Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-06-12 / 24. szám

Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2011. június 12. » 5 A Kárpát-medence zengő zsoltára Június 3-5. - VIII. református zenei fesztivál ► Csoóri Sándor írta egyik versé­ben: „Tíz felé nem futhatok...” Ez jutott eszembe, mikor megér­keztem a Vili. református zenei fesztivál megnyitójára. Olyan gazdag választék várt a Ráday ut­cán, a teológián, a Kálvin téren, hogy mindennek a puszta felso­rolása is hosszú lenne. Bakáts tér, június 3., péntek. A sátrak­ban könyvek, kazetták, CD-lemezek, fajátékok, de a legnagyobb sikere itt is a kemencés kenyérlángosnak van. Ügyes férfikezek sütik a délutáni melegben, s mérik mellé a frissen csa­polt sört. Dr. Bácskai János polgármester megnyitójában hangsúlyozza: Fe­rencváros vezetésének eltökélt szán­déka, hogy nívós rendezvényeket támogasson. A református fesztivál ilyen: az emberek sokat kapnak, egy egész hétvégét tölthetnek el együtt. Hívők és nem hívők békében ünne­pelhetnek. A Károli Gáspár Református Egye­tem gyönyörű dísztermében lép föl a Kecskeméti Református Gimnázium tizenöt éve működő vegyes kara. A kórus az elmúlt években kétszer kap­ta meg az év kórusa címet az Éneklő ifjúság kórusfesztiválon. Most is meg­győződhetünk biztos énektudásukról, gazdag repertoárjukról. A barokk ze­néből, a latin nyelvű irodalomból ka­punk szép válogatást, Kodály Zoltán 150. genfi zsoltárát hallhatjuk, illetve Liszt Ferenc Krisztus-oratóriumából mutatnak be egy részletet. A kerekasztal-beszélgetés vendé­ge dr. Gulyás Gergely, a parlament emberi jogi, civil-, kisebbségi és val­lásügyi bizottságának alelnöke. Elő­adásában kitér az új alkotmányra. A kormány a családnak kiemelt fontos­ságot tulajdonít, mint ahogyan a történelmi egyházaknak is. Tanulni kell egymástól, keresni a lehetősége­ket a fiatalok „visszacsalogatására”. Pál István Szalonna és bandájának koncertje után gyülekeznek a vendé­gek, hogy a fáklyás menet a Ráday ut­cán át a Kálvin téri templomba érkez­zen. A késő esti zenés áhítaton Stein­bach József püspök hirdeti az igét, kétszázötven fős kórus énekel. Szombaton az intézmények talál­kozója zajlik a Lónyay Utcai Refor­mátus Gimnáziumban. A legkisebbe­ket egész nap gyermekprogramok várják. A Berka együttes és a Szkítia zenekar koncertje után a református teológia dísztermében az Erkel Ferenc vegyes kar ad koncertet. Mivel ez az évadzáró fellépésük, elsősorban egy­házi műveket hallunk. Tisztelegnek Liszt Ferenc születésének kétszáza­­dik évfordulója előtt. A vegyes kar több évtizedes múltra tekint vissza, 2006-ban a Kodály Zoltán IV. ma­gyar kórusversenyen aranydiplomát kapott. A kerekasztal-beszélgetésen ezút­tal dr. Bogár László közgazdász­­professzor válaszol a kérdésekre. Pálóczi Horváth Ádámot idézi, a ku­­rucos hazafiság és németellenes­­ség jeles költőjét, aki már a 18. szá­zadban leírta nemzetünk vergődé­sét, kiszolgáltatottságát. Ma is ha­sonló úton járunk, mielőbb csele­kednünk kell, együtt, hogy kilábal­junk nehéz helyzetünkből - állapít­ja meg a professzor. A mennydörgés­sel, sűrű záporokkal tarkított prog­ramot a Makám együttes nagy sike­rű koncertje zárja. A fesztivál harmadik, befejező napja ünnepi zenés istentiszteletek­kel kezdődik. A Szilágyi Dezső téri református templomban Trianon­ról is megemlékeznek. Arról, hogy az 1920-as békeszerződés elszakította Magyarországtól korábbi államte­rületének kétharmadát, a magyar lakosság közel egyharmadát. A Kálvin téri istentiszteletet tarka színekkel szalagozza fel a Torda­­szentlászlói énekkar komoly-szép fellépése. A kórus az 1888-ban alakult ifjúsági daloskor utódjaként 1988-ban jött létre, majd pár év múlva megújult Guttmann Mihály vezetésével. Száz­nál több magyar művet énekeltek már: népdalokat, 1848-as és Petőfi­­dalokat, zsoltárfeldolgozásokat, de Kodály, Bartók, Bárdos, Szokolay egy-egy nehéz munkáját is. A kórus ma is népviseletben lép föl, megőriz­ve és bemutatva a kalotaszegi öltözet szépségét. A Bakáts tér nagyszínpadán a Vu­­jicsics és a Misztrál együttes követik egymást. Az előző a Duna menti és dél-magyarországi horvát népzene gyűjtésében és bemutatásában jeles­kedik, a másik a megzenésített ver­sek tolmácsolásában. (2006-ban Bar­tók Béla-díjat, 2008-ban Balassi Bá­­lint-emlékérmet kaptak.) Egyre többen jönnek a térre, a vi­harfelhők is elvonultak. „Itt van Isten köztünk” - zengi az ének, és valóban ezt érezheti át az, aki megmerítkezik a református zenei fesztivál sugárzó üzenetében, az ifjúság nem szűnő lendületében, az egymásra találás boldogságában. ■ Fenyvesi Félix Lajos Pünkösdi értékrendünk honfoglalása „A Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség bé­ketűrés, szívesség jóság hűség szelídség mér­tékletesség’ (Gál 5,22) „Jövel, Szentlélek Isten, / Tarts meg minket igédben, / Ne légyünk setétségben: / Marad­junk igaz hitben!” - énekeljük, imádkozzuk pünkösdkor Szegedi Kis István szép énekét. Méltán és okkal. Éneklésünk, imánk ilyentájt zavarba ejtő ké­rés is, mert ha valóban megjön hozzánk a Lé­lek, akár leheletfinom érintéssel, akár lelkűn­kön átzúgó, felkavaró szélként, nagy hirtelen­séggel rájövünk, hogy ezredév után is lelki-szel­lemi honfoglalásra váró földön járunk. Ott, ahol talán a mindennapi kenyérnél is nagyobb szükség van az első pünkösdkor megszületett értékrendre: szeretetre, örömre, békességre, szí­vességre, jóságra... Pártfogó, Szószóló nélkül ugyanis biztosan eltévedünk. Olyan földön járunk, ahol minden generá­ciónak el kell végeznie a maga lelki honfogla­lását, a pünkösdi értékrend elfogadását, meg­valósítását, erkölcsbe, nemzeti közgondolko­dásba öltöztetését. Miközben keresztyénként erre törekszünk, nagyon kell vigyáznunk, hogy ne legyen közösségünk a sötétség gyü­­mölcstelen cselekedeteivel. Mert hont akar­nak itt orozni előlünk vagy éppen foglalni szel­lemileg, lelkileg igencsak sokan: a rafinált kon­­zum, a gazdagság reklámfőnökei, a kimódolt gyűlöletkeltés gurui és fanatikusai. És hont fog­lal akarva-akaratlan a félrevezetettek félelme s a cinikusok arcégető bizalmatlansága is. Kenyérkeresetünk, emlékeink, templomaink, imáink, zsoltáraink és lelki énekeink ide köt­nek minket, mégis nehezünkre esik olykor öröméneket énekelni. Kemény tapasztalataink ráébresztenek arra, hogy ünnepi éneket felsza­badult lélekkel csak annak a Szent Léleknek az erejével és hatására tudunk énekelni, aki meg­elevenítette egykoron Ezékiel látomásában a ki­száradt csontokat is (Ez 37.4-6). Ez a Lélek ma is felkínálja nekünk az éneklésre, ünneplésre késztető gyümölcseit, a pünkösdi értékrendet: a szeretetet, az örömet, a békességet, a türel­met, a szívességet, a jóságot, a hűséget, a sze­lídséget, az önmegtartóztatást. Lehet ennél fontosabb, szükségesebb, érté­kesebb kínálat? Lehet ennél méltóbb honfog­lalás a 21. század kezdetén az oly sok lelki-szel­lemi lommal, hulladékkal szennyezett Kárpát­medencében? A kérdések kérdése, létkérdé­sünk: veszünk-e ezekből az ajándékokból, ér­tékekből, s átadunk-e belőlük másoknak? Lesz-e hit és erkölcsi erő a pünkösdi értékek­ből? És napi küzdelmeink stílusával fel tudjuk­­e mutatni ezen értékek vonzó másságát? Vagy szakadt lélekkel, felajzott vadászösztönnel, zsákmányra lesve állunk egymás mellett tovább­ra is - Lélek-telenül, ünneptelenül, hiányokkal küszködve? 2011. évi pünkösdi ünnepünk szólhat erről is: a szellemileg-lelkileg elidegeníteni akart ma­gyar földön építsük meg a hazaváró atyai há­zat, amelyet egykor elhagytunk, s ahová még­is tékozlókként a lelkünk mélyén visszavágyunk. Higgyük el, igen, van még atyai ház, testvéri kö­zösség, talpalatnyi, Lélek által épülő Isten or­szága e hazában. Mást és másként hinni lehe­tetlen: mert a jövő csak Lélek által, Krisztus­ban ígéretes! Jól érezték ezt a maguk hazájában a külön­böző keresztyén nemzedékek, amelyeknek szintén meg kellett küzdeniük a maguk lelki­szellemi honfoglalását. S ez mindig a Szentlé­lek, a Pártfogó, a Vezető, Vigasztaló, Szószóló által ment végbe. Már a 9. században erről írt lelki hont kereső testvérünk: Jöjj, teremtő Lé­lek - Veni Creator Spiritus! (Hrabanus Mau­rus, 776-856). A Teremtő Lélek nélkül nincs vi­lág, otthon, nem épül fel lelki templommá éle­tünk. S azóta is nemzedékek betűzgetik titkát a Léleknek, aki halk szellő vagy éppen zúgó szél formájában jelenítette meg magát az emberi ta­pasztalat számára. Róla és hozzá énekeltek a magukra talált, mert Krisztusra talált, nála hont foglalt, megváltott lelkek. A 16. században ugyanez a belső keresés mozgatta reformátorunkat, aki hazájából emig­rált hontalanként Géniben új hazát talált, a szent gyülekezetben. Ezért írta: „A Szentlélek az a kötelék, amellyel Krisztus hathatósan magához köt.” (Kálvin: Inst. III. 1,1) Hogy legyen gyökere, kötődése, tartása, mennyei és földi megalapozottsága életének/életünknek. ‘ S hogy ez a lelki-szellemi honfoglalás miért tudott sikeres lenni századokkal ezelőtt Euró­pában? Mert voltak, akik figyelmeztettek, s vol­tak szép számban, akik hallgattak a ma is meghökkentően aktuális igazságra: „Az Anti­­krisztus csak a Lelket akarja kiszorítani az egy­házból, a keretet meg akarja tartani. így akar­ja lelketlenül, Lélek-telenül megtartani az egy­házat a maga szolgálatában.” (Melanchthon) És akadtak jó néhányan, magyar földön és másutt is, akik a 20. században is törekedtek er­re a különös honfoglalásra. „Megújulást csak Is­ten adhat Jézus Krisztus egyházának Igéje és Szentlelke által, amikor és ahogy Ő akarja. A de­formáció akkor áll elő, amikor az egyházon az isteni Lélek helyett az emberi szellem kezd el uralkodni a maga terveivel és akaratával.” (Nie­sel) „Márpedig mi mindnyájan Urunk megújí­tó csodáiból, nem pedig az emberi manipulá­ciókból élünk - a Szentlélek által.” (Bohren) A Szentlélek által épített, fenntartott közös­ség (család, ház, haza, egyház, gyülekezet) el­sődleges bázisunk a bármely irányból, nyugat­ról, keletről, s ami még rosszabb, a belülről, so­rainkból támadó rombolással szemben. Mert bizony a nyugat-európai szellemiség sem min­dig jelentett építő csodát, hiszen a Lélek-nél­­külivé vált európai szellem „egyéni megteste­sülése” lett a cinizmus, „közösségi megtestesü­lése” pedig a vad kapitalista mentalitás. Ezekkel szemben Isten Lelkének közelsége és közössége és a pünkösdi értékrend alapve­tő védelmünk, pajzsunk, erős bástyánk. Ő a tá­maszunk a sodró világban, Pártfogónk az ér­dekek pengeéles harcában, ezért fohászkodunk most is így: Veni, Creator Spiritus! Hozzá fo­hászkodásunk közben pedig megéljük Krisztus Lelke által az igazság, a szeretet és a békesség megtartó erejét, s ez az, ami a megüresedett, az önmaga keresztyén lényegéről megfeledke­ző, világosságot oltó, a kétely konkolyát hintő, pusztító szellemmel szembeszegezhető. Úgy, ahogyan Luther mondotta egykoron: Spiritus Sanctus non est scepticus - a Szentlélek nem kételkedő, nem szkeptikus! Őreá van szüksé­günk itt és most nekünk is! A szentek közösségében, a gyülekezetben és az egyházban, a felelősség és a felelősségvál­lalás közösségeiben kezdődik el az új lelki-szel­lemi honfoglalás ma is. E közösségben a meg­üresedett emberek szabadítást élhetnek át a legkülönfélébb külső kényszer alól. Mondják, Luther jó négyszáz éve megélte a szabadulást az egyik ilyen külső kényszertől: amikor be­ment egy szatócsboltba, s látta a bőséges kí­nálatot, nem vett semmit. Amikor kijött, ezt mondta: „Most már tudom, mi mindenre nincs szükségem.” Ez a pünkösdi látásmód igazi felszabadulást ígér ma is mindnyájunknak, akiknek a lelkét meg akarja kötözni nemcsak a vásárlási kényszer, ha­nem olyan sok más kényszer is, amelyet korunk és környezetünk akar ránk „tukmálni” kénysze­ríteni. A dolgok valódi értékének vagy éppen ér­téktelenségének lelki látása, átlátása hatalmas pünkösdi ajándék és felszabadulás. Ez az igazi pünkösdi látás, a Lélek szerinti értékrend mű­ködése a biztosíték arra, hogy velünk és általunk megtörténik kicsiny hazánkban és Kárpát-me­dencei világunkban is az új honfoglalás, amely senkit sem rekeszt ki, mindenkire testvérként tud tekinteni. Kaphatunk, adhatunk ennél értékesebbet ezen a szent ünnepen? És még inkább az ün­nep múltával?! A pünkösdi Szent Lélek tanít­­gasson erre mindnyájunkat ezzel az egyszerű imával is: Kelyhed szeretnék lenni, ó, Szentlélek, a békesség gondolatait haddfogjam fel belőled. Üres kezeimet nyújtom Feléd, áraszd rá az élet patakzó gazdagságát. Szívemet nyújtom Feléd, Töltsd be azt szereteted erejével. Jó földed szeretnék lenni, ó, Lélek, hulljon belém sok magvacskája az igazságnak. Folyómeder szeretnék lenni számodra, ó, Lélek, jóságod tiszta forrásvize csörgedezzék bennem. ■ Dr. Békefy Lajos Megjelent a Presbiter című lap 2011. május-jú­niusi számában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents