Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-01-16 / 3. szám
Evangélikus Élet ÖKUMENIKUS IMAHETI MELLÉKLET 2011. január 16. » 9 TEMATIKÁJA „...kitartottak az apostolok tanításában..!’ (ApCsel 2,42) 5- nap A kenyér reményteljes megtörése • 2Móz/Kiv i6,i3b-2ia: „...ez az a kenyér, amelyet az Úr adott nekik eledelül..” • Zsolt 116,12-14; 16-18: „Hálaáldozatot mutatok be neked..” • íKor 11,17-28; 23-26: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre..” • Jn 6,53-58: „Ez az a kenyér, ami a mennyből szállt alá.." Az első jeruzsálemi egyháztól kezdve mindmáig a „kenyér megtörése” központi jelentőséggel bírt a keresztények számára. A mai jeruzsálemi keresztények életében a kenyér megtörése hagyományosan a barátságról, a megbocsátásról és a közös elhívatásról beszél. A kenyér ilyen megtörése azt a kihívást jelenti számunkra, hogy keressük az egységet, amely prófétai erővel tud szólni a megosztott világhoz. Ez az a világ, amely - különböző módokon - mindannyiunkat formál. A kenyér megtörésében a keresztyének megújulnak, hogy az egész emberiség számára hirdessék a reménység prófétai üzenetét. Ma mi is megtörjük a kenyeret örömteljes és nyitott szívvel. Ugyanakkor az eucharisztia ünneplésének minden alkalmával átéljük megosztottságunk fájdalmát is. A keresztyének egységéért tartott imahetünk ötödik napján a jeruzsálemi keresztyének a felső szobában jönnek össze, azon a helyen, ahol az utolsó vacsora történt. Itt - bár nem ünnepelhetik együtt az eucharisztiát, az úrvacsorát - reménységben törik meg a kenyeret. Ezt a reménységet akkor éljük meg, amikor elégedetlenségünk pusztaságaiban Isten közeledik felénk. A zsidó nép vándorlásának leírása elbeszéli, hogy miképpen válaszol Isten az általa megszabadított, elégedetlenkedő népnek azzal, hogy megadja nekik mindazt, amire szükségük van - nem többet és nem kevesebbet. A pusztai manna Isten ajándéka, amelyet mi magunktól nem szerezhetünk meg és nem is érthetünk igazán. Ez az a pillanat - miként zsoltárunk ujjongva hirdeti -, amely egyszerűen hálaadásra indít, mert Isten „meglazította kötelékeinket”. Szent Pál apostol felismeri, hogy a kenyér megtörése nem egyszerűen az eucharisztiának/úrvacsorának az ünneplése, hanem egy eucharisztikus, úrvacsorái közösségnek a létrejötte, ami azt jelenti, hogy Krisztus teste vagyunk a világban. Ez a rövid olvasmány a maga összefüggéseivel (íKor 10-11) arra emlékeztet, hogy a keresztyén közösségnek hogyan kell élni, nevezetesen: közösségben Krisztussal, törekedve a helyes viselkedésre a nehéz világi környezetben, s a mindennapi életünk valóságát az ő irányítására bízni. A Krisztusra való folyamatos emlékezésben élünk. Mint a kenyér megtörésének népe, az örök életnek, a teljes életnek a népe vagyunk, amint arra Szent János evangéliuma tanít ma bennünket. Az eucharisztia/úrvacsora ünneplése felszólít bennünket, hogy gondolkozzunk el arról, miként tükröződik az élet bőséges ajándéka mindennapi életünkben, reményben és kudarcok közt egyaránt. A napi megpróbáltatások ellenére a jeruzsálemi keresztyének tanúságot tesznek arról, hogy miképpen lehetséges a reménységben való örvendezés. Imádság Reménység Istene! Dicsőítünk téged az úrvacsora, az eucharisztia ajándékáért, ahol a Szentlélek által újra és újra találkozunk Fiaddal, Jézus Krisztussal, a mennyből alászálló élő kenyérrel. Bocsásd meg érdemtelenségünket, töredezett életünket, egyenlőtlenségeinket és a megosztottságba való beletörődöttségünket. Urunk, azért imádkozunk, hogy hozd el azt a napot, amikor egész egyházad közösen töri meg a kenyeret. S amíg ezt a napot várjuk, hadd tanuljuk meg újra és újra - az eucharisztia által formált népként - szolgálni a világot. Ezt kérjük Jézus nevében. Ámen. 6. nap A cselekvésre indító imádság ♦ Jón 2,1-11: „Az Úrtól jön a szabadulás..!’ ♦ Zsolt 67,1-7: „Magasztaljanak a népek, ó, Isten...” ♦ íTim 2,1-8: „...tartsatok könyörgéseket ... minden feljebbvalóért” ♦ Mt 6,5-15: „...jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod!” Az apostoli tanításban, a közösségben és a kenyér megtörésében való elkötelezettség után a jeruzsálemi egyház negyedik tulajdonsága az imaélet. Ma is mindennapos felismerés a jeruzsálemi keresztyének számára - ugyanúgy, mint bárhol máshol -, hogy a hatalom és erő forrására van szükségük. A jeruzsálemi keresztyének mai bizonyságtétele azon helyzetek mélyebb megértésére hív bennünket, amelyekkel szembesülünk az egyenlőtlenség és igazságtalanság állapotában. A keresztyéneket mindezekben az imádság erősíti meg a közös misszióra. Jónás számára az intenzív imádkozás a cet gyomrából való drámai szabadulást eredményezte. Imádsága szívből és bűnbánatból fakadt, amiért el akarta kerülni Isten akaratát. Elhagyta az Úr prófétai meghívását, és ez reménytelen helyzetbe sodorta. S ebben a helyzetben Isten meghallgatta imádságát, és felszabadította a küldetés betöltésére. A zsoltár szerint azért kell imádkoznunk, hogy Isten ragyogtassa ránk orcáját - nemcsak a mi javunkra, hanem az ő uralmának elterjedése érdekében - „minden nép között”. Az apostoli egyház emlékeztet bennünket, hogy az imádság része a világ javát szolgáló missziónak és prófétaságnak. Pál apostolnak Timóteushoz írt levele szerint különösen is imádkoznunk kell azokért, akiknek hatalmuk van a világban, hogy békében és méltóságban éljünk. Különböző társadalmaink, országaink egységéért imádkozunk, sőt az egész emberiség Istenben való egységéért. A Krisztusban való egységünkért mondott imádság az egész világot eléri. x Az imádságnak ez a dinamizmusa az Úr tanítványainak adott tanításában gyökerezik. Máté evangéliumából ma azt halljuk, hogy az imádság titkos hatalom. E hatalom lényege nem a külsőségekben, hanem abban áll, hogy alázatosan az Úr elé járulunk. Jézus tanítását a Miatyánk foglalja össze. Amikor ezt együtt imádkozzuk, akkor mint az Atya akaratát kereső nép az ő országát munkáljuk itt a földön.. Ez az imádság a megbocsátás és a megbékélés gyakorlására hív mindannyiunkat. Imádság Atyánk és Istenünk! Örömmel köszönjük meg neked, hogy mindig mindenhol és minden kultúrában vannak és voltak olyanok, akik imádsággal fordulnak hozzád. Mindenekfölött köszönjük Fiadnak, Jézus Krisztusnak a példáját és tanítását, aki arra hívott minket, hogy imádságban várjuk az ő országának eljövetelét. Taníts bennünket jobban imádkozni. Taníts bennünket együtt imádkozni, hogy mindig felismerjük vezetésedet és bátorításodat örömünkben és bánatunkban a Szentlélek ereje által. Ámen. 7. nap Élet feltámadáshitben ♦ Ézs/Iz 60,1-3; 18-22: „Isten szabadítását nevezed kőfalaidnak, és dicséretét kapuidnak..!’ ♦ Zsolt 118,1: 5-17: „Nem halok meg hanem élek..!’ ♦ Róm 6,1-11: „...eltemetkeztünk vele a halálba, hogy... új életben járjunk’.’ ♦ Mt 28,1-10: „Jézus így szólt hozzájuk: Ne féljetek!” Az első keresztyének elkötelezettsége az apostoli tanítás, a közösség, a kenyér megtörése és az imádság iránt a feltámadott Jézus élő hatalma miatt volt lehetséges. Ez a hatalom most is él, és a mai jeruzsálemi keresztyének erről tesznek tanúságot. Bármilyen nehézségben találják is magukat, hitük által tudják, hogy minden megújul Jézus valós feltámadása által. A feltámadás fénye és reménysége mindent átalakít. Amint Ézsaiás/Izaiás próféta hirdeti: ez a sötétségnek a világosságba való átalakulása, minden nép megvilágosodása. A feltámadás ereje Jeruzsálemből, az Úr szenvedésének helyéről árad ki, s ez minden népet áthat. Ebben az új életben megszűnik az erőszak, s mindenki biztonságra talál a megváltásban és a dicséretmondásban. A zsoltár szavaival a kereszténység központi élményét, a halálból az életbe fordulást ünnepelhetjük. Ez az Isten állhatatos szeretetének megtartó jele. A halál rémületétől az új élet felé fordulás minden keresztyént meghatározó valóság. Mert - amint Szent Pál apostol tanítja - a keresztségben eltemetkeztünk Krisztussal, és vele együtt fel is támadtunk. Meghaltunk Krisztussal, és élünk vele, hogy osztozzunk az ő feltámadott életében. Ezért másként látjuk a világot: együttérzéssel, türelemmel, szeretettel és reménységgel. Hiszen Krisztusban a jelen szenvedéseivel nem fejeződik be történetünk. Még megosztottságban élő keresztényekként is tudjuk, hogy a bennünket összekapcsoló keresztség - a feltámadás fényében megvalósuló kereszthordozás. A keresztény evangélium szerint ez a feltámadás nem egy eszme vagy elgondolás. Ez egy térben és időben történő eseményben gyökerezik. Erről a mélyen megrendítő eseményről hallottunk az evangéliumban. A feltámadott Úr Jeruzsálemből küldi köszöntését tanítványainak évszázadokon keresztül. S minket arra hív, hogy félelem nélkül kövessük. Ő előttünk jár. Imádság Istenünk, özvegyek, árvák és idegenek védelmezője! Abban a világban, amelyben sokan remény nélkül élnek, feltámasztottad Fiadat, hogy reménységet adj az emberiségnek és megújulást a földnek. Erősítsd és egyesítsd továbbra is egyházadat abban a küzdelmében, amelyet a halál erőivel szemben folytat abban a világban, ahol a teremtés és az emberiség elleni erőszak homályosítja el az általad felajánlott új élet reménységét. Ezt kérjük a feltámadott Úr nevében, az ő Lelke erejével. Ámen. 8. nap Meghívás a kiengesztelődés szolgálatára ♦ íMóz/Ter 33,1-4: „Ézsau eléjeJutott, megölelte. .. és sírtak’.’ ♦ Zsolt 96,1-13: „Mondjátok el a népeknek, hogy király az Úr!” ♦ 2Kor 5,17-21: „...és reánk bízta a békéltetés igéjét’.’ ♦ Mt 5,21-26: „... békülj ki előbb atyádfiával, s csak azután térj vissza!’ Az elmúlt hét imádságai különleges utazásra vittek bennünket. A Szentírás vezetésével visszatértünk keresztyén gyökereinkhez, a jeruzsálemi apostoli egyházhoz. Megvizsgáltuk elkötelezettségünket az apostolok tanításához, a közösséghez, a kenyér megtöréséhez és az imádsághoz. Az Apostolok cselekedeteiben leírt ideális keresztyén közösség tanulmányozása után visszatérünk saját világunkba, a megosztottság, elégedetlenség, kiábrándulás és igazságtalanság valóságába. Ennél a pontnál a jeruzsálemi egyház egy kérdést intéz hozzánk. Mire kaptunk meghívást itt és most, az egyetemes imahét végén? A jeruzsálemi keresztyének a következő választ ajánlják számunkra. Arra kaptunk meghívást mindenekelőtt, hogy szolgáljuk a megbékélést, a kiengesztelődést. Ez a felhívás a megbékélés különböző szintjeit mutatja az összetett/bonyolult megosztottsággal szemben. A keresztyén egységért imádkozunk, vagyis azért, hogy az egyház a gyógyulás jele és eszköze lehessen a politikai, strukturális szétszakadozottság/megosztottság és igazságtalanság miatti fájdalmakban. A békés és igazságos együttélés jele és eszköze legyen a zsidók, keresztyének és muszlimok között. Egymás növekvő megértésének jele és eszköze legyen a hívők és nem hívők között A kiengesztelődésre szóló felhívásnak meg kell jelennie a személyes és családi életünkben is. Jákob és Ézsau testvérek, de elidegenedtek egymástól. Ugyanakkor megbékélésük akkor történik, amikor a konfliktus további mélyülése lett volna várható. Találkozásukkor az együtt síró fivérek félreteszik az erőszakot és a haragot. Keresztyén és emberi egységünk felismerése Isten színe előtt a zsoltár szavához vezet bennünket, ami a világot szerető igazságossággal kormányzó Urat dicséri. Krisztusban Isten megbékéltet minden népet önmagával. Ennek leírásakor Szent Pál apostol a kiengesztelődés megélését mint új teremtést ünnepli. A megbékélésre szóló felhívás azt jelenti, hogy engedjük, hogy Isten hatalma mindent újjáteremtsen bennünk. Tudjuk, hogy ez a jó hír arra hív, hogy megváltoztassuk életünket. Amint Jézus - Máté evangéliuma szerint - megpróbál bennünket, nem mehetünk az oltárhoz felajánlásainkkal mindaddig, amíg tudjuk, hogy felelősek vagyunk a megosztottságért és igazságtalanságért. A keresztyének egységére szóló felhívás egyúttal felhívás a kiengesztelődésre. És a felhívás a kiengesztelődésre felhívás a cselekvésre - olykor olyan cselekvésre, amely kizökkent bennünket a megszokott egyházi tevékenységünkből. Imádság Békesség Ura! Köszönjük, hogy elküldted Fiadat, Jézust, hogy kiengesztelj önmagaddal. Add nekünk kegyelmedet, hogy a megbékélés hathatós szolgái legyünk egyházainkban. Ily módon segíts nekünk, hogy szolgálhassuk a népek közötti megbékélést, különös tekintettel a Szentföldön - azon a helyen, ahol lerombolod a népeket elválasztó falakat, és mindenkit eggyé teszel Jézus testében, aki a szenvedés hegyén áldozta önmagát. Tölts el bennünket egymás iránti szeretettel. Egységünk szolgálja azt a kiengesztelődést, amely kedves előtted az egész teremtés számára. Ezt kérjük a Lélek erejében. Ámen.
