Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-05-01 / 18. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 76. évfolyam, 18. szám ■ 2011. május 1. ■ Húsvét ünnepe után 1. vasárnap (Quasi modo geniti) Ára: 250 Ft „Fontos volt a lelki ráhangoló„Soha nem fogom elfelejteni a rendszerváltás utáni két év „A hatalmi ágak szétválasztása elvé-Régi-új Liturgikus sarok 2. oldal dás is, ezért mindig volt áhítat, szentestéjét... Reisch lelkész úrral fel voltunk rá készülve: nek megsemmisítésével az evangéli-Útra indító áldás 3. oldal és ezt legtöbbször a kórustalehet, hogy csak egy-két emberrel leszünk együtt, de hála kus egyház egy évszázados alapelvét Gimnáziumi csendesnapok W 4. oldal gok vállalták.” Istennek, nem ez történt. Akkoriban még csak a templomfalak tagadta meg...” Május első vasárnapja - anyák napja V* 8-9. oldal „A Jubilatéban énekelni álltak, de évről évre egyre többen jöttek istentiszteletre.” Az evangélikus egyházjog mai Adjátok vissza nekem Jézust! 11. oldal életforma” *• 7. oldal Interjú Baráth Károly szülészorvossal !► 9. oldal aktualitása üt 13. oldal Rajzolj, fuss, maszatolj! W- 12. oldal SEMPER REFORMANDA „Semmiképpen ne tágíts attól, hogy Krisztus halálodat és bűnödet magára vette. Hiszen Krisztus feltámadását éppen ezért kaptuk ajándékba. Ha nem élek vele, megkárosítom az én Uramat, mert megbénítom húsvéti győzelmét. Pedig a feltámadás nem valami tétlen diadal. Sőt arra való, hogy erőforrás legyen. Hogy kísértésben, bűneim rettentése között ne nézzek egyébre, hanem mindig csak Krisztus boldogító feltámadására.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Aknay-oltárkép Balatonbogláron ^ Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány és a Balatonboglári Evangélikus Egyházközség szervezésében avatták föl húsvétvasárnap Aknay János Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész oltárképét a helyi evangélikus templomban. Aknay János 2010 nyarán a Balatonbogláron megrendezett, Őrangyalok és hírvivők című kiállítását követően példamutató és nagylelkű felajánlást tett. Ennek kézzelfogható - pontosabban szemmel látható - eredményeként április 24-én, húsvétvasárnap a teljesen megtelt balatonboglári templomban ünnepi istentisztelet keretében Ittzés János evangélikus püspök felavathatta a művész által festett, Megváltó című oltárképet. A püspök ünnepi beszédében elmondta, hogy minden emberi alkotás múlandó, de Isten üzenetét hordozva fontos hírt közvetít. Folytatás a 3. oldalon KORMÁNYTAGOK IS IMÁDKOZTAK... Lefegyverző szelídség Budapestnél nagyszerdán tetőztek a békehullámok a Dunán ^ Nem csekély üzenetértéke van annak az ökumenikus nyitottságnak, amellyel német evangélikus testvéreink készülnek a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára. A Bajor és a Württembergi Evangélikus Egyház ennek jegyében szervezte meg és indította útjára azt a Békehullámok a Dunán elnevezésű nemzetközi rendezvénysorozatot is, amelynek magyarországi központi alkalmai április 20- án zajlottak a főváros - folyóparttól néhány száz méterre fekvő - „lutheránus szigetén” A hazai szervezők Ellentámadás: lefegyverző szelídség címmel mozgósítottak a budapesti Deák térre. Az evangélikus gimnázium dísztermében kora délután konferencia, 18 órától a templomban ünnepi istentisztelet bátorított az erőszakkal szembeni krisztusi hozzáállásra. Május közepén egy Jamaicába tervezett rendezvénnyel zárul az Erőszak leküzdésének évtizede. E reménykeltő, hangzatos címmel az Egyházak Világtanácsa (EVT) illette a mögöttünk hagyott tíz esztendőt, anno arra biztatva tagegyházait, hogy a maguk eszközeivel tegyenek meg mindent az előzetesen kidolgozott Ökumenikus békefelhívásban foglaltak megvalósulása érdekében. Folytatás az 5. oldalon Húsvét után ■ Kákay István Miért utazik valaki fát ültetni sok száz kilométerrel távolabbra? Miért visz egy kis csapat távoli, idegen földre egy marék magyar földet? Miért utaznak püspökök, egyházi vezetők olyan messze, hogy saját maguk ültessenek?... Április 12-én álltam és néztem, ahogyan a wittenbergi Luther-kertben a télihárs-csemetét magyar földdel körülterítik, jelképesen elültetik, megöntözik, és nemzetiszínű szalagot kötnek rá. Hallgattam az áhítatot a viharos szélben, ízlelgettem a felidézett lutheri szavakat: „Ha tudnám, hogy elpusztul a világ, ültetnék egy almafácskát.” Hallgattam az áldást: A fa növekedjék, erőssé legyen. Azt mondják, aki fát ültet - életet ültet. A reformációi emlékbizottság maréknyi csapatával jártunk Wittenbergben, hogy mi, magyar evangélikusok is ültessünk egy fát az evangélikusság lutheri kertjébe. Egy fát, amely bennünket szimbolizál, ránk emlékeztet. Egy fát, amely alighanem túlél mindnyájunkat. Egy fát, melyet láthatnak majd a jövő nemzedékei is. Ismerem a faültetőket. Közösen szolgáljuk ugyanazt az ügyet. Ott, a faültetés ünnepélyes órájában különösen eggyé váltunk, hangsúlyosan egy közösséggé. Ahogy ott álltam, eszembe jutott, hogy a fák már az emberiség őskultúrájában is jelképek voltak. A fa lehet a világ tengelye, az élet szimbóluma. A fák nagy titkok tudói. Baudelaire írja: „Templom a természet. Élő oszlopai időnként szavakat mormolnak összesúgva.” Ahogy figyeltem faültető társaimat, eltűntek a mindennapok küzdelmei. Éreztem közösségünk erejét, megérintett együvé tartozásunk tudata. S úgy éreztem, ezt a pillanatot haza kell hozni, és meg kell osztani testvéreinkkel. Mert ezért kellett kiutaznunk Wittenbergbe. Azért volt érdemes olyan messzire utazni, mert ott a távolban a faültetés órájában érett igazán eggyé a mi magyar evangélikus közösségünk - és most, hogy hazajöttünk, többet hoztunk, mint amennyit vittünk. A hárs igen gazdag jelentésvilágú fa. A germán mitológiában Freyának, a szerelem, a természet és az élet istennőjének szent fája a hárs, mely jókedvet fakaszt, kilombosodása a természet megújulását jelzi. A Nibelung-legendában - miként Jankó vies Marcell írja - „az eposz hőse, Siegfried a hárs világfa tövében lakó sárkányt (Lindwurm, Linddrache - hársfaféreg, hársfasárkány) úgy öli meg, hogy a sárkánybarlang előtt máglyát gyújt, és a szörny a füstben megfullad. Siegfried sárkányzsírral bekeni magát, amitől Ismerem a faültetőket. Közösen szolgáljuk ugyanazt az ügyet. Ott, a faültetés ünnepélyes órájában különösen eggyé váltunk, hangsúlyosan egy közösséggé. sebezhetetlenné válik, kivéve a lapockáján, ahová egy hársfalevél tapad - a hárs szív alakú levele a háton a szívnek megfelelő helyre került” (Vő. Achilles sarka, a hős egyetlen sebezhető pontja.) A fiatal fában láttam magunkat, láttam egyházunkat. A fa gyökerei mélyen a földbe nyúlnak - közös hitünkbe, közös múltunkba. Törzse erős kell, hogy legyen: tartani a dús, lélegző lombozatot, a sudár ágakat, az éltető leveleket. E törzsben látni véltem hivatalainkat - az irodát -, az éppen fakadó, élettől sarjadó lombkoronában gyülekezeteinket. A hársfa, amelyet elültettünk, valóban szimbólum. Számomra immár magyar evangélikus közösségünknek is jelképe. Együtt növekedve a kert többi fájával, reményeink szerint, majdan igazi matuzsálemmé terebélyesedik. De mi már most hazahozhattuk a felnövekvő, erős és illatos hárs üzenetét: a jókedv, a gyógyulás, a szeretet kiteljesedésére való esély evangéliumát. Mert ama rég elkorhadt keresztfa óta nekünk minden általunk ültetett fában szabad felfedeznünk a kitárt karú Krisztus alakját - a szeretetét, az áldásét. Hazajöttünk húsvétra, és hoztuk a békességben együtt dolgozó, egymás munkáját megbecsülő közösség vízióját is. Egy olyan közösségét, ahol mindegyikünknek megvan a saját helye, feladata, amelyben a gyökerek, a törzs és az ágak egymást erősítik. Egyazon test tagjaiként. A szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának igazgatója Botos Ferenc Egy öreg hársról Összegombolyult istenfonál hiszel a feltámadásban csillagport emelsz az égre fel mozdulatlan robogásban Hit Először nem több mint sejtnyi szikra sejlik, kibomlik, szétragyog bennem súlyosul majd lombja, fája Nélküled a levele is halott
