Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-05-15 / 20. szám
12 4t 2011. május 15. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA AZ ÖNKÉNTESSÉG EURÓPAI ÉVE 2011 A múltat végképp eltörölni... „Útkereső” szolgálat ...nem lehet - hiába énekeltük olyan sokat gyermekkoromban. Néhány évvel ezelőtt még persze nem volt ez ennyire nyilvánvaló előttem. Mostanában, ahogy érek, ahogy „szaporodik fogamban az idegen anyag” kezdem csak meglátni: az igazán nagy kihívás nem az, hogy egészen új megoldást találjak a régi problémákra, hogy ifjú titánként megmutassam, hogy mit tudok én, amit mások, az előttem járók nem tudtak. Sokkal kíméletlenebb, alázatra intő és az egyszeri nekifutás helyett napi rendszeres munkára hívó, ugyanakkor mindezért sokkal többet érő az, hogy a régi értéket megőrizzem. Azt ne akarjam megváltoztatni, mégis őszintén és örömmel birtokoljam. Ez pedig csak akkor megy, ha helyet találok neki az életemben. Ha megértem létrejötte okát, és meglátom a szépségét: a kidolgozottságát és megalapozottságát. Éppen ezért szeretem a régi fabútorokat. A csapolással egyben tartott szekrényeket, a nem billegő ebédlőszékeket. Biztonságot sugallnak, bizalmat keltenek. Persze a legizgalmasabb az, ha mindez keveredik valami egészen modernnel, talán valami üvegfelülettel - és mégis megmarad benne minden. A régi biztonsága, letisztultsága, valódisága és az új frissessége, lendülete, innovatív ereje egyszerre van jelen. Amit csinálok, ezért csinálom. Egy tradicionális gyülekezetét vezetni hasonló kihívásokat jelent. Hiszen például egy legalább nyolcvanéves liturgiájú istentisztelet lassúságába, négyszáz évvel ezelőtt írt énekek ijesztő távolsága ellenére, életet lehet lehelni. Ha mindenki érti - és mindenkit érdekel -, hogy mit miért teszünk. Hogy miért forog a lelkész az oltártérben, hogy miért állunk, és miért ülünk, hogy miért pont a szerint a rend szerint élünk végig mindent, minden vasárnap hasonló módon. És ha mindenki nyitott arra, hogy a liturgia élővé váljon: hogy akár változzon is, ha valamire új megoldásunk van. Valaki azt mondta nekem néhány napja: ahogy egyre több filozófiát tanul, kezd rájönni, hogy a kereszténység halott! Én csak ültem mellette, és azt éreztem, hogy az ifjú (talán nem is tudatos) beképzeltsége szól belőle. Amikor kidobunk egy régi bútort, mert kopott és törött - az új pedig olyan szép. Én azt gondolom, nem halott a kereszténység, talán csak nem találja a válaszadás formáit. Mert válaszai vannak, ez jól látszik - például - az elmúlt évszázadok hitvallásaiban, énekeiben. Talán csak új köntösre, új ruhára van szükségük ezeknek a gondolatoknak. Sokszor elképzelem, mi lenne, ha istentiszteleteinket tréningekként hirdetnénk meg: önfejlesztő, önismereti, csapatépítő tréningek heti egy, néhol heti két vagy három alkalommal. Lehetőség a nyugodt gondolkodás kialakítására, amelynek során felfrissülhet megfáradt lelkesedésed, megkopott kreativitásod. Vajon hányán kapnák fel a fejüket, és kezdenék el keresni a kurzus árát? ■ Buday Barnabás Névjegy: Buday Barnabás 36 éves vagyok. Drága feleségem, Adri és kisfiáim, Boti (5 éves) és Benedek (9 hónapos) teszik színessé a napjaim, amelyeket az arnóti evangélikus gyülekezetben és a miskolci ökumenikus egyetemi lelkészségen mint lelkész, Budapesten és szerte az országban pedig mint a Magyar Cserkészszövetség elnöke töltök. Még mindig tanulok. Idén például a templom renoválása során három hete újra megtalált arnóti templomajtók tanítanak hűségre és kitartásra - melyeken nem fognak az évszázadok vagy bármiféle gazdasági helyzet. OSZTOZÓ Zene, könyv, szobor - a szabadban Május közepén egy szabadtéri programot, egy könyvet és egy internetes oldalt ajánlunk figyelmedbe azzal, hogy ha teheted, ülj ki a kertetekbe vagy egy parkba, és egy árnyas fa alatt vedd a kezedbe a könyvet vagy a számítógépet! Biztosan ismered Pintér Béla dalait. A Homokba írva vagy a Hús-vér templom című szerzeményeit egyre több evangélikus ifiben, iskolában és templomban éneklik a fiatalok, de Pintér Bélával személyesen is találkozhattál azon az estén, amikor a kőszegi Szélrózsa kitelepült a határszéli város főterére. A helyi evangélikus gyülekezet szervezésében május 21- én délután 4-től koncertezik az énekes az orosházi Árpád-kertben, a helyi művelődési központ oldalában. A szabadtéri evangélizációról bővebb információkat a következő hetekben Deák László evangélikus lelkész blogján, a http://laci73.blog.hu címen találsz, míg az énekes saját oldalát a www.pinterbela.hu címen érheted el. Ha van olvasmány, amely alkalmas arra, hogy elriassza a fiatalokat a könyvtáraktól, az Tolsztoj többkötetes műve, a Háború és béke. Persze akik olvasták az orosz mesélő történelmi regényét, már tudják, hogy a világirodalom egyik legjobb történetét tartották a kezükben. Mi most - biztos, ami biztos - nem a több ezer oldalas Tolsztoj-műre, hanem egy másik regényére szeretnénk rábeszélni. A Feltámadás című történet izgalmas találkozással indul: Nyehljudov herceg esküdtként veszt részt egy büntetőbírósági tárgyaláson. Hamar rádöbben arra, hogy a vádlott nem más, mint az a lány, akit évekkel korábban ő csábított el, és indított el az erkölcsi romlás útján. A herceg biztos abban, hogy a lány ártatlan, ám képtelen megakadályozni az ítéletet, és a lányt négyévi szibériai kényszermunkára ítélik. Nyehljudovban felébred a bűntudat, és úgy dönt, próbálja megkönnyíteni a lány helyzetét. A herceg utazásai során nemcsak a korabeli orosz társadalom számos kulcsfigurájával, hanem magával Istennel is találkozik. Ha pedig Tolsztoj könyvét a szabadban olvasod, nézz fel néha, és készíts leltárt környezeted szobrairól. Ha le is fényképezed a köztéri műalkotásokat, töltsd fel a www.szoborlap.hu oldalra. A közösségi alapon szerveződő portálon több ezer magyarországi szobor, térplasztika és dombormű fotóját találod. Kereshetsz alkotóra, műcímre és településre is, és térkép segítségével lelhetsz rá a környezetedben lévő kincsekre. Gondoltad volna például, hogy Luther Márton szobrát nemcsak Budapesten, hanem Békéscsabán, sőt múlt vasárnap óta Répcelakon is megtalálod, domborművet pedig a fővárosban, Szegeden és Nyíregyházán is mintáztak reformátorunkról? A tanév végi osztálykirándulásokon, nyári barangolásaidon járj tehát te is nyitott szemmel, és oszd meg másokkal felfedezéseidet! ■ Jenő Pintér Béla Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit ► Súlyosan szellemi fogyatékos emberek között töltötte németországi önkéntes évét 2008 augusztusától Magyar Csaba, és hazatérte után sem szakadt el az önkénteskedéstől: polgári foglalkozása és felsőfokú tanulmányai mellett a Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIÉ) külföldi önkénteseit is ő koordinálja.- A soproni evangélikus líceum végzős diákjaként a teológia és az államigazgatás is érdekelt. Közeledett a felsőoktatási jelentkezési lap beadásának határideje, és én még mindig nem tudtam, a kettő közül alapvetően melyik irányba is induljak. Ekkor hallottam az önkéntes diakóniai év elnevezésű programról Lolli Balázs igazgató úrtól. Gondoltam, ha élek ezzel a lehetőséggel, akkor nemcsak azt lesz módom átgondolni, hogy mit szeretnék kezdeni az életemmel, de emellett még hasznosan is töltöm el ezt az időt, segítek másoknak, jobban megtanulok németül, sőt egy kicsit világot is látok.- Voltak konkrét elképzeléseid, hogy mégis milyen területen szeretnél önkéntes munkát végezni?- Az elején természetesen jeleztem az igényeimet a református szeretetszolgálatnak, a program hazai koordinátorának. Több kívánságom is volt. Mivel már akkor is tagja voltam a KIE-nek, azt gondoltam, jó tapasztalat lehet, ha kint gyerekek közé kerülök. Kértem azt is, hogy nagyvárosban élhessek, mégpedig lehetőleg olyan helyen, ahol nem tájszólásban beszélnek. Féltem ugyanis attól, hogy az akkori nyelvtudásommal nem boldogulok, sőt akár meg is futamodom, ha dialektusban beszélnek körülöttem. Mindezek ellenére súlyosan szellemi fogyatékos felnőttek mellé kerültem, ráadásul egy kis faluba, Stuttgarttól tizenöt kilométerre. Persze nem is értettem a schwabischből szinte semmit, de nagyon kedvesek és türelmesek voltak a kollégáim, és volt nyelvkurzus is.- Mit jelent az, hogy súlyosan szellemi fogyatékos emberekkel foglalkoztál?- A szolgálati helyemen lakócsoportokban éltek a sérültek. Az én csoportomban heten voltak: négyen autizmussal, ketten epilepsziával, egy ember pedig Down-szindrómával. Bár mozgásukban nem voltak korlátozottak, önálló életet mégsem tudtak élni. Szinte minden területen segítségre szorultak, a nap huszonnégy órájában. Az önkéntes évem előtt mindössze egyszer találkoztam sérült emberekkel, de nem gondoltam, hogy valaha is szorosabb kapcsolatba kerülök velük. A közöttük töltött idő alatt rájöttem, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint mi, csak egy kicsit több támogatásra van szükségük. Számomra a legnehezebb talán az epilepsziás rohamok kezelése volt. Természetesen kaptunk arra vonatkozóan útmutatásokat, hogy ilyen esetekben mi a teendőnk, ezek a percek mégis mindig nagyon nehezek voltak.- Huszonnégy órásfelügyeletet említettél.- Reggel fél hétkor kezdődött a nap a lakók fürdetésével, majd a közös reggelivel. Az intézmény az evangélikus egyház fenntartásában működik, így minden reggel volt közös áhítat is. A lakók közül néhányan ezután „dolgozni” mentek. Ez általában csavarválogatást vagy hasonló munkát jelentett. Délután játszottunk, vagy elmentünk a közeibe kirándulni. Természetesen a délutáni Kaffee und Kuchen, azaz kávé és sütemény sem maradhatott el. Egy kis séta után előkészítettük a vacsorát, általában közösen a lakókkal. Szolgálatunk este nyolc óráig tartott, ekkor adtuk át a stafétát az éjszakás kollégáknak. Mi, önkéntesek nem végeztünk éjszakai szolgálatot. Rajtam kívül körülbelül harminc önkéntes dolgozott még az otthonban; mindannyian más-más csoporthoz voltunk beosztva. Voltak önkéntesek Erdélyből és Ukrajnából is, és természetesen voltak német fiatalok is. A gondozottak és a főállású munkatársak egyaránt jól fogadtak bennünket. Nem jelentett újdonságot nekik az ottlétünk, hiszen a nyugati országokban már-már természetes, hogy az érettségi után egy évig önkéntes szolgálatot látnak el a fiatalok.- Egy ilyen intenzív év után milyen volt újra Magyarország?- Mielőtt kiutaztam volna, beszéltek nekünk a kultúrsokkról, de nem hittem, hogy ez engem is érinthet. Amikor megérkeztem Németországba, nem is volt semmi problémám, semmi ilyesmit nem éreztem, amikor azonban egy év után hazajöttem, nagyon nehezen találtam meg a helyem. Körülbelül két hét kellett ahhoz, hogy feldolgozzam a történteket.-Aztán szép lassan minden a helyére került. Előbb Szélrózsa-titkárként vetted ki a részed a tavaly nyári, szarvasi 8. országos evangélikus ifjúsági találkozó szervezéséből, jelenleg pedig főállásban a Magyar Autóklubnál dolgozol, és levelezőn végzed a Corvinus Egyetem igazgatásszervező - államigazgatás - szakát. Emellett a KIE-n belül az önkéntesek koordinátoraként is tevékenykedsz.- Ez utóbbi feladattal a Németországban töltött idő alatt kerestek meg. Örömmel igent mondtam a felkérésre, és azóta is szíwel-lélekkel végzem az ezzel kapcsolatos tennivalókat. Fogadom a jelentkezéseket, majd telefonbeszélgetés és személyes találkozás útján interjúztatom az érdeklődőket, aztán a külföldi partnerekkel egyeztetve próbálom kiválasztani számukra a megfelelő szolgálati helyeket. Ha az önkéntesjelöltnek is tetszik a hely, beadjuk a hivatalos pályázatot. Sikeres pályázat esetén július-augusztusban képzést tartunk az önkénteseknek, ahol többek között szituációs játékokkal próbáljuk felkészíteni őket a külföldi életre. Kinttartózkodásuk alatt is folyamatosan tartom velük kapcsolatot.- Hova, milyen területekre küldtök önkénteseket?- Kizárólag KIE-csoportokhoz, elsősorban Németországba és Angliába, ahol a fiatalok aktívan bekapcsolódhatnak a helyi egyesület mindennapi életébe. Ellátják a rájuk bízott feladatokat, részt vesznek a programok szervezésében. Aki a későbbiekben ifjúsági munkával szeretne foglalkozni, annak ez kiváló gyakorlati lehetőség. Fontos, hogy a jelentkezőktől - tizennyolc és harminc év közöttiek lehetnek - minden esetben kérünk lelkészi ajánlást is, hiszen az önkéntes egy keresztény közösségbe kerül, ezért fontos, hogy ne legyen idegen neki ez a légkör. Jelenleg két önkéntesünk van, szeptembertől pedig öt lesz Németországban, ahova inkább hosszabb időszakra, tíz-tizenkét hónapra van lehetőség kiutazni. Angliába már két-három hónapos időszakra is lehet jelentkezni, így ott öt-hat fiatal is megfordulhat egy évben.- 2011 az önkéntesség európai éve. Szerinted változik valami ezalatt az időszak alatt?- Tapasztalom, hogy nagy súlyt fektetnek mostanában erre, sok helyen szó esik róla. Remélem, ez a fokozott figyelem segít abban, hogy minél többen megismerjék az önkéntesség különböző formáit, és megtalálják a számukra megfelelőt. De aki a KIE-ben dolgozik, annak ez nem újdonság, hiszen itt szinte mindenki önkéntes alapon végzi a feladatát. ■ V.J. Érdekelnek a KIÉ által kínált külföldi önkéntes lehetőségek? Kattints a http:// www.kie.hu oldalon a Külföldi kapcsolatok menüpontra, vagy írj levelet a magyarcsaba@kie.hu e-mail címre!
