Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-06-19 / 25. szám

8 « 2011. június 19. GYERMEKOLDAL Evangélikus Élet Öz Őzeket biztosan valamennyien látta­tok már, hiszen néha viszonylag kö­zel csipegetik a füvet az autóutak vagy a vasúti pálya mentén. Feleme­lik a fejüket, a távolodó autó vagy vo­nat után néznek, aztán lehajolnak, és eszegetnek tovább. Ha viszont gya­logos ember közeledik feléjük, már messziről menekülnek. Az őzeket va­dásszák, ők pedig nagyon jól tudják, hogy a feléjük tartó ember veszedel­met jelenthet. Az őz az ország egész területén el­terjedt, gyakori állat. Szívesen tanyá­zik a kis erdőfoltok, nádasok közelé­ben, de megfigyelhetitek őket a nagy legelőkön és a szántóföldeken is. Ősszel és télen kisebb-nagyobb cso­portokban mozognak, láttam már hatvan-hetven őzet is együtt. Sokat szenvednek télen a nagy havazások idején, amikor kevés a táplálék, és a gyakran jeges hófelület véresre seb­zi a lábukat. Ilyenkor, de máskor is sok kárt tesznek a faluból elkóborolt kutyák, amelyek üldözik és le is ránt­ják a nagy hóban nehezebben moz­gó őzeket. Az őzek legszívesebben a hajnali és a szürkületi, esti órákban tevéke­nyek. Naponta több alkalommal táp­lálkoznak, a köztes időben pihennek, kérődznek. MESÉLNEK AZ ÁLLATOK júniusban - többnyire két gidát elle­nek. Az őzgidák bundája pettyes, testtömegük csupán másfél kilo­gramm. Amikor anyjuk lenyalogat­ta őket, és megszáradtak, nyomban talpra állnak, de az első napokban mozdulatlanul pihennek a fűben. Anyjuk a közelben van, de csak szop­tatáskor keresi fel őket. Ha kirándulás közben egy ilyen, fűben pihenő gida kerül elétek, nem szabad hozzányúlni, megsimogatni, menjetek tovább, mintha észre sem vettétek volna. Ebben az időszakban amúgy is sok ellenségük van, az em­lített kóbor kutyák, de a rókák is so­kat elpusztítanak közülük. Később, Agancsa csak a baknak van. Több­ágú fejdíszét évente váltja, október végén, novemberben veti le, de az új kezdemény már egy hónap múlva megjelenik, és az agancs tavaszra tel­jesen kifejlődik. A bakok a júliusi-au­gusztusi üzekedési időszak előtt le­tisztítják agancsukat, ágakhoz dör­zsölik, hogy az elszáradt bőr leváljon róla. A fácskák vagy a bokrok ágai­nak hegyi részét egészen fényesre dörgölik. Ha valaki távolabbról nézi, azt hiheti, az őzbak megharagudott arra a bokorra, és most megbünteti. Az agancs tövi része vastagon gyön­gyözött. Az üzekedés idején a bakok néha kemény harcokat vívnak egymással. A suták - általában májusban vagy co M < cc amikor már jól tudnak futni, könnyen elmenekülnek. Ha szeretnétek töb­bet tudni az őzekről, olvassátok el Fe­lix Salten örökszép regényét, a Bam­bit. Mesébe bújtatva nagyon sok igazságot találtok benne. ■ Schmidt Egon Kérdések: 1. Mit gondolsz, milyen súlyú egy őz­bak? 2. Vajon hányféle növényt fogyaszta­nak az őzek? 3. Meddig él egy őz? ■sí Sí A3 jaqudzij uyqv Udqu3>t -jv]]v p] quo] utdu vij)SiA9 zp jnpq -jnuoq uvqpvqvzs v £ tppfodzd qqyjv -2d] -z :iuiuvu2o]iq o£-oz r :qozsv]yj\ Házikók Ennek a képzeletbeli falunak a házaiban bibliai személyek laknak. A betűket helyes sorrendben összeolvas­va megtudhatjátok, melyikben ki. Kössétek össze azokat a házakat, amelyekben testvérek laknak! Kedves Gyerekek! ► Mostani négyrészes sorozatunk végéhez értünk. A összegyűjtött he­lyes megfejtéseket küldjétek be szerkesztőségünk címére (Evangéli­kus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra ír­játok rá: Gyermekvár. 4* Albert és Pongrác lovag büszkén mutatta a Salamon királyhoz kötődő rejtvény megfejtését Könyvmoly könyvtárosnak.- Látod, milyen ügyesek voltunk?- kérdezték tőle. - Pedig néhol igen nehéz volt beírni a helyes szót!- Különösen azon a válaszon gon­dolkodtunk sokat, amikor kicserél­te és magához vette az életben ma­radt kisgyereket az anya. Nem volt vi­dám történet, az biztos - mondta Pongrác.- De Salamon király még ebben a nehéz helyzetben is kapott bölcses­séget az Úrtól - tette hozzá Albert.- Bajusz király tekercsén ki a negye­dik király, akiről olvashatunk? - kér­dezte.- Heródes. Olvasom is: „Júdea földje és a környező zsidó tartományok Krisztus születése előtt harminchét év­vel a római birodalom részei lettek. Egy kormányzó irányította a zsidó népet sok dologban. A második kormányzó, akit Heródesnek hívtak, királyi címet kapott a római császártól. Az embe­rek nem nagyon szerették őt. Uralkodásának vége felé született meg Jézus a júdeai Betlehemben. Amikor néhány nap múlva Heródes palotájába napkeletről bölcsek érkez­tek, a király nagyon elcsodálkozott. Az idegenek ugyanis az újszülött zsidó királyt keresték, mert ajándé­kokat hoztak neki. Heródes azonnal hívatta a főpapo­kat és írástudókat, hogy megtudja, ki­ről is beszélnek a messziről jött ide­genek. Nem lett boldogabb a válasz hallatán. Megtudta ugyanis, hogy Mikeás próféta már rég megjöven­dölte az új király megszületését, méghozzá Betlehem városában. Heródesnek akkor ravasz terv ju­tott eszébe. Elküldte a napkeleti böl­cseket Beüehembe, és azt kérte tőlük, visszafelé mondják majd meg neki, pontosan hol található a csecsemő. GYERMEKVÁR Azt hazudta, hogy ő is ajándékot akar neki vinni. A bölcseket a csillag el is vezette Jézus jászolágyához, de kerülő úton mentek haza, mert egy angyal ezt pa­rancsolta nekik. Heródes, amikor rájött, hogy be­csapták, szörnyű haragra gerjedt. Bosszúja elől menekült Egyiptomba József és Mária Jézussal. Csak a király halála után tértek vissza Názáretbe.”- Utána a fia került a trónra, akit szintén Heródesnek hívtak. Az ő uralkodása alatt feszítették kereszt­re Jézust - egészítette ki Albert a te­kercsen leírtakat.- Az a feladatunk - mondta Pong­rác lovag -, hogy megtaláljuk, melyik úton értek a bölcsek a betlehemi is­tállóhoz. Az úthoz tartozó csillagok betűiből pedig összeolvashatjuk a megfejtést.

Next

/
Thumbnails
Contents