Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-05-15 / 20. szám
6 ■m 2011. május 15. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Trilógia - prolongálva A nagy érdeklődésre való tekintettel a Magyar Nemzeti Galériában meghosszabbítva látható Munkácsy Krisztus-trilógiája. A kiállítás nyitva tartásának első öt hónapja alatt több mint százhúszezren tekintették meg az eredetileg április végéig meghirdetett tárlatot, amelyet a kiállító intézmény és a Munkácsy Alapítvány augusztus 31-ig meghosszabbított. A 19. századi magyar festőóriás, Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája első alkalommal látható együtt 2010. november 23. óta Budapesten. A kiállítás különlegességét az adja, hogy a három óriási méretű festményt olyan, a Magyar Nemzeti Galériában őrzött, saját kezű kisebb változatok, valamint más olaj- és grafikai vázlatok kísérik, amelyek eddig még soha nem szerepeltek a nyilvánosság előtt. N EvÉlet-infó Jókai Anna Munkácsy mesterművei előtt ► „Atyám, bocsáss meg nekik..Jókai Anna Kossuth-díjas írónő Jézus utolsó szavainak aktualitásáról beszélt május 6-án az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány és a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) rendezvényén. Az MNG Extra elnevezésű program történetesen az alapítvány no. rendezvénye volt. Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány és a Magyar Nemzeti Galéria közös programján - az alkalom szervezőjének, Galambos Áriámnak nagypéntekre írt gondolatait követően - Jókai Anna, a szókimondásáról is híres Kossuth-díjas író úgy fogalmazott, hogy manapság gyakran félreértelmezzük a jézusi intelmet: a császárnak igyekszünk megadni, ami az Istené, és az Istennek, ami a császáré. Különös aktualitásuk a bevezetőben elhangzottaknak, hogy az „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” Hogyan érvényesek ezek a szavak ma? Az előadó értelmezésében a kereszténység irgalom, de méltóság is. Bocsáss meg azoknak, akik valóban nem tudják, mit cselekszenek. „Még ma velem leszel a paradicsomban” Jézusnak a jobbján függő latorhoz szóló mondata a bűneiket végül őszintén megbánok reménysége lehet. De aki még ilyenkor sem hajlandó szembenézni tettei következményeivel, azon Krisztus sem segíthet. „Asszony, íme a te fiad” A. szeretet immár túllépi a vérségi korlátokat. „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem ?" Valóságos emberként Krisztus is átéli a mindnyájunk számára ismerős elhagyatottságot, amikor úgy tűnik, minden és mindenki hátat fordít nekünk. „Szomjúhozom.”Éreztünk már lelki szomjúságot? Csillapíthatatlan, állandó szomjúságot valami után, ami írónő az értékek felborulásáról épp Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt beszélt. Mindhárom képen szembetűnő, hogy legnagyobb számban a bambán, kíváncsian bámészkodó tömeget láthatjuk, amelynek látványosság mások szenvedése, külső és belső tusakodása. Jókai Anna párhuzamot vont a mai, értékrend nélküli, ValóVilág-néző generáció és a képen „Feszítsd meg!”-et kiáltozó tömeg között. Persze nem csak ők szerepelnek a festményeken, ahogyan ma sem reménytelen a helyzet. Minden képen találunk olyanokat, akik átérzik a helyzet súlyát és tragédiáját. Az írónő rövid filozófiatörténeti kitekintés után rávilágított, hogy a kereszténység azért különleges a többi valláshoz képest, mert azt vallja, hogy a teremtő Isten korlátozva magát, megmentő áldozatként érkezik a világba. Ez az oka, hogy a kétezer évvel ezelőtti események valódi fordulópontot jelentettek az emberi történelemben, hiszen a krisztusi áldozat mélypontja után felemelkedés következik. \ valaha a miénk volt? Az szomjas igazán, aki kapott már valaha néhány csöppet. Ez az igazi elhagyatottság. „Elvégeztetett” Sokan félreértik ezt a mondatot! Ez nem a lemondás, feladás sóhaja, hanem az elvégzett munka után megnyugvó alkotó felkiáltása: amiért küldtél, megtettem. „Atyám, a Te kezedbe adom telkemet!” Az elhagyatott visszanyeri bizalmát, tudva, hogy jó kezekben lesz. Hiszen: „A halál az élet végén nem pont, hanem kettőspont.” Krisztus hét szava a kereszten végigvezet életünkön. II. János Pál pápa mondta: „Keresztényként nem az a dolgunk, hogy Krisztus keresztjéhez látványosan odaálljunk, hanem hogy a sajátunkkal a vállunkon kövessük őt!” A kereszténység dolga, hogy megmutassa a dogmákon túli, élő Istent. A művészek felelőssége, hogy megmutassák a világosságot; ha nem ezt teszik, akkor nem végzik jól a dolgukat. A legnagyobb reménység az ígéret: ,Meletek vagyok a világ végezetéig!” ■ Kiss Tamás Forrás: evangelikus.hu 42. MAGYAR FILMSZEMLE A föld szeretője Pozsgai Zsolt „mozija” Zsolnay Vilmosról Bohuniczky Szefi a Nyugat 1927. évi egyik számában méltatja Dénes Gizella Csodálatos fazekas című regényét. Az írás summája: „Tipikusan benső asszonyírás ez; aki szereti a pécsi csészéket, a szép sötét tónusú euzint, annak kétszeresen kedves.” A Pécsett született Pozsgai Zsolt drámaírót, rendezőt városának szeretete hajlította az „úrias provinciaváros” híressé vált fiának, Zsolnay Vilmos keramikusművésznek, nagyiparosnak az élethistóriája irányába. Mert a „benső asszonyírás” a reneszánsz lelkületű emberek örömét, bánatát olyan mély tartalmakkal tárta olvasói elé, hogy az ihletett íróember - Dénes Gizella regénye révén - filmjében fel tudta mutatni a családregények gyarapító, megőrző és tékozló nemzedékeinek örökös küzdelmét. Az apa és két fia, majd az unokák hajlamai kerülnek abba a cselekményvázba, amely egy virágzó boltból indul, ahonnan a gyerekek - kiki álma és vágya szerint - sodródnak vagy jutnak ide vagy oda. Tamás például edénygyárba, Vilmos előbb a festőállvány elé, végül az iparos-művészi laboratóriumba, ahol az öles kemencelángok „megfejtik” a mecseki anyaföld misztikus titkát. De az időgép fáradhatatlan; különböző állomásokra sodorja a család tagjait, a polgári ambíciók szokásrendje szerint. Vagyis: a festőművészálmokat dédelgető Zsolnay Vilmos egy különös öreg olasz, Benedetto segítségével a pécsi szőlőtőkék agyagában megleli a fényes zöld eozinmáz titkát, bátyja, Tamás a tengerentúl keresi boldogulását; közben szerelmek szövődnek, gyermekek születnek, és az újabb nemzedékek keresik helyüket a biedermeier világban. A föld szeretője című film valójában nem a Zsolnay család életét követi nyomon történethűen, hanem egy tágabb világot igyekszik bemutatni: létezik öncélú és önépítő lázadás. Vilmos az utóbbit éli át; magánéleti, szülői és szakmai kudarcain átsegíti hite, egy szerencséden zuhanás miatti bénulásából misztikus módon kigyógyuló felesége a jellemét acélozza, megszállottsága még ellenségeit is maga mellé állítja. Miközben lánya és felesége parasztlányok színes népviseletéről gyűjt motívumokat, fia a tékozló nemzedékek sorába lép. E cselekménytöredékből is kiolvasható, hogy a precíz dokumentarizmust Pozsgai kerüli, helyette inkább a játékfilm műfaji szabályait követi, vagyis a klasszikus filmépítést favorizálja; a Zsolnay „család” históriája a magyar polgárság történetévé tágul. A néző jó szívvel fogadta, hogy a film helyet kapott a május 5-9. között megrendezett 42. magyar filmszemle programjában, mint olyan alkotás, amelyben nem rendezői önkények és követhetetlen szeszélyek játsszák a főszerepet, hanem a klasszikus cselekményvezetés. (Bár zárójelben érdemes megjegyezni, hogy a misztikus vonalvezetés nem mindig simult bele a romantikus történetbe.) Nádorfi Lajos operatőr gyönyörű színekkel és közeli plánokkal szolgálta a rendező humánus mondandóját. A kemencejelenetek, a lángokban testet öltő alakok és formák egyegy lelkiállapot képileg remekül megformált tükrei voltak. Talán ha a közelítések, a svenkek szaporábbak, a film képi hangulata még szuggesztívebb. Pozsgai Zsolt filmje arra is jó példa, hogy színészválasztással is lehet csatát nyerni. E műben az apák és fiák küzdelmét nem a médiumok által elkoptatott arcok és figurák jelenítették meg. Őze Áron Zsolnay Vilmosként nagyon meggyőző volt. Különösen apjához fűződő ellentmondásos kapcsolatát jelenítette meg érzékenyen, új színeket felmutatva. Az idősödő Őze-Zsolnay immár nemcsak megdöb) bentő módon hasonlí- i tott édesapjához, Őze Lajoshoz, hanem tökéletesen bizonyította: az alma nem esett messze a fájától. Koncz Gábor apaként a gyarapító kérlelhetetlenségét hangsúlyozta nagy tehetséggel, Görög Tamás a báty szerepében volt jó, míg Lux Ádám mint a „Zsolnay-idea" megteremtője és őrzője, a maga higgadt racionalizmusával az állandóságot testesítette meg. Auksz Éva üde, majd szenvedő, de mindig bizalmat árasztó arca a feleség szerepében imponáló volt; nagy kár, hogy a honi kamerák elkerülik szép arcát, termetét és remek reagálóképességét. Jó volt ismét vásznon látni a tehetséges és még mindig dekoratív Sunyovszky Szilviát, Teréz édesanyjának szerepében. Érdemes külön is szólni Kézdy György Benedettójáról, aki egyszerre volt bölcs, obskúrus, varázsló és gyógyító. Az átlagos mozilátogató is tudja, hogy a mai magyar filmek készítői szerény anyagi lehetőségekkel gazdálkodnak. Pozsgai Zsolt mindezek ellenére jelmezek, díszletek dolgában nagyon is adakozó volt; örömmel láttuk a jól megkomponált nagypolgári enteriőröket, a kemencesorokat, a 19. század második felének színes, jó ízléssel megalkotott jelmezeit, Pécs korabeli, stílusos utcáit, a Zsolnaykutakat és díszépítményeket. Mint olvashattunk róla: A föld szeretőjének Pécs város volt a fő mecénása. Ez örvendetes. A város önképének talán egyik legszebb tükre ez a film. ■ Párkány László A Biblia másolásába kezd egy robot Trierben A Biblia lemásolásába fogott egy robot a németországi Trierben: a múlt pénteken munkához látó robotnak tizenegy hónapra van szüksége, hogy szépírással papírra vigye a kereken 3,5 millió betűt. „Összesen kétezer oldalt fog teleírni emberi sebességgel, miközben egy liter tintát és egy kilométernyi papírt fogyaszt el” - mondta el Matthias Gommel médiaművész, aki kollégáival, Martina Haitzcal és Jan Zappéval programozta be a bibliarobotot. Bárki éjjel-nappal figyelemmel kísérheti a trieri dóm előtti háromszor hatméteres konténerben dolgozó félkarú robotot munka közben. Az írást egy kamera is folyamatosan követi. A bibliarobot éppen a Szent Köntös-zarándoklatra való előkészületi év hivatalos kezdetekor látott neki az írásnak. „Szent feladatával” pedig éppen a vallási ünnepre készül el, amely a várakozások szerint egymillió zarándokot csalogat a legrégibb német városba. 2012. április 13. és május 13. között lesz ugyanis látható ebben az évezredben először az a köntös, amelyet a hagyomány szerint Jézus a keresztre feszítés előtt viselt. A Szent Köntöst Szent Ilona császárné hozta magával a Szentföldről, és küldte el Trierbe. Az öltözék általában nem látható, elzártan, a dóm egy klimatizált ereklyetartójában őrzik, szabálytalan időközönként pedig zarándoklatokat tartanak a megtekintésére. Legutóbb 1996-ban állították ki. A bibliarobotot először 2007-ben, Karlsruhében mutatták be. Azóta Sevillában lemásolta a Biblia spanyol verzióját, Portugáliában pedig a portugál változatot, de „bevetették” már Svájcban és Ausztriában is. Ősszel a trieri robot egy másodpéldányát Londonba, a Westminster-apátságba viszik, hogy másolatot készítsen Jakab király Bibliájáról is. A robot által eddig elkészített bibliairatokat tekercsek formájában őrzik az archívumokban. A trieri irattal azonban más lesz a helyzet. „Ha elkészül, a tekercsekből kötött Bibliát készítünk” - mondta Micha Flesch, a trieri püspökség kulturális megbízottja. A kész, negyvenöt kilogrammos könyvet azután 2013-ban kiállítják a trieri dómmúzeumban. M MTI
