Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-01-16 / 3. szám

io 41 2011. január 16. ÖKUMENIKUS IMAHETI MELLÉKLET Evangélikus Élet oHty Az ökumenikus élet Jeruzsálemben Jeruzsálemből Jézus kiküldte tanítványait, hogy tanúi legyenek „aföld végső határáig’ (Ap- Csel 1,8). Küldetésük során sokféle nyelvvel és gazdag civilizációval találkoztak, és ezeken a nyelveken kezdték hirdetni az evangéliumot, ünnepelni az eucharisztiát, az úrvacsorát. En­nek következményeként a keresztény élet és a liturgia sokféle arcra és kifejezésre tett szert, amelyek gazdagítják és kiegészítik egymást. Ezek a keresztény hagyományok és gyüleke­zetek a kezdetektől fogva együtt kívántak élni Jeruzsálemben a helyi egyházzal, az ősgyüle­kezet jeruzsálemi utódaival. Érezték annak szükségességét, hogy abban az országban, ahol a megváltás története, Jézus szenvedése, halála és feltámadása kibontakozott, legyen egy imádkozó és szolgáló közösség. Ily módon a je­ruzsálemi egyház a sokféle keleti és nyugati ke­resztény hagyomány gazdagságának jelképévé lett. Minden látogatót, zarándokot, aki Jeruzsá­lembe érkezik, elsősorban arra bátorítanak, hogy fedezze fel e különböző, gazdag hagyo­mányokat. Sajnos a történelem folyamán ez a gyönyö­rű sokféleség a megosztottság forrásává is vált. Ez a nyilvánvaló megosztottság Jeruzsá­lemben még fájdalmasabb, mint máshol, hiszen ez az a hely, ahol Jézus azért imádkozott, hogy a tanítványok „egyek legyenek” (Jn 17,21). Ez az a hely, ahol azért halt meg, hogy egybe­­gyűjtse Isten gyermekeit, akik „szétszórattak” (Jn 11,52), és ahol az első pünkösd megtörtént. Ugyanakkor el kell mondanunk, hogy az egy­ház szakadása nem Jeruzsálemben történt. A megosztott egyház felekezetei telepedtek le Je­ruzsálemben. Ennek az a következménye, hogy minden egyház - a világ bármely pont­ján éljen is - valamilyen részben felelős a jeru­zsálemi egyház megosztottságáért, és ezért ar­ra is hívatott, hogy a helyi egyházzal együtt munkálkodjon annak egységén. Jeruzsálemben ma tizenhárom püspöki egy­ház szolgál. A görög ortodox egyház, a római katolikus egyház, az örmény apostoli egyház, a szír ortodox egyház, a kopt ortodox egyház, az etióp ortodox egyház, a görög katolikus egy­ház, a maronita katolikus egyház, a szír kato­likus egyház, az örmény katolikus egyház, a káld katolikus egyház, a püspöki evangéliumi egy­ház és az evangélikus egyház. Ezek mellett je­lentős számú egyéb egyház és keresztény kö­zösség van jelen Jeruzsálemben és a Szentföl­dön, mint például a presbiteriánus, a reformá­tus, a baptista, az evangéliumi és a pünkösdi. Palesztinában és Izraelben a keresztények száma 150-200 ezer között van, ami a teljes né­pesség mindössze egy-két százaléka. Ezen ke­resztények nagy többsége arab anyanyelvű palesztin, de néhány gyülekezetben léteznek hé­berül beszélő hívő csoportok is, amelyek a ke­reszténység jelenlétét kívánják tanúsítani az iz­raeli társadalomban. Ezek mellett léteznek az úgynevezett messiási gyülekezetek, amelyek négy-öt ezer embert jelentenek. Őket azonban általában nem számolják a keresztények közé. Jeruzsálem ökumenikus kapcsolatainak te­rén VI. Pál pápa szentföldi látogatása 1964 ja­nuárjában mérföldkövet jelentett. Jeruzsálemi találkozása a konstantinápolyi A thenagorás pat­­riarchával és a jeruzsálemi Benedictos patriar­­chával új korszak kezdetét jelezte az egyházak közötti kapcsolatban. Ettől kezdve a helyi kapcsolatok is új irányba mozdultak. A következő fontos állomás az első Palesz­tin intifáda (felkelés) alatt történt a nyolcvanas évek vége felé. A bizonytalanság, erőszak, szenvedés és halál közepette az egyházak ve­zetői elkezdtek közösen gondolkodni azon, hogy mi az üzenetük, és mi a teendőjük. Elha­tározták, hogy közös üzeneteket és nyilatkoza­tokat adnak ki, és közös kezdeményezéseket in­dítanak az igazság és a tartós béke érdekében. Azóta a jeruzsálemi egyházi vezetők minden év húsvétján és karácsonyán közös üzenetet ad­nak ki, valamint néhány különleges alkalom­mal is közös nyilatkozattal jelennek meg a töb­bi egyház és a világ előtt. Két nyilatkozat külön is említést érdemel. 1994 novemberében a tizenhárom egyház kö­zös memorandumot írt alá Jeruzsálem fontos­ságáról a keresztény közösségek számára. At­tól az időtől kezdve rendszeresen találkoznak, szinte minden hónapban. Ugyanerről a témá­ról egy második nyilatkozatot is aláírtak 2006 szeptemberében. 1999 decemberében a betle­hemi Jászol téren a harmadik évezred küszö­bén tartott közös ökumenikus zarándoklat alkalmával a tizenhárom egyház vezetői és a vi­lág minden tájáról odasereglett hívei énekelve, Isten igéjét olvasva és együtt imádkozva töltöt­tek el egy délutánt. A helyi egyházak közötti növekvő együttmű­ködésnek, valamint a helyi egyházak és a világ más pontjain élő egyházak szoros kapcsolatá­nak újabb kifejeződése a Jeruzsálemi Felekezet­­közi Centrum létrehozása 2006-ban. A helyi egyházak, az Egyházak Világtanácsa (EVT) és az Egyházak Közép-keleti Tanácsa együttmű­ködésével létrejött intézmény értékes eszköz az ökumenikus növekedés szolgálatában. Az úgynevezett ökumenikus kísérő progra­mot 2002-ben kezdeményezték Palesztiná­ban és Izraelben a helyi egyházak az EVT-vel karöltve. Ez a program a világ minden tájáról származó önkénteseket foglalkoztat azzal a cél­lal, hogy az izraeliekkel, a palesztinokkal együttműködve enyhítsék a konfliktus követ­kezményeit, és mellettük legyenek a konkrét konfrontációk alkalmával. Ez a kezdeménye­zés fontos új eszközt jelent a szolidaritás erő­sítésében. Erősíti a kapcsolatokat a Szentföldön belül és mindazokkal az országokkal, ahonnan az önkéntesek érkeznek. Sok más, nem hivatalos ökumenikus csoport is létezik Jeruzsálemben. Egyik közülük a Ba­rátok Ökumenikus Köre, amely havonta egy­szer találkozik. Ők azok, akik már negyven éve koordinálják Jeruzsálemben az egyetemes A jeruzsálemi egyházi vezetők imája Mennyi Atyánk, hálát adunk neked, és di­csérünk téged, hogy egyszülött Fiadat ad­tad nekünk. Betlehemi születése, a Szent­földön elvégzett szolgálata, halála a keresz­ten, feltámadása és mennybemenetele mind drága ajándék nekünk. Azért jött, hogy ezt a földet és világot megváltsa. Mint a békefejedelem jött. Hálát adunk neked minden egyházért és minden gyülekezetért világszerte, amelyek ma velünk imádkoznak a békéért. A mi vá­rosunknak és országunknak nagy szüksé­ge van a békére. A te kifürkészhetetlen ti­tokzatosságodban és mindenki iránti sze­­retetedben engedd, hogy a megváltás és bé­ke hatalma minden kulturális és vallási ha­táron felülemelkedjen, és töltsd meg szol­gáidnak szívét, legyenek izraeliek vagy palesztinok vagy bármilyen vallás követői. Küldj nekünk olyan politikai vezetőket, akik odaszánják életüket a rájuk bízottak igaz­ságos békéjéért. Tedd őket elég bátrakká, hogy kézjegyük­kel szentesítsék azt a békét, amely véget vet a megszállásnak, ezáltal biztosítsák a palesz­tinok szabadságát, ezzel szerezzenek biz­tonságot az izraelieknek, és felszabadítsa­nak minket mindenfajta félelem alól. Adj nekünk vezetőket, akik megértik városod szentségét, és megnyitják azt mindenki előtt. Palesztinok előtt, izraeliek előtt és az egész világ előtt. Azon a földön, amelyet te tettél szent­té, szabadíts meg mindannyiunkat a gyű­lölködésnek és a gyilkosságnak bűneitől. Szabadítsd meg az izraeliek és palesztinok szívét ettől a bűntől. Adj szabadságot Gá­za népének, amely vég nélküli megpróbál­tatásban és rettegésben él. Benned bízunk, mennyei Atyánk. Hisszük, hogy te jó vagy, és hisszük, hogy a te jóságod legyőzi a háború gonoszságát és a gyűlölködést földünkön. Várjuk áldá­sodat, különösen a gyermekeken, a fiata­lokon, hogy a konfliktusok miatti félelmü­ket és aggodalmukat felváltsa a békesség öröme és boldogsága. Imádkozunk az idő­sekért is, a fogyatékosokért, az ő jólétükért és azért, amivel ők tudnak hozzájárulni en­nek a földnek a jövőjéhez. Végül pedig imádkozunk a menekülte­kért, akik e miatt a konfliktus miatt szóród­tak szét a világban. Istenünk, adj a politi­kusoknak és a kormányoknak világszerte bölcsességet és bátorságot, hogy megtalál­ják a megfelelő megoldást számukra. Mind­ezt Jézus nevében kérjük. Ámen. imahetet. Az egyházak életében ez a hét min­dig különleges eseménynek számít. A vallások közötti párbeszédnek Jeruzsálem­ben - amelyet a zsidók, a keresztények és a muszlimok is szent városnak tartanak - szin­tén messzire ható ökumenikus hatása van a kü­lönböző egyházak tagjainak köszönhetően, akik nagyon szorosan együttműködnek ebben a dialógusban. E dialógus teremti meg annak lehetőségét, hogy a múltbeli nézeteltéréseket és ellentmondásokat legyőzzék, és egy új, kö­zös nyelvet találjanak, amellyel képesek a köl­csönös tisztelet hangján az egy evangéliumi üzenetről tanúskodni. A Palesztinában és Izraelben élő hívők szé­les rétegei számára az ökumenizmus a minden­napi élet része. Állandó tapasztalatuk, hogy éle­tükben a szolidaritás és az együttműködés alap­vető fontosságú, hiszen kisebbségben élnek a másik két monoteista vallás híveinek rengete­gében. A keresztény iskolák, intézmények és mozgalmak spontán módon, határokon átível­ve is együttműködnek. Közös istentiszteletet tartanak, és közösen tesznek bizonyságot Urukról. A vegyes házasságok általánosan el­fogadott valósággá váltak, és szinte minden csa­ládban megtalálhatóak. Ennek következménye­ként egy bizonytalan és konfliktusokkal terhes szituációban is osztoznak egymás örömében és bánatában. Ezzel a lelkülettel érintkeznek muszlim test­véreikkel, akikkel közös nyelvet beszélnek, ugyanabban a kultúrában élnek, egyazon tör­ténelem részesei, és akikkel együtt hivatottak egy jobb közös jövő felépítésére. A muszlim és a zsidó hívőkkel készek együttműködni a dia­lógus módjainak, a konfliktus igazságos és tar­tós rendezésének előkészítésében. (Ebben a konfliktusban túl gyakran használták fel a val­lásokat és éltek vissza velük.) Az igazi egyház tehát nem a konfliktus része kíván lenni, hanem a megoldásé. Szintén jelentős, hogy Jeruzsálem egyháza to­vábbra is olyan politikai klímában él, amely sok­ban hasonlít az első keresztény közösség életé­hez. A palesztin keresztény közösség jelenték­telen kisebbség lett, amely komoly, a jövőjét ve­szélyeztető kihívásokkal néz szembe, mialatt szabadságra, emberi méltóságra, igazságos­ságra, békességre és biztonságra vágyakozik. Jeruzsálem keresztényei ilyen körülmények között szólítják meg a világ keresztényeit az idei imahéten. Kérik, hogy imádkozzanak velük és értük, hogy a szabadság és méltóság utáni vá­gyuk beteljesedjen, és véget vethessenek min­denfajta elnyomásnak. Az egyház magáért és a világért imádságban emeli fel hangját Isten­hez azzal az elvárással és reménységgel, hogy mi mindannyian egyek legyünk hitünkben, ta­núságtételünkben és a szeretetben.

Next

/
Thumbnails
Contents