, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke. A Határon Túli Szlovákok Hivatalának képviseletében jelen volt Magdaléna Grigarová, és küldöttség érkezett Mosóéról (Mosovce), Ján Kollár szülőhelyéről Iveta Petrová lelkésznő vezetésével. A prágai szlovák gyülekezetből Jaroslav Kratka lelkész és Jana Haluková presbiter vett részt az együttléten (utóbbi révén a prágai Ján Kollár Egyesület is képviseltette magát a rendezvényen), és jelen volt az ünneplők között a Szlovák Nemzeti Könyvtár néhány munkatársa is. A köszöntések elhangzása után konferencia kezdődött dr. Gyivicsán Annának, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szláv Filológiai Tanszéke professzorának moderálásával, melynek fő témája Kollár tevékenysége és jelentősége volt a pesti gyülekezet életében. Matus László történész a Deák téri anyagyülekezetből való kiválás, az önállósodás történetéről tartott előadást. Kiss Szemán Róbert egyetemi docens referátumát Kollár életútjáról, jelentőségéről dr. Zsilák Mária olvasta fel és fordította magyarról szlovákra. (Zászkaliczky Péter nyugalmazott Deák téri lelkész betegsége miatt nem lehetett jelen, előadása így sajnálatosan elmaradt.) Kollár mosóci szülőházának renoválásáról szólt a Szlovák Nemzeti Irodalmi Múzeum tudományos munkatársa, a Turócszentmártonból (Martin) érkezett dr. Jozef Behovsky. A tartalmas, meghitt együttlét kötetlen, baráti beszélgetéssel zárult. * * # Milan Krivda szlovák püspök pünkösd második napjára a kelenföldi gyülekezetbe kapott meghívást igehirdetési szolgálatra. Prédikációjának alapigéjéül Gál 5,22-t választotta a Lélek gyümölcseiről. Ha betölt minket a Szenüélek, természetessé válik a lelki gyümölcstermés. Láthatóvá válik környezetünk számára is a szeretet, az öröm, a békesség, a jóság gyümölcse - helyezte az egybegyűltek szívére a vendég igehirdető. Dr. Blázy Árpád, a meghívó, illetve házigazda lelkész köszöntőjében elmondta: többéves - Németországból eredő - baráti, testvéri kapcsolat fűzi őt a szlovák püspökhöz. A jelenlévők egyetlen testvéri közösségként térdeltek Urunk megterített asztalához, megtapasztalhatták a Szentlélek „egy szívvé és egy lélekké” tevő munkáját, azt, hogy ahol jelen van Urunk Lelke, ott ma is átélhető a pünkösd csodája: eltűnnek a válaszfalak, a nyelvi nehézségek, a meg nem értettségek, és mindezek helyett testvéri szeretetközösség formálódik. Az istentisztelet végén a hívek örömüket és köszönetüket fejezték ki a szlovák püspök szolgálatáért. „Most megtanultam egy szót: pokoj, vagyis békesség” - mondta egyikük. Igen, ez nagyon fontos, hiszen mindannyiszor így köszönünk el egymástól az istentisztelet végén: „Legyen békesség közöttünk!" A pünkösdi ünnepségsorozat fehér asztal mellett zárult, kötetlen, testvéri, baráti eszmecserével. ■ Gulácsiné Fabulya Hilda, a Szlovák Ajkú Evangélikus Egyházközség lelkésze Gulácsiné Fabulya Hilda, Milan Krivda szlovák püspök (középen) és Blázy Árpád a kelenföldi templomban Szeretetlángok a Deák térről „...od audü slowenskych, Cyrkwe Ewangelické Augssp. w. Pessiansko Budinské...” ■ Käfer István Nagyon messze kerültünk egymástól. Kétszáz évvel a Deák téri evangélikus templom felszentelése előtt a zsolnai zsinat megszabta a biblikus cseh nyelv használatát a szlovák ajkú híveknek, s ez a nyelv a műveltség, a tudomány, a hivatalos kommunikáció országosan használt nyelve lett, egyenrangú a latinnal, a némettel és a magyarral. 1616-ban Thurzó György halálára három tót prédikáció is született Lányi Illés tollából, de csak magyar fordítása maradt fenn. Krman Dániel 1707 tavaszán ezen a nyelven szentelte meg Rákóczi tüzérségének zászlait Zsolna főterén. Bél Mátyás, a magnum decus Hungáriáé, Magyarhon nagy ékessége, a presspursky kazatel, ahogy magát nevezte, európai szintű nyelvnek tartotta. Aztán ez a Pesst’-Budjn az egyetemes szlovák kultúra fővárosa is lett, ahol a világon a legnagyobb számban lakott a szlovákság, s amelynek Duna bal parti részét Andrej Sládkovic 1861-ben hazája Szent Koronájának ékköveként magasztalta. Vég nélkül sorolhatnánk a hasonló megnyilvánulásokat Juraj Ribay könyvgyűjtőtől Juraj Rokoni pap költőn át Bachát Dánielig. Az írásunk mottójában olvasható sorok a pest-budai evangélikusok Kollár Jánoshoz írt meghívólevelének aláírása: „az egyház szlovák tagjai”. Akik a reformkor derekán még gyakran a németekkel szemben is többségben voltak, az elenyésző lélekszámú magyarokról nem is szólva, és pünkösd hétfőjének ünneplése szlovák jellegű volt. Aztán nagyot fordult a történelem kereke. Manapság elenyésző a szlovák ajkú hívők száma. „Nemzetiségi” lett, sőt 1920 óta határ választja el az évszázadokkal előbb volt etnikai régiójától. Különösen a „negyven év” alatt a pesti szlovák evangélikusokat is - hittársaikkal és a többi kereszténnyel együtt - „alig életre” kényszerítették. És jött a legveszedelmesebb ártás: a politikai határok külfölddé tették az egykor egységes egyházakat is egymás számára. Politikai feladat volt a történelem átértelmezése, miszerint például a pest-budai szlovák könyvtermést Magyarországról (Cseh)Szlovákiába exportálták... Bizony idegenek, külföld lettünk egymás számára. A Deák tér kétszáz évének jubileumát a Szlovák Köztársaság nagykövete köszöntötte, és diplomáciai körültekintések rendezik a felgyülemlett ellentmondásokat. Valami azonban megmaradt ebből a magával ragadó pünkösdből: a Lélek erejének áradása a Deák téren és a közreműködésével létrejött jubileumi kötet, az Oltalom a zivatarban. Mindaz megtalálható benne, ami hozzásegít, hogy saját nyelvünkön értsük a szeretet üzenetét. * * * A kötet a bátorság a félelem nélküli szeretet megvallása. „A bűn az egyház életében is valóság, a háromnyelvű gyülekezeti múltunk éppen úgy Isten irgalmára szorul, mint ahogyan jelenünk.” Zászkaliczky Péter írta ezt le a Bevezetésben, és vitte véghez következetesen a bűnbánat és a megbocsátás gondolatát, különösen amikor a Prónay Sándort védő Székács Józsefet értékeli: „...felügyelői tiszte időszakában a magyar nyelv terjesztése érdekében sokan fonák eszközökhöz nyúltak, a magyar nyelvet erőszakkal akarták terjeszteni, rákényszerítve az idegen ajkúakat, hogy az igét olyan nyelven hallgassák, amelyet nem értenek. Ez azt jelenti, hogy a legszentebbet, a vallást a nyelvnek rendelték alá.” Igen beszédes a református Patay Pál emlékbeszédének idézése is: „Nyílt, bátor, férfias eljárás volt Székács részéről, hogy egyháza felügyelőjének emlékét megvédte, és a túlzó magyarosítással szemben meg merte mondani az evangélium tanítását a nyelvi kérdésről.” Ez a bátorság árad a szlovák vonatkozásokat bemutató Matus László tanulmányaiból is. A bátor szókimondás tudományos kutatások eredményei alapján lehetséges. Matus László írásai a szlovák tudománynak is újat, hiteleset mondanak, ugyanúgy, ahogy Böröcz Enikő levéltári búvárkodásai. A kötet sarkalatos tulajdonsága a szerzők témaszeretete s a szeretet erejének, példájának bemutatása, mint az Lang Mihály filantropizmusának vagy Győry Vilmos áldozatos papi munkájának ismertetésével történt. A negyvenhét évesen, szinte szolgálat közben elhunyt lelkészt egyébként Bachát Dániel búcsúztatta, Ez a szép kötet tanúskodik a szavak gyógyító erejének alkalmazásáról, amikor Matus László a Kollár-Kadavy nézeteltérés ismertetésekor az alföldi ésfelföldi szlovákok gyakorlatát említette, és megtalálhatók a könyvben a magyarhoni evangélikusok... Adósságok ezek, hiszen az uhorskynak ez a magyarhoni szó lenne a megfelelője, miként az ősi Felföld is alkalmasabb megnevezés, mint a szlovákoknak oly rossz emlékű Felvidék mai felújítása. Zászkaliczky Péter gazdag írásának témánk szempontjából számomra legfényesebb fejezete a már említett Székács József gyülekezetépítő tevékenységéről szóló. Egy helyen így fogalmaz: „...a hit közösségét ne rendeljük alá a nyelvnek...” - reagál Zsivora György kemény szavaira, aki annak idején inkább levágatta volna a kezét, mintsem németül írta volna a jegyzőkönyvet. Zászkaliczky szerint Székács türelmes volt, „tudta, hogy az idő neki dolgozik”. Mi viszont merjük kimondani azt is: az idő Pesten a magyarosodásnak dolgozott. Az idők folyamán így alakult ki az a gyakorlat, hogy különbség van a nemzet és a nemzetiségek között, sőt vannak „szlovák magyarok” és „magyar szlovákok". A három emléktábla mindenkit meggyőzhet a Deák tér hitéről, szeretetéről, jóakaratáról, bölcsességéről. És mindez reményt ad a folytatásra: a szlovákság megismerésére, egykori közös értékeink felfedezésére. Hitünk szerint nincs lehetetlen, hiszen ha akarjuk, hegyeket mozdíthatunk el. Az emléktáblák, a könyv, a Deák téri pünkösd az ige közös megértését sugallja, hogy a magyar vagy a szlovák ne tekintse idegen ajkúnak egymást, mint ahogyan 1787-ben nem tekintette annak. Sőt Michal Miloslav Hodza, a nagy szlovák evangélikus triász tagja 1846-47-ben így érvelt: „Ne ütközzünk meg azon, hogy Magyarországon nem ismerik el a mi szlovák nemzetiségünket... ez olyan különlegesség Magyarországon, hogy nincs még keret számára...” Tekintetes, nemes, nemzetes urak „ugyanolyan szlovákok, mint mi, és mi ugyanolyan magyarországiak vagyunk, mint ti... Voltak idők, amikor az Illésházyak, Révayak, Turzók, Stanzicok, Veselíniek, Podmanickik, Pronayak magán és nyilvános életükben a vármegyékkel szlovákul leveleztek, szlovák szokások szerint tárgyaltak közös hazánk dolgairól. Voltak idők, amikor egy Podmanicki, Pongrác, Zmeskal, Platthy, Ambrózi szlovák könyveket írt.” A kötet névmutatója, a szerzők és szereplők életrajzi adatai egy valamikori nagy közösséget sejtetnek, amelynek hitbéli, szellemi újraegyesítése a pünkösdi szeretetlángok segítségével bizonyára nem lehetetlen. A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyugalmazott docense Emlékérmét adtak ki a Deák téri templom jubileumára A Magyar Nemzeti Bank ötezer forintos címletű emlékérme kibocsátásával emlékezik meg a Deák téri evangélikus templom felszentelésének kétszázadik évfordulójáról. Az érme a magyar egyházi építészet remekeit bemutató sorozat negyedik darabja. Az Sz. Egyed Emma tervezte emlékérme előlapján a budapesti Deák téri evangélikus templom oltárának ábrázolása látható. Szélén, felső köriratban a „Magyar Köztársaság” alsó köriratban az „5000” értékjelzés, valamint a „forint” felirat olvasható. A két köriratot a templom szentelésének évszáma (1811) és az érme verésének éve (2011) választja el egymástól. Az emlékérme hátlapja mai formájában ábrázolja a templom épületét, amelynek képe alatt Sz. Egyed Emma tervező mesterjegye látható, szélén felső köriratban pedig a „Deák téri evangélikus templom” felirat olvasható - tájékoztatta az Magyar Távirati Irodát a Magyar Nemzeti Bank. Az érme 925 ezrelék finomságú ezüstből készült, súlya 31,46 gramm, és összesen 8000 darab készíthető belőle. A Deák téri templomot 1811 pünkösdjén szentelték fel. A tervezéssel először Krausz Jánost bízták meg, aki azonban röviddel a munkák megkezdését követően elhunyt. A tervezés folytatására 1799-ben Pollack Mihályt kérték fel. A múlt kedd óta kapható érme a magyar egyházi építészet remekeit bemutató sorozat része; korábbi darabjain az esztergomi bazilika, a debreceni református Nagytemplom és a budapesti Dohány utcai zsinagóga látható. M Forrás: MTI
