Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-04-17 / 16. szám

ÚT/TfíRS%\ 2011. április 17. • 3 Napsütés és villámlás Grundtvigról először magyarul A magyar népfőiskolái mozgal­mat, a dán-magyar irodalmi kap­csolatokat és nem utolsósorban az evangélikus egyházat érintő, hi­ánypótló könyvet jelentetett meg a Budapest Környéki Népfőisko­lái Szövetség: Napsütés és villámlás - Grundtvig és az élethez írt dalai címmel Ebbe Klovedal Reich dán író kötetét, amely magában foglal­ja Grundtvig ötven legjellemzőbb versét is. De ki is volt Grundtvig, és mi­ért fontos ő nekünk? Nikolaj Frederik Severin Grundt­vig (1783-1872) dán lutheránus lelkész, író, költő, filozófus, tör­ténész, tanár, politikus és refor­mátor volt. 1810-ben szentelték pappá, de reformátori tevékeny­sége miatt élete végéig hadakoz­nia kellett a dán államegyház ma­radi képviselőivel. Ezenközben kezdte el szervezni a mindmáig nagy jelentőségű és hatású dán népfőiskolái mozgalmat. A 19. század legreprezentatí­vabb dán művelődéstörténeti alakjaként tartjuk számon, aki költői tevékenységére alapozva fejtette ki népnevelői, történészi és papi-reformátori működését. Skandináv nemzeti-romantikus eszmékkel átszőtt monarchikus, felvilágosodás kori felfogása elle­nére rugalmasan követte a parla­mentarizmus előretöréseit is. Ra­dikálisan megreformálta a bürok­rata lutheránus klérust, spontán demokratikus alapokra helyezte a vallási közösségeket, megszer­vezte a kisbirtokos és zsellér fia­talok gyakorlati nézőpontú, kö­zösségi szellemű, tömeges és in­gyenes oktatását és nevelését, és friss lendületet adott a dán polgári fejlődésnek. Eljutott a „népegység” (folke­­lighed) fogalmához, amely a ma­gyar viszonyok között inkább csak körülírható; maga a könyv is több oldalon foglalkozik ennek kifejtésével. Irodalmi munkássá­gának jó része cikk, vitairat, ta­nulmány, illetve prédikáció és a skandináv nemzeti romantika megalapozására törő mitológia­történeti és nyelvújító írásmű. Verseiben, zsoltáraiban, him­nuszaiban, népdalszerű énekei­ben szenvedélyes, költői képek­ben, metaforákban gazdag nyel­vű, mély vallásosságról tanúskodó líra jelenik meg, mellyel világiro­dalmi rangját megalapozta. Élet­műve mintegy százharminc vas­tag kötetre rúg, amelyben ezeröt­száz dal és zsoltár is található. Grundtvig szelleme mindmáig áthatja Dániát: tanulják, elemzik megzenésített verseit, egyházi éne­keit iskolákban, templomokban; a rádióműsorokban, lemezekről ma is naponta éneklik, hallgatják. A Budapest Környéki Népfőis­kolái Szövetség régi törekvése volt, hogy pótolja azt a hiányossá­got, amellyel a magyar könyvki­adás tartozik a népfőiskola és az újkori Dánia egyik megteremtőjé­nek, és hogy Grundtvig szellemi­ségének megismerésével, megér­tésével erősíthesse a magyaror­szági népfőiskolái, szabad oktatá­si mozgalmat. Erre a legalkalma­sabb műnek Reich igen alapos, mégis mindvégig olvasmányosan ismeretterjesztő, népszerűsítő munkája látszott, amely bár a dán olvasónak íródott, szinte alapfo­kon képes bevezetni bárkit Grundtvig életrajzába és agrundt­­vigiánus világképbe. Jól szolgálja az olvasmányosság célját, ugyanakkor a grundtvigi költészet magyarországi megis­mertetésének is eszköze, hogy a szerző az életrajz folyamatába már eleve beillesztette Grundtvig ötven legjellemzőbb versét és versrészletét, így a próza és a köl­tészet változatosan, jól kiegészí­tik egymást az olvasó számára. A kötet szerzője Ebbe Klovedal Reich (1940-2005) dán író, publi­cista, fordító. Történelmet tanult a koppenhágai egyetemen, dolgo­zott újságíróként, számos politi­kai témájú könyvet írt, szépiro­dalmi műveiben pedig felvonul­tatta a dán történelem legnagyobb alakjait, és a krónikás szemszögé­ből mutatta be a mai dán valósá­got. Egyik legfontosabb és legke­resettebb műve a Frederik - Nép­­könyv N. F. S. Grundtvig koráról és életéről (1972), amelynek témája a „dánság” megtalálása a mában. Ez is azt mutatja, hogy fontosnak tar­totta alaposan foglalkozni Grundtviggal. A kötet fordítója, Lázár Ervin Járkáló Magyarországon született í953-ban, de harminchárom éves kora óta Dániában él, dán állam­polgár. Művészeti oktató, népfőis­kolái tanár, grafikus, de színházi előadásokat is írt, illetve rende­zett, és ő a szerkesztője az 1989- ben alapított koppenhágai Hamvas Béla Klub honlapjának. Különféle fordításait itt közli. Számos kiállí­tás, előadás, találkozó, kiadvány, film, továbbá Hamvas Béla Északi korona című könyvének dán, vala­mint Fetter Bjerck-Amundsen Seren Kirkegaard kezdőknek című művé­nek magyar kiadása fűződik a ne­véhez. Magyarországon az utóbbi években több alkalommal vezetett népfőiskolái képzést. A 2010-ben megkezdett munka eredményeképp 2011 márciusában nálunk is megjelenhetett a Napsü­tés és villámlás. A kötet prológusa - a magyar és a dán kiadás elősza­vait követően - azt a visszhangot tekinti át, amely öt generációval a jeles férfiú halála után földünk több pontján ma is tapasztalható Afrikától Amerikáig, Izraeltől Ja­pánig, beleértve Kelet-Európát, Oroszországot, Indiát, Skandiná­viát és természetesen Dániát, ahol még ma is Grundtvig a nemzeti dalnok. Az első rész összefoglaló címe: A hívő szabadsága. Ez nagyjából az 1783-1826 közötti időt: a gyer­mekkort, az ifjúvá érést, a magá­nyos harcot és a grundtvigi élő szó kialakulását mutatja be. A máso­dik szakasz témája a népegység, az 1828-43 közötti évekről szól. Ebben helyet kap a világtörténe­lem, szó esik a kiadott énekgyűj­teményről és „az iskola az életért” gondolat kialakulásáról. Az 1842-55 közötti éveket a néphata­lom gondolata fűzi egybe; meg­tudhatjuk, hogyan lát­ja a nemzet kérdését, és bepillanthatunk nemcsak politikusi, a dán alkotmány meg­születése körüli kép­viselői tevékenységé­be, hanem szerelmi életébe is. A negyedik rész az öregkoré, az í855—72 közötti éve­ké. Ebben a négy rész­ben ott kavarog a mo­narchikus, majd al­kotmányos Dánia éle­te, a háborúk a kül­földdel és hatalmi har­cok egymással, Hans Christian Andersen, Seren Kirkegaard, Thorvaldsen és Myns­­ter püspök, a skandi­náv mitológia és a kor gondolkodása. A kötet címét adó „napsütés és villámlás” egyszerre volt jellemző Grundtvig makacs, kitartó, hívő és harcos jellemére és az őt körülvevő világra. Az ötö­dik szakaszban a szerző, Reich négy esszéisztikus utóiratban zár­ja le a kötetet, amelyekben még néhány vonással kiegészíti a Grundtvig-portrét, illetve a lel­­kész-író-politikus máig tartó, az egyházra vagy a szabad iskolákra gyakorolt hatását. Reich könyvének másik újdon­sága a kettősségében rejlik, ugyanis verseskötetnek is felfog­ható. Ismereteink szerint Grundt­viggal eleddig meglehetős mosto­hán bánt a magyar műfordítás. Mindössze három költeménye je­lent meg: egy-egy vers Jánosy Ist­ván, Kemény Ferenc és Orbán Ottó fordításában. Jelen kötet verseinek műfordí­tója Muzsay András (1946-) újság­író, előadóművész és zenei fordí­tó. Huszonöt éven át az országot járta előadóestekkel, melyeknek fontos része volt az angolszász nyelvterület általa lefordított nép- és műdalainak megismerteté­se, tanítása. E témáról a Magyar Televízióban is tartott kisebb elő­adásokat. Dalfordításai más elő­adók lemezeiről és saját előadású hanghordozóiról is ismertek. Grundtvig műfordításait Lázár Ervin Járkáló magyar nyersfordí­tásából, nagy gondolati és formai hűséggel, sőt a Grundtvig-dalok kottáinak és hangfelvételeinek fi­gyelembevételével készítette, hogy ezek a Dánia-szerte mind­máig énekelt egyházi és világi mű­vek magyarul se csupán olvasha­tóvá, de akár énekelhetővé is vál­hassanak. így tehát az első magyar nyelvű Grudtvig-életrajzzal együtt az első magyar Grundtvig­­verseskötet is kézbe vehető. Az érdeklődők a Napsütés és vil­lámlás kötethez (3000 forintos áron) az alábbi címeken juthatnak hozzá: Budapest Környéki Nép­főiskolái Szövetség, Nagy Júlia elnök, bknsz@t-online.hu, illetve a Magyar Népfőiskolái Társaság 1077 Budapest, Wesselényi u 13. II/5. szám alatti irodájában mun­kaidőben. Weigand Irén LÁTTAJÉZUST Egy aggódó anya Görögök jöttek föl a jeruzsálemi ünnepre a kéréssel: „Jézust sze­retnénk látni. ” (Jn 12,21) Mivel pe­dig számunkra ma fizikailag ez nem lehetséges, annál inkább ér­dekelnek azoknak a tapasztala­tai, akiknek ez megadatott: lát­ták az Urat. Talán nem is szerette volna látni Jézust ez a sziroföníciai görög asszony, de a rászakadt nyomo­rúság odakergette hozzá: beteg lánya miatt aggódott. Rámenő­sen, szinte vakmerőén még a nyilvánosság elől elzárkózni kí­vánó Úr nyugalmát is megzavar­ta. Az se volt magától értetődő, hogy nem zsidó asszony létére egy zsidó férfi szeme elé merész­kedjék. De bizony nagy volt a baj! Édes­anyám jut eszembe erről, aki halá­los beteg édesapámat még vagy negyven kilométerre elvitte egy „gyógyítóhoz”, bár ennek semmi ésszerű indoka már nem volt. Mert a gond, a baj, a betegség egyik tulajdonsága, hogy ledönt egyébként áthághatatlannak vélt akadályokat, és elszánttá, sőt vak­merővé is tehet. Már csak ez is örök érvényűvé teszi ezt a törté­netet. Az asszony nagyon szerette volna látni ezt a csodadoktor híré­ben álló zsidó férfit. Rögvest elő is hozakodott a kérésével: űzze ki gyermekéből a betegséget okozó gonosz lelket! Vajon mi indíthatta erre a kertelés nélküli merész lé­pésre? Jézus látása ébresztett ben­ne bizalmat? Az evangéliumok is­mételten szólnak a csodálkozás­ról, amelyben Jézus nézői-hallga­­tói törnek ki: ez nem úgy beszél, mint az írástudók, ennek erő van a szavában-tetteiben! A görög asszony is beállt volna a csodálko­­zók közé? Máté evangélista úgy mondja el ezt az eseményt, hogy az asszony Dávid Fiának, Uramnak nevezi Jézust, sürgős segítségét kérve. Márk nem tesz ugyan erről emlí­tést, de arról igen, hogy az asszony rögtön Jézus lába elé bo­rul, könyörgő áhítattal. Vajon meglátta rajta az Úr dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjéét? (Jn 1,14) Meglátta volna benne azt az Urat, akinek adatott minden hata­lom mennyen és földön? (Mt 28,18-20) Ám hideg zuhanyként érhette a Megcsodált legelső sza­va. Mintha csak ezt mondta volna neki: Miért tolakszol, asszony? Az élet kenyerét én mindenek­előtt zsidó testvéreimnek, nem pogány kutyáknak tartogatom! Várj a sorodra! Jézus úgy gondolta eredetileg, hogy neki a saját népét kell át­mentenie az Isten országába. Ha ez a pogány asszony most zsidó­hoz fordult segítségért, akkor tudnia kellett volna, hogy a zsi­dók kutyáknak tartottak min­den idegent. Ez alól ő sem lehe­tett kivétel. S neki akkor ezen kellően meg is kellett volna sér­tődnie vagy bosszankodva elro­hannia. De aki egyszer látta már Jé­zust, azt még az ilyen rideg eluta­sítás sem tudja elriasztani. Sok­kal nagyobb volt itt a tét, sem­mint asszonyunk megengedhette volna magának az önérzetes sér­tődést. Sőt: teljes megértéssel fo­gadja Jézus elutasításának okát. Természetes, hogy a családi asz­tal elsősorban a gyermekek szá­mára terül meg. De hát, mivel ép­pen gyermekekről van szó, egy­általán nem furcsa, ha evés köz­ben óhatatlanul is morzsák esnek le az asztal alá. És milyen hálásak az asztal alatt settenkedő ku­tyák?! Megelégszenek ők az egyébként veszendőbe menő morzsákkal is. Micsoda szilárd meggyőződés és bizakodás állhat az ilyen meg­értő szerénység mögött! Akit az asszony látott, annak olyan, min­den emberi képzeletet felülmúló ereje és hatalma kell, hogy le­gyen, amelynek morzsányi töre­déke is elég az ő beteg lánya meg­­gyógyításához. „A hit pedig a re­mélt dolgokban való bizalom...” - így próbálja körülírni ezt a ta­pasztalatot a Zsidókhoz írt levél (11,1). S ezért a remélt dolgokban való bizalomért, amely az aggódó anya válaszából sugárzik, „ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az ördög”­mondja neki Jé­zus. Az anya semmiféle gyógyítá­si eljárást nem lát, mégis szárnya­kat ad neki a bizalom, amely ha­zaröpíti. Vajon hazamenet nem fogta-e el a kétség, hogy otthon mégiscsak betegen találhatja a lányát? De ez a kérdezés már inkább a mi hitet­lenségünkről, gyanakvásunkról tanúskodik. Mert a gyermekéért küzdő édesanya hite győz: hála annak, akit ő nem csupán látott, hanem meglátta benne a könyörü­lő és gyógyító Istent. Ez pedig minden Jézus-látás végső célja. Gémes István A Luther-rózsa színei Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a Magyar Evangélikus Konfe­rencia hagyományos tanulmányi konferenciáját - A Luther-rózsa színei címmel - szeptember 30-án és október i-jén tartja Révfülö­pön. Erre az alkalomra máris hívogatunk. Előadásra kértük Bence Lajos szlovéniai írót, újságszerkesztőt és feleségét, Gabrijela Bencét, a lendvai gyülekezet felügyelőjét. Meg­szólalásuk címe így körvonalazódik: írott szóval és hirdetett igével a megmaradásért. Felkértük Csepregi Zoltánt, az Evangélikus Hittudo­mányi Egyetem egyháztörténész-professzorát is, ő A négynyelvű re­formáció a Kárpát-medencében címmel tartja előadását. Szó lesz ezenkívül a formálódó egyházi turizmus lehetőségeiről, talán ötletbörze formájában is. További téma kijelölése még folya­matban van. Érdeklődő Testvéreinket kérjük, naptárukba már most jegyezzék fel konferenciánk időpontját! Hálásan köszönöm mindazok köszöntését, akik a díszdoktori és/vagy állami kitüntetésem alkalmából gondoltak rám. Örömöt szereztek vele. Gémes István

Next

/
Thumbnails
Contents