Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-06-12 / 24. szám

12 4t 2011. június 12. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Szívben megnyíló üzenet Hiszek a palackpostában. Egyik legfontosabb ol­vasmányom is palackpostaként jutott el hozzám. Persze nem szó szerint, hogy valaki üvegbe zár­ta volna az üzenetet, bedobta volna a Dunába a Margit hídról, én pedig kihalásztam volna a so­roksári révnél, de majdnem így. Az üzenetet egy kis szobában mondta magnetofonra egy elszi­getelt, börtönviselt gondolkodó valamikor 1972- ben. Akkor reménye sem volt arra, hogy gon­dolatai nyomtatásban megjelenhetnek, mégis fontosnak tartotta, hogy nyugodtan, összefüg­gően, szemléletesen, időnként kifejezetten ízes mondatokkal számot adjon arról, hogy mit gondol Krisztusról és az emberi közösség lehe­tőségeiről. Hét év múlva meghalt, újabb hét év múlva pedig Budapest utcáin árulták tanulmá­nyainak köteteit, benne a palackba zárt üzenet­tel. Ez Bibó István összefoglaló esszéje, Az eu­rópai társadalomfejlődés értelme. Jézus is hitt a palackpostában. Elfogatása előtt elbúcsúzott tanítványaitól, felkészítette őket ar­ra, hogy testi valóságában nem marad velük. Nem fogják hallani ismerős hangját, nem fog­ják látni bátorító tekintetét. De azt is megígér­te nekik, hogy az ő mennyei Atyja elküldi majd hozzájuk a Szentjeiket. A Pártfogó, ahogy a búcsúzáskor Jézus a Szentjeiket nevezi, eszük­be fog majd juttatni mindent, sőt részletesen meg fogja tanítani őket mindarra, amit Jézus mondott nekik. Türelmesen gyakorolni fogja ve­lük a szeretet életformáját, egészen addig, míg a szívükbe és idegeikbe nem vésődnek a Jézus­tól hallott szavak. A Pártfogót a világ nem fog­ja felismerni, „ti azonban ismeritek őt, mert ná­latok lakik, sőt bennetek lesz” (Jn 14,17). Pünkösd óta tehát Jézus követői - közöttük ti is és én is - palackposta címzettjeinek tud­hatják magukat. A feladó Jézus, tartalma az evangélium, megértéséhez és befogadásához pedig közvetlenül a szívünkben, a Jézus-köve­tők közösségében lakó Pártfogótól kapunk segítséget. A palack hosszú utat tett meg, míg célhoz ért, elúszott a tagadás zátonyai és az áru­lás szirtjei mellett, keresztülbukdácsolt a fele­dés végtelennek tűnő tengerén is, végül meg­érkezett hozzánk. S ha kifogtuk, és végül kéz­be foghatjuk, nyissuk ki bátran: azt az üzene­tet találjuk benne, amelyet a szívünkben lakó Lélek segít megérteni. A Pártfogó megeleveníti számunkra a Bib­lia betűit. Vezeti tekintetünket, hogy rátaláljunk a számunkra legfontosabb mondatokra: azok­ra, amelyek éppen minket szólítanak meg, és éppen minket bátorítanak a szeretetre. És ha rátaláltunk Jézus hozzánk szóló üzenetére, a Lé­lek mellettünk áll, hogy meg is maradhassunk benne, mint szőlővesszők a szőlőtőn. ■ Csepregi András Névjegy: Csepregi András 1962-ben születtem, a sár­­szentlőrinci lelkészcsalád nyolcadik gyermekeként nőttem fel. Érettségi után katonáskodtam, felavatott lelkészként Györkönyben és Kelenföldön szolgáltam. Tanultam még Genfben és az angliai Durhamben is, doktori disszertáci­ómban Bibó István és Dietrich Bonhoeffer szabadságfogalmát hasonlítottam össze. Hét éven át az Evangélikus Hittudományi Egyetem nyíregyházi kihelyezett hittanár­képző tagozatát, majd négy éven át az Ok­tatási és Kulturális Minisztérium egyházi kapcsolatokért felelős titkárságát vezettem. Ma a Budapest-Fasori Evangélikus Gimná­zium lelkésze vagyok. Feleségem, Márta teológiát tanít, fiaink éppen érettségiz­nek, lányunk pedig leendő kisgimnazista. OSZTOZÓ Szólj és hallgass nyelveken! Tagadhatatlanul az első pün­kösd az Újszövetség egyik leg­izgalmasabb napja: lángnyel­vek, szél, nyelveken szólás és részegnek hitt apostolok... Ha te is szeretnél részesülni a pünkösd csodájából, édes bor helyett válaszd a Deák téri bibliafelolvasást. Pünkösdhét­főn déli 12 óra 30 perctől gim­nazisták, egyetemisták, vala­mint ismert közéleti szereplők (sportolók, művészek és politi­kusok) olvasnak részleteket a Szentírásból. Ráadásul - a ma­gyar uniós elnökség és pünkösd apropóján - ezúttal több nyel­ven is. Az ökumenikus prog­ram a főváros szívében a tervek szerint este 6-ig várja az érdek­lődőket. „Akciónkkal szeret­nénk tudatosítani az emberek­ben, hogy a Lélek ma is képes megszólítani, akit csak akar, és amikor csak akarja - akár a De­ák téren, séta közben is. Ehhez nem kell más, csupán olvasni vagy éppen felolvasni Isten igé­jét” - invitálnak a szervezők. Ha pedig a nyelvekről volt szó, érdemes rákeresni a You- Tube-on a „Caeli Deus sanctis­­síme” latin szókapcsolatra. Pil­lanatok alatt a magyar alterna­tív könnyűzene egyik, már­­már legendás alakjával, Lova­­si Andrással, valamint Heidl Györggyel találkozhatsz. Ezút­tal azonban nem Emeséről meg az ő buszáról vagy éppen a gangon lezajlott borozásról dalol, hanem az Atyáról, Fiú­ról és Szentiélekről. A tavaly feloszlott Kispál és a Borz, va­lamint a Kiscsillag együttes frontembere a Duna Tv 2008- as felvételén latin nyelvű him­nuszt énekel a miskolci evan­gélikusok templomában. „Űzd el a szívek éjjelét, mosd le a lé­lek szennyesét, / Vedd le a vétek kötelét s a bűntudat ma­lomkövét. / Engedd meg ezt, kegyes Atya, s Atyának mása, egy Fia, / S te Szentlélek, Vi­gasztaló, mindörökkön uralko­dó” - zárul a középkori szöveg. Biztosan gondolkoztál már azon, hogy mi történhetett az első pünkösd után. Ezt a kort dolgozta fel klasszikusnak számító regényében Henryk Sienkiewicz lengyel író. A Quo vadis nemcsak a vüágirodalom egyik legszebb szerelmes tör­ténete, hanem szinte átélhető leírása az őskeresztények éle­tének. Miközben folyamato­san el kell szenvedniük Néró császár kereszténybarátnak cseppet sem nevezhető politi­káját, kitartanak Isten igéje mellett. Az eseményekbe ak­kor csöppenünk bele, amikor egy Néróhoz hű patrícius be­leszeret a kereszténnyé lett Lygiába. Főhősünk nemcsak szerelméért, hanem hitéért is harcol. Mindeközben talál­kozhatunk Péter apostollal is, aki tanításával erősíti az üldö­zött híveket. Ne ijesszen el a regény terjedelme! Ha kinyitod a könyvet, nem fogod tudni le­tenni. Nyáron pedig úgyis az egyik legjobb időtöltés az ol­vasás. ■ Jenő Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Jelenet a Quo vadis 2001-es megfilmesítéséből Képeslapok Drezdából ► Bár már jócskán benne jár a korban - 1949-ben rendez­ték meg először mégis friss, fiatalos lelkűiét és lendü­let jellemzi a Kirchentagot. Ebben bizonyára közrejátszik az is, hogy résztvevőinek jelentős része a fiatalabb kor­osztályokból kerül ki. Drezdában például majdnem min­den második látogató még innen volt a harmincon, és a német evangélikus egyház különféle ifjúsági csoportjai is szép számban képviseltették magukat. Az előző olda­lakon több beszámolót is olvashattok a 33. német evan­gélikus egyházi napokról, itt most néhány magyar részt­vevőt szólaltatunk meg. Ha pedig igazán meg akarjátok tapasztalni, mi(lyen) is a Kirchentag, már most jegyezzé­tek fel magatoknak: két év múlva irány Hamburg!- Nagyon gazdag a válasz­ték, legyen szó akár a külön­böző témákat körbejáró kerék­asztal- és fórumbeszélgeté­sekről, akár a zenei progra­mokról. Nincsenek tabuté­mák, és a különféle stílusok is jól megférnek egymás mel­lett. Tetszik a találkozó nem­zetközisége is. A gyerekek is sok ismeretséget kötöttek már - például a pécsi refisekkel is itt ismerkedtek össze. * * * Generációkon átívelő feladat az önkénteseké. A tizenkét-tizen­­három éves kiscserkészektől a fiatalos lelkületű nagyma­mákig és nagypapákig min­denféle korosztály képviselői­vel találkozhattunk a Helfer/in feliratú pólót és/vagy kendőt viselők között. „Papíron" négy­­ezer-kilencszázhuszonkét ön­kéntes működött közre a Kirchentag lebonyolításában. Magyarországról hivatalosan egyetlen segítőt regisztráltak.- Elsősorban a közép- és kelet-európai találkozónak otthont adó Háromkirályok­­templomba (Dreikönigski­­rche) osztottak be, de időn­ként a külföldről érkező ven­dégeket kiszolgáló nemzet­közi központba is át kell men­nem - mondja a németül és angolul is jól beszélő Sándor Bernadett. - Két műszakban dolgozunk: délelőtt kilenctől délután háromig, illetve dél­után háromtól este nyolcig. Szükség esetén persze ezen kí­vül is szívesen a résztvevők rendelkezésére állunk. Kísér­jük a vendégeket, útbaigazítást adunk, információt nyújtunk, kérésre tolmácsolunk. A mi feladatunk az is, hogy betar­tassuk a biztonsági előírásokat. Nagyon kell figyelnünk arra, hogy ne legyenek túltöltve a termek. Ha egy helyszín eléri a kilencvenszázalékos telített­séget, nem engedhetünk be több embert... A húszas éveiben járó lány az önkéntes munka mellett kevés programra jut el, ha mégis van egy kis szabad ide­je, akkor többnyire a magyar érdekeltségű programok közül választ. A Deák téri lelkészét is soraiban tudó Korál-sziget­­nek (korábban Credo) és a Szélrózsa Bandnek a koncert­jét semmiképpen sem szeret­te volna kihagyni. * # * Drezda valamennyi iskolájá­ban tanítási szünetet hirdettek június első napjaiban a Kirchentag idejére. A nebulók helyett a német evangélikus egyházi napok résztvevőivel teltek meg a tantermek, leg­alábbis éjszakánként. A 95-ös számú általános iskolában kö­rülbelül százötven magyart szállásoltak el, közöttük a pá­pai református gimnázium 11/b osztályát.- Az egyik német szakos kollégámtól hallottam a Kirchentagról. Bár iskolánk­ban hagyomány, hogy a tizen­egyedik évfolyamos diákokat Erdélybe vagy a Felvidékre visszük osztálykirándulásra, mi most mégis úgy döntöttünk, csatlakozunk az általa szerve­zett csoporthoz - mondja Ko­vács Klára osztályfőnök, hoz­zátéve: kísérő tanárként velük lévő kollégája már el is határoz­ta, hogy két év múlva ő is elvi­szi az osztályát a Kirchentagra. A nap egy részét városné­zéssel töltik. Mikor beszélge­tünk, már „kipipálták” a Zwin­ger termeit, és a belváros leg­több templomát is megcsodál­ták. Minden napra választanak valamilyen egyházi progra­mot is; péntek este például a magyar-német kétnyelvű re­formátus istentiszteleten vet­tek részt. Esténként pedig koncertre járnak. Ha versenyt hirdettek volna a magyar résztvevők között, hogy kik jöttek a legmesszebbről, jó eséllyel a nyírtelekiek nyertek volna. A Filadelfia evangélikus gyülekezetből összesen tizenha­tan érkeztek Drezdába, gyere­kek és felnőttek egyaránt. Bármilyen egyházi prog­ramra megy Györfi Mihály lelkész, lehetőség szerint hív és visz magával cigány származá­sú gyülekezeti tagokat is. Nem tett másként most sem. Egyi­kük, Barnabás először húzó­dozott - nem kedveli a hosszú utazásokat -, végül felesége unszolására igent mondott a lehetőségre.- Az, hogy nem beszélünk németül, nagyon megnehezí­tette a dolgunkat. Ma délelőtt sikerült megkérnünk egy ön­kéntest, hogy fordítson ne­künk a bibliatanulmányon, így végre értettük, miről volt szó. És voltunk egy olyan elő­adáson is, ahol fülhallgatón keresztül magyarul követhet­tük a beszélgetést. Voltunk a Gipsy.cz elnevezé­sű cseh zenekar koncertjén is, az nagyon „bejött” Csak az volt a baj, hogy nem keresztény éne­keket énekeltek. Hiányolom az evangéliumot a programokról; érezni, hogy nem mindegyik szól az Úr Jézus Krisztusról... A legjobban a péntek este tetszett. Fabiny Tamás püspök kétnyelvű igehirdetése átütő volt. A gyülekezet is nagyon kedvesen fogadott bennün­ket, élő közösség lehet. Még nem volt részem ilyen úrvacso­rában. Nagyon tetszett, hogy én adhattam át a lelkészemnek a kenyeret és a bort. ■ ■ Vitális Judit Hit, remény, szeretet - krétarajzperformansz A Kirchentag-sálakat is az önkéntesek árulták A kőszegi Echo Drezdában is jól visszhangozta az Összhangot

Next

/
Thumbnails
Contents