Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-05-22 / 21. szám

Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2011. május 22. 5 Ahol Dunának, Oltnak egy a hanga Mint ismeretes, Európa második leghosszabb folyamának forrása a németországi Fekete-erdőben talál­ható, hatalmas deltatorkolata pedig a Fekete-tenger romániai partvidé­kén. Ebben a tíz országot összekötő folyamban véltek rálelni a Békehul­lámok a Dunán elnevezésű projekt megálmodói arra a szimbólumra, amelynek üzenetével mozgósítani lehet az érintett országok kereszté­nyeit az erőszak elleni küzdelemre. Ezt a harcot ugyan évezredek óta sikertelenül vívja az emberiség, ám legjobb esélye erre - a maguk kör­nyezetében - talán épp a Krisztust követők seregének lehet. Az Egyhá­zak Világtanácsa (EVT) 2001-ben mindenesetre azért is nyilvánította az immár mögöttünk hagyott dekádot az erőszak leküzdésének évtizedévé, hogy „bátorítson az erőszak felisme­résére és leküzdésére, keresztények­ként az erőszakmentes együttélé­sért történő fellépésre, a kapcsolatok építésére, a béke lelkiségének meg­élésére”. A Bajor és a Württembergi Evangélikus Egyház múlt év szeptem­berében e programhoz csatlakozó projektjének témafelelősei ezen túl­menően azt az izgalmas kérdést he­lyezték saját „erőfeszítéseink” kö­zéppontjába, hogy vajon „miként válhat a Duna, amely a történelem során gyakorta volt háborús összecsa­pások tanúja, Európa növekvő globa­lizációjának összefüggésében a béke folyamává”. Az EVT által meghirdetett évtize­det május legvégén egy Jamaicában tartandó ökumenikus békedemonst­ráció zárja, amelyre meghívást kapott a Békehullámok... nemzetközi stábjá­nak koordinátora, Claudia Dunckern asszony is. Így fordulhatott elő, hogy a „békehullámmal utolsóként érintett ország" Románia evangélikusai által rendezett központi ünnepségen vi­szont ő maga már nem tudott részt venni. Bizonyára sajnálta, hogy Jama­icába kellett utaznia, hiszen itt - ha­sonlóan a német és az osztrák földön rendezett ünnepségekhez - tolmács­ra ezúttal sem lett volna szüksége. A május 15-i alkalom házigazdája ugyanis a Romániai Szász Evangéli­kus Egyház volt, helyszíne pedig a né­met ajkú romániai evangélikusok teológiai fakultásának is helyet adó er­délyi város, a németül Hermannstadt-A szószéken Reinhart Guib püspök nak, magyarul Nagyszebennek neve­zett Sibiu. Ulm, Niederalteich, Bécs, a szlo­vákiai Komárom (Komárno) és Bu­dapest után éppenséggel tehát egy olyan városba torkolltak a béke­hullámok, amely várostól a Duna legközelebb légvonalban is vagy kétszáz kilométerre hömpölyög... A romániai szász evangélikusok­nak van ugyan a folyó partján is egy számon tartott gyülekezetük, en­nek létszáma azonban (sajnálatos módon nem egyedülállóan) két számjeggyel is alig írható le. Ezzel szemben a patinás nagyszebeni óvá­rosban álló templomukat (Stadt­­kirche) zsúfolásig tudták tölteni a va­sárnapi istentiszteletre. Igaz, lénye­gében az egész szebeni egyházme­gyéből mozgósították híveiket, azaz mind az ötvenhat egyházközség kép­viseltette magát néhány fővel. Rajtuk kívül Ausztriából érkezett egy har­mincfős küldöttség, és a két Duna menti német államnak voltak je­lentősebb számban delegáltjai. (Mi­vel a már korábban érintett országok evangélikus egyházainak püspökei nem tudtak részt venni az ünnepi al­kalmon, így - a szlovákiai evangéli­kusokhoz hasonlóan - a Magyaror­szági Evangélikus Egyház üdvözletét is a projekt nemzetközi stábjának magyarországi tagja, B. Pintér Már­ta tolmácsolta.) A Romániai Szász Evangélikus Egyház püspöke, Reinhart Guib Ézs 58,6-11 alapján tartott igehirdetésé­ben mindenesetre meggyőzően érzé­keltette, hogy - bár a Szeben-patak vize csak közvetve, az Olt folyón keresztül éri el a Dunát - Erdély egé­szének szüksége van arra, hogy a Lé­lek hullámai egymás felé sodorják az ott élő népeket, munkálják az egymás közti megbékélést. Szászföld közepén a püspök arra irányította a hallgató­ság figyelmét, hogy az Úristen nem csupán erőszakmentességet vár az övéitől, hanem egymásra odafigyelő testvérszeretetet, egymás terhének hordozását. A rendezvénysorozat állandó kellékére, a templom közepé­re állított hajóra mutatott: az árboc csúcsa keresztben végződik, emlékez­tetve, hogy a hit (függőleges szár) és a szeretet (vízszintes szár) összetar­toznak. ■ TPK A finn egyházi napokon Lahtiban (A 45. kirkkopüivüt) A Helsinkitől mintegy száz kilomé­terre fekvő Lahti Finnország nyolca­dik legnagyobb városa. Nevezetessé­gei közé tartozik a merész ívű síug­ró sánc és a símúzeum, a koncertte­remként is szolgáló Sibelius-ház, va­lamint az Eliel Saarinen által terve­zett városháza. (A 20. század elején alkotó művész keze nyomát dicséri a híres helsinki pályaudvar is.) Nos, a késői szecesszió remekének számító lahti városházán megrende­zett ünnepi fogadáson beszélgetek egy kedves házaspárral. A helyi finn-magyar baráti társaságot kép­viselik, néhány szót magyarul is deztek meg. A következő találkozót 2013-ra tervezik Kuopióban. (Testvér-gyülekezeti konferencia) A finn egyház külügyi osztálya úgy látta jónak, hogy a közel százezer em­bert megmozgató rendezvényhez kapcsolódóan áttekintse a különféle partneregyházakkal ápolt kapcsola­tokat is. így egy másfél napos konfe­renciára kaptak meghívót azon gyü­lekezetek lelkészei és munkatársai, amelyek rendszeres kapcsolatot ápol­nak magyar, észt és inkeri közössé­gekkel. Utóbbiak a háromszáz éve Orosz­országba került finneknek a leszárma­Paavo Kettunen teológiai professzor, egykori magyarországi ösztöndíjas és Darvas Anikó mai finnországi ösztöndíjas társaságában tudnak. Büszkén mesélik, hogy szer­vezetüknek több mint száz tagja van. Amikor a városról kérdezem őket, először a téli sportokról mesél­nek. Pelicans Lahti néven kitűnő jég­korongcsapatuk van, illetve az év ele­jén a város adott otthont a sívilágku­pának. Ahogy akkor a sportrajongók ez­rei özönlötték el Lahtit, most az úgy­nevezett egyházi napok ( kirkkopüivüt) résztvevői népesítik be a tereket és az utcákat. A fogadást adó polgármes­ter örömmel nyugtázza, hogy - az es­te egyedüli külföldi vendégeként - magyar vagyok, és részletesen beszél a testvérvárosukhoz, Pécshez fűződő kapcsolatukról. Jóízű beszélgetést folytathatok továbbá a közelmúlt­ban hivatalba lépett turkui érsekkel, Kari Mákinennel és az egyház számos más képviselőjével. Mindannyian örömmel jöttek a negyvenötödik kirkkopäivätre, amelyet először az el­ső világháború végén, 1918-ban ren­zottai, akik eredetileg Szentpétervár környékén éltek, ma azonban Orosz - ország-szerte fellelhetők, és önálló evangélikus egyházzá szerveződtek. Aarre Kuukauppinak, az Inkeri Evan­gélikus Egyház püspökének előadá­sa is a történeti múltból indul, és vá­zolja az egyházát ért megpróbáltatá­sok sorát, majd rátér az új lehetősé­gek bemutatására. Újra és újra hang­súlyozza a biblikus alapokon való megmaradás szükségességét, egyút­tal pedig udvarias, de egyértelmű kritikával illeti a nyugati egyházakat, amelyek szerinte túl sok engedményt tettek a szekuláris korszellemnek. Válaszként némelyik vendéglátó az emberi jogok érvényesülését firtatja a inkerieknél. Tiit Salumáe, az Észt Evangélikus Egyház vezető lelkésze pedig arról szól, hogy miként próbál­ják megújítani a szovjet időket is túl­élt egyházukat egy olyan társadalom­ban, amelyet alapvetően a hittől va­ló elfordulás jellemez. Húsz éve tö­megek tértek vissza az egyházhoz, ma viszont újra sokan fordulnak el tőle. Örömmel említi viszont, hogy meg­békéltek, sőt egyesülnek az elsősor­ban az Egyesült Államokban élő emigránsok úgynevezett exil, vagy­is száműzetésben élő észt evangéli­kus egyházával. A Magyarországról szóló referá­tumban árnyalt képet próbálok feste­ni korunk magyar társadalmáról és az egyházak előtt álló kihívásokról. Ismer­tetem továbbá annak a felmérésnek az eredményét, amelynek során az össze­sen ötvenhat finn-magyar testvér­gyülekezet viszonyát és kapcsolat­­rendszerét vizsgáltuk meg. Az előadá­sokat követő élénk eszmecserében és a csoportbeszélgetésekben a mintegy százötven meghívott a kapcsolatokban rejlő további lehetőségeket keresi. Közben az is nyilvánvalóvá válik, hogy a bibliaértelmezés néhány kér­désében vagy éppen a női lelkészség megítélésében jelentős különbségek mutatkoznak az egyes országok és egyházak között. Véleménycserére annál inkább szükség van, és a magam részéről - a Lutheránus Világszövet­ség alelnökeként is - felajánlom a köz­vetítést az eltérő álláspontok között. A személyes találkozások csak szé­lesítik a horizontot: egy férfi arról szá­mol be, hogy most érkeztek vissza az erdélyi Bácsfaluból, egy asszony el­mondja, hogy a váci gyülekezettől ka­pott információk nyomán gyűjtöttek a vörösiszap-katasztrófa áldozatainak. (Kahvia mellett) A konferencia csak amolyan nyitánya az egyházi napoknak. Több szerve­ző is hangsúlyozza annak jelentősé­gét, hogy a háromnapos rendezvé­nyen nemcsak a gyülekezetek képvi­selői, hanem számos egyesület és éb­­redési mozgalom küldöttei és részt vesznek, és az egyház a tapasztalha­tó különbségek ellenére is egységes tud maradni. (Azt azért több helyről is hallom, hogy sokakat megráztak azok a hírek, melyek szerint az egyik legszigorúbb kegyességi mozgalom, a lestadiánusok körében súlyos pedo­­fil eseteket tártak fel.) A rendelkezésemre álló egy nap során is nagyon sok eseménybe kap­csolódhatok be. Részt veszek isten­tiszteleten és a gazdasági válság egy­házi vonatkozásairól rendezett fóru­mon, frenetikus koncerten és könyv­­bemutatón. Őszinte örömömre szol­gál, hogy a nálunk is ismert énekszer­ző, Anna-Mari Kaskinen szép gye­rekkönyvet adott ki, egyházunk régi barátja, Paavo Kettunen pedig az Elhallgatott szégyen címen írt gyakor­lati teológiai munkáját mutathatja be. Az Ilyennek szeretném, ha látnál című fotókiállításnak terápiás célja is van: sérült és nehéz sorsú fiatalok én­képét igyekeznek erősíteni az alkotá­sokon keresztül. Némileg hasonlít mindehhez az a program, amelynek keretében teljes sötétben lehet kávéz­ni az ügyeletes lelkésszel, hogy az ér­deklődők így ismerkedjenek a lá­tássérültek világával. A finnek számá­ra oly fontos kahvia (kávé) szó a missziós bolt hívogató feliratán is fel­tűnik: Kávézgass és kötögess! A forgatag pedig olyan, mint egy élő Facebook: újra és újra ismerősök­re lehet találni. Ketten-ketten jöttek az orosházi, illetve a pécsi gyüleke­zetből, de szombaton Lahtiba érke­zik a Vasi Egyházmegye népes lelké­­szi küldöttsége is. A finnországi ma­ként van jelen az egyház a közéletben. Érintik közben a bevándorlókkal, a politikai szélsőségekkel vagy éppen a homoszexualitással kapcsolatos állás­­foglalásokat is. A találkozó keretében aztán olyan különleges eseményekre is sor kerül, mint a papok és politiku­sok közötti focimeccs, a vakokat tá­mogató jótékony célú koncert az Al­var Aalto által tervezett főtemplom­ban vagy éppen az éjfélre időzített au­tóverseny - rali - a kikötőben. (6-1) Hosszan lehetne még folytatni a lahti kirkkopüivüt bőséges programkíná­latának ismertetését. A finn egyház kétévente esedékes seregszemléje ez. A hagyományok és a modernitás sajátos összhangja jellemzi az orszá­got. A finnek változatlanul jó bará­taink. Beszédes az is, ahogy a városházán megrendezett fogadásról elmennek az illusztris vendégek. A polgármes­ter és az érsek, az ortodox és a pün­kösdi vendég egyaránt szapora lép­tekkel hagyja el Saarinen híres sze­A lehetőségek piacán gyár ösztöndíjasokat pedig Darvas Anikó teológushallgató képviseli. Az idei kirkkopüivüt egyik fő témá­ja az egyházból való kilépés okainak feltárása, valamint a visszatérés lehe­tőségének bemutatása. Ennek je­gyében felnőttek számára konfir­mációs felkészítést szerveznek az egyházi napok keretében: a konfir­mációkra a vasárnapi záró istentisz­teleten kerül sor. A közelmúltban zajlott finnorszá­gi parlamenti választások utáni kor­mányalakítási tárgyalások adnak ak­tualitást annak a témának, hogy mi­cessziós épületét. A nagy sietség oka az, hogy senki nem akarja lekésni a jéghoki-világbajnokság éppen akkor kezdődő finn-orosz elődöntőjét. A 3 : o-s finn győzelmet alkalmi bará­taimmal már a szálloda halijában ün­nepeljük, némi Karjala sör mellett. Most, amikor két nappal hazaérke­zésem után ezt a cikket írom, való­sággal beleborzongok: hogyan fogad­hatták ezek az amúgy szelídnél sze­­lídebb testvérek az ősellenfél svédek fölött aratott 6-1-es győzelmet, amellyel Finnország világbajnok lett?! ■ Fabiny Tamás FOTÓK: DARVAS ANIKÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents