Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-06-05 / 23. szám

io 4 2611. június 5. FÓKÚSZ Evangélikus Élét

Hogy Payr Sándor emlékezete ne vesszen a feledés homályába

„Seid nicht träge, was ihr than sollt. Seid brünstig im Geiste. Schicket euch in die Zeit’.’ (Röm 12,11)

„Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok’.’ (Róm 12,11)

Dunántúl evangélikus népe február utolsó szombatján, az immár hagyományossá vált egyházkerületi napon három okot is találhatott arra, hogy közösen adjon hálát Urának. Megköszönhette, hogy az 1997. február 22-i zsinat döntése alapján újraszülethetett kerülete. Kifejezhette örömét azért, mert vannak élő gyülekezetei, amelyek a jövőre tekintve olyan püspökjelölteket állíthattak, akik elődjeikhez méltó, elhivatott szolgálói akarnak lenni egyházunknak. S végül azért, hogy Payr Sándor személyében Isten olyan férfiút adott, akire méltán emlékezhetünk, hiszen széles körű egyháztörténeti munkássága mellett (1924-ben) megírta, és ezzel sok nemzedék számára ismertté tette a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület korai - a 18. század közepéig tartó (!) - időszakának történetét.

Kezdettől a végig:

Payr Sándor (1861-1938)

A találkozó helyszíne Pápa volt, mivel az egyháztörténész itt született 150 éve, 1861. február 25-én, és itt is élt felsőfokú tanulmányainak megkezdéséig.

Payr Sándor Sopron és Bázel egyetemén tanulta a teológiát. Karsay Sándor püspök avatta lelkésszé 1886- ban. Sárváron és Győrben lett segédlelkész, majd Ondód (Ondód neve 1903-tól Pusztavám) papja volt - alig öt hónapnyi soproni egyetemi oktatói szolgálatot leszámítva - közel nyolc éven át.

A következő állomás (1896 márciusától) Pápa, a szülőváros, ahol püspöki titkárként működött három évig, majd újra a katedrára lépett, de már nem ideiglenesen, hanem végleg. Sopronban - egyetemi tanárként - egyháztörténetet oktatott a jövő lelkészeinek.

Betegsége miatt 1930-ban nyugdíjba ment, de nem vonult nyugalomba. Az ország „katedráján” folytatta a már régtől végzett történetismereti, énekköltői és fordítói munkáját.

Hanzmann Károly hajdani soproni evangélikus esperes-lelkész háromkötetes - Helyzetrajz és adalékok a soproni ágostai hitvallású evangélikus egyházközség 1900-1950. évi történetéhez című - könyvében egy jegyzőkönyvet olvashatunk. Ziermann lelkész emlékező szavait, amelyekből megismerhetjük a szemét és a szívét megtámadó gyilkos kórral küszködő, kétoldali tüdőgyulladástól is szenvedő történész utolsó napjait. Ziermann volt az a pap, aki halála előtt „soros lelkészként” szolgálhatta és elláthatta az utolsó útravalóval: Isten igéjével és imával. A lelkész Payr Sándor óriási munkabírásáról, munkaszeretetéről is szól, s így

emlékezik: „Dolgozott, dolgozott és mindig csak dolgozott. Csak egy öröme volt: írni és könyveivel használni hazájának, egyházának.”

A halála előtti órákat a következőképpen idézi fel: „Mikor másnap megvirradt, s lelke mindjobban látta ama paizsos férfiút közeledni, legjobb fegyverzetét, a Bibliát kellett kezébe adni. Majd mikor érezte a halál angyalának hideg szárnycsattogását, palástjával, Luther-köntösével kellett őt betakarni. így tették koporsóba. így szállt sírba is, Zábrák Dénes mellé, Kapi Gyula közelében, akikkel együtt szerkesztette meg három évtizeddel ezelőtt a Keresztyén Énekeskönyvet...”

Útközben: Payr Sándor Ondód (Pusztavám) lelkésze (1888-1896)

A pap és családja

A méltán elismert egyháztörténészi tevékenység mellett nem feledkezhetünk meg a lelkész Payr Sándorról sem. A híres protestáns fellegvárak: szülővárosa, Pápa és egyháztörténészi működésének színhelye, Sopron szinte elhomályosítják a Vértes alján meghúzódó kis ondódi gyülekezetét,

amelyet 1740-től anyaegyházként jegyeznek.

A mindössze huszonhét éves Payr Sándort 1888 májusában választotta lelkészévé az ondódi német eredetű, magyar és tót nyelvű híveket is magába foglaló közösség. Ő volt a kilencedik lelkésze Ondód evangélikusainak, s ahogy D. Kapi Béla püspök temetési beszédéből tudjuk: „...boldog pásztori hűséggel vezette nyáját.”

Egyéni életében az öröm mellett érte bánat is Ondódon. Örült, hogy rövid időre elhagyott gyülekezete tárt karokkal fogadta vissza 1890 januárjában. Hamarosan ide hozta ifjú feleségét, Bakó Emmát is, aki Nagygeresden született (1866-ban), de már kétéves kora óta szülei új otthonában, a Bojtos János pusztaszentlászlói lelkész által gondozott zalai szórványban, a rajki kúriában nevelkedett. Felsőrajkon kötöttek házasságot 1890. június 30- án. Az esemény adatait Böjtös János eskető lelkész jegyezte le a szent - lászlói anyakönyvbe, s egyik tanúként Madár Mátyás velegi (Nagyveleg) esperes-lelkész neve szerepel. Ondódon született Ida nevű leánya.

Boldog pásztorként és családapaként élt, de a lelkész is ember, s nem tudta feldolgozni, hogy lányát hároméves korában (i894iben) magához szólította az Úr. Efölötti bánata is közrejátszhatott abban, hogy 1896 márciusában elhagyta szeretett gyülekezetét, immár végleg.

Az újabb tragédia már Sopronban érte:

1919-ben elveszítette feleségét, „...a példás jellemű, nemesszívű papnétj amilyent Isten csak különös kegyelméből adhat az egyháznak és a családnak” - olvasható a bevezető részben már említett művében. De az idézethez fűzött lábjegyzet sem mellőzhető, így szól: „..áldott emlékű jó feleségemnek, Bakó Emmának, szellemi téren is hű munkatársamnak, ki a házias, művelt magyar nőnek és a vallásos lelkű evang. papnénak erényeit oly ritka szép harmóniában egyesíté magában, s akinek, egyházi körökben oly sok őszinte tisztelője volt, a fentebbi megemlékezéssel adóztam’.’

Kazuális pásztori szolgálatának anyakönyvi adatai Pusztavámon

A 226 éves pusztavámi templom és a mellette épült 134 éves, vastag falú, patinás parókia tanúja volt a lelkész mozgalmas életének, de némán őrzi emlékeit éppen úgy, mint a templom falán lévő napóra, amelyet Payr a napsütésben a tornácról is láthatott, és igazíthatta hozzá bokros teendőit.

Nyolcéves lelkészi működéséről, levelezéseiről a pusztavámi levéltárban ma nem lelhető fel anyag, mert az iratok jelentős része a második világháború alatt megsemmisült, de a megmentett anyakönyvekben követhető Ondódon végzett kazuális pásztori munkája. Ottléte alatt 308

gyermeket keresztelt, 53 párt esketett és 183 esetben állt prédikátorként koporsó előtt. Első és utolsó anyakönyvi bejegyzése a keresztséghez

A hajdani iskola, a templom és a régi parókia

kapcsolódik: 1888. május 13-án Farkas István és Binder Erzsébet gyermekét, Erzsébetet, 1896. február 23-án Farkas Ádám és Kropf Erzsébet ugyancsak Erzsébet nevű lányát keresztelte. Mindkét gyermek evangélikus szülőktől származott, és kétnapos korában részesült a keresztség szentségében.

A keresztelési anyakönyv őrzi ondódi szolgálata alatt született gyermekének adatait is, akit a szomszédos Bököd papja, Smid Pál keresztelt. A kislány hamvait is a vértesaljai föld fedi. A halotti anyakönyvben temető lelkészként Smid Pál és Hering Lajos szendi esperes-lelkész neve olvasható.

Az ondódi gyülekezet lélekszáma abban az időben meghaladta az ezeregyszázat. Két tanerős iskolájában százharminc diák tanult.

Christliches Gesangbuch

Payr Sándor általánosan ismert egyháztörténeti, énekköltői és fordító munkássága mellett külön említést érdemel az általa bevezetett és szerkesztett német nyelvű énekeskönyv, a Christliches Gesangbuch zum Gebrauch für die evangelische Gemeinde Ondód (Keresztyén énekeskönyv az Ondódi Evangélikus Egyházközség használatára), amelyet 1891-ben adott ki az ondódi (pusztavámi) egyházközség saját költségén. A gyüle-Énekeskönyv bejegyzésekkel

kezet ugyanis addig az 1762-es pozsonyi énekeskönyvet használta.

Nem minden ok nélkül ragaszkodtak a régi könyvhöz a hívek. Egységes, az egész országban elrendelt német énekeskönyv ebben az időben nem volt. A megszokott énekeskönyv új példányaihoz egyre nehezebb volt hozzájutni, és az újbóli kiadást a nyomdászok csak nagy összegért vállalták volna. Az országban használatos újabb énekeskönyvek énekei pedig pusztán csak az emberi értelemhez szóltak, s nem ragadták meg a hívő, jámbor, keresztény ember szívét. Ondód evangélikusai ennél többet akartak. Egy presbiteri ülésen azt határozták, hogy „az egyházközség maga kiad egy énekeskönyvet, amely tartalmazza a régi énekeskönyv legszebb énekeit, valamint a sokak által annyira áhított evangéliumi énekeket, és ennek megírására fel kell kérni a lelkészt.”

A bizalom elől a gyülekezet lelkésze - amint ezt maga Alexander Payr lelkész a Vorwortban (Előszóban) írja - nem térhetett ki, mert a döntésben az énekeskönyvhiány megoldásának egyetlen módját látta, s maga is indokoltnak tartotta a gyülekezet kívánságát.

A jelen írás mottójaként használt ige szellemében cselekedtek, s Payr Sándor az Előszó mondatait így folytathatta: „Ez az én kincsem, evangélikus egyházunk gazdag dalkincse. A régebbi, az újabb és a legújabb gazdag dalkincseiből a legszebbeket válogattam ebbe a gyűjteménybe, azonban úgy, hogy a jó Ízlésnek és az általános vallási igényeknek, de különösen még az én gyülekezetemnek is megfeleljek. így a régi pozsonyi énekeskönyvből 180-at, és 65 evangéliumi éneket vettem fel.”

Mindezek ismertetésekor nem mellőzhetem az énekeskönyvet ajánló, szeretetet árasztó, a fáradozást nem lekicsinylő, de annak öröméről beszámoló, őszinte emberi szavait sem: „...azzal az őszinte óhajjal szeretném átnyújtani a művet a kedves gyülekezetnek, hogy hozzon a használata annyi áldást és hasznot, amennyi édes örömteli órát és épülést adott nekem minden fáradság és nehézség mellett is.”

Az ondódiak éneklés iránti igényét jelzi, hogy ezzel egyidejűleg bevezettek egy magyar énekeskönyvet is, amely 1891-ben újraszerkesztett és -kiadott változatban Keresztyén énekeskönyv néven került a hívek kezébe. Payr Sándor visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Pusztavámon abban az időben evangélikus fúvószenekar is működött, s számukra „teljes akkordokban” írta a hangjegyeket. A kapcsolat elköltözése után is megmaradt, s még évek

múltával is kérték, hogy írjon számukra zenedarabokat.

Övezze tisztelet a tudós lelkész, Payr Sándor és a hitvalló pusztavámi ősök emlékét! Az ő hitük és tenni akarásuk adjon erőt az emlékezőknek a naponkénti megigazuláshoz, hogy Isten áldása kísérhesse útjukat!

■ Dr. Jáni János

Payr Sándor

Ú' ' kivr* ,X,. .f A. f kr-v- S

IfrZ Ä;

fylffrU '

3(,

Ä <í^. i>!

'árl

J/S&tr ‘'fócfir U D- \-//•irt Av*f Ü** Aä«

i- Ajjb

Ad&í*« xy-mintn

. Jb*é*<**t -*^'%**$*. ^

******* «raft 2

Tibiéit*' f

*ff

mm

—p

í

1 l //.*•« i

*?&&*■£■*** tf*'*** *'*■» ■******?* _

ni.

untrer mita, femrétta mar bú je$t nods immer "iw* alte @elauc?biidj ootn 3oferr KftS ím öebiü-icb

Tk* sünt? nuhrídKiafi* kim SJtgran öeS cvang. NorteSbn-Mitcij im 3a(irt 17Ö5 fiier einjjífiibn mark. Vergeben* wsrta bic ökiufink halb cin ^ahtbusttatt fuubucd) ki jefcr SíinÍKu > vitttótioa ciujgeforbm, któ ottr %N«8ba$'»tí cinre» ncncu 4a ocrtaiúdirn; bií Emitek tu )<iww teat »0 grw. NjR Hí öVmeiuk tanon nm bannt $ntMaf$nt ura Ük. Stefi- ínr Ikk feit and) grmtffamafcn i&rtn iSniuH gefeit*; taté unter'

. • alte* Ofcwimbudi ii« nod) u» rinrr ftKmbrn»kftrn >Jfit pi nctomnu-n unb »rin infeili war tri* m imnncfe«. fm viaubcnwínlki: gíbiditricu Vifkm, möbrmb bif ueueren tHciang budKr, me Ida au: tinta tao uorigcii. ober in <Vgi»n bitW (JabriJUHtar» crjtbicncn, 0011 locuigcr tagakcu Siätmt nab :isawr tarn ÖinfhiB rinn ók-inNrefnumt oeriam mark:», He ewa gíwóünlnb Ünrmnnlil—I nennt nnb bif mil ifemi trpefc neu, feUfee« 3«l»tt Ww uitr bif iKcaiiftfidtf »rreuiin imb nifb» »iglricb aud) ba» aldubig twmmf Übnfttntaii ngnif».

Sie íbgriitrtuug för Kn alle NfH.ruibu.ti wäbm fort bw aut bif ueHciic -ieit unb ata fee tsretuylare beiSritan (djtm fifewrer befonunm waren, ta »urtait örtcw fotdte glimmen laut, tab1 man von tamfclku ciueu neuen ülbbrucf ocrfmwrn müRf. $rr etwa jmanRg Jabrnt ttotib tar bawattgr ókmónbe curator icbou ím kiutal tarfitat mit únm »«^brader tar íMuuriiahi. bif verlangti- 2umm.- iont» mau aber rar Piri rn fo Wít iu iMtntter ; fiit Jer itiaagri «» ««riaaft

bíidKtn jo ncoít. baé b.ibin.1» «íelf hxiji i ékatfvbaHicv absftaltín murk- Siffer ííorö akubefien ti

u«b *rcíbt>tcri:.m ta; iadh- ti* augcuom.mii. ^rj<fti{Wuf

Wcfamthmlifi: nnuka emviobldi mib mit ciuiwbn- y weil man aber ki rétem jckn feie faiwíii&mtjt 1 iwlí kíwkí yietar kr Wcweinta bari« «iítet 1 '

(o weihe mau roki# in bie feaicfak v

wm bei

i __á.M V> wcíítc 11

t ******"*1. fees »»traft