Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-05-22 / 21. szám

4 ◄( 2011. május 22. KERESZTUTAK Evangélikus Élet A kezek evangéliuma Az ötletgazda szentelte fel a várpa­lotai Egymásért önként program cent­rumát május 13-án, pénteken délután. A tíz éve szűrővizsgálati központként működő helyen eddig is ingyenesen segítettek a rászorulókon; a dr. Szá­lai Annamária által e célra felaján­lott rendelő ezentúl önkéntespont­ként is funkcionál. Tóth Attila evangélikus lelkész kezdeményezésére április közepén indult el a program, melynek hatásá­ra megmozdultak a kezek a Várpalo­tai Evangélikus Egyházközségben, és a gyülekezeti szeretetszolgálat új dimenziókat kapott a közösség éle­tében. A helyi civil szervezeteket, a település fiataljait és a más felekeze­tekhez tartozókat is megszólító prog­ram - a küldetésnyilatkozat szerint - Várpalotán és a hozzá tartozó kis­térségben kívánja lelki és valóságos kenyérhez segíteni a rászorulókat. Az önkéntesek tevékenységét a most felszentelt Bakonyi utcai köz­pontból fogják koordinálni, és a be­kapcsolódni vágyóknak is itt tartják majd a szükséges képzéseket. (A program alakulását a http://egyma­­sert.lutheran.hu oldalon lehet nyo­mon követni.) M EvÉlet-infó Börtönlelkészi tapasztalatátadás ^ A Magyar Testvéri Börtöntársa­ság és a Börtönlelkészek Ma­gyarországi Szervezete kezde­ményezésére és meghívására tizenhárom fős orosz delegáció érkezett május 9-én Gödöllőre. A háromnapos konferenciára, tapasztalatcserére annak kap­csán került sor, hogy várhatóan még idén elindul a börtönlelké­szi szolgálat az orosz bünte­tés-végrehajtási intézetekben. A máriabesnyői Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Házban megtar­tott konferenciát és szakmai napot Roszík Gábor evangélikus lelkész, a Magyar Testvéri Börtöntársaságnak és a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezetének elnöke nyitotta meg. Köszöntötte a távoli Szibériából, a Baskír Köztársaságból, Moszkvából és Szentpétervárról érkezett vendé­geket, az orosz ortodox, bolgár orto­dox, evangélikus és pünkösdi feleke­zetű lelkészeket, missziósokat és büntetés-végrehajtási vezetőket. római katolikus lelkész Sátoraljaúj­helyről, Szénási Jonathan Sándor református lelkipásztor Baracská­­ról, Jánosa Attila evangélikus lelkész Győrből, Schönberger András főrab­bi pedig Pécsről érkezett, és adott át hasznos tapasztalatokat, tanácsokat az orosz testvéreknek. A találkozó során - a fórumbeszél­getéseken túl - arra is lehetőség nyűt, hogy gyülekezeti lelkészi munka mel­lett börtönben szolgálatot végző orto­dox és pünkösdi lelkészek is beszámol­janak missziós tevékenységükről. A konferencia csúcspontja a vára­kozásoknak megfelelően a Váci Fegy­­ház és Börtönben megtartott szakmai nap volt, melynek keretében az orosz büntetés-végrehajtási szakemberek, egyházi és börtönmissziós vezetők, missziósok testközelből, személyesen szerezhettek tapasztalatokat a ma­gyar büntetés-végrehajtás szerves részeként működő börtönlelkészi szolgálatról. Kopcsik Károly büntetés­végrehajtási ezredes, a váci intéz­mény parancsnoka köszöntötte a jelenlévőket, majd előadásában be­mutatta az intézet múltját és jelenét. A konferencia nyitó előadását dr. Kökény esi Antal büntetés-végrehaj­tási altábornagy, országos parancs­nok tartotta. Kiemelte a börtönlelké­szi szolgálat fontosságát és lehetősé­geit, tájékoztatta az orosz vendége­ket a büntetés-végrehajtásban végez­hető missziós szolgálatokról és a börtönlelkészi szolgálat tizenegy év­vel ezelőtti újraindítása óta eltelt időszakról, tapasztalatokról, nehéz­ségekről és örömökről egyaránt. Szeverényi János evangélikus or­szágos missziói lelkész a Magyaror­szági Evangélikus Egyházon belül működő börtönlelkészi szolgálat, valamint a börtön- és más missziói ágak tevékenységét ismertette. Elő­adásában fontosnak nevezte a misszi­ók közösen, egy cél érdekében vég­zett feladatát: felkarolni az elesett és elfelejtett embereket. Ezután a Magyarországon bör­tönlelkészi szolgálatot végző történel­mi egyházak delegáltjai számoltak be az egyes intézetekben folyó lelkészi és missziós munkáról: Hajdú Miklós Szolgálatáról számolt be Csuka Ta­­másné református börtönlelkész, aki immáron húsz éve hirdeti az örömhírt a rácsok és a szögesdrótok mögött. A delegáció ezután megte­kintette a váci börtönt. A fogvatartottakkal közösen elfo­gyasztott ebéd után látogatták meg a találkozó résztvevői a váci fegyház­­ban működő APAC-körletet, ahol a fogvatartottak vallási műsorral, éne­kekkel, bizonyságtétellel, minden­napjaik bemutatásával fogadták őket. Itt újra lehetőség nyílt arra, hogy a vendégek első kézből ismer­jék meg az APAC-programot, a börtönlelkészi munka áldásait. A két szervező missziós szerve­zet szerint a konferencia, melyet Pintér Sándor belügyminiszter és a Büntetés-végrehajtás Országos Pa­rancsnoksága is támogatott, pozi­tív nemzetközi visszhangot kapott. Ezúton kérjük az olvasók támoga­tó imádságát orosz testvéreink szol­gálatára is. ■ Magyari Márton Útra kelni, útnak indítani Konferencia a vallási turizmusról ► Érdekes, izgalmas, a maga ne­mében páratlan konferenciát rendeztek Vallási turizmus Eu­rópában és Magyarországon címmel május 10-11-én Eszter­gomban, a Szent Adalbert Kato­likus Továbbképző Központban. A magyar kormány több állam­titkársága volt érdekelt a szerve­zésben, a konferenciát azonban a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, illetve egyházi ügyekért felelős államtitkársága és Szászfalvi László államtitkár neve fémjelezte. Az európai uni­ós elnökség nagy rendezvényei közé sorolták a találkozót, amely megelőzte a nagy európai turisz­tikai konferenciát. A közel másfél száz vendég fele kül­földről érkezett - részben a szomszé­dos országokból, de Olaszország, Spanyolország, Lettország és Norvé­gia is képviseltette magát. Már az is érdekfeszítő volt, ki mi­ként értelmezi a vallási turizmus fo­galmát. Volt, aki a jámbor programo­kat, a hitbuzgalmi megmozdulások sorát számította ide. Volt, akinél el­sősorban a vallással kapcsolatos kul­turális programok kerültek ebbe a ka­tegóriába. Volt, aki az indítók, volt, aki a fogadók oldaláról szemlélte a tema­tikát, és akadtak olyanok is, akik szá­mára az „útközben" volt az érdekes. Természetes, hogy a katolikus elő­adók többsége a zarándokutak tartal­máról és formáiról szólt. Előkerültek a szinte divatossá vált nagy utak, az El Camino (Szent Jakab-út), a külön­böző Mária-utak, az olaszországi Szent Ferenc-út, a Szent Márton-út, a Szent Margit-út. Részletes ismer­tetők hangoztak el a kegyhelylátoga­­tásokról: Czestochowa, Medjugorje. A nemzeti kegyhelyek képviselői is szót kaptak: Máriapócs és Mátrave­­rebély-Szentkút. Külön figyelemre méltó volt a beszámoló a norvég és svéd - evangélikus hátterű - vallási turizmusról: a Szent Olaf-útról, illet­ve a Szent Brigitta-tiszteletről. Természetes, hogy az egyik legérde­kesebb bemutató Pannonhalmáról szólt, a világörökség részéről, hazánk egyik „védjegyéről” Várszegi Asztrik fő­apát azonban egyértelművé tette, hogy a kulturális látványosság mellett a vallási turizmus keretében a lelki épí­tés és gazdagítás a legnagyobb feladat. A misszió és az evangélizáció a hiva­tása az egyháznak, amely hívogat és út­nak indít turistákat. A cél az, hogy az útról visszatérve más emberré váljunk. Megszólalt néhány olyan utazási iroda képviselője is, amely nagy lehe­tőséget lát a vallási turizmusban. A színes kínálat mögött hol az üzleti, hol pedig a tartalmi szempontok kaptak hangsúlyt. Hála Istennek, a vallási turizmus mint „turisztikai termék” még mindig elsősorban tar­talmi orientáltságú. A példaértékű kísérletek és a jól bevált programok prezentációja mel­lett a visszatérő, az igazán elgondol­kodtató kérdés az volt, mi is a moti­váció, mi zajlik a mélyben, milyen ha­tása van a vallási turizmusnak az egy­házra és az egyes emberek életére. A kereső, mozdulni vágyó embe­rek lelki igényt fogalmaznak meg. Lassan egy egész üzletág épül ezek­re az igényekre, és ma - úgy tűnik - sokan próbálkoznak a kielégítésük­kel. Ugyanakkor ez esetben sem fe­ledhető, hogy nem mindig az igény kiszolgálása jelent segítséget, ha­nem az igény ébresztése: igény az iga­zi értékekre, a külső és belső találko­zásokra - Istennel és emberrel egy­aránt. Az úton levő embernek célt kell adni. Ez néha az út végpontja, né­ha pedig maga az út. Jelen sorok szerzője előadásában a vallási turizmus evangélikus megköze­lítéséről beszélt teológiai és gyakorlati szempontból. Biblikus megközelítés­ben foglalta össze, hogy mit is jelent: az ember homo viator (úton levő em­ber), és az egyház communio viatorum. A mai, helyben topogó vagy lényegte­len dolgok után futkosó világban fon­tos feladat útnak indítani, célt megje­lölni, az úton kísérni és a végállomásig segíteni az embert. Szólt az evangéli­kus sajátosságokról: nagy találkozók­ról, működő és sok embert megmoz­gató testvéregyházi és testvér-gyüleke­zett kapcsolatokról, bibliai és egyház­történeti utakról. Idézte azt az ősi bencés gondolatot, mely szerint: „Azért indulunk el mindig egy útra, hogy bennünk is elinduljon valami.” A résztvevők igazi élménye azon­ban az lehetett, hogy a vallási turiz­mus keretei között ott van az egyház alulról építkező megújulási igénye és lehetősége. Az utak csupán eszközök. Eszközei annak, hogy valójában ah­hoz vezessünk, aki maga az út, az igazság és az élet. ■ Dr. Hafenscher Károly (ifj.) Nők, nem csak egymás közt Az ESWTR magyar szekciójának tanulmányi napja A helyszín Kolozsvár, ez az izgalma­san sokarcú, romjaiban is méltóság­­teljes és otthonos város, Erdély egyik kulturális központja. Ide tartott kis csapatunk a napsütéses késő tavaszi időben, hogy részt vegyünk az ESWTR (European Society of Wo­men in Theological Research, Teoló­gusnők Európai Társasága) magyar nyelvű szekciójának május 13-i közös tanulmányi napján. A csoport tagjai Perintfalvi Rita római katolikus teológus, doktoran­­dusz, dr. Varga Gyöngyi, az Evangé­likus Hittudományi Egyetem Ószö­vetségi Tanszékének docense, Hrot­­kó Larissza teológus, Bárdossy Éva szerkesztő, Várnai-Vígh Adrienn könyvtáros, Tóth Zsuzsanna Ingrid közgazdász és Balogh Éva lelkész, mentálhigiénés szakember voltak. A késő éjszakai érkezés után a híres Szent Mihály Plébánia vendégszobá­iban kaptunk szállást. A vendéglátók a Babes-Bolyai Tudományegyetem, a Református Tanárképző Kar és a Római Katoli­kus Teológiai Kar támogatásával lét­rejött rendezvénynek a Teológia nők­től nem csak nőknek címet adták. Csaknem húsz nő töltötte együtt a napot; a biblikus teológia, a vallástör­ténet, a pedagógia, a mentálhigiéné és a szociológia területéről hallgathat­tunk előadásokat, amelyeket termé­szetesen beszélgetés is követett. A felekezeti sokszínűség mellett a tolerancia és a kölcsönös érdeklő­dés jellemezte az együttlétet. Míg az ökumenikus törekvések ügye hiva­talos szinten időnként még mindig problémát jelent, úgy tűnik, a „női vonalon” előbbre tart: testvéri közös­ség lehettünk ez alkalommal is. Pe­dig a nők egyházi szolgálatát még ma is kíséri a kisebb-nagyobb diszk­rimináció. Ez - a közfelfogástól el­térően - nemcsak a katolikus ke­resztények között van így, hanem a protestáns felekezetekben is nyomá­ra bukkanhatunk. A huszonegyedik század Európájában még mindig van olyan teológiai fakultás, ahol női hallgató csak hat férfi után nyerhet felvételt. A gyülekezetek közösségei sokszor nyitottabbnak bizonyulnak a női lel­készek iránt, mint maga a hivatalos egyház. A női egyházi szolgálat ügyé­ben néhányan nem csupán a hivatás és a család összeegyeztetésében lát­ják a probléma gyökerét, hanem - bibliai alapokra hivatkozva - a nők szolgálatának létjogosultságát vitat­ják. Mindeközben a nők már évtize­dek óta teszik a dolgukat, végzik szolgálatukat az egyházban, és elvég­zett munkájuk igényességével bizo­nyítják rátermettségüket. E mostani találkozás azonban nem erre a problémakörre fókuszált. Nyi­tottan és érdeklődve hallgattuk egy­más előadásait a legkülönfélébb ku­tatási területekről: többek között a nők helyzetéről a különféle világval­lásokban, a Hasmoneus-dinasztia hellenizálódásáról, egy egyedülálló roma anya beilleszkedési stratégiájá­ról, a vallástudományi kutatások magyarországi fejlődéséről és arról, hogyan nyilvánul meg Isten nőként a Szentírásban. A tanulmányi napot közös vacso­ra követte, majd másnap, a visszain­dulás előtt- vendéglátóink jóvoltából - kellemes városnéző sétán vehet­tünk részt. A napokban lett készen az egyik kolozsvári nyomdában a Women and religion című, angol és német nyelvű tanulmánykötet, amely a tavalyi bu­dapesti európai konferencia előadá­sainak anyagait tartalmazza, így a ba­ráti találkozás mellett arra is alkalmat kínált az utazás, hogy e könyveket ha­zahozzuk. A kiadvány alcíme - amely közös törekvéseink mottója is lehetne egyben - így hangzik magyarul: „A női méltóság mint az emberi lét mél­tósága”; hiszen a több évszázados férfi-női vita feloldását, egyfajta egyensúly megteremtődését jelent­hetné, ha a női és a férfi identitás egy­mást segítve és kiegészítve találná meg helyét világunkban. ■ Balogh Éva A Teológusnők Európai Társasága 1986-ban alakult Svájcban azzal a cél­lal, hogy a teológiai kutatásban tevé­keny nőket bekapcsolja egy európai szintű hálózatba. Jelenleg több mint húsz európai országban van aktívan je­len, és mintegy ötszáz tagot számlál. A magyar teológusnők 2000 óta dol­goznak együtt egy felekezet- és vallás­közi értelemben ökumenikus jellegű csapatban, mely 2009. november 11- én hivatalos formát öltve létrehozta a Magyarországi Teológusnők Öku­menikus Egyesületét. E szervezet az ESWTR magyar szekciójaként műkö­dik. Az egyesület munkájáról bővebb tájékoztatás a http://www.eswtr.hu honlapon olvasható.

Next

/
Thumbnails
Contents