Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-05-22 / 21. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2011. május 22. » 3 Intézményalapítási hullám a zsinaton A játék öröme összeköt Tíz intézményünk kapcsolódott be a II. országos evangélikus ovisolimpiába ► Vidéki helyszínen, a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termében tartotta soron következő ülésszakát május 13-14-én egyházunk zsinata. A tavaszi ülésszakok visszatérő feladata, az országos tisztségviselők jelentéseinek meghallgatása ez alkalommal is szerepelt a napirenden. Ezenkívül hat új intézmény alapításáról és országos fenntartásba vételéről kellett dönteni, sőt választás is felkerült a zsinat napirendjére. Az ülésszak Kondor Péter esperes-lelkész áhítatával kezdődött. A zsinat érdemi munkája mindjárt választással vette kezdetét. Az országos jelölőbizottság választási eljárást kezdeményezett az országos bíróság nem lelkészi jegyzői tisztére. A tizenhét egyházmegye közül mindössze kettő, a Győr-Mosoni és a Tolna-Baranyai küldött ajánlást. A két jelöltet, Bede Tamást és dr. Danes Csillát a zsinat az említett tisztségre megválasztotta. A választás után az ülést levezető elnök zárt ülést hirdetett, amelyen egyrészről egy intézmény indításának előkészületeiről, másrészről pedig egyházunk tényfeltáró bizottságának munkájáról hallgattak meg tájékoztatót a küldöttek. Az országos tisztségviselők jelentései hangzottak el ezek után. Kivételt képezett az országos felügyelőé, mert Prőhle Gergely a zsinatig nem nyújtotta be jelentését, így azt megvitatni sem tudták a küldöttek. Nagyobb vitát csak Kákay István országos irodaigazgató jelentése váltott ki. A küldöttek közül többen élesen bírálták a jelentés néhány homályosan megfogalmazott állítását, illetve egyesek azt sérelmezték, hogy az előterjesztéshez kapcsolódó, előzetesen feltett kérdéseikre az irodaigazgatótól nem kaptak kielégítő választ. A bírálatok ellenére a zsinat többségi szavazással végül elfogadta a jelentést. A többi beszámoló már nem váltott ki ilyen indulatokat, a zsinati tagok - tartózkodások mellett - egyhangúlag fogadták el őket. Ezen a zsinati ülésszakon valóságos intézményalapítási hullámmal szembesültek a küldöttek. Hat új oktatási és szociális intézmény várta a zsinat felhatalmazását, hogy megkezdhesse szolgálatát. Az első Kiskőrösön, ahol evangélikus német nemzetiségi óvoda indul Harangvirág néven. Amint Kákay István országos irodaigazgató elmondta, egy ilyen intézménynek egy akkora gyülekezetben, mint Kiskőrös, helye van. Ráadásul bölcsődével épülne egybe, így a továbbfejlődésre is megvan minden remény. Szentendrén evangélikus zenei óvodát akarnak indítani. A tervet több éve dédelgetik az egyházközségben. Tagjainak átlagéletkora nagyon alacsony, és komoly igény mutatkozik erre az evangélikus intézményre. Az épület, amely helyet adna az óvodának, felújításra szorul, ezért Benczúr László háromlépcsős felújítási ütemtervet készített. Nyíregyháza is nagy feladatra vállalkozott, amikor úgy döntött, hogy evangélikus roma szakkollégiumot indít a városban. Céljuk olyan roma és magyar értelmiségiek képzése, akik a meglévő előítéleteket tompítani, enyhíteni tudják. A szeretetszolgálat területén is új kezdeményezések indulnak. A lajoskomáromi gyülekezet gyermekjóléti és családsegítő szolgálattal kívánja bővíteni az Agape Evangélikus Szeretetszolgálat tevékenységi körét, Bobán pedig új szeretetszolgálatot alapítanának, amely az étkeztetést és a házi segítségnyújtást vállalná Kemenesalja területén. Ez utóbbi ráadásul hiányt pótolna, mert százötven olyan embernek kínálna támogatást, akik - egy hasonló szolgáltatásokat nyújtó, nem egyházi intézmény csődje miatt - ellátás nélkül maradtak. Végezetül Piliscsabán induló evangélikus családi napközi indításhoz kérték a zsinat jóváhagyását. A testület mind a hat intézmény alapításához és országos fenntartásba vételéhez hozzájárult. A zsinati ülésszak utolsó, szavazást igénylő témája a Magyarországi Evangélikus Egyház 2010. évi gazdasági beszámolója volt, amelyet Csorba Gábor, az országos iroda gazdasági és pénzügyi osztályának vezetője terjesztett a grémium elé. A beszámolót vita és ellenszavazat nélkül fogadta el a zsinat. Mindezzel azonban nem ért véget a tanácskozás, mert napirenden kívül a küldöttek eszmét cseréltek az egyházunkban éppen aktuális, a nyugdíjjal és a társadalombiztosítással kapcsolatos kérdésekről, illetve az egyház igazgatási törvényéről is. ■ Kiss Miklós 2009 tavaszán zajlott az akkor még többfordulós, a legkisebbeket megszólító rendezvény, az ovisolimpia az országos iroda gyermek- és ifjúsági osztályának szervezésében. 2011 telén azonban új ötlettel keresték fel az osztály dolgozói evangélikus óvodáinkat ZsédelyZs. Dóra győri óvónőnek, egyházunk gyermek- és ifjúsági bizottsági tagjának szakmai segítségével. Az idén tavaszi, ez alkalommal nem többfordulós, hanem egy alkalommal, helyi szinten megrendezett esemény ugyanis sokkal jobban ...és a győri olimpikonok meg akart felelni a gyermekek életkori sajátosságainak, figyelembe véve erejüket, kitartásukat. Május 13-án Bakonycsernyén, Budapesten, Győrben, Hódmezővásárhelyen, Irsán, Nagytarcsán, Nyíregyházán, Sopronban, a szarvasi Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola és Óvodában, illetve Várpalotán tölthettek el egy mozgalmas délelőttöt evangélikus óvodásaink. A versenyzők nyolc-tizenkét fős csapatokban, egységes menetrend alapján, ám a helyi adottságokhoz is alkalmazkodó versenyszámokban, átmozgatós játékokban és sorversenyekben mérték össze ügyességüket. Az énekkel és imádsággal keretezett programok tornatermekben vagy - a jó időre való tekintettel - udvaron, játszótéren zajlottak. Volt olyan helyszín, ahol minden feladat után eredményt hirdettek, máshol a pedagógusok összegzés után nevezték meg a legjobban teljesítő résztvevőket. A bekapcsolódó intézmények apraja-nagyja számára is igazán közösségépítő lehetőséget jelentett ez a néhány rendkívüli óra. S ráadásul az ország különböző pontjain élő evangélikus óvodapedagógusokat, óvodás gyermekeket nemcsak a játék öröme és a verseny izgalma kötötte össze ezen a délelőttön, hanem a gyermek- és ifjúsági osztály által biztosított jutalomcsomag értékes könyvei és játékai is. M EvÉlet-infó Hálás vagyok id. Zászkaliczky Pál olvasói leveléért ( Tűnődések, Evangélikus Élet, 2011. május 15., 15. o.), mert további „tűnődésre” közös gondolkodásra indít. Az év igehirdetése pályázat kiírásával éppen az volt a Déli Egyházkerület vezetőségének a célja, hogy újra témává tegye igehirdetői szolgálatunkat. Az elmúlt néhány évben ugyanis főleg a liturgia kérdései foglalkoztatták egyházunk közvéleményét. Ennek következtében az igehirdetés ügye mintha kissé háttérbe szorult volna... Ezt ellensúlyozandó keressük „az év igehirdetéseit" Az olvasói levélben felvetett fontos kérdések és kétségek lehetőséget adnak számomra, hogy a tömör pályázati kiírás szövegén túl egy kicsit bővebben is kifejtsem, mi motiválta felhívásunkat. Teljesen jogos a megállapítás „az élőszóval hirdetett evangélium” erejéről. A pályázatot elfogadó egyházkerületi közgyűlésen is felvetődött: miért nem hangfelvételen kérjük az igehirdetéseket? A válasz egyszerű: szeretnénk megőrizni a névtelenséget, elkerülendő a „személyi kultuszt” Nem az év igehirdetőit keressük! Nem akarunk „sztárprédikátorokat” ünnepelni, hanem olyan ige„Aki titeket hallgat...” hirdetéseket remélünk közkinccsé tenni, amelyek bátorító mintát, egyfajta etalont kínálnak az örök evangélium aktuális megszólaltatására. Valódi gyülekezeti környezetben elhangzott prédikációk leírt változatát várjuk, amelyből nyilvánvalóan elvész az élő szó varázsa, az igehirdető személyiségének kisugárzása. Viszont írásban is megragadható a teológiai tartalom mélysége, a formai gazdagság igényessége. Úgy tapasztalom, hogy ezen a területen igen fontos, hogy követhető és követendő példákat kapjunk. A mai felfokozott élettempó mellett lelkészi munkánk minden területén, így igehirdetői szolgálatunkban is fenyeget a felszínesség kísértése. Vajon mennyi időnk van még az alapos felkészülésre? Hányán olvassuk el már hétfőn reggel a következő vasárnapi alapigét, hogy az egész héten át dolgozzon bennünk? Vajon hány lelkészi munkaközösségben van abszolút prioritása a közös készülésnek? Hány helyen működnek önkéntes homiletikai körök, ahol minden héten összeülnek a szolgatársak a vasárnapi ige felett? Tudom, hogy néha „darálóba” kerülünk, nincs elég idő a legfontosabbra, az „egy szükségesre”... Mégsem ÉGTÁJOLÓ (J) ____________________________ szabadna engednünk abból az igényességből, amelyet Salamon így fogalmaz meg: „Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige” (Péld 25,11) Az evangélikus igehirdetés mind tartalmi, teológiai, mind pedig formai, irodalmi szempontból igényes szellemi alkotás kell, hogy legyen, amelyet később, akár írásban rögzítve is, vállalni tudunk. Ezért áll többé-kevésbé „szakértőkből” a bírálóbizottság, akik persze maguk is gyakorló igehirdetők és egyben igehallgatók is. Mivel nem szószéki „megasztárok” kerestetnek, nem kérjük a „közönségszavazatokat". Az egyik református egyházkerület hasonló pályázatán az igehirdetéseket tíz egyháztag aláírásával kell „igazolni”, mai divatos szóval: „lájkolni" Mi nem kérünk elégedettségi indexet tükröző „fogyasztói igazolásokat”... Tudatában vagyunk annak, hogy Isten Lelke a leggyarlóbb emberi bizonyságtételt is képes gazdagon megáldani. Azt, hogy egy prédikáció - hatékonysági szempontból - mennyit ér, kiket és hogyan ér el, egyetlen zsűri sem képes megítélni. Sőt nem is szabad, hogy erre kísérletet tegyen... Igék sora figyelmeztet, de egyben bátorít erre az alázatra: „...az én igém (...) nem tér vissza hozzám üresen” (Ézs 55,11); „A szél arra fúj, amerre akar...” (Jn 3,8) Egyetértek lelkész testvéremmel abban, hogy az igehirdetők mellett az igehallgatóknak is készülniük kellene a vasárnapi szolgálatra. Egyrészt az alapige előzetes tanulmányozásával, de akár úgy is, hogy nyitott Bibliával a kézben kövessék az igehirdetést. Bizony komoly fegyelmező erő lenne számunkra, igehirdetők számára, ha tudnánk, hogy hallgatóink előtt is ott az alapige... Másrészt, mint éltető levegő, úgy kell az imádkozó háttér, hogy Isten Lelke tegye élővé és hatóvá a hirdetett igét. A prédikációkkal kapcsolatban kevesebb kritikus és kevesebb elismerő szó kellene, viszont több olyan „talaj-előkészítő” imádság, amelyre nézve énekeskönyvünk is kínál jól használható mintákat. Többek között a 736. oldalon Készíts helyet igédnek címmel... Ugyanakkor a hűséges, kitartó imádkozás mellett nélkülözhetetlen, hogy elmélyült, odaszánt szellemi munkával fáradozzunk az ige mindennapi és ünnepi kenyeréért, hogy ne követ, ne ízetlen pótlékot adjunk a friss lelki táplálékra éhezőknek. Ezzel az éhes és szomjas reménységgel várjuk ősztől a pályázatra küldött igehirdetéseket. Aki prédikációs szolgálatunknak is éltető forrása és Ura, ő ajándékozzon nekünk gazdag szüretet! Igehirdetőként és hallgatóként addig se feledjük a címben idézett jézusi ígéret szédítő lehetőségét és elkötelező felelősségét: „Aki titeket hallgat, engem hallgat..” (Lk 10,16) Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
