Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-05-29 / 22. szám
2 •* 2011. május 29. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica [Lelkész:] Istenünk! Taníts minket imádkozni, hogy kitartóan és hűségesen forduljunk hozzád. Jézus Krisztus biztatására visszük eléd könyörgéseinket most is. [Lektor:] Istenünk, aki tükröt tartasz elénk Jézus Krisztusban, engedd, hogy belenézve meglássuk egyházunk bűneit. Te segíts, hogy igazul hirdessük igédet, és állhatatosan vegyünk részt a szentségben. Bölcsességeddel taníts minket Krisztust élni, hogy Szentlelked nyitott életeket találjon, hogy mindannyian élő hittel vágyakozzunk rád. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, aki tükröt tartasz elénk Jézus Krisztusban, engedd, hogy belenézve meglássuk a világ bűneit. Te add békédet, hogy békességet teremthessünk. Te vezess ki minket az emberiség válságából, hogy Szentlelked közösséget teremtsen közöttünk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, aki tükröt tartasz elénk Jézus Krisztusban, engedd, hogy belenézve meglássuk családunk és benne a magunk bűneit. Add, hogy a házastársak a te szereteteddel szeressék egymást. Segíts gyermekeinket jól nevelni, hogy megismerhessenek téged, és veled éljenek akkor is, ha felnövekszenek. Add, hogy jelenlétedet megtapasztalva hozzád ragaszkodjunk életünk minden órájában, és a te utadon járjunk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, aki tükröt tartasz elénk Jézus Krisztusban, engedd, hogy belenézve meglássuk, hogy bűneink visznek minket a betegségbe, a nyomorúságba és a félelembe. Te add, hogy bűnbocsánatodból éljünk, és ezzel elmúljon minden betegségünk. Te add bölcsességedet, hogy elkerüljünk minden nyomorúságot. Te adj nekünk hitet, hogy elmúljanak félelmeink. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, aki tükröt tartasz elénk Jézus Krisztusban, engedd, hogy belenézve meglássuk, bűneink miatt a halál ítélete vár ránk. Te add reménységedet, hogy megtapasztaljuk az örök élet ajándékát, amelyet Jézus megváltásában kinyilatkoztattál nekünk, és ezzel benned reménykedve készüljünk utolsó földi óránkra. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Istenünk, aki Jézus Krisztusban megmutatod bűneinket, add, hogy megtapasztalhassuk bűnbocsátó szeretetedet őbenne, aki veled és a Szentlélekkel egy Isten, él és uralkodik mindörökkönörökké. [Gyülekezet:] Ámen. www.myluther.hu HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 5. (ROGATE) VASÁRNAP - LK 18,1-8 Döbbenetes példázat Kirajzolódik előttünk a kép a bíróról, aki unja és utálja az egészet, elege van a munkájából, már legyint mindenre, s ha mégis elvégzi a feladatát, azért teszi, hogy ne zaklassa már ez a kellemetlen vénasszony. Ez lenne a nagy tiszteletnek örvendő bíró? Azután a példázat második felében egyszer csak kiderül, hogy Isten a bíró. Döbbenetes. Már-már a blaszfémia határát súrolja. Nem Isten-káromlás, ellenkezőleg: Isten-dicséret! Pedig sokan, akik igazán belegondoltak a példázat lényegébe, joggal kapták fel a fejüket. Jézus hamis bíróhoz hasonlítja az Istent? Az Isten igazságát, segítőkészségét bemutató példa éppen egy Istent nem félő, embereket nem becsülő bíró? Nem az egyetlen ilyen példázat ez. Jézus számos alkalommal megdöbbenti hallgatóit, amikor erkölcstelen, csaló, ma úgy mondanánk: polgári mérce szerint elítélendő embereket állít elénk, s az ő tevékenységük nyomán beszél Isten országáról vagy Istenről magáról. A legismertebb ezek közül a hamis sáfár példázata (Lk 16,1-13). De jól ismerjük a példát a tolvajról, aki éjszaka tör be (Lk 12.39). vagy a földben kincset találó emberről, aki meg akarja venni a földet (Mt 13,44). Jézus fel akar rázni, meg akar hökkenteni minket azért, hogy emlékeztessen: Isten gondolatai nem a mi gondolataink, és a mi gondolataink nem Isten gondolatai. A példázatokban tehát nem az a példa, amit a hamis bíró, a hamis sáfár, az éjszakai tolvaj vagy a kincses földet megvásárló ember tesz. Az az izgalmas, hogy ezek révén derül ki Isten szeretetének határokat, megszokásokat, emberi sémákat átlépő volta. Mai igénk hitünkre kérdez rá. De nem úgy, hogy feltételül szabja: ha hajlandó vagy hinni, majd Isten igazságot szolgáltat neked; ha nem hiszel, akkor ne is reménykedj igazságos elbírálásban. Az ilyen gondolatsor nagyon is emberi. Igénk, amikor hitünkre kérdez rá, háromszoros evangéliumról is beszél. Ez az örömhír ébreszti, erősíti, tartja meg a hitet. Szól választottságunkról, amely Isten jóságának kiemelkedő jele, Isten igazságszolgáltatásáról, amely nem emberi igazságon alapuló ítélet, és arról, hogy az Emberfia visszajön! Ez az evangélium ébreszti a hitet, amely azután a kitartó imádságban jelenik meg. A kérő asszony ínségében fordul a hamis bíróhoz. Amikor azonban a példázat értelmet nyer, kiderül, hogy rólunk van szó. Ám a mi helyzetünk gyökeresen más. Mi Isten választottai vagyunk és lehetünk. Megadta nekünk azt a nagyszerű ajándékot, hogy meghallhattuk szavát, megérezhettük szeretetét, belekóstolhattunk kegyelmébe. Kiválasztottak vagyunk, s ez nem a mi teljesítményünk, hanem Isten jóságának következménye. Ha ezt megtapasztaljuk, nem maradhat el a dialógus, hiszen szól hozzánk, s mi válaszolhatunk neki. A példázat második evangéliumi mondanivalója, hogy Isten igazságot szolgáltat választottainak. Mielőtt eluralkodna rajtunk a túlzott büszkeség, érdemes végiggondolnunk: ez nem a világ bírósága, nem az emberek ítélőszéke. Itt Isten igazsága válik nyilvánvalóvá. Ez az igazság egyszerre lesújt és felemel. Nem arról szól, hogy mi a magasabbrendűségünk, kiválasztottságunk tudatában kihúzhatjuk ma-A VASÁRNAP IGÉJE / \ gunkat: lám, lám, nekünk van igazunk a csúf, hamis, igazságtalan és igazságot nem ismerő világgal szemben. Ellenkezőleg. Kiderül, hogy mi is híján vagyunk az igazságnak, mi is jogosan kaphatnánk elítélő mondatokat a világ igazságosztóitól, sőt mi is könnyűnek találtatunk az igaz Bíró mérlegén. Amikor Isten igazságot szolgáltat, akkor kiderül az, amit Pál apostol így fogalmaz a Rómaiakhoz írt levélben: „...nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlenegy sem!’ (3,12) És mégis, Isten a választottainak igazságot szolgáltat. Nem a mi igazságunkat, mert abba belepusztulnánk. Az ő igazságát. A Krisztus keresztjének az igazságát! Őmiatta és csakis őmiatta fogad el minket igaznak - azaz igazít meg. Mert az isteni igazságszolgáltatás nem az, amikor a „felhőkön trónoló szakállas öregúr” villámokat szór, hanem az, amikor Krisztus keresztjére tekint, és Krisztusért megkönyörül rajtunk. Hát nem arra sarkall ez minket, hogy kitartóan imádkozzunk, könyörögjünk, hozzá kiáltsunk? Hiszen megkaptuk a döntő információt: igazságot szolgáltat választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá. Az imádságra buzdító harmadik evangéliumi bejelentés, hogy az Emberfia visszatér. Akkor van értelme kiáltani, ha van távlat. Néhány évre választott tisztviselőknek, politikusoknak lehet könyörögni, lehet tőlük kérni, azután jön a ciklus vége, jön a váltás, s amit kértünk, máris bizonytalanná válik. Akihez mi fordulunk napi kéréseinkkel, az kezdettől fogva volt, itt is járt közöttünk, jelen is van Lelke által, de visszajön az idők végeztével. Ez csak az idők vége lesz. Az Élet akkor kezdődik igazán. Vele, a visszatérő Emberfiával, Jézussal lehetünk napi kapcsolatban az imádság vonalán. A nagy kérdés példázatunk szerint, hogy az Emberfia, amikor visszatér, talál-e hitet. Talál-e olyan embereket, akik meghallották az evangéliumot, és nem fogták vissza a bizalom mozdulatait, nem gátolták azt, hogy az Isten szeretete a nagy találkozás után hatékony legyen az életükben. Az örömhír azért árad, hogy el ne utasítsuk azt, aki érkezik. Igénk így kezdődött: „Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk” Belefáradunk, kiégünk, könnyen padlóra kerülünk ebben a világban. De aki az Úrban bízik, aki az imádság vonalán fáradhatatlanul tartja a kapcsolatot, annak ereje megújul. Ezt nem csak a próféta (Ézs 40,30) tudja. Ez a mi tapasztalatunk is, amelyet boldogan adunk tovább Rogate vasárnapján. ■ Hafenscher Károly Imádkozzunk! Add, Urunk, hogy az imádsággal ne csupán néhány percet szenteljünk neked életünk napjaiból, hanem életformánkká lehessen a veled való beszélgetés. Köszönjünk, hogy az imádság alapjául szolgáló hitet te ébreszted bennünk jóságod örömhírével. Megfáradt keresztény népedet újítsd meg az imádság lehetőségével. Ámen. Ökumenikus esketési szertartások Hosszú tárgyalások, kiadós egyeztetések és komoly teológiai munka eredményeként 2001-ben megjelent az Ökumenikus esketési szertartások rendje című füzet. Kiadója a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa. Az anyagot hat fejezetre osztották a készítők: a katolikus-evangélikus, a katolikus-református és a református-evangélikus esketési rendek kétkétféle variációban, attól függően, hogy az adott szertartást melyik templomban tartják. Az ajánlást dr. Seregély István érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia akkori elnöke, dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és D. Szebik Imre, a Magyarországi Evangélikus Egyház akkori elnök-püspöke írta alá. Mindhárom egyház vezetői egyetértőén kinyilvánították, hogy a házasságkötés ökumenikus szertartása a közösen kidolgozott és jóváhagyott esketési liturgiák szerint történjék. Külön áldást kértek mindazok életére, akik családjukban már megélik az ökumenikus közösséget. Az elmúlt tíz év gyakorlata sok örömöt szerzett és számos problémát a felszínre hozott. Volt, ahol megvalósult a közös rend hatására a felekezetközi találkozás, és családok az egység szellemében indulhattak közös útjukra. Magam is végeztem jó néhány ilyen ökumenikus szertartást. Sajnos volt, ahol az egyik vagy másik fél mindent megtett azért, hogy ne jöjjön létre az iratban megengedett és kidolgozott közös szertartás. Az ökumené személyfüggő. Helyi lelkészek hozzáállásától éppen úgy függ, mint egyházi vezetők támogatásától vagy fékezésétől. Az ökumené azonban visszafordíthatatlan folyamat. S akkor is, ha nehézségek mutatkoznak, tudjuk, hogy Urunk parancsának engedelmeskedve - „mindnyájan egyek legyenek” - végezzük az ökumenikus esketés liturgiáját. A füzet - tudomásom szerint - nem jelent meg újra, de a rendet közölte a római katolikus házasságkötési szertartáskönyv. Tapasztalatom, hogy többen keresik: lelkészek és házasulandók egyaránt. Ideje hát, hogy evangélikus egyházunk is közreadja saját rendtartásaiban ezt a lehetőséget. A Liturgikus könyv második kötete vállalkozott erre. A házasság megáldásának evangélikus liturgiáját követő fejezetben megtaláljuk a testvéregyházakkal közösen végezhető szertartások mindkét rendjét: az evangélikus-katolikus esküvőét a katolikus templomban, illetve az evangélikus templomban tartandó forma szerint, továbbá az evangélikus - református esküvő anyagát mid az evangélikus, mind pedig a református templomban tartandó alakban. A második kötet anyagában a szöveg - mivel az sok egyeztetés és engedélyezés eredménye - változatlanul, szóról szóra az eredeti füzettel megegyező módon jelent meg. (A református-katolikus esketési szertartások anyagát természetesen nem közöljük, hiszen az a mi szolgálatunkat közvetlenül nem érinti.) Az ökumenikus szertartástan alaptételei közé tartozik, hogy mindig a házigazda határozza meg a liturgiát. Ezért van eltérés a különböző templomokban végzett szolgálatokban. Ha tehát evangélikus-református esketést tartunk evangélikus templomban, akkor az evangélikus liturgia a meghatározó, de egyenrangú félként és a maga legfontosabb felekezeti sajátosságait hozzáadva van jelen a református lelkipásztor. Ha az esketésre a református templomban kerül sor, akkor a rendje a református szertartás megszokott formája szerint zajlik, de egyenrangú fél az evangélikus lelkész is, aki saját szertartásának elhagyhatatlan elemeit hozza és elvégzi a szolgálat keretében. Ugyanez a szabály vonatkozik az evangélikus-katolikus esketésre is. A rend adott, mégis elkerülhetetlenül fontos az, hogy a két felekezet lelkipásztora együtt végezze a jegyesoktatást, és az esküvő előtt alaposan végigbeszéljék a szertartás menetét. Ez sok félreértést, kellemetlenséget és későbbi gondot megelőzhet. Korábban igen sok családi feszültség forrása volt a felekezeti különbözőség. Ma adva van egy olyan lehetőség, amely megkönnyíti a sok szempontból nem könnyű első lépéseket, és meghatározhatja a közös út későbbi szakaszait. Sokak számára azonban tíz év után is ismeretlen ez a rend. Adjuk tovább, ismertessük meg gyülekezetünk tagjaival ezt a lehetőséget! ■ HK RÉGI-ÚJ LITURGIKUS SAROK 'Evangélikus ÉktS ff- HHH * Az Evangélikus Élet 2005-2010. évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről.
