Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-05-08 / 19. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2011. május 8. » 3 Kerületi közgyűlés délen ► „A csigák gyorshajtók az evolúció útján, hiszen az ellenséges világban bekövetkezett változásokra gyors választ adnak” - idézte egy tudományos felmérés eredményét Kis János lelkész, házigazda a Déli Egyházkerület április 29-én Kecskeméten tartott közgyűlésének nyitóáhítatában. Jn 3,16 alapján Isten megelőlegezett szeretetéről, a golgotái kereszt valóságáról szólt, mely hitet ébreszt, örök életet ad, és választ vár tőlünk abban a helyzetben, amelyben vagyunk. Gáncs Péter püspök a közgyűlés tagjaihoz előzetesen eljuttatott jelentésének fontos pontjait értelmezte. Azzal kezdte, hogy nem a részletekkel van baj, hanem a lényeggel, az elmúlt öt év statisztikájában ugyanis van bizonyos visszaesés. Ön: vizsgálat szükséges: mennyit foglalkozunk a lényeggel? Óvott az olyan jellegű intézményfenntartástól, amely a gyülekezetépítés rovására megy. Hangsúlyozta az igehirdetés fontosságát, hiszen az egyház kincse az evangélium, és a feltámadt Krisztusnak kell a centrumban állnia. Ehhez kapcsolódóan a közgyűlés döntött Az év igehirdetése díj megalapításáról, mellyel elmélyült teológiai munkára és színvonalas prédikációkra kívánják ösztönözni az igehirdetőket. Hozzászólások sora következett ezután. Szóba került, hogy hirdetni kell a reménységet a reménytelenségben élőknek; hogy észre kell venni az idők szavát, és az igehirdetés helyét, módját, idejét, nyelvét, képvilágát, hordozóit eszerint kell megválasztani; hogy a nagyvárosba költözötteket esküvőjükkor lehet leginkább felfedezni; s hogy az egyházi iskolákon keresztül több család bekapcsolható a helyi gyülekezetbe. Javaslat érkezett, hogy a közgyűlésen szavazati joggal nem rendelkezők köre bővüljön teológusokkal, leendő presbiterekkel, és hogy készüljön ismertető arról, mit hangsúlyoznak az egyes lelkészi jelentések. Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelő szerint sok múlik a választott vezetőkön, és fontos, hogy tájékozottak legyenek. Értékelte a tavalyi felügyelői konferenciát, és megköszönte a felügyelők együttműködését. Ismertette a regionális felügyelői konferenciákon megfogalmazott - az Evangélikus Életben is közzétett - indítványt az idősek gondozásával kapcsolatban, s beszélt a két, nehéz helyzetbe került gyülekezetről, Pitvarosról és Pusztaföldvárról. Aradi György egyházkerületi missziói lelkész a kerület sokszínű missziójáról, főképpen a missziói nap programjáról beszélt - visszaemlékezve a tavalyi és előretekintve a május 28-án megrendezendő idei napra. Kiemelte az idei újdonságot: a gyereknap és a tanévzáró közelsége miatt e nap összeköthető a hittanosok kirándulásával. A program ugyanis az ő érdeklődésüket is figyelembe veszi, így részesülhetnek abban az élményben, hogy jó egy nagy evangélikus közösség tagja lenni. Erre még lehet mozgósítani gyülekezeti tagokat, fiatalokat, hiszen a jelentkezési határidő május 15. Laczi Roland ifjúsági missziói lelkész a bonyhádi konfirmandustáborról, a szarvasi Szélrózsa találkozóról és a bizottsági ülésekről számolt be, s javasolta egy gyülekezeti szolgálat alól mentesített ifjúsági lelkész szolgálatba állítását. Káposzta Lajos, a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat (GAS) ügyvivő lelkésze a szolgálat adatait ismertetve kiemelte, hogy 2010-ben a bevétel az előző évhez képest 150 ezer forinttal csökkent. Közölte, hogy az országos presbitérium decemberi ülésén elfogadta az ez ideig hiányzó szabályrendeletet, továbbá beszámolt a hazai GAS-konferenciákról és külföldi éves közgyűlésekről. Végül a püspök tájékoztatta a közgyűlést a kerületi díjak idei várományosairól, a folyamatban lévő intézményátvételekről (Kiskőrös, Pestszentlőrinc, Mezőberény), valamint arról, hogy az evangélikus egyház az államadósság csökkentéséhez két mentőautó megvásárlásával kíván hozzájárulni. Szót kaptak az egyházkerület teológus ösztöndíjasai és ügyésze, illetve szóba került a szolidaritási törvény, a közelgő népszámlálás és a zsinat oktatásiintézmény-vezetőkre vonatkozó törvénye. (A közgyűlés által elfogadott jelentések letölthetők a http://del.lutheran.hu címről.) ■ Hulej Enikő Az év igehirdetése díj A Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerülete 2011-ben megalapítja Az év igehirdetése elnevezésű díjat a kerület lelkészei számára. A díj alapításával kifejezzük azt a meggyőződésünket, hogy a biblikus és korszerű igehirdetés, amely erős teológiai alapokon áll, és megfelel a homiletikai kritériumoknak, a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel legfontosabb eszköze. Nélkülözhetetlen szerepe van a hit ébresztésében, táplálásában és elmélyítésében, és megkerülhetetlen eleme az egyház építésének. A díj alapításával biztatni szeretnénk a lelkészeket színvonalas igehirdetések készítésére, és támogatni szeretnénk azt az elmélyült munkát, amely a hallgatót gazdagító igehirdetéshez vezet. A díj egyben szerény megbecsülése azoknak az igehirdetőknek, akik komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a jól megértett szentírási üzenetet tolmácsolják. Az egyházkerület a díjazott igehirdetéseket közzéteszi. Ezzel példát kíván adni valamennyi igehirdető számára és lelki táplálékot nyújtani az olvasóknak. A pályázatra benyújtott igehirdetés a 2011. szeptember í-jétől 2012. január 31-ig terjedő időszak bármely vasárnapjának elhangzott, magyar nyelvű igehirdetése lehet. Két példányban, A/4-es lapon, kettes sorközzel gépelve kell eljuttatni február 29- ig a Déli Egyházkerület püspöki hivatalába (1088 Budapest, Puskin u. 12.), pályázati formában, azaz jeligével ellátva, kettős, zárt borítékban. A borítékon fel kell tüntetni Az év igehirdetése megnevezést is. A pályázatok elbírálására a Déli Egyházkerület öttagú bírálóbizottságot hoz létre. A bizottság elnöke az egyházkerület püspökhelyettese, tagja a kerület püspöke, felügyelője az Evangélikus Hittudományi Egyetem mindenkori homiletikaoktatója és rendszeresteológiatanára. A díjat az egyházkerület missziói napján adják át, és méltatják a díjazott igehirdetéseket. Az év igehirdetése díjjal évente három igehirdetést (1., 2. és 3. helyezett) jutalmazunk, összesen bruttó háromszázezer forint összegben. Az egyház nyelvében él a nemzet? Elöljáróban szeretném leszögezni: örülök annak, hogy hazánknak új alaptörvénye van. Legfőbb ideje volt, hogy a rossz emlékű 1949-es alkotmányt végre egy szabad és független országhoz méltó alaptörvény váltsa fel. Alkotmányjogi részletekhez nem értek, de elfogadom, hogy ideje volt az átfogó rendezésnek. A hazánkban megtapasztalható számos zavar egyik okát ugyanis éppen abban látom, hogy ma már több nemzedék nem tudja, mit jelent a jogkövető magatartás. A „szerepeljen-e Isten neve az alkotmányban” kérdésről folyó vitában pedig meglehetősen sarkosan foglaltam állást: elmondtam, hogy az alaptörvénytől a háborítatlan vallásgyakorlás jogának biztosítását várom, nem a teológia illetékességébe tartozó kérdések érintését. A második parancsolat ma is érvényes, attól pedig különösen is tartózkodni kell, hogy Isten neve olyan összefüggésben említtessék, hogy az egy konkrét állami berendezkedés transzcendens legitimációját nyújthatná. Ezek után nemcsak vállalhatónak, de kifejezetten örvendetesnek találtam azt a megoldást, hogy Isten neve a magyar himnusz első soraként kerüljön be mégis az alaptörvénybe. Azért kell most visszatérnem az alkotmány kérdéséhez, mert annak elfogadása körül megint csak fogalmi zavart érzek. Teológiai megfontolások alapján szeretnék néhány jelenséget szóvá tenni. Meglátásaimmal nemcsak az egyház, hanem a kormány tekintélyét is szeretném védeni. Nem voltam boldog, hogy a preambulumban nem a nemzeti nyilatkozat, hanem a Nemzeti hitvallás szószerkezet szerepel. Ez ugyanis alapvetően a hittételekkel kapcsolatos kifejezés volna - ám gondoltam, hogy a szöveg ünnepélyessége ennyi nyelvi emelkedettséget még megenged. Következett aztán a húsvétra tervezett elfogadás. Lelkészi körben szóvá is tettem, hogy nem érzem szerencsésnek a politikai és az üdvösségtörténeti fogalmak ilyen összecsúszását, de aztán megnyugodtam, hogy az Országgyűlés még egyházi ünnepünket megelőzően elfogadta az alaptörvényt. Azáltal azonban, hogy a köztársasági elnök húsvéthétfőn írta alá, mégiscsak „húsvéti alkotmányunk” lett. Mindez akkor válhat problematikussá, ha ezt a tényt - akár csak metaforikusán is - „Magyarország feltámadásával” kapcsoljuk össze. Természetesen várjuk a nemzet megerősödését. Magunkénak érezzük az elszakított területeken élő magyarokat is. Pusztán a szavak erejével azonban sem Trianon sebei nem gyógyulnak be, sem az ország nem fog felemelkedni - közben pedig összemostuk a szakrális és a profán világ kategóriáit. Az aláírás utáni emelkedett pillanatokban a köztársasági elnök a földbe hullott gabonamag példáját említette - amely azonban megint olyan metafora, amelyet jó lenne - az evangélium nyomán - továbbra is csak Jézusra alkalmazni. (Ugyanígy nem volt szerencsés a Művészetek Palotájában rendezett, amúgy meghatóan szép koncert közönségét „ünneplő gyülekezetnek” szólítani, hiszen ez a kifejezés a templomba való.) ÉGTÁJOLÓ Ugyancsak az alkotmány aláírása utáni órákban beszélt egy népszerű sportoló az Isten-haza-család „szentháromságáról”. Talán a „hármasság" szó is elég lett volna... Tudjuk persze, hogy a bibliai metaforák ilyen használata korábbi korokra is jellemző volt. Ebben alighanem az amerikai politikusok jártak élen, amikor az Egyesült Államokról mint „az ígéret földjéről” vagy mint „új Izraelről” a vele szemben álló országról pedig mint „a Gonosz birodalmáról” beszéltek. Az is kétségtelen, hogy legnagyobb költőink is gyakran bibliai metaforákkal fejezték ki a nemzeti érzést. A szabadságvágyó Petőfi a francia forradalom történetének leírását egyenesen „Bibliájának” nevezte, Az ítélet című, 1847-ben írt versében pedig nem kevesebbet állít, mint hogy a hőn vágyott forradalommal „a menny fog a földre leszállni” Komolyan kell vennünk mind a nemzeti, mind a keresztény elkötelezettséget. A kettőt azonban ne mossuk össze, mert azzal mindkettőt gyengítjük és hiteltelenítjük! Ugyancsak az új alaptörvény aláírása utáni ünnepi órában nyilatkozott a kitűnő kultúrtörténész. Azt fejtette ki, hogy három nemzeti ünnepünk a tavaszhoz, a nyárhoz és az őszhöz kötődik. Milyen jó ezért - érvelt -, hogy mostantól a karácsony is sajátos magyar tartalmat hordozhat, hiszen Szent István királyunk ezen az ünnepen kapta a pápától a Szent Koronát. Hálát adok államiságunk ezer évéért, de szeretném, ha karácsonykor ezután is „csak” Jézus születését ünnepelnénk. Ismétlem: mind az egyház, mind a kormány védelmében kérem a fogalmi tisztázást. Mert ha ez elmarad, akkor bizony zavaros ingoványba jutunk. E veszély jeleként értékelem azt a levelet, amelyet interneten többektől is megkaptam, és amely az Ima az alkotmányért címet viseli. A nyilván jó szándékból született írás sajátos módon szinte minden olyan megfogalmazást magában hordoz, amelyre fentebb rámutattam. A „profán húsvét” gondolata így köszön benne vissza (az eredeti írásmóddal idézem): „Isten, áldd meg a Magyart! Uram! Te 188 évvel ezelőtt azért írattad le ezt a mondatot híres költőnkkel, hogy most az erkölcsi alapvetésünk elejére kerülve Magyarország újjászülethessen. Hála és köszönet azért, hogy Te ma is kijelented a szándékodat azoknak, akik kezedbe tették az életüket.” Ebből a szemléletből teljességgel hiányzik az Isten országa és a földi ország közötti különbségtétel: „Uram! Hála és köszönet azért, hogy olyan vezetőket állítottál az ország élére, akik nem csak elmondják a Te imádságodat, hanem meg is értik, hogy mit jelent az: »jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.« Hálásak vagyunk azért is, hogy tanúja lehettünk az ország miniszterelnöke azon kijelentésének, miszerint neki Isten Országa építése a küldetése. Hiszen amikor istentelen vezetője volt az országnak, megalázottak, megkínzottak, boldogtalanok, depressziósak, lehorgasztott fejűek voltunk.” Sajnálatosan rövidzárlatossá válik a bibliai - a Jelenések könyvéből vett - metafora alkalmazása a jelenre: „Uram! Hálásak vagyunk a földi 2/3- ért, ami leképeződése a mennyei 2/3-nak, mármint az angyalok 2/3-a maradt győztesként a mennyben, 1/3-a pedig levitézlett, bukott angyalként levettetett a pokolba. Imádkozzunk a földi 1/3 megtéréséért, amíg tart a földi életünk-ez lehetséges!” A rendszerváltást megelőző számos prédikáció és újságcikk szóhasználatában azt kifogásoltuk, hogy azokat túlságosan áthatotta - egyfajta megfelelési kényszer nyomán - az aktuális társadalom és politika szóhasználata. Ma a politikusoktól és általában a közszereplőktől kell azt kérnünk, hogy tartózkodjanak a bibliai kifejezések felszínes, következetlen, ezért zavaró használatától, továbbá saját híveinktől el kell várnunk a szent és a profán közötti különbségtétel képességét. Hogy jobb keresztények és jobb hazafiak legyünk. Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
