Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-04-24 / 17. szám
8 ■m 2011. április 24. PANORÁMA Evangélikus Élet Bánki harmónia Németh Csaba és Komlóssy Gábor CD-jéről Via Crucis Kolozsvárott ► Kiváló zenészek szólaltatták meg április 16-án, szombaton este a kolozsvári evangélikus-lutheránus templomban Liszt Ferenc Via Crucis című vallásos művét, amelyet a romantikus zene géniusza 1879-ben Budapesten fejezett be. Közreműködött Kele Brigitta (szoprán), Veress Orsolya (mezzoszoprán), Molnár Mária (alt), Balogh Örs (tenor) és György Róbert (basszus), a Schola Gregoriana Monostorinensis (karnagy: Jakabffy Tamás) és nem utolsósorban Horváth Zoltán művész-tanár (orgona). Melyik vonattal érkezik Jézus? A fiú - nevezzük Ricsinek - pedagógiai szaknyelven szólva amolyan halmozottan hátrányos helyzetű gyerek. Annak minden következményével együtt. Kis faluban él, nevelésére a család nemigen fordít gondot. Nem tanította meg senki az alapvető illem- és viselkedési szabályokra. Nem tud késsel-villával enni, megfelelően tisztálkodni; hangoskodó, verekedős, állandóan felhívja magára a figyelmet valamilyen rosszasággal. Apja a büntetés-végrehajtási intézetben (ahogy a köznyelvben mondják, a sitten) tölti szabadságvesztését. Látogatni nem látogatják, mivel nincs pénzük az útiköltségre. Csomagot sem küldenek neki, nincs miből. Nem is tudják, mi van vele, hogy telnek mindennapjai. Az anyának nincs munkája, segélyekből tengődnek. Ricsire rámosolygott a szerencse: életében először nyaralhatott. A börtönmisszió szervezett balatoni táborozást a fogvatartottak gyerekei számára, amelyen ő is részt vett sok hasonló sorsú társával együtt. Még sosem látta a Balatont. Tágra nyílt szemmel csodálta a magyar tengert, jókat lubickolt a vízben. Nagyon kellett figyelni, szeleburdisága miatt nehogy valami baj történjen vele és a többiekkel. Hosszasan nézte a part mentén száguldó vonatokat. Még nem látott ilyeneket... Ha azt gondolnánk, hogy Ricsinek csak rossz tulajdonságai vannak, akkor tévedünk. Mert igaz ugyan, hogy a tábortfelügyelőfelnőttek nem nagyon pihenhettek tőle, egyvalami azonban nagyon érdekelte őt, mégpedig a bibliaórán elhangzottak. Különösen Jézus történetei hatották meg. Még soha senki nem beszélt neki Jézusról, itt hallott róla először. Kérdései ugyan a témával kapcsolatban nem voltak, nem is csatlakozott a beszélgetők táborához. Csöndben volt, figyelt, gondolkodott, magába mélyedt, arca átszellemült. A turnusnak hamar vége lett, letelt a nyaralás. A fiú, aki még soha nem szólalt meg a foglalkozásokon, az utolsó alkalommal megkérdezte a börtönmissziós lelkészt: „Tessék mondani, melyik vonattal érkezik Jézus?” És nyakát kinyújtotta, szemeit a part menti állomásra szegezte, és figyelt abba az irányba, ahonnan Jézusnak érkeznie kell. Ezt a történetet a gyülekezetben hallottam nemrégiben, s Ricsi kérdése azóta minden reggel eszembe jut: „Melyik vonattal érkezik Jézus?” ■ Juhászné Szabó Erzsébet Bánk festői község a Cserhát és a Börzsöny találkozásánál. Szép tó, lankás hegyek, friss, tiszta levegő - minden adott az igazi kikapcsolódáshoz és testi-lelki felfrissüléshez. Ilyen frissítő hatása lehet, ha betérünk a tótól néhány lépésre álló, 18. század végi evangélikus templomba istentiszteletre vagy akár csak néhány csendes percre. Ezt az érzést ismerte fel két fiatal zenész, Németh Csaba orgonaművész és Komlóssy Gábor trombitaművész, amikor CD-t készítettek itt. Jó lehetőséget ad erre a templom szép hangú, jól karbantartott Rieger-orgonája is. A felvételen jól választott rendben orgonamuzsika és orgona-trombita kamarazene követi egymást, darabok a 17. és a 18. századból. A műsorban nemcsak a két hangszer összjátékában kap szerepet a kamarazenei jelleg: a szóló orgonaművek között Németh Csaba felvette Vivaldi hmoll zenekari Concertóját Johann Gottfried Walther átiratában, valamint régi magyar táncokat Farkas Ferenc átiratában. Ugyancsak orgonán szólal meg / S. Bach fiatalkori gmoll prelúdium és fúgája, M. Praetorius ritkán játszott, nagyszabású fantáziája az Erős vár a mi Istenünk énekre, valamint N. Valiét három rövid variációsorozata genfi zsoltárdallamokra. Komlóssy Gábor közreműködésével hallhatjuk Giambattista Martini virtuóz toccatáját, Alessandro Marcello c-moll versenyművét, valamint néhány méltán népszerű tételt: Vivaldi Négy évszak című kompozíciójának részletét, Bach h-moll Szvitjének Badinerie tételét, valamint 147. kantátájának korálját és Sába királynőjének bevonulását Händel Salamon című oratóriumából. Külön említést érdemel Bach Sicilianója az Eszdúr szonátából, amelyet Komlóssy Gábor a trombitánál mélyebb fekvésű és puhább hangzású szárnykürtön ad elő. Németh Csaba orgonálását briliáns virtuozitás és érzékeny billentés jellemzi. A bánki templom kicsi orgonáját rendkívüli változatossággal és leleménnyel használja. Rézfúvós partnere szép éneklő hangon, biztos intonációval muzsikál. A közös előadásban megszólaló darabok gondos kimunkáltságról és érett együtt muzsikálásról tanúskodnak. A felvételt végighallgatva valóban azt az élményt kapjuk, amit a gyülekezet lelkésze a bevezetőben ígér: lehetőséget az elmélyülésre, a pihenésre, az erőgyűjtésre, a felfrissülésre. A lemez a húsvéti időszak ünnepélyesebbé tételének éppen olyan jó eszköze lehet, mint nemes és értékes húsvéti ajándéknak. ■ Finta Gergely Harmonia Bankiensis - Barokk orgonamuzsika. Németh Csaba - orgona, Komlóssy Gábor - trombita, szárnykürt. Megrendelhető a Bánki Evangélikus Egyházközség címén: 2653 Bánk, Hősök tere 12. A koncert előtt Kálit Eszter evangélikus lelkészjelölt köszöntötte a templomot megtöltő közönséget, majd Fekete Miklós doktorandusz, a Babes- Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Református Tanárképző Karának oktatója vázolta a jelenlevőknek a mű keletkezéstörténetét. (A produkció április 26-án, húsvét harmadnapján a Román Televízió magyar adásában is látható lesz.) Úgy tűnik, a Liszt-emlékévben az előadók és a koncertszervezők különös figyelmet fordítanak Liszt Via Crucis című késői alkotására mind Erdélyben, mind Magyarországon. Míg idén a magyar kultúra napján Sepsiszentgyörgyön adták elő a művet ottani művészek, Budapesten is több templomban elhangzott (az egyik koncertre szintén április 16-án került sor), és a 2011-es miskolci nemzetközi operafesztivál műsorán is szerepel. Mindez azt bizonyítja, hogy a kolozsvári produkciót több rangos magyarországi komolyzenei eseménnyel hangolták össze. Ahogy Fekete Miklós a bevezetőjében említette, ez a mű újabb, avantgárdabb irányvonalat képvisel nemcsak Liszt, hanem a korszak többi zeneszerzőjének alkotásai között is. Ugyanakkor a mű Liszt egyházzenei reformtörekvéseit is tükrözi. Érdekes az is, hogy a tizenöt tételből álló, kórusra, szólistákra és orgonára komponált mű zenei anyagában hogyan ötvöződik a gregorián korái, a középkort és a reneszánszot idéző modális hangzásvilág, nem beszélve a barokkban elterjedt protestáns korálharmonizációról és a késő romantikára jellemző kromatikáról. Liszt korábbi oratóriumaival ellentétben a Via Crucisnál nem tapasztalhatjuk a passió ünnepélyességét és monumentalitását megjelenítő énekes és hangszeres előadói apparátust. A szólóénekeseket és a kórust csupán az orgona kíséri. Az egyes stációk üzeneteit sem a szólisták vagy a kórus tolmácsolja, hanem az orgona. A mű legfontosabb jellemzője a letisztultság és a nemes egyszerűség. Egyes zenetörténészek szerint a szerző vallási elkötelezettségét ismerve ez érthető, de a Lisztre jellemző virtuóz szimfonikus és zongoraművek mellett egy másik véglettel találkozhatunk. A mű modális harmóniái mellett kiemelendők a három, illetve négy hangból álló motívumok, a harmadik stáció ritmikája, a hatodik stáció koráldallama. Ami az előadókat illeti, fiatal, ugyanakkor megfelelő tapasztalattal bíró énekeseket hallhattunk, akiknek hangi adottságaik és kidolgozott technikájuk folytán nem okozhatott különösebb erőpróbát a Liszt-mű megszólaltatása. A szólisták magabiztos és színvonalas produkciója mellett a Schola Gregoriana Monostorinensis tagjai számára kihívást jelenthetett az - egyébként sikeres - felzárkózás. Habár a kórus már nevet szerzett magának Erdély-szerte a gregorián zeneművek előadásával, repertoárdarabjaihoz képest a Liszt-mű tolmácsolása sokkal nagyobb feladat lehetett. Valószínű, hogy Jakabffy Tamás karnagy az egységesebb, tömörebb hangzás követelményei miatt egészítette ki összeszokott együttesét külső tagokkal. Az érthető szövegmondás mellett a zenei frázisok formálása is figyelemre méltó volt. Habár nem lehet tudni, hogy hány profi karénekes vett részt a szombati koncerten, a végeredmény nagyon jónak mondható. Jakabffy egyszerű és precíz gesztikájára jól reagáltak az előadók. A karnagy mellett a produkció kulcsembere Horváth Zoltán művész-tanár volt, aki a mű orgonaszólamát tolmácsolta. Horváth (is) tapasztalt előadóművész, illetve kísérő. Bravúros technikája átsegítette a mű buktatóin, és biztos támpontként szolgált mind a szólistáknak, mind az énekkarnak. Maga Liszt is úgy vélte: ezt a művet a katolikus ember benső, szívbeli szükségletéből fakadóan komponálta. Eme szívbéli szükséglet hiteles tolmácsolása folytán elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a koncert hozzásegíthette a jelenlevőket a feltámadás örömének megéléséhez egyébként nélkülözhetetlen lelki megtisztuláshoz. ■ Nagy-Hintós Diana Gárdonyi Zsolt vendégelőadása hittudományi egyetemünkön ► Különlegességet tartogatott a hallgatók számára az április 6-ai egyházzeneóra hittudományi egyetemünk egyházzenei tanszékén. A hallgatók és az érdeklődő vendégek Gárdonyi Zsolt előadását hallhatták, aki édesapja és saját egyházzenei és zeneszerzői tevékenységéről rajzolt sok tanulsággal szolgáló képet. Különleges aktualitást adott az alkalomnak, hogy az apa, Gárdonyi Zoltán százöt éve született, és huszonöt éve hunyt el. Az előadó először édesapjáról szólt, aki Kodály-tanítvány volt. Emellett külföldi tanulmányai és a protestáns egyházzenéhez való szoros kötődése határozta meg pályáját. Gárdonyi Zoltán evangélikus egyházunk zenéjét tanárként is gazdagította: tíz éven keresztül volt a soproni evangélikus tanítóképző és a teológiai fakultás egyházzenetanára. Ezután a budapesti Zeneakadémia hívta meg professzorának. Fő tevékenysége az egyházzenei tanszék protestáns tagozatának vezetése volt. Ennek bezárása után zeneelméletet és zeneszerzést tanított. Zeneszerzői tevékenysége kiterjed a szimfonikus és a kamarazenére, valamint kórusra, orgonára és zongorára írott darabokra. Egyházi kórus- és orgonaművei különleges értéket képviselnek a huszadik századi repertoárban. Gárdonyi Zsolt 1946-ban született. 1968 óta Németországban él, ahol több templom orgonás és karnagyi teendőit látta el. 1980 óta a Würzburgi Zeneművészeti Főiskola tanára. Orgona-, kórus- és kamaraművei világszerte elismert és megbecsült darabjai az egyházzenei gyakorlatnak. Külföldi tevékenysége mellett rendszeres kapcsolatot ápol hazájával: többször tartott mesterkurzust a budapesti és a debreceni zeneakadémián, élénk kontaktust tart fenn a magyarországi evangélikus és református egyházzenei élettel. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem 2000-ben díszdoktorává avatta. A teológián tartott óra keretében az egybegyűltek hallhatták Gárdonyi Zoltán utolsó kompozícióját: az Erős vár a mi Istenünk kezdetű énekünk impozáns feldolgozását, valamint Gárdonyi Zsolt saját korálfeldolgozásai mellett egy Mozart-témára írt orgonaművét, melynek zenei világa a dzsesszbe vezeti a hallgatót. Az életművek bemutatásánál azonban sokkal többet kaptak a hallgatók. Élénk beszélgetés alakult ki az egyes művek karakteréről és arról, hogyan tükrözik vissza a korátok mondanivalóját. Szó esett a zeneszerzés alapkérdéseiről. Mintegy hitvallásként fejtette ki az előadó: hivatásának érzi, hogy régi értékeket kortárs zenei nyelven fogalmazzon újra. Élményszerűen beszélt az előadói, zeneszerzői és improvizációs gyakorlat egységéről. Erről az egységről tesz tanúságot egész zenei tevékenysége. Gárdonyi Zoltán és Gárdonyi Zsolt orgona-, kórus- és kamarazenei művei május 29-én, vasárnap este 6 órakor hallhatók legközelebb, amikor Gárdonyi Zsolt, Gárdonyi Hajna és a Budapesti Vándorkórus lesz a Deák téri zenés áhítatsorozat közreműködője. ■ F.G.
