Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-06-12 / 24. szám
Evangélikus Élet élő víz 2011. június 12. » 11 PÜNKÖSD MÁSODIK NAPJA - ZSOLT 51,12-15 Mélységből magasságba Istennek három egymással egyenrangú, nagy teremtő cselekedetét ismerjük - mondja Luther: megteremtette a világot, feltámasztotta a halálból Jézust, és teremti a hitet bennem is. A három teremtő aktus az Apostoli hitvallás három hitágazatában megvallott három isteni munkának felel meg, s közülük a harmadik az, amit a Szentlélek Isten művének tulajdonítunk. A három teremtő cselekedet szervesen összetartozik. Teremti bennem a hitet: ez azt jelenti, hogy belső meggyőződésemmé, életem alapjává teszi annak ismeretét, hogy a világ eleve Isten szeretetéből jött létre, és annak tudását is, hogy Isten Jézus Krisztus küldetése, halála és feltámasztása által helyreállította azt a szeretetet, amelyet a határokat nem ismerő kívánság, a bizalmatlanság, a félelem és az erőszak megingatott. Mindez tehát belső meggyőződésemmé lesz, először értelmemmel felfogott ismeret, majd az egész életemet átfogó élmény, amelyet igénk ezekkel a kifejezésekkel ragad meg: tiszta szív, erős lélek, vidámság és készségesség. Az 51. zsoltár kézzelfoghatóan és átélhetően mutatja meg nekünk, hogy milyen mélységbe ereszkedik le hozzánk Isten, hogy tiszta szívet teremtsen bennünk, és a magasba emeljen. „Dávid zsoltára abból az időből, mikor nála jártNátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz” - olvassuk a bevezetésben. Jól ismerjük a szívszorító történetet, amelyet a krónikás példamutató nyíltsággal jegyez fel. Dávid király zuhanása azzal kezdődik, amivel talán minden emberi bűn: megkívánja a másét, és a kívánságán nem tud uralkodni. Az „olyanok lesztek, mint Isten” ősi kísértése nála abban a formában jelentkezik, hogy közelebb érezheti magát Istenhez, minden hatalom forrásához, ha a magáévá teszi a másik feleségét, Betsabét. A beteljesült kívánság viszont olyan következménnyel jár, amelyet Dávid nem tud ellenőrzése alatt tartani, tette egyre gonoszabb lépésekre kényszeríti: gyilkosságra bujtja fel hadvezérét, Jóábot, és megöleti vitéz katonáját, Úriást. A bűn romboló hatalmát leginkább az mutatja meg, hogy Úriás halála után Dávid nyugodtan aludt. Mélyen aludt. De nem az igazak egészséges, pihentető álmát aludta -AZ ÜNNEP IGÉJE amelyre ezt a szép kifejezést használni szoktuk -, hanem olyan mélyen aludt, olyan mélyre süllyedt, hogy már nem volt képes felfogni sem, hogy kicsoda ő, és mit tett. Határt nem ismerő kívánsága hálót szőtt köré, a háló eltompította, elzsongította, elaltatta a lelkiismeretét. És talán soha nem ébredt volna fel ebből a hódító álomból, ha Nátán prófétán keresztül nem ébreszti fel Isten teremtő szava. A teremtő szó először nem volt más, mint egy koppanóan rövid, tárgyilagos szembesítés: „Te vagy az az ember!” Dávid nem tudott hátrálni előle, sem kitérni jobbra vagy balra, végül ki kellett mondania, amit már a zsoltárban olvasunk: „...azt tettem, amit rossznak látsz” Nem tudjuk, hogy a teremtő szó meghallása és az őszinte válasz kimondása között mennyi idő telt el. Nem lehetünk biztosak benne, hogy Dávid azonnal válaszolt, az is lehet, hogy hosszú idő telt el, míg kimondódott a válasz. De ha csak néhány percet várt, az a néhány perc is csak a végtelenség léptékével mérhető, hiszen Dávid hallgatása azt a végtelen távolságot jelezte, amely Isten hűsége és az ő hűtlensége között feszült. Ezt a távolságot győzte le benne végül Isten teremtő szava, amely megnyitotta számára a mélységből felfelé vezető utat. Az 51. zsoltár, Dávid bűnbánó imádsága arról tanúskodik, hogy ennek a fölfelé vezető útnak nemcsak a kezdetén szorulunk rá a Szenüélek Isten szívünkben újat teremtő segítségére, hanem az út során újra meg újra szükségünk lehet a Lélek támogatására. Hiszen nemcsak az értelmünkkel kell felfognunk, hogy mit tettünk, és nemcsak a szánkkal kell megvallanunk, hogy hűtlenek voltunk, hanem az ismeretnek élménnyé kell válnia, és szívünkben-lelkünkben szervesülnie kell. „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” Tiszta szívet és erős lelket, amelybe kitörölhetetlenül beleégett annak az emléke, hogy a határait nem ismerő kívánság milyen súlyos következménnyel járhat, amely ezért nem hisz többé naiv módon az eredendő, magától értetődő ártatlanságomban. Tiszta szívet és erős lelket, amely arra is emlékszik, hogy a teremtő szó át tudta törni a tagadás varázskörét, szét tudta szaggatni a kívánság hálóját, és fel tudott ébreszteni a bűn mély álmából. Tiszta szívet és erős lelket, amely egyre inkább rá tud hangolódni a teremtő és megváltó isteni szeretet valóságára, és egyre inkább képes részt venni, részesülni a Teremtő és a Megváltó öröméből, sőt vidámságából. „Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen” - a szabadítás tapasztalatának élményszerű, sőt - ne féljünk ettől a szótól - szokásszerű elmélyítését kéri a zsoltáríró. Mindaz, amit a teremtő szó elvégzett bennem, váljon a véremmé, ivódjon bele zsigereimbe, idegeimbe, legyen életem része, meghatározó dimenziója! Legyen a szabadítás annyira az enyém, hogy én magam is továbbadhassam azoknak, akik hozzám hasonlóan rászorulnak a teremtő igére: „...taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád” De míg másokat tanítok - szívvel és lélekkel -, sose felejtsem el, hogy engem honnan, miből emelt ki Isten teremtő cselekedete. Pünkösd második ünnepnapján arra is figyelhetünk, hogy Jézus, akinek a szavaiban több zsoltár üzenete is megjelent, talán erre a zsoltárra is gondolt, amikor - János evangélista szerint - megígérte tanítványainak a „másik Pártfogót” az igazság Lelkét. Ez a Pártfogó, akiért már Dávid is könyörgött, Jézus ígérete szerint megtanít bennünket mindenre, és eszünkbe juttat mindent, amit Jézus mondott az övéinek. Ezt a Pártfogót nem mindenki látja, és nem mindenki ismeri, „ti azonban - ígéri tanítványainak Jézus - ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz” (Jn 14,17). ■ Csepregi András Imádkozzunk! Szentlélek Isten! Szólíts meg, ébressz fel, tisztíts meg, emelj fel szereteted világába, ajándékozz meg vidámsággal, lakjál közöttünk és bennünk most és örökké! Ámen. A hónap könyvnyereménye Kedves Vásárlóink! Azok között, akik júniusban (í-jétől 31-éig) vásárolnak a Luther Kiadó könyvesboltjában, vagy ebben az időszakban küldik el megrendelésüket kiadónkhoz, kisorsoljuk az alábbi két könyvet: Angyalka segített Schmidt Egon mesekönyve Budai Tibor illusztrációival Schmidt Egon Kossuth-díjas író óvodás és kisiskolás korú gyerekeknek szóló, bájos mesekönyve, az Angyalka segített egy angyalka hat napját veszi sorra az emberek között. S hogy miért kellett a földre jönnie? Elárulhatjuk, hogy büntetésül! De hogy mivel szolgált rá erre, és milyen kalandokba keveredett a halandók között, az maradjon titok - legalábbis a könyv elolvasásáig! 43 oldal, 180x247 mm, keménytáblás, ISBN 978-963-9979-34-5, 2011 Bibliai kifestő Révészné Tóth Erzsébet (szerk.) Ószövetségi történetek: Teremtéstörténet; Az özönvíz története; A bábeli torony; Dávid és Góliát; Dániel története; Sámuel története; Jónás története; Mózes története Újszövetségi történetek: Krisztus születése; Jézus imádkozni tanít; Jézus és a gyerekek; A kenyércsoda; Zákeus története; A jó pásztor története; A vak Bartimeus története; Jairus lánya; A feltámadás; A magvető példázata József története: József, a kedvenc; József álmai; Józsefet eladják testvérei; József Egyiptomban börtönbe kerül; József álmokat fejt meg a börtönben; József megfejti a fáraó álmát; József testvérei Egyiptomban; Újra Egyiptomban - Benjámin, kibékülés 35 oldal, 295x210 mm, irkafűzött, ISBN 978-963-9979-31-4, 2011 A nyertes nevét az Evangélikus Élet július 10-ei számában közöljük. A májusi hónap könyvnyereményének sorsolásán Fodor Zoltán budapesti vásárlónknak kedvezett a szerencse. Gratulálunk! ■ Luther Kiadó Cím: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-5478,20/824-5518. Könyvesbolt: 1/411-0385. Fax: 1/486-1229. E-mail: kiado@lutheran.hu. Honlap: www.lutherkiado.hu. Attól függ, honnan nézzük! Pestre kellett mennem, s mivel az idő szűkre volt szabva, a gyorsabbnak vélt útvonalat választottam. Baleset miatt azonban az egyik sáv le volt zárva az autópályán, így a két Mo-s csomópont közötti szakaszt úgy fél óra alatt sikerült csak megtennem. Menekülni se lehetett semerre, így bosszúsan és tehetetlenül araszoltam a tömött sorban. Közben rápillantottam az út menti sebességkorlátozó táblára. Mit nem adnék, ha arra kellene most figyelnem, nehogy száznál többel haladjak! A máskor kellemetlennek tűnő korlátozás vágyálomnak tűnt. Hát igen, nézőpont kérdése. Az élet sokszor produkál hasonlót. Bosszankodom valami miatt, mert úgy érzem, korlátoz a kiteljesedésben, az előrehaladásban, de aztán valami miatt átértékelődnek a dolgok. Jön egy nehézség betegség próbatétel vagy veszteség amely alapvető változást hoz, és nekem igazodnom kell az új helyzethez. Most talán örülnék a korábban óriásinak látszó problémáknak, de már mások a lehetőségeim. Azt hiszem, ez az autópályás élmény segít abban, hogy jobban meg tudjam becsülni azokat a korlátokat, amelyeket Isten helyezett el az életutamon. ■ Hulej Enikő HETI ÚTRAVALÓ „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek Ura!’ (Zak 4,6) Pünkösd hetében az Útmutató reggeli s heti igéi a cselekvő Szentháromság Úristen dicsőségét hirdetik. Isten ad Szentlelket ajándékul; és az Atya-Fiú Lelke Krisztusban való hitet teremt! „Én a lelkemet adom belétek - ezt mondja az Úr -, s azt cselekszem, hogy az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” (Ez 36,27; LK) „Ez az a nap, mit az Úr szerzett nékünk.” (GyLK 751) „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkűnkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8,16; LK) Az Úr Jézus megígérte a Vigasztalót: „A Pártfogó pedig a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek’.’ (Jn 14,26) És húsvét után ötven nappal Jeruzsálemben „hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt (...) Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre’.’ (ApCsel 2,2.3) Dr. Luther Márton szerint „Istenségére nézve a Szentlélek az Atyától és a Fiútól elválaszthatatlan isteni lényeg. A mi számunkra azonban Vigasztaló a neve; mert hiszen arról biztosít, hogy bűneink meg vannak bocsátva, a halál meghalt, az ég megnyílt, s Isten ránk mosolyog.” Jézus kérdése örök érvényű: „Hát ti kinek mondotok engem ?” Péter vallástétele minden christianusé: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia’.’ Ő megígérte: „Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat’.’ (Mt 16,15-18) Gyülekezetében „a kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. (...) Megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele’.’ (íKor 12,4.7) Az első pünkösd óta tart a missziói parancs (lásd Mk 16,15) beteljesülése (lásd ApCsel 1,8). így kezdődött: Jeruzsálemben az első gyülekezet egy szívvel imádkozott. „Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét’.’ (ApCsel 4,31) Fülöp Krisztust hirdette Samáriában. Péter és János is odament; „imádkoztak értük", és „rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában” (ApCsel 8,15.17). Péter Cézáreában, a pogány Kornéliusz házában bizonyságot tett az élő Úrról. „Amikorpedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben’.’ Imádták Istent, és ezt mondták: „Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre’.’ (ApCsel 11,15.18) Barnabás és Pál egy évig „dolgoztak együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak. (...) A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek!’ (ApCsel 11,26) Korinthusban Pál „bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Krisztus’.’ De elutasították, ezért úgy döntött: „Mostantólfogva a pogányokhoz megyek’.’ (ApCsel 18,5.6) Ma is: „Ó, de hány lélek bolyong messze szórva, / Mennyi pogány vár még a hívó szóra / - Gyújtsd össze népedet, Szentlélek Isten!” (EÉ 245,3) ■ Garai András HIRDETÉS__________________________________________________________________________________________________ Felhívás Az egyházzenei bizottság az oktatási osztállyal közösen egyházzenei konferenciát szervez szeptember 15-17-ig Gyenesdiáson. Várjuk az egyházi iskoláinkban ének-zenét tanító kollégák és a gyülekezeti énekkarok karnagyainak jelentkezését július 15-ig. Kérjük, hogy a részletes programot és az ismertetőt tekintsék meg az egyhazzene.lutheran.hu honlapon. Az egyházzenei bizottság HALÁLOZÁS Szomorú szívvel tudatjuk, hogy dr. Pósfay Miklós, az OTP volt igazgatója, az Állami Bankfelügyelet nyugalmazott főtanácsosa, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium igazgatótanácsának volt elnöke május 13-án, életének 81. évében elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása június 17-én, pénteken 13 órakor lesz a Deák téri evangélikus templomban. Gyászolják: felesége, négy gyermeke, kilenc unokája, menyei, vejei, bátyja, dr. Pósfay György és családja, rokonai, barátai, volt munkatársai, és akik ismerték és szerették. Emléke szívünkben örökké élni fog. A gyászoló család Szeretett halottunk kívánsága szerint kérjük, hogy a megemlékezés virágaira szánt összegetfordítsák jótékony célra, illetve kegyeletüket egy szál virággal róják le.
