Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-05-22 / 21. szám
4 ◄( 2011. május 22. KERESZTUTAK Evangélikus Élet A kezek evangéliuma Az ötletgazda szentelte fel a várpalotai Egymásért önként program centrumát május 13-án, pénteken délután. A tíz éve szűrővizsgálati központként működő helyen eddig is ingyenesen segítettek a rászorulókon; a dr. Szálai Annamária által e célra felajánlott rendelő ezentúl önkéntespontként is funkcionál. Tóth Attila evangélikus lelkész kezdeményezésére április közepén indult el a program, melynek hatására megmozdultak a kezek a Várpalotai Evangélikus Egyházközségben, és a gyülekezeti szeretetszolgálat új dimenziókat kapott a közösség életében. A helyi civil szervezeteket, a település fiataljait és a más felekezetekhez tartozókat is megszólító program - a küldetésnyilatkozat szerint - Várpalotán és a hozzá tartozó kistérségben kívánja lelki és valóságos kenyérhez segíteni a rászorulókat. Az önkéntesek tevékenységét a most felszentelt Bakonyi utcai központból fogják koordinálni, és a bekapcsolódni vágyóknak is itt tartják majd a szükséges képzéseket. (A program alakulását a http://egymasert.lutheran.hu oldalon lehet nyomon követni.) M EvÉlet-infó Börtönlelkészi tapasztalatátadás ^ A Magyar Testvéri Börtöntársaság és a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezete kezdeményezésére és meghívására tizenhárom fős orosz delegáció érkezett május 9-én Gödöllőre. A háromnapos konferenciára, tapasztalatcserére annak kapcsán került sor, hogy várhatóan még idén elindul a börtönlelkészi szolgálat az orosz büntetés-végrehajtási intézetekben. A máriabesnyői Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Házban megtartott konferenciát és szakmai napot Roszík Gábor evangélikus lelkész, a Magyar Testvéri Börtöntársaságnak és a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezetének elnöke nyitotta meg. Köszöntötte a távoli Szibériából, a Baskír Köztársaságból, Moszkvából és Szentpétervárról érkezett vendégeket, az orosz ortodox, bolgár ortodox, evangélikus és pünkösdi felekezetű lelkészeket, missziósokat és büntetés-végrehajtási vezetőket. római katolikus lelkész Sátoraljaújhelyről, Szénási Jonathan Sándor református lelkipásztor Baracskáról, Jánosa Attila evangélikus lelkész Győrből, Schönberger András főrabbi pedig Pécsről érkezett, és adott át hasznos tapasztalatokat, tanácsokat az orosz testvéreknek. A találkozó során - a fórumbeszélgetéseken túl - arra is lehetőség nyűt, hogy gyülekezeti lelkészi munka mellett börtönben szolgálatot végző ortodox és pünkösdi lelkészek is beszámoljanak missziós tevékenységükről. A konferencia csúcspontja a várakozásoknak megfelelően a Váci Fegyház és Börtönben megtartott szakmai nap volt, melynek keretében az orosz büntetés-végrehajtási szakemberek, egyházi és börtönmissziós vezetők, missziósok testközelből, személyesen szerezhettek tapasztalatokat a magyar büntetés-végrehajtás szerves részeként működő börtönlelkészi szolgálatról. Kopcsik Károly büntetésvégrehajtási ezredes, a váci intézmény parancsnoka köszöntötte a jelenlévőket, majd előadásában bemutatta az intézet múltját és jelenét. A konferencia nyitó előadását dr. Kökény esi Antal büntetés-végrehajtási altábornagy, országos parancsnok tartotta. Kiemelte a börtönlelkészi szolgálat fontosságát és lehetőségeit, tájékoztatta az orosz vendégeket a büntetés-végrehajtásban végezhető missziós szolgálatokról és a börtönlelkészi szolgálat tizenegy évvel ezelőtti újraindítása óta eltelt időszakról, tapasztalatokról, nehézségekről és örömökről egyaránt. Szeverényi János evangélikus országos missziói lelkész a Magyarországi Evangélikus Egyházon belül működő börtönlelkészi szolgálat, valamint a börtön- és más missziói ágak tevékenységét ismertette. Előadásában fontosnak nevezte a missziók közösen, egy cél érdekében végzett feladatát: felkarolni az elesett és elfelejtett embereket. Ezután a Magyarországon börtönlelkészi szolgálatot végző történelmi egyházak delegáltjai számoltak be az egyes intézetekben folyó lelkészi és missziós munkáról: Hajdú Miklós Szolgálatáról számolt be Csuka Tamásné református börtönlelkész, aki immáron húsz éve hirdeti az örömhírt a rácsok és a szögesdrótok mögött. A delegáció ezután megtekintette a váci börtönt. A fogvatartottakkal közösen elfogyasztott ebéd után látogatták meg a találkozó résztvevői a váci fegyházban működő APAC-körletet, ahol a fogvatartottak vallási műsorral, énekekkel, bizonyságtétellel, mindennapjaik bemutatásával fogadták őket. Itt újra lehetőség nyílt arra, hogy a vendégek első kézből ismerjék meg az APAC-programot, a börtönlelkészi munka áldásait. A két szervező missziós szervezet szerint a konferencia, melyet Pintér Sándor belügyminiszter és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága is támogatott, pozitív nemzetközi visszhangot kapott. Ezúton kérjük az olvasók támogató imádságát orosz testvéreink szolgálatára is. ■ Magyari Márton Útra kelni, útnak indítani Konferencia a vallási turizmusról ► Érdekes, izgalmas, a maga nemében páratlan konferenciát rendeztek Vallási turizmus Európában és Magyarországon címmel május 10-11-én Esztergomban, a Szent Adalbert Katolikus Továbbképző Központban. A magyar kormány több államtitkársága volt érdekelt a szervezésben, a konferenciát azonban a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, illetve egyházi ügyekért felelős államtitkársága és Szászfalvi László államtitkár neve fémjelezte. Az európai uniós elnökség nagy rendezvényei közé sorolták a találkozót, amely megelőzte a nagy európai turisztikai konferenciát. A közel másfél száz vendég fele külföldről érkezett - részben a szomszédos országokból, de Olaszország, Spanyolország, Lettország és Norvégia is képviseltette magát. Már az is érdekfeszítő volt, ki miként értelmezi a vallási turizmus fogalmát. Volt, aki a jámbor programokat, a hitbuzgalmi megmozdulások sorát számította ide. Volt, akinél elsősorban a vallással kapcsolatos kulturális programok kerültek ebbe a kategóriába. Volt, aki az indítók, volt, aki a fogadók oldaláról szemlélte a tematikát, és akadtak olyanok is, akik számára az „útközben" volt az érdekes. Természetes, hogy a katolikus előadók többsége a zarándokutak tartalmáról és formáiról szólt. Előkerültek a szinte divatossá vált nagy utak, az El Camino (Szent Jakab-út), a különböző Mária-utak, az olaszországi Szent Ferenc-út, a Szent Márton-út, a Szent Margit-út. Részletes ismertetők hangoztak el a kegyhelylátogatásokról: Czestochowa, Medjugorje. A nemzeti kegyhelyek képviselői is szót kaptak: Máriapócs és Mátraverebély-Szentkút. Külön figyelemre méltó volt a beszámoló a norvég és svéd - evangélikus hátterű - vallási turizmusról: a Szent Olaf-útról, illetve a Szent Brigitta-tiszteletről. Természetes, hogy az egyik legérdekesebb bemutató Pannonhalmáról szólt, a világörökség részéről, hazánk egyik „védjegyéről” Várszegi Asztrik főapát azonban egyértelművé tette, hogy a kulturális látványosság mellett a vallási turizmus keretében a lelki építés és gazdagítás a legnagyobb feladat. A misszió és az evangélizáció a hivatása az egyháznak, amely hívogat és útnak indít turistákat. A cél az, hogy az útról visszatérve más emberré váljunk. Megszólalt néhány olyan utazási iroda képviselője is, amely nagy lehetőséget lát a vallási turizmusban. A színes kínálat mögött hol az üzleti, hol pedig a tartalmi szempontok kaptak hangsúlyt. Hála Istennek, a vallási turizmus mint „turisztikai termék” még mindig elsősorban tartalmi orientáltságú. A példaértékű kísérletek és a jól bevált programok prezentációja mellett a visszatérő, az igazán elgondolkodtató kérdés az volt, mi is a motiváció, mi zajlik a mélyben, milyen hatása van a vallási turizmusnak az egyházra és az egyes emberek életére. A kereső, mozdulni vágyó emberek lelki igényt fogalmaznak meg. Lassan egy egész üzletág épül ezekre az igényekre, és ma - úgy tűnik - sokan próbálkoznak a kielégítésükkel. Ugyanakkor ez esetben sem feledhető, hogy nem mindig az igény kiszolgálása jelent segítséget, hanem az igény ébresztése: igény az igazi értékekre, a külső és belső találkozásokra - Istennel és emberrel egyaránt. Az úton levő embernek célt kell adni. Ez néha az út végpontja, néha pedig maga az út. Jelen sorok szerzője előadásában a vallási turizmus evangélikus megközelítéséről beszélt teológiai és gyakorlati szempontból. Biblikus megközelítésben foglalta össze, hogy mit is jelent: az ember homo viator (úton levő ember), és az egyház communio viatorum. A mai, helyben topogó vagy lényegtelen dolgok után futkosó világban fontos feladat útnak indítani, célt megjelölni, az úton kísérni és a végállomásig segíteni az embert. Szólt az evangélikus sajátosságokról: nagy találkozókról, működő és sok embert megmozgató testvéregyházi és testvér-gyülekezett kapcsolatokról, bibliai és egyháztörténeti utakról. Idézte azt az ősi bencés gondolatot, mely szerint: „Azért indulunk el mindig egy útra, hogy bennünk is elinduljon valami.” A résztvevők igazi élménye azonban az lehetett, hogy a vallási turizmus keretei között ott van az egyház alulról építkező megújulási igénye és lehetősége. Az utak csupán eszközök. Eszközei annak, hogy valójában ahhoz vezessünk, aki maga az út, az igazság és az élet. ■ Dr. Hafenscher Károly (ifj.) Nők, nem csak egymás közt Az ESWTR magyar szekciójának tanulmányi napja A helyszín Kolozsvár, ez az izgalmasan sokarcú, romjaiban is méltóságteljes és otthonos város, Erdély egyik kulturális központja. Ide tartott kis csapatunk a napsütéses késő tavaszi időben, hogy részt vegyünk az ESWTR (European Society of Women in Theological Research, Teológusnők Európai Társasága) magyar nyelvű szekciójának május 13-i közös tanulmányi napján. A csoport tagjai Perintfalvi Rita római katolikus teológus, doktorandusz, dr. Varga Gyöngyi, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Tanszékének docense, Hrotkó Larissza teológus, Bárdossy Éva szerkesztő, Várnai-Vígh Adrienn könyvtáros, Tóth Zsuzsanna Ingrid közgazdász és Balogh Éva lelkész, mentálhigiénés szakember voltak. A késő éjszakai érkezés után a híres Szent Mihály Plébánia vendégszobáiban kaptunk szállást. A vendéglátók a Babes-Bolyai Tudományegyetem, a Református Tanárképző Kar és a Római Katolikus Teológiai Kar támogatásával létrejött rendezvénynek a Teológia nőktől nem csak nőknek címet adták. Csaknem húsz nő töltötte együtt a napot; a biblikus teológia, a vallástörténet, a pedagógia, a mentálhigiéné és a szociológia területéről hallgathattunk előadásokat, amelyeket természetesen beszélgetés is követett. A felekezeti sokszínűség mellett a tolerancia és a kölcsönös érdeklődés jellemezte az együttlétet. Míg az ökumenikus törekvések ügye hivatalos szinten időnként még mindig problémát jelent, úgy tűnik, a „női vonalon” előbbre tart: testvéri közösség lehettünk ez alkalommal is. Pedig a nők egyházi szolgálatát még ma is kíséri a kisebb-nagyobb diszkrimináció. Ez - a közfelfogástól eltérően - nemcsak a katolikus keresztények között van így, hanem a protestáns felekezetekben is nyomára bukkanhatunk. A huszonegyedik század Európájában még mindig van olyan teológiai fakultás, ahol női hallgató csak hat férfi után nyerhet felvételt. A gyülekezetek közösségei sokszor nyitottabbnak bizonyulnak a női lelkészek iránt, mint maga a hivatalos egyház. A női egyházi szolgálat ügyében néhányan nem csupán a hivatás és a család összeegyeztetésében látják a probléma gyökerét, hanem - bibliai alapokra hivatkozva - a nők szolgálatának létjogosultságát vitatják. Mindeközben a nők már évtizedek óta teszik a dolgukat, végzik szolgálatukat az egyházban, és elvégzett munkájuk igényességével bizonyítják rátermettségüket. E mostani találkozás azonban nem erre a problémakörre fókuszált. Nyitottan és érdeklődve hallgattuk egymás előadásait a legkülönfélébb kutatási területekről: többek között a nők helyzetéről a különféle világvallásokban, a Hasmoneus-dinasztia hellenizálódásáról, egy egyedülálló roma anya beilleszkedési stratégiájáról, a vallástudományi kutatások magyarországi fejlődéséről és arról, hogyan nyilvánul meg Isten nőként a Szentírásban. A tanulmányi napot közös vacsora követte, majd másnap, a visszaindulás előtt- vendéglátóink jóvoltából - kellemes városnéző sétán vehettünk részt. A napokban lett készen az egyik kolozsvári nyomdában a Women and religion című, angol és német nyelvű tanulmánykötet, amely a tavalyi budapesti európai konferencia előadásainak anyagait tartalmazza, így a baráti találkozás mellett arra is alkalmat kínált az utazás, hogy e könyveket hazahozzuk. A kiadvány alcíme - amely közös törekvéseink mottója is lehetne egyben - így hangzik magyarul: „A női méltóság mint az emberi lét méltósága”; hiszen a több évszázados férfi-női vita feloldását, egyfajta egyensúly megteremtődését jelenthetné, ha a női és a férfi identitás egymást segítve és kiegészítve találná meg helyét világunkban. ■ Balogh Éva A Teológusnők Európai Társasága 1986-ban alakult Svájcban azzal a céllal, hogy a teológiai kutatásban tevékeny nőket bekapcsolja egy európai szintű hálózatba. Jelenleg több mint húsz európai országban van aktívan jelen, és mintegy ötszáz tagot számlál. A magyar teológusnők 2000 óta dolgoznak együtt egy felekezet- és vallásközi értelemben ökumenikus jellegű csapatban, mely 2009. november 11- én hivatalos formát öltve létrehozta a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületét. E szervezet az ESWTR magyar szekciójaként működik. Az egyesület munkájáról bővebb tájékoztatás a http://www.eswtr.hu honlapon olvasható.
