Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-06-26 / 26. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2011. június 26. *■ 7 Valóban megújul a himnuszunk? Viszálykodástól hangos mindennap­jainkban nemrégen röppent fel egy hír, amelynek révén nemzeti imádságunk, a magyar himnusz került az újságok címoldalára. Mindez egy miniszteri bejelentés kapcsán, amely - vélemé­nyem szerint - közel nem akkora hír, mint amekkorát csináltak belőle. A szenzációhajhász (vagy éppen tájéko­zatlan) újságírók ontották a legkülön­bözőbb címeket: Újrahangszerelték a Himnuszt; Réthelyi új Himnuszt ja­vasol az évzárókra; Felhasználóbarát Himnuszt tett közzé Réthelyi; stb. Természetesen aki nem jár utána a valóságnak, az joggal háborodik fel, ki­nek és milyen alapon van joga belekon­­tárkodni Erkel és Kölcsey nagyszerű művébe, és megtévesztettségében nem­zeti érzelmeit látja megtámadottnak. A különböző internetes portálokon ilyen, félreértésen alapuló bejegyzések olvashatók: „Hogy mernek hozzá­nyúlni?” „Már Kodály Zoltán és Illyés Gyula sem engedett Rákosi nyomásá­nak, aki egy szocialista himnusz meg­írására szólította fel őket.” Mások arra gondoltak, ha éppen az ifjúság a hivatkozási alap, nincs messze az idő, amikor akár rockosí­­tott formában is törvénybe iktat­hatják magyar himnuszunkat. Mind­ezt erősítik azok a „jópofa” videokli­­pek, amelyek inkább fricskázzák a Himnuszt, mintsem segítik elfogadá­sát az ifjúság körében. Engem felháborított a Nagy nem­zeti énekóra című összeállítás, amely­ben a Himnusz hátrányait bizonygat­ják, és - Erkellel szembeállítva - po­zitív példaként hozzák fel a ma diva­tos Mizu című poplimonádét, amely néhány hangot használ csak. És már­is alakultak kis létszámú, de hangos csoportok, amelyek a „vidámabb himnuszt szeretnénk” követelést tűz­ték zászlajukra. Nem is beszélve ar­ról a zeneszerzőről, aki a Himnuszt- korszerűtlenségét hangoztatván- úgy akarná megjavítani, hogy átír­ná a szöveget, bár leginkább Kölcsey soraiból merítve. De hát mi is történt valójában? Új­rahangszerelték vagy más harmóni­ákkal látták volna el Erkel Himnu­szát? Szó sincs róla! Réthelyi Miklós miniszter csupán a Himnusz hangne­mét javasolja megváltoztatni, vagy­is hogy az eredeti G helyett D legyen a nemzeti imádság kezdőhangja. Er­kel ugyanis Esz-dúrban, zenekarra és kórusra írta a művet, amely tényleg tartalmaz az átlagember számára nehezebben kiénekelhető, magasabb hangokat is. De hát nincs új a nap alatt: az egy­házi korálkönyvek, énekeskönyvek (a katolikus Szent vagy, Uram!, a Refor­mátus korálkönyv) már régen B- dúrban közük a nemzet imádságát, és a 2003-ban szerkesztett Baptista gyülekezeti énekeskönyvben is így található meg. Vagyis, ahogy mon­dani szokták, a hír „nagy hűhó sem­miért”. A magyar szív akár az Esz-dúrban, akár a B-dúrban felcsendülő him­nuszt meghallva ünnepi érzésekkel telik megt és az sem baj, ha még a könnyünk is kicsordul. ■ Marosi Nagy Lajos Ki lehet kölcsönözni a lelkészt a balatoni strandon ► Akár Czöndör István lelkészt is kikölcsönözhetik a fürdőzők egy beszélgetésre nyáron a balaton­­boglári strandon. Az újító szel­lemiségű evangélikus papnak nem ez az első különös ötlete. Közhellyel élve azt mondhatnánk: élettel töltötte meg Balatonboglár evangélikus templomát Czöndör Ist­ván, aki 2009 óta szolgál a városban. Azóta áll elő egyre gyakrabban rend­hagyó ötletekkel, melyeknek köszön­hetően elmondhatja: korábban temp­lomba soha nem járó emberek lelkes közössége veszi körül a gyülekezetei. Baba-mama kört működtetnek, ifiklubot és gospelkórust hoztak lét­re, motoros istentiszteleteket tarta­nak, legközelebb pedig elindítják a strand-lelkigondozást. Mindeköz­ben cseppet sem bánják, ha az ese­mények vendégei javarészt nem evangélikusok vagy épp nem vallás­gyakorló emberek.- Nem célunk elcsábítani más fe­lekezetektől a híveket - mondta Czöndör István azzal kapcsolatban, hogy például a baba-mama körbe ja­varészt katolikus és református anyu­kák járnak. - A cél az, hogy végül sebben vannak, s ez számára egyút­tal azt jelenti, „a szükség nagy úr” magyarul némi kreativitásra van szükség, ha a gyülekezet vezetőjeként azt szeretné, hogy legyen „utánpót­lás” Kreativitásból márpedig nem szenvednek hiányt Bogláron, ahol rö­videsen családi istentiszteleteket in-Czöndör István dítanak, a Hétház utcáról Seven Houses névre keresztelt gospelkóru­­suk pedig túl van első fellépésén.- Ez az elmúlt hónapok siker­sztorija - mondta a lelkipásztor, aki egyébként „kamikazeakciónak” neve­zi egy-egy ötletét, ugyanis több me­rész kezdeményezésének a kimene­telét érezte bizonytalannak eleinte. Az idő viszont őt igazolta, a kórus el­ső próbáján például tucatnyi érdek­lődő jelent meg, másodszor pedig már több mint húszán énekelték a spirituálékat. Aztán a gospelkórus­­ból nőtt ki az ifiklub is.- Az ifiklubra azért vagyok büsz­ke, mert azt a tizenéves korosz­tályt tudtuk megszólítani, melyet egyébként nagyon nehéz elérni - fej­tette ki Czöndör. A lelkész rendszeresen végez a fi­atalokkal karitatív tevékenységet, és részben velük képzeli el az idén nyáron induló strand-lelkigondo­zást. A fiatalok kézműveskedést és különféle „emberközeli” foglalkozá­sokat tartanának a strandon, miköz­ben őt, a lelkipásztort például - „élő könyvtár” jelleggel - kikölcsönöz­hetnék a vendégek egy beszélgetés­re. Czöndör István ugyanis úgy vé­li: a világ változik, s az egyházak te­vékenysége ma már nem merülhet ki abban, hogy szélesre tárják a templom kapuját, és várnak, ha­nem nekik kell odamenniük, ahol az emberek vannak. Eközben viszont hangsúlyozza: szó sincs arról, hogy bármelyik kezdeményezésük térítés lenne.- Ez nem direkt evangélizáció. Ezek a törekvések egész egyszerűen fa­lakat dönthetnek le - jelenti ki. Úgy véli, például a gyerekzsivaj az élet ré­sze, így aztán senki ne lepődjön meg, hogy a templomukba lépve kis asztalt, színes ceruzákat és kifestőket pillant meg elsőként, s azt mondják a beté­rőnek: szívesen látják, mert az ő templomuk olyan, mint egy megterí­g tett asztal, melyhez bárki leülhet, és el­veheti, amire szüksége van akkor is, ha egyébként hithű katolikus, és akkor is, ha hosszú hajú, bőrdzsekis motoros. ■ Füleki Tímea mindenki találja meg a helyét a saját gyülekezetében. Ha csak annyit érünk el, hogy ott aktívabb lesz, az­zal már nyertünk, hiszen a mi globá­lis célunk, hogy a kereszténység fe­lé vezessük az embereket. Hogy ezt ki hol találja meg, az nekem ebből a szempontból nem döntő - fogalma­zott a lelkész. Czöndör István úgy vélekedik: számszerűen az evangélikusok keve-Kiállítások és angol napközi A balatonboglári evangélikus templom a nyári képzőművészeti kiál­lítások egyik helyszíneként is bekapcsolódott a város vérkeringésé­be az utóbbi években, de a falakon látható gondolatébresztő alkotá­sokon túl sok mással is találkozhatnak náluk a vendégek. A követke­ző néhány hét programjában gospelkóruspróba és grillparti, családi istentisztelet, angol nyelvű nyári napközi és a nyitott templomok éj­szakája is szerepel. M Forrás: sonline.hu Jegyzetlapok (Napló, 2011) Az óriás fák. Régi barátomat kísérem a busz végállomásáig. Kora hajnal van, alig jár valaki a környéken. Elbú­csúzunk, integetünk, ki tudja, látjuk-e még egymást. Visszafelé a kereszteződésnél ész­­reveszem a mindig szép, gondozott kertet. A hatalmas hársfát. Eddig el­kerülte a figyelmemet, hogy milyen gyönyörű és méltóságteljes. Hűvös, sötét lombjai között ezüst csillogás, madár röppen felső ágáról az ég felé. Senki nem tudja megfejteni a titkot, mi okozza, hogy bent a magányos nö­vényóriás megtelepedett. Ő és távoli társai a természet széles múzeumá­ban élnek, sarjadnak tovább, meleg­ben és hidegben a fénybe mártják cso­dás lombkoronájukat, hogy erőt me­rítsenek az új és új évtizedekhez. * * # Csillagképek. Az antikváriumban régi, érdekes kötetre bukkanok. A Pa­­lomar obszervatóriumban készült felvételek válogatása tudós magyará­zatokkal. Az ötméteres átmérőjű tü­körlencsével készült fotók végtelen bi­rodalomról hoznak híradást. A mil­lió fényévekről üzenő ködfoltok lebe­gő csillagtesteket mutatnak, sűrű ga­laxisokat. Mint ősz hajnali szőlőfür­tök, úgy tapadnak össze a gyöngypá­rás világűrben. Mondják, mindegyik mögött milliárd és milliárd naprend­szer van, a mienkhez hasonló köd­­füstragyogással. Olvasom, és próbá­lom elképzelni az iszonyatos szá­mokat, összefüggéseket. Mielőtt föl­derengne a válasz, mindig aggódó anyám szavai jutnak eszembe. Égbolt­térképek fölé hajolva jegyezte meg: „Megháborodsz, ha ezt nézegeted!” * * * Thomas Mann: Napló. Régen olvas­tam, most újból elfogott a kíváncsi­ság. 1940-ben vetette papírra első gondolatait, és 1955-ben fejezte be a naplót, felsorolva sokasodó betegsé­geit. Nagy író, bölcs ember jegyzetei, jó olvasni, és visszalapozni hetven évet az időben. Tudósítás egy chica­gói napról: „Reggeli Mrs. Roosevelt társaságában, majd koktél az elnök dolgozószobájában. Átadtam neki a War and Democracy bibliofil kiadá­sát ezzel az ajánlással: „To E D. R., President of the U. S. and of a com­ing better world.” Azután kesereg, hogy hideg volt a kávé, s megint li­bamáj és pezsgő volt az ezüsttálcán. Tíz oldallal később megállapítja, hogy a háború valószínűleg nem ér véget, de tisztábban látunk majd. Bosszankodik, hogy nem tudnak szerezni a megszokott kubai szivar­ból, s Európában a lángoktól perzselt frontokon ezrével, százezrével esnek el a katonák... * * # Vak férfi. A metrón, kezében az alumíniumbot. Középen talál magá­nak ülőhelyet; hátizsákja megpakol­va kenyérrel, liszttel és cukorral. Magas és erős. Tenyérnyi, fekete bőrkötéses Braille-könyvet lapoz. Időnként megáll, elgondolkodik, majd tovább folytatja. A végén be­csukja, és félig hangosan a Miatyán­­kot mondja. „Ugye, milyen gyönyö­rű!” - fordul felénk, és mosolyogva megérinti a mellette ülő fiatal nőt, aki gyermekét öleli karjával. * * # Olasz Ferenc-kiállítás. A jeles fotog­ráfus, filmrendező négy évtized anya­gát mutatja be a Várnegyed Galéri­ában. Mindörökkön örökké című könyvének ars poeticája mindent elmond a szerzőről: „Stat crux dum volvitur orbis. Forog a világ, de áll a kereszt. Állunk keresztjeink tövé­ben, melyek összekötik az eget és a Földet. Az idő és az örökkévalóság középpontjai. Keresztjeink a kettős szövetség. Ég és Föld, Isten és ember között. Jézus születésének 2000. év­fordulóján nemcsak magunkkal, de kereszthalálával is szembesülnünk kell.” Gyerekkorában találkozott az el­ső útszéli keresztekkel, s ezek azóta is kísérik, mint útbaigazító jelek. Szülőfaluja veszendő értékeit, tiszta­szép parasztembereit fényképezte, s beszédes, fáradt arcokat. A Kárpát­medence legtávolabbi vidékére is el­ment, hogy képre mentsen egy-egy pusztuló templomot vagy szél verte romot. Ha jobban megnézzük, feltű­nik, hogy a sűrű homályt valami lé­lek mélyéből jövő ragyogás töri át. Olasz Ferenc képei kiáltások egy Is­ten nélküli világban. A remény csen­des bizonyságai kiszakítva az időből. * * * Erdei nyár. Váratlanul fölkereked­tünk, és elsétáltunk a közeli libegő­­höz. Azzal föl, majd tovább, és egy­két küométer után már a délutáni he­gyek közt bolyongtunk. A sűrű félho­mályos erdőben. Arany fény buj­kált, a pompás lombozat sötétzöld­je ragyogott, mintha messzi évszáza­dokból felejtették volna itt. Hosszú órák teltével idős házaspárral talál­koztunk. Fémbottal, nehéz hátizsák­kal, vastag recéjű bakancsban olyan frissen meneteltek, akár a kíváncsi fi­atalok. Mire köszöntünk volna, már el is tűntek az ösvényen. Leültünk, és csodáltuk a szólító csöndet. A nyár teljes hangszerelése zengett a kilob­banó alkonyaiban. * * * Van Gogh levelei. A feleségemtől kaptam a különös és kedves kötetet. Van Gogh úgy írt Theónak, ahogy a legjobb barátok beszélnek egymás­sal. Üzenet, amikor istenkereséséről számol be, a festészet felfedezett csodájáról. A másik, amikor lelkesen arról ír, hogy Dél-Franciaország milyen gyönyörű, tobzódik a színek­ben. 1889 sopánkodó és bocsánatké­rő sorai: milyen drága a papír, a vá­szon, a festék. „Panasz nélkül szen­vedni - írta 1890 márciusában -, ez az egyetlen feladat, amit meg kell ta­nulni az életben. Kedves öcsém, talán legjobb, ha kigúnyoljuk ezeket a kis nyomorúságainkat. Vállald férfiasán a magad részét, és menj rendületlenül a célod felé. Mi, mű­vészek, a mai társadalomban csak összetört korsók vagyunk.” A sze­génység, betegség, elkeseredett munka felőrölte fiatal életét. Művei, melyek életében nem kaptak vissz­hangot, halála pillanatában élni kezdtek, ragyogni nem múló fénnyel. Ez történt a zseniális festő­vel. És Bartókkal és Krúdyval és Jó­zsef Attilával. ■ Fenyvesi Félix Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents