Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-01-16 / 3. szám
8 ■m 2011. január 16. ÖKUMENIKUS IMAHETI MELLÉKLET Evangélikus Élet A NYOLC NAP í. nap A jeruzsálemi egyház ♦ Jóéi 2,21-27; 3.1-5: „Azután kiárasztom majd telkemet minden emberre..!’ ♦ Zsolt 46: „A Seregek Ura velünk van..!’ ♦ ApCsel 2,1-12: „Amikor pedig eljött a pünkösd napja..” ♦ Jn 14,15-21: „Az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg..!’ A keresztyének egységéért tartott ez évi imaheti utazásunk anyaszentegyházunk történetének kezdetével, Jeruzsálemből indul pünkösd napján. A hét fő témája így hangzik: „Ezekpedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban’.’ Azokról van szó, akik az első jeruzsálemi gyülekezetét jelentik, amely pünkösd napján született, amikor a Szószóló, az igazság Lelke leszállt az első hívőkre úgy, amint azt Isten ígérte Jóéi prófétán keresztül és úgy is, ahogyan Jézus ígérte a szenvedését és halálát megelőző éjszakán. Mindazok, akik az első pünkösd jelenlétében élnek, azok az első jeruzsálemi egyházzal és annak vezetőjével, Szent Jakabbal is közösséget vállalnak. Ez az egyház mindannyiunk anyaszentegyháza. Ez a folytonosság a keresztény egység ragyogó képe, amelyért ezen a héten imádkozunk. Egy ősi keleti hagyomány szerint az egyház folyamatossága a jeruzsálemi első keresztyén közösséggel való kapcsolatot is jelenti. A jeruzsálemi egyház az apostoli korban összekapcsolódott a mennyei Jeruzsálem egyházával, amely innentől kezdve minden keresztyén gyülekezet ősképe. A jeruzsálemi egyházzal való folytonos kapcsolat jele, hogy minden egyház hűségesen ragaszkodik az első keresztyén közösség ismérveihez, az apostolok tanításához és közösségéhez, a kenyér megtöréséhez és az imádsághoz. Jeruzsálem mai egyháza folyamatos kapcsolatban él az apostoli kor jeruzsálemi egyházával, különös tekintettel az igazságról szóló áldozatos tanúságtételén keresztül. Az evangéliumról való bizonyságtétele, valamint az egyenlőtlenség és az igazságtalanság elleni küzdelme arra emlékeztet bennünket, hogy a keresztyén egységért elmondott imádság elválaszthatatlan a békéért és igazságosságért való imádságtól. Imádság Mindenható és kegyelmes Istenünk! Az első keresztyéneket hatalmas erővel gyűjtötted össze Jeruzsálem városában, hogy a Szentlélek segítségével ellenálljanak a Római Birodalom földi hatalmának. Engedd, hogy a jeruzsálemi gyülekezethez hasonlóan mi is bátran együtt legyünk a bizonyságtételben, a béke és kiengesztelődés jó hírének megélésében, szemben a mindenkori egyenlőtlenséggel és igazságtalansággal. Jézus Krisztus nevében imádkozunk, aki megszabadít bennünket a bűn és a halál fogságából. 2. nap Sok tag, egy test • Ézs/Iz 55,1-4: „...jöjjetek a vizekhez..!’ • Zsolt 85,8-13: „Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz..!’ • íKor 12,12-27: „Hiszen egy Lélek által... egy testté lettünk a keresztséggel...” • Jn 15,1-3: „Én vagyok az igazi szőlőtő..!’ A jeruzsálemi egyház az apostolok cselekedeteiről szóló könyv szerint modellje annak az egységnek, amelyet mi munkálunk. Mint ilyen, arra emlékeztet bennünket, hogy a keresztyének egységéért mondott imádság nem az egyformaságért hangzik fel, hiszen az egységet a kezdetektől fogva gazdag különbözőség jellemezte. A jeruzsálemi egyház a különbözőségben való egység őstípusa és modellje. Az apostolok cselekedeteiről írott könyvben olvasható pünkösdi elbeszélés világossá teszi számukra, hogy azon a napon Jeruzsálemben az akkori mediterrán világnak, sőt még az azon túlinak is minden nyelve és kultúrája képviselve volt. Azok az emberek, akik a maguk különböző nyelvén hallották az evangéliumot, akik Péter prédikációja során bűnbánatban, a víz keresztségében és a Szentlélek kiáradásában közel kerültek egymáshoz, sokfélék voltak. Vagy - amint később Szent Pál apostol írja -: „Hiszen mindnyájan egy testté lettünk a keresztséggel, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindannyiunkat egy Lélek itatott át!’ (iKori2,i3) Nem a hasonlóan gondolkodók, az azonos kultúrájú és nyelvű emberek uniformizált közösségét alkották, akik egyek voltak az apostolok tanításában és közösségében, hanem egy sokféleségben gazdag közösség, ahol a különbözőség könnyen ellenségeskedésbe fordulhatott. Ez történt a hellenista és a zsidó keresztyének között a görög özvegyasszonyok figyelmen kívül hagyásakor, amiről Szent Lukács evangélista beszámol az ApCsel 6,1-ben. És mégis! A jeruzsálemi egyház egységben maradt önmagával és a feltámadott Úrral, aki így szól: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt...,, (Jms,5 ) Gazdagító sokszínűség/különbözőség jellemzi az egyházat az ősi Jeruzsálemtől kezdve a mai napig, amint az a világban bárhol megjelenik. Ez Jeruzsálemben könnyen ellenségeskedésben törhet ki, amit az ellenséges politikai klíma is elősegít. Amint az első jeruzsálemi egyház, a jeruzsálemi keresztyének ma is arra emlékeztetnek bennünket, hogy egy testnek vagyunk sok tagja, egység a különbözőségben. Régi hagyományok arra tanítanak bennünket, hogy még a mennyei Jeruzsálemben is létezik különbözőség és egység. Arra emlékeztetnek bennünket, hogy a keresztény egység, amiért mi imádkozunk, mindig megőrzi az alapvető különbözőségeket. Imádság Isten, akitől minden élet származik a maga gazdag különbözőségében, te arra hívod egyházadat mint Krisztus testét, hogy a szeretetben eggyé váljon. Engedd, hogy igazán megértsük a különbözőségben való egységet, hogy arra törekedjünk, hogy együtt prédikáljunk, együtt építsük a te bővölködő szeretetednek országát. Sose felejtsük életünk közös forrását, Jézus Krisztust. A Lélek egységében ezért imádkozunk! 3- nap Egységben az apostolok tanítása által ♦ Ézs/Iz5i,4-8:„... hallgassatok rám, nemzetek!” ♦ Zsolt 119,105-112: „Lábam előtt mécses a te igéd..!’ ♦ Róm 1,15-17: „...szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni...” ♦ Jn 17,6-19: „Kijelentettem a te nevedet..!1 A jeruzsálemi egyház egységét - az apostolok cselekedeteiről írott könyv szerint - az apostolok tanítása iránti elkötelezettség adta tagjai nyelvi és kulturális különbözősége ellenére. Az apostolok tanítása pedig az Úr Jézus Krisztus életéről, tanításáról, szolgálatáról, haláláról és feltámadásáról szólt. Ezt a tanítást Szent Pál apostol egyszerűen „evangéliumnak” nevezi. Az apostolok tanításának klasszikus példája Szent Péter apostol jeruzsálemi prédikációja pünkösd napján. Jóéi prófétára való hivatkozással összekapcsolja az egyházat Isten népének bibliai történetével. Elbeszélése, amelybe bennünket is bevon, az egyház születésével kezdődik. A különbözőségek ellenére Isten igéje összegyűjt és egyesít bennünket. Az apostolok tanítása és a jó hír a maga teljességében állt minden különbözőség ellenére az első jeruzsálemi egyház középpontjában. A mai jeruzsálemi keresztyének emlékeztetnek bennünket, hogy nem egyszerűen az apostolok tanítása az, ami egyesítette az ősgyülekezetet, hanem a tanítás iránti elkötelezettség is. Ez az elkötelezettség tükröződik abban, ahogy Szent Pál apostol azonosítja az evangéliumot az „Isten üdvözítő erejével” (Róm 1,16). Ézsaiás próféta arra figyelmeztet bennünket, hogy Isten tanítása elválaszthatatlan Isten „igazságosságától, amely világossága népek számára”. Vagy amint a zsoltáros imádkozik: „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. Esküszöm és fogadom, hogy megtartom igazságos döntéseidet’.’ (Zsolt 119,105-106) Imádság Világosság Istene! Köszönetét mondunk az igazság kijelentéséért Jézus Krisztusban, a te élő Igédben, amelyet az apostolok tanításán keresztül kaptunk. Szentlelkedfolytassa megszentelő munkáját rajtunk Fiad igazságában, hogy vele egyesülve növekedhessünk az ige iránti elkötelezettségben, és együtt szolgálhassuk a te országodat alázatban és szeretetben. Krisztus nevében imádkozunk. Ámen. 4. nap Javaink megosztása egységünk jele ♦ Ézs/Iz 58,6-10: „Oszd meg kenyeredet az éhezővel..!’ ♦ Zsolt 37,1-11: „Bízzál az Úrban, és tégy jót...” ♦ ApCsel 4,32-37: „...mindenük közös volt’.’ ♦ Mt 6,25-34: „... keressétek először Isten országát..!’ A jeruzsálemi apostoli egyházzal való kapcsolat folytonosságának jele az apostolok tanításához és közösségéhez, a kenyér megtöréséhez és az imádsághoz való hűség. A mai jeruzsálemi egyház azonban ennek az elkötelezettségnek a gyakorlati következményére, javaink önzetlen megosztására is emlékeztet bennünket. Az apostolok cselekedeteiről írott könyvben egyszerűen ezt olvassuk: „Mindazokpedig akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá’.’ (ApCsel 2,44-45) A mai napra rendelt ige összekapcsolja a javaknak ezt a radikális megosztását a hathatós apostoli bizonyságtétellel, amellyel tanúságot tettek Krisztus feltámadásáról, és „nagy kegyelem volt mindannyiukon”. A késő Római Birodalom egyházüldözői így adtak hangot csodálkozásuknak: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!” A javaknak ez az önzetlen megosztása ma is jellemzi a jeruzsálemi keresztyének életét. Ez az egyik jele annak, hogy fenntartják a folytonosságot az első keresztyénekkel. Ez fontos jel és kihívás minden egyház számára. Ez kapcsolja össze a keresztény közösség igehirdetését, az eucharisztia, az úrvacsora ünneplését, a gyülekezet közösségét a mindenkire vonatkozó egyenlőséggel és a mindenkinek járó igazságossággal. A javaknak ez a megosztása tanúságtétel az Úr Jézus feltámadásáról és jele az apostoli, jeruzsálemi egyházzal való folytonosságnak, de jele a mi egységünknek is. Sokféleképpen történhet a javak megosztása. Az apostoli egyházban ennek olyan radikális formája valósult meg, hogy senki nem maradt szükségben. Beszélhetünk még egymás terheinek, küzdelmeinek, fájdalmainak és szenvedéseinek közös hordozásáról is. Ugyanakkor egymás örömében, sikereiben, áldásaiban és gyógyulásaiban is osztozhatunk. Tudunk az egyes elkülönülő egyházi hagyományok ajándékainak és meglátásainak megosztásáról is. Ezeket nevezzük a lelki ajándékok ökumenikus „cseréjének” Javaink ily nagylelkű megosztása az apostolok tanításához és közösségéhez való ragaszkodásunk gyakorlati következménye, valamint a keresztyének egységéért mondott imádságaink gyümölcse. Imádság Igazságosság Istene! A te ajándékozó kedved határtalan. Megköszönjük, hogy megadod, amire szükségünk van, hogy táplálsz, ruházol, és hajlékot adsz nekünk. Óvj meg bennünket az önző kapzsiság bűnétől, és tégy alkalmassá, hogy a szeretet eszközei legyünk azáltal, hogy megosztjuk egymással mindazt, amit tőled kapunk. Mert ezzel is a te nagylelkűségedről és igazságosságodról teszünk bizonyságot. Mint Krisztus követőit vezess bennünket, hogy együtt cselekedjünk ott, ahol szükség van. Ahol családokat elűznek az otthonaikból. Ahol a sebezhető ember a hatalmaskodó kezétől szenued. Ahol szegénység és munkanélküliség rombolja az életeket. Jézus nevében imádkozunk a Szentlélek egységében.
