Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-06-12 / 24. szám
„Hiteltelen és Krisztus névé„A Lélek ma is felkínálja nekünk az éneklésre, ünneplésre készte„Jézus hívta őket, indultak utána. A Határtalanul áradó Lélek 2. oldal hez méltatlan keresztény vatő gyümölcseit, a pünkösdi értékrendet: a szeretetet, az örömet, hangulat jó volt, ha a kenyér és a hal Nemzetiségi oldalak 4. és 6. oldal gyök, ha úgy kérem másra a a békességet, a türelmet, a szívességet, a jóságot, a hűséget, a szeolykor szűkösen jutott is. Miért vol-A Kárpát-medence zengő zsoltára 5. oldal józanság lelkét, mint annak lídséget, az önmegtartóztatást. Lehet ennél fontosabb, szükségetak Jézus mellett? Egyszerűen nem Mélységből magasságba V* 11. oldal birtokosa.” sebb, értékesebb kínálat?” tudni.” Drezdai képeslapok ^ 12. oldal A józanság Lelke W- 3. oldal Pünkösdi értékrendünk honfoglalása & 5. oldal Jöjj, égi szent láng! W- 13. oldal Szólj és hallgass nyelveken! W- 12. oldal SEMPER REFORMANDA „A Szentlélek Krisztust hozza a szívünkbe és ismerteti meg. Felgerjeszti s a hit által bátorrá teszi szívünket Krisztushoz. Ahol a Szentlélek lakozik, ott van minden teljesség, legyen az illető gyenge, avagy erős.” H Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) 3. Veszprém megyei találkozó ► A Veszprémi Egyházmegye gyülekezetei nagy területen, többnyire maroknyi közösségekben, huszonhat anyagyülekezetben élik meg hitüket. Polgárdi Sándor esperes munkatársaival együtt azért szervezi meg kétévente a Veszprém megyei evangélikus találkozót, hogy a megyében élő hittestvérek beszélgessenek, közösen gondolkozzanak az egyház ügyéről. A köszöntők, a fórum- és pódiumbeszélgetések bőséges lehetőséget adtak múlt vasárnap ezen az immár harmadik találkozón is, amelyet a „Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Mt 6,21) mottóval hirdettek meg. Folytatás a 3. oldalon Nagyon ott voltunk! 33. evangélikus egyházi napok „Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Mt 6,21) ► Még soha ilyen népes delegációval nem képviseltettük magunkat a német evangélikus egyházi napokon. A június 1-5. között Drezdában tartott 35. Kirchentagon a hatezer külföldi között a magyarok voltak a legtöbben: 816 fő regisztráltatta magát az anyaországból és még vagy száz az elszakított területekről. De nemcsak a résztvevőknek, hanem a rendezvénysorozat előadóinak, közreműködőinek regiszterében is minden korábbinál több magyar nevet tartalmazott a több mint kétezer (!) programot rögzítő, 640 oldalas „műsorfüzet” Nem utolsósorban azért, mert az idei Kirchentag magába olvasztotta a keletközép-európai protestáns találkozót is, amelyet 1991 óta rendeznek meg a régiónkban. Összeállításunk a 7-9. oldalon Hol a szabadság? ■ Véghelyi Antal A reformáció kezdetének 2017-ben esedékes ötszáz éves jubileumát megünnepelni készülő evangélikus egyházakban az idei év átfogó témája világszerte a szabadság. Az idei pünkösd ünnepén ez kölcsönöz aktualitást Pál apostol szavainak: „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre’.’ (2Kor 3,17-18) A szabadságot életünk külső feltételei között tartjuk számon. Ahogy a halnak lételeme a víz, anélkül megfullad, mi is úgy érezzük, hogy megfulladunk, ha nem a szabadság levegője vesz minket körül. Ezért szüntelenül arra törekszünk, hogy a bennünket körülvevő világban megteremtsük a szabadság légkörét. Pál apostol azonban nem olyan szabadságról beszél, amely a külvilágban születik. Pál azt mondja, hogy Isten Szentlelke bennünket formál át, és ennek eredményeként lesz majd miénk Isten gyermekeinek az a szabadsága, amely mindenkor független a külső körülményektől. De az apostol afelől sem hagy kétséget, hogy ez az átformálás nem egy kép átfestéséhez vagy egy kőszobor arcvonásainak kisebb-nagyobb mértékű átfaragásához hasonlít. Sokkal inkább hasonló ahhoz, amikor az agyagból kiformált képlékeny mintát az elégedetlen szobrász újra összegyúrja, és elölről kezdi a formázást. Mert Pál szerint el kell tűnnie, valósággal meg kell halnia annak az embernek, akin a bűn Isten képmását eltorzította, hogy a Szentlélek érintése nyomán életre támadó új emberen kiformálódjon Isten Fiának, Krisztusnak a képmása. Isten gyermekei az ő képmását viselik. így lesz részük dicsőségében is, egyre növekvő mértékben. Krisztus dicsőségének alapja azonban nem más, mint a mindenkori szabadság a bűntől. A pünkösdkor kiáradt Szentlélek mindenekelőtt erre támaszt vágyat. Ám a Szentlélektől elhagyott ember képtelen a bűntől való szabadulásra vágyódni, hiszen a bűnt tiltott, de annál kívánatosabb dolognak tartja. Vágya nem a bűntelenség, hanem a büntetlenség. A bűnért kilátásba helyezett isteni harag és büntetés alól szeretné kivonni magát. Ezt a vágyát - ha ragaszkodik még az egyházi tradíciókhoz - a Szentlélektől elhagyott ember előszeretettel szólaltatja meg vallásos hangszerelésben. Sőt a teológia egész arzenálját kész bevetni, hogy Krisztus kereszthalálának olyan értelmet adjon, mintha az - egy jogi aktusként - csupán az Isten előtti láthatatlan számlán törölné el a vétkei nyomán keletkezett tartozását. Az apostol azonban arra figyelmeztet, hogy a Szentlélek - bár kétségtelenül közbenjárónk Isten előtt - éppen azzal eszközli ki a kegyelmet, hogy Krisztus kereszthalálát az életünkben teszi bűntörlő főpapi áldozattá. A Zsidókhoz írt levél éppen ab-Ezerszer jaj az egyháznak, ha a Szentlélektől elhagyott, a Szentlélek munkájának következetesen ellenálló keresztények által működtetett intézménnyé merevedik. Ennek egyik legfőbb ismertetőjele, hogy a lelki kormányzás egyre inkább elhal, és az arra elhívott egyházi vezetők hivatalnokokká válnak. ban látja a különbséget az ószövetségi főpap és Jézus áldozata között, hogy míg az ószövetségi áldozat nem volt képes eltörölni a bűnt abban, akiért bemutatták, csupán fenyegető következményét, az ítéletet függesztette fel, addig Krisztus áldozata valósággal eltörli a bűnt azokban, akik hisznek benne. Ez úgy megy végbe, hogy a Szentlélek közösségbe hoz minket lélekben a bűneinkért szenvedő, megfeszített Krisztussal, hogy bensőnkben - egészen az önmagunk számára való meghalásig - úgy gyötrődjünk korábban kívánatosnak tartott bűneink miatt, ahogy Krisztus gyötrődött miattuk a kereszten, a halált is megízlelve. Mert csak a halálnak ez a lélekben - Krisztus halálában elmerülve, benne valósággal megkeresztelkedve — történő ízlelése képes a bűnt eltörölni bennünk, és nem úgy, hogy csupán az Isten előtti képzelt számlán nullázza le adósságunkat. Ez azért lényeges, mert csak a bűn bennünk való eltörlése után, a Szentlélek által lélekben feltámadva lehetünk Krisztus hiteles képmásává és dicsőségének részesévé. Ezerszer jaj az egyháznak, ha a Szentlélektől elhagyott, a Szentlélek munkájának következetesen ellenálló keresztények által működtetett intézménnyé merevedik. Ennek egyik legfőbb ismertetőjele, hogy a lelki kormányzás egyre inkább elhal, és az arra elhívott egyházi vezetők hivatalnokokká válnak. A lelkészek pedig a bevásárlópulttá degradált oltár másik oldalán álló, a hívek megrendelésére dolgozó szolgáltatókká. Az ilyen egyházban a jog veszi át az irányítást, a Szentlélek pedig megszomorodva visszahúzódik. Félő, hogy egyházunk már jó ideje ezen az úton jár. De talán még nem késő, hogy a Szentlélek által megelevenített evangélium fényében megtalálja a visszavezető utat a Lélek kormányzása alá. A szerző evangélikus lelkész, lapunk A vasárnap igéje rovatának vezetője
