Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-06-05 / 23. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2011. június 5. 9 MISSZIÓI NAP 2011 lton A résztvevők a szabadsággal kapcsolatos gondolataikat, élményeiket ezek után kiscsoportos beszélgetések keretében oszthatták meg egymással. A finom és bőséges ebédet követően a zalaegerszegi Canterina kamarakórus énekében gyönyörködhettek a jelenlévők, majd sor került ifi. dr. Szebik Imre előadására Morális szabadság vagy genetikai rabság? címmel. Az orvosbioetikus szembesítette a hallgatóságot azzal a ténnyel, hogy életünk gének által való meghatározottsága sok területen megmutatkozik. Genetikaiértsük saját magunk és embertársaink meghatározottságait. A záróáhítatot az egyházkerület megválasztott új püspöke, Szemerei János tartotta. A Jézus fejét megkenő asszony (Mk 14,3-9) története alapján a szabadság három megnyilvánulását emelte ki, amelyeket Jézus magatartását figyelve megtanulhatunk. Ezek közül az első a pazarlás szabadsága. Jézus védelmébe veszi a pazarló asszonyt. Hiszen Jézus maga is a pazarló Istenről beszél, aki nagyvonalú szeretettel ajándékozza meg az embert.A második tanulság a jóindulat lag determinált maga az emberi mivoltunk, de a nemi identitás, a személyiség egyes tulajdonságai és a kriminális, aszociális hajlam is. Ezen kívül a környezet hatásaival, valamint egyéb tényezőkkel is számolnunk kell. Meghatároznak minket a fizikai adottságaink, az emlékezőképességünk, a pszichés jellemzőink és a társadalmi folyamatok, értékrendek is. Az előadó arra figyelmeztetett, hogy a tudományos eredményekről való tájékozódás és azok alkalmazása fontos feladatunk. Emellett felelősségünk van abban is, hogy megszabadsága, az a magatartás, amely mindent a másik javára próbál magyarázni. Végül a lényeglátás szabadsága is megmutatkozik Jézus reakciójában, mert túllát az asszony teológiailag talán nem letisztult hitén, és észreveszi mögötte a szeretetet és a ragaszkodást. A missziói nap tartalmas előadásai sok gondolkodnivalót adtak a részt vevő gyülekezeti tagoknak. Emellett megtapasztalhatták a közösség megerősítő élményét, amely a kinti rossz időjárás ellenére is örömöt és vidámságot hozott az arcokra és a szívekbe. ■ Adámi Mária Északon !► Folytatás az 1. oldalról Az idei missziói napon talán az előző évekhez képest is többet énekelt a különleges összetételű gyülekezet. Ehhez Kovácsné Tégen Sára kántori szolgálattal, Zsarnai Krisztián nyíregyházi lelkész és felesége, Nóra lelki énekek megszólaltatásával, Szabó Andrásné kánon énekeltetésével, a Szélrózsa Band pedig ebéd utáni koncerttel járult hozzá. A nap mottójaként választott bibliavers, Gál 5,13 alapján Sztojanovics András, a Sarepta diakóniai otthon igazgató lelkésze hirdette Isten igéjét. „Félreértés lenne azt gondolni - mondotta -, hogy emberek megállapították, hogy a mai ember számára teljesen mást jelent a szabadság, mint az ötven vagy ezer évvel ezelőtt élők számára. Abban azonban nem változunk, hogy nincsen szabadságunk; azt Isten adja, aki nélkül boldogok sem lehetünk - így vagyunk teremtve. Délután a jelenlévők négy tematikus csoport közül választhattak. Dr. Fabiny Tibor világi teológus, egyetemi tanár Luther Márton A keresztyén ember szabadságáról című művéről tartott előadást. Szabadság és szabadosság: East Balkán - egy tragédia margójára címmel dr. Zacher Gábor megrendítő történetekkel, tarek hívtak bennünket ide. Valójában mindenkit személy szerint Isten hívott és szólított meg, aki mindenkit egyformán szeret, és akit szabadok vagyunk szeretni.” Végezetül a nap kérdéseiként a következőket fogalmazta meg: „Tudod-e, hogy te miért vagy most itt, hogy mit akar veled megbeszélni Isten? Tudod-e olyannak szeretni őt, amilyen?” A Balicza Iván lelkész által moderált pódiumbeszélgetésben dr. Balás István jogász, főiskolai docens, dr. Zacher Gábor toxikológus főorvos és Ittzés István nyugalmazott lelkész vett részt. A három területet képviselő szakember többek között a következő témákról folytatott diskurzust: a „szabad vagyok, jól érzem magam” kérdéséről, az egyház és az állam kapcsolatáról, a szabad akaratról és a döntésszabadságról, a pótszerekről és kötöttségekről, a szabadságban rejlő csapdákról, a keresztény erkölcsiség elleni tudatos harcról, valamint az egyházak dogmatikus rendszeréről, amely Istennel való kapcsolatunkat nem szabályozhatja. A beszélgetőpartnepasztalatokkal és képekkel illusztrálta a függőségek által okozott emberi tragédiákat. Györfi Mihály lelkész a Szabadulás a cigánymisszió segítségével téma keretében adott teret az általa felkarolt, megtért cigány testvérek bizonyságtételének. A Szabadság és keresztyénség megélése nemzeti kisebbségként témakörben Lajtos János nagybörzsönyi lelkész és Tuhárszky Ilona, az ipolyszakállosi és a százdi gyülekezet felügyelője válaszolt az érdeklődők - főként a határon túli szolgálatra irányuló - kérdéseire. A záró istentisztelet liturgiájában Simon Attila iskolalelkész és Lőrincz Csaba aszódi lelkész szolgált. Dr. Fabiny Tamás püspök prédikációjában a tékozló fiú történetét a szabadság példázatának nevezte, amelyen keresztül rádöbbenhetünk, hogy távol az Atyától, az idegen vidéken elveszettek és kiszolgáltatottak vagyunk. „Történjen meg mindannyiunk életében ez a hazatalálás. Legyen egyházunk olyan egyház, ahol a szabadság és az isteni rend megvalósul!” ■ Horváth-Hegyi Áron Kovács Endre történelemtanár, Monor Milyen érdekes az élet! Amikor megtudtam a lelkészemtől, hogy hol lesz az idei missziói nap, ezernyi emlék jutott eszembe, hiszen Aszódon érettségiztem, itt telt két év az ifjúságomból. Azután, szinte rögtön, egy másik gondolat járt át: vajon kik jönnek el az evangélikus testvérek közül? Mert nekem minden találkozó - akár kerületi, akár lokális - hatalmas várakozás. Vajon kivel találkozhatok azok közül, akiket szívemben őrzök? Számomra az egyik legnagyobb élmény, mikor évek óta nem látott ismerősökkel futok össze. A megérkezéskor hatalmas meglepetés várt, mert nem a régi Hatvani úti épület felé kanyarodtunk (1975- ben jártam gimnáziumba), hanem egy új épületkomplexum előtt álltunk meg, ahol már számtalan autó és busz volt. Belépve az épületbe, már szinte az érkezés pillanatában megcsapott az érzés: itthon vagyok. A résztvevők áradatával sodródva megtaláltuk az aulát, ahol már sokan voltak a közeli bényei, ceglédi testvérek közül, de örömmel fedeztem fel a lucfalvi gyülekezet tagjait is. A záró istentisztelet után hazafelé arról beszélgettünk a gyülekezet tagjaival, milyen kár, hogy az ilyen alkalmak nem havonta ismétlődnek. Selmeczi Lajos Péter lelkész, Monor Szabadság és szabadosság: East Balkán - egy tragédia margójára címmel tartotta előadását dr. Zacher Gábor toxikológus főorvos, aki megdöbbentő adatokkal és képekkel mutatta be az igazi magyar „való világot.” Azt, amelyben gyermekeink, unokáink élik mindennapjaikat nemcsak éjszaka, hanem nappal is, nemcsak a kétes hírű szórakozóhelyek ellenőrizhetetlen homályában, hanem az iskolák és a családok biztonságosnak vélt falai között is. Keresztény családok tagjaiként nekünk is nagy a felelősségünk abban, hogy a következő generáció, elsősorban saját gyermekeink mit vesznek át tőlünk, milyen felnőttekké és majdan milyen szülőkké válnak. Adámi Johanna kisgyermekes édesanya (hittanár, konduktor), Budapest Jómagam a program előzetes megismerése után ambivalens érzésekkel érkeztem a kerületi napra, mivel egyéves kisfiámmal szimbiózisban élve nem láttam esélyt a kikapcsolódásra, elcsendesedésre. A helyszínen azonban hamar kiderült, hogy a szervezők fel vannak készülve csöppségek fogadására is: tetszetős játszósátor várt minket, amely tele volt sok érdekes játékkal. Ezen felül a kisiskolás és a tinédzser korosztálynak is kínáltak alternatív elfoglaltságot. Az evangélizáció alatt kisfiámmal a játszósátorban maradtunk, és ismerkedtünk a többi három év alatti babával. A pódiumbeszélgetés idejére azonban már ott mertem őt hagyni a bébiszitterekre. Sajnos csak egy fél óráig érezhettem szabadnak magam, mert az idegen hely és emberek egy idő után kisfiam eszébe juttatták a mamáját. Az ebéd sietős elfogyasztását követően, mialatt ő mély álmát aludta, végre volt időm beszélgetni ismerőseimmel, rég látott barátokkal. A záró istentisztelet áhítatát azonban nem akartam megzavarni, így ismét az udvaron botorkálva töltöttük időnket, más kisgyermekes anyukák társaságában. Egy édesanyának körülbelül így telik egy „csendes” nap - örül azoknak a perceknek, amikor egy kis részt kaphat a tartalomból. A jövőre nézve talán érdemes lenne a hangosítást vagy a kivetítést megoldani, hogy az igei mondanivalóról se maradjon le az, aki egy apró örökmozgóval érkezik egy ilyen felemelő egyházi eseményre - akkor talán többen is elmerészkednének a kisgyermekes családok közül. FOTÓK: HORVÁTH-HEGYI ÁRON
