Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-06-26 / 26. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 76. évfolyam, 26. szám ■ 2011. június 26. ■ Szentháromság ünnepe után 1. vasárnap Ára: 250 Ft „Nem embert ünnepeltünk, hanem Krisztus keresztjét, és a keresztet többféle értelemben is hordozó püspökkel együtt adtunk hálát az elvégzett munkáért, a kapott és továbbadott áldásért...” „Kiiktatás”? Búcsúzás? Hálaadás! !► 2. oldal „Az emléktáblák, a könyv, a Deák téri pünkösd az ige közös megértését sugallja, hogy a magyar vagy a szlovák ne tekintse idegen ajkúnak egymást, mint ahogyan 1787-ben nem tekintette annak.” Szeretetlángok a Deák térről !► 6. oldal „Sokszor egy gyülekezet aktivitása a lelkész személyén és elköteleződésén múlik, és a segítők köre is valamilyen szimpátia, kegyességi irányzathoz tartozás vagy baráti viszony gyümölcse.” Önkéntesség Szombathelyen !► 13. oldal Esperesiktatás Surdon W 3. oldal Visszatekintő beszélgetés Roszík Gáborral W 5. oldal A Luther Otthon melléklete W 8-9. oldal Húszéves az új zsinat ^ 10. oldal 99% Isten, 1% én !► 12. oldal Konferencia az önkéntes munkáról W 13. oldal Orosházi Luther-rózsa Tanárt és diákot egyaránt megmozgató óriásképpel, a Luther-rózsa méretarányos „kirajzolásával" búcsúztatta a tanévet az orosházi Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium. A Ribárszky Ákos iskolalelkész ötlete nyomán megvalósult élőkép tervét a hittan-munkaközösség tagjai dolgozták ki. Emlékeztettek arra, hogy a piros szív az érző emberi szívet jelképezi, amelyet nem megterhel, hanem - éppen ellenkezőleg - felszabadít Krisztus keresztje. A fehér szirmok a boldog és tiszta keresztény élet szimbólumai, míg az ég kékje és az arany kör a mennyei örök boldogságra, örök életre utalnak. ■ Ribárszky Ákos felvétele Püspöki búcsú az Öregtemplomban ► Hogy hagyománnyá válik-e a „püspökbúcsúztató istentisztelet” avagy a (köz)egyházi ízlés továbbra is inkább az új püspök beiktatásának alkalmával tartja illőnek az előd búcsúztatását - azt majd a jövő dönti el. A 67. életévét múlt szombaton betöltő Ittzés János mindenesetre születésnapján - 2011. június 18-án - ünnepi istentisztelet keretében adott hálát a szolgálatában megtartó Istennek, és vonult hivatalosan is nyugalomba a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület éléről. A győri Öregtemplomban tartott felemelő alkalom vezető liturgusa (és liturgiájának összeállítója) ifi. dr. Hafenscher Károly volt, aki mellett az oltárnál Isó Dorottya és Fehér Károly segédkezett. A püspökbúcsúztató hálaadó istentiszteleten részt vevő lelkészek túlnyomó többsége - a püspöktársakhoz hasonlóan - piros stólát öltött fekete Luther-kabátjára, ezáltal is kifejezésre juttatva tiszteletét a régi-új liturgia kidolgozását kezdettől szorgalmazó és támogató lelkészi vezető iránt. Beszédes tény, hogy az ünnepi alkalom igehirdetési alapigéjének kiválasztását Ittzés János szintén liturgusára bízta, jóllehet az őt ismerők számára talán az sem volt meglepő, hogy az Első korinthusi levél 1,18, valamint 2,2-4 versei alapján - jegyzetek nélkül - elmondott, nagy hatású igehirdetés - „Krisztus keresztjét prédikálta”. Az aktív szolgálattól elköszönő pásztor arra kérte a jelenlévőket, hogy majdan püspöki szolgálatából is ezt az egyet tartsák fontosnak. Azt, hogy - „szent együgyűséggel” - hirdette: az Isten Krisztus keresztjében, a győzelem jelében tartja meg egyházát. A minden elemében átgondolt, úrvacsoravételben kiteljesedett ünnepi istentisztelet személyes áldással ért véget. A záróének után - ugyancsak a templomban - hangzottak el azok a testvéri szavak, melyek a negyven év lelkészi és közel tizenegy év püspöki szolgálat után köszöntötték a nyugdíjba vonuló Ittzés Jánost. Gáncs Péter elnök-püspök igazi meglepetéssel is szolgált, amikor átnyújtotta szolgatársának azt a könyvet, amelynek címlapján Ittzés János - szerzőként - a saját nevét olvashatta. A Luther Kiadó gondozásában „nagy titkokban” megjelentetett, Hacsak című s e héttől országos terjesz-. tésben is kapható kötet az Evangélikus Élet Égtájoló rovatában megjelent „püspökpublicisztikák” Ittzés János által jegyzett írásait tartalmazza. Míg Radosné Lengyel Anna, a Déli Egyházkerület felügyelője a püspök feleségét, Réka asszonyt köszöntötte virágcsokorral, Prőhle Gergely országos felügyelő mindkettejük számára nyújtott át egy Svájcba szóló üdülési utalványt. A bajor partneregyház képviseletében Ulrich Zenker egyházfőtanácsos és Fritz Blanz, a bajor diakóniai szolgálat képviselője köszöntött, majd dr. Rainer Stahl, a Martin-Luther-Bund főtitkára következett. !► Folytatás a 3. oldalon Vasárnap? ■ Lupták György Hans Seemann már régóta barátom. Valójában a rendszerváltozás és a politika hozott össze bennünket. Ő egy Ulm melletti kisvárosban él, és ott a helyi CDU (Kereszténydemokrata Unió) vezetője. Jómagam akkortájt a Magyar Demokrata Fórummal kokettáltam (amit azóta már persze ezerszer megbántam). így jöttünk össze, örültünk, hogy a felszabadult légkörben a magánjellegű kapcsolatok behatárolt kereteit ily módon is tágíthattuk. Az MDF azóta már kiírta magát a napi politikából, kapcsolatunk Hansszal viszont megmaradt, s idővel elmélyült. Ő az egyetlen barátom Németországban, aki nem evangélikus egyházi ember: gyakorló katolikus, és foglalkozását tekintve pék. Tisztes családi vállalkozást vezet, amelyet még a dédszülők alapítottak; kenyérrel, péksüteménnyel és cukrászkészítményekkel látják el a környéket. Hans aktív tagja a Keresztény Pékek Szövetségének. Ez a szervezet tömöríti azokat a szakmabelieket, akiknek a vasárnap szent. Hans vasárnap misére megy a nővérével. Aznap mindhárom boltja és a pékség zárva tart. Hans úgy gépesítette a gyártási folyamatot, hogy egyik dolgozójának se kelljen vasárnap dolgozni amiatt, hogy hétfőn a korán kelőknek friss zsemle legyen az asztalukon. Erre való a modern technika - mondja Hans. Az előre elkészített termékek a fagyasztóban várják a hétfő reggelt s a forró kemencét. Hans persze egy boldogabb országban él. Ahol az emberek vasárnap nem shoppingolni, plázázni mennek, hanem vagy a templomba, vagy kirándulni a családdal. Este meg tán egy sörkertben múlatják az időt a barátokkal. De nem dolgoznak, mert a vasárnap az szent. Nem is emlékszem, édes hazánkban mikor terjedt el a jelenlegi gyakorlat, mely szerint a boltok nyitva tartását illetően nincs különbség hétköznap és vasárnap között. Régebben sem maradtunk éhen vasárnap^ hiszen pénteken-szombaton be lehetett vásárolni minden szükségeset a vasárnapi asztalra. Ma már boldogboldogtalan nyitva tart, mert fél, ha bezár, lemarad a versenyben. Teszi ezt gyakran meggyőződése ellenére is, mert a mókuskerékből nehéz kilépni. Ezért is támogatom a Kereszténydemokrata Néppárt kezdeményezését, hogy álljon vissza a régi rend. Legyen különbség a hétköznapok és a vasárnap között! Kételkedéssel olvasom a különböző, gyaníthatóan a multik megrendelésre készült riogató felméréseket a várható tömeges elbocsátásokról, gazdasági visszaesésről - amennyiben a kezdeményezés megvalósul. Hitetlenségem oka nem több, mint a látható szándék: arra ösztönözni az embereket, hogy vásároljanak és költsenek. Mert a plázázással kialakult egy olyan gyakorlat, melynek eredményeként a gondolák között vasárnapi programként sétálgató család azt is megveszi, amit nem akart, vagy amire valójában nincs is szüksége. Valójában az elv tiszteletben tartását hiányolom a miniszterelnöki megszólalásban. A bibliai igazság elismerését, miszerint „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” És emiatt szomorodtam el, olvasva miniszterelnökünk reagálását, mely szerint „amíg heti ötnapi munkából nem lehet megélni Magyarországon, addig nincs arra lehetőség hogy a boltok vasárnap zárva tartsanak" Orbán Viktor hozzátette: „A vasárnapi nyitva tartások korlátozása nem a kormány álláspontja” Tartalmában sem érzem igaznak az állítást, mert a heti ötnapi munka és a vasárnapi nyitva tartás között erőltetett a párhuzam. Hacsak nem a kereskedelemben dolgozókra gondolunk, akik a munkavállalóknak egy kis szeletét teszik ki. Aki meg mindenáron dolgozni akart a munkaszüneti napokon, az ezelőtt is megtette, és ezután is meg fogja tenni. Valójában az elv tiszteletben tartását hiányolom a miniszterelnöki megszólalásban. A bibliai igazság elismerését, miszerint „ nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” (Mt 4,4; 5MÓZ 8,3). A kormányváltás legnagyobb haszna reménységem szerint, hogy sor kerül ebben az országban az ideológiai alapok megerősítésére. Hogy újra fontossá válnak azok az erkölcsi, keresztény értékek, amelyek eddig megtartottak bennünket Európában. Fontos a gazdaság rendbetétele, fontos az adósságcsökkentés, fontos, hogy mindenkinek legyen munkája ebben a hazában - de ha az alapvető értékek ismét háttérbe szorulnak, netán elfelejtődnek, akkor alapok nélkül vagy rozoga alapokra hiába építkezünk. Annyi bátor és határozott lépésnek vagyunk tanúi mostanában. Nem kellene éppen itt megtorpanni... „A lakosok testi és lelki szebbítése, ím ez és csak ez lehet a kormányoknak legfőbb feladata. Minden mellékes tekintet a főcél által háttérbe szoríttatik” (Széchenyi István: Önismeret) A szerző evangélikus lelkész, a Bács- Kiskun Egyházmegye esperese
