Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-04-10 / 15. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2011. április io. !► 5 Határon túli magyar költőkkel imádkoztak Érett versmondó verseny Nyíregyházán ► Az istenes versek legtöbbje végső soron imádság. Hálaadó, bizonyságkereső, vitázó, számon kérő, csak úgy megbeszélő... De imádság még akkor is, ha nem hasonlít arra, amit összekulcsolt kézzel gondol, suttog vagy fennhangon elmond az ember. Ritmussal, rímmel, költői eszközökkel ékesített imádság. Olyan gondolatokkal, melyek bizonyosan ott kószálhatnak bármelyikünk fejében, ám költői tehetség kell hozzá, hogy azután ne csak a mondanivaló hasson, hanem a megformálás szépsége is... Április első két napján ismét istenes versekkel versengtek középiskolás szavalok a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban. Melyik ritkább: a rendszeresen imádkozó vagy a verset olvasó - pláne szavaló - tizenéves? Amikor Bánszki István irodalomtörténésznek, az ismét evangélikussá lett nyíregyházi Kossuth-gimnázium igazgatójának fejéből kipattant Az Úr érkezése című szavalóverseny ötlete, nem biztos, hogy ezt a kérdést is végiggondolta. A karakterét kereső új egyházi iskola vezetőjét valószínűleg csupán az a felismerés indította cselekvésre, hogy istenes versekből senki sem rendez versmondó versenyt, így a szerte az országban mind nagyobb számban (újra)létesülő egyházi fenntartású középiskolák magyartanárait bizonyára érdekelni fogja egy ilyen ökumenikus seregszemle.- Tizennyolcadik alkalommal állnak ki a diákok az istenes versekkel, akár érettségizhetne a verseny is - kommentálja derűsen a múltat az idei zsűri elnöke, Kákay István, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának igazgatója. - És látszik a résztvevők szép számán és felkészültségén, hogy igen komolyan veszik. Túlnyomó többségük helyesen értelmezi a verseket, jól hangsúlyoz. Nemcsak elmondják a szöveget, át is gondolják, hogy miről szól. Pedig ezek nagyon komoly versek, akadnak köztük nehezen mondható, kifejezetten hosszú költemények is. Nem azt az időt éljük, amikor jellemző lenne a fiatalok ég felé fordulása. Ha ilyen színvonalon tudják ezt itt „produkálni” akkor az azt jelenti, hogy ebben hónapok munkája van, vagyis ezekkel a gondolatokkal több hónapon át éltek együtt, ami - úgy gondolom - a személyiségükre is jelentős pozitív hatással lehet.- Szeretek olvasni, szeretem a verseket, de csak most érett meg bennem, hogy kiálljak mások elé - mondja Tóth Cseperke, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium végzős diákja, aki most indult először szavalóversenyen. Remény ik Sándor Pilátus című költeményéről azt gondolta, kevesen választják majd, de tévedett. - A verset magam próbáltam értelmezni, és nagyon érdekes volt itt másoktól hallani, mert azt vettem észre, milyen sok más értelmezése is lehet ugyanannak a költeménynek. Választásomban egyébként az is szerepet játszott, hogy nagypénteknagyszombat éjszakáján történhetett az a képzeletbeli párbeszéd, amit a vers megjelenít, és helyénvalónak gondoltam az egyházi évből ezt megmutatni... Hallgatván a soproni líceum érettségi előtt álló diákjának szavait, meg sem lepődünk, amikor elárulja, hogy legszívesebben Pápán tanulna tovább a Református Teológiai Akadémia lelkipásztori szakán. Merő véletlen, hogy a verseny hevében megszólított másik induló, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának diákja, Oláh Anna ugyancsak lelkésznek készül, bár ő még csak tizedikes. Adottnak veszi, hogy akik itt pódiumra állnak, már ismerik Istent:- Mivel itt általában egyházi iskolába járók indulnak, mindenkiben ott van az a minimális „mustármag”! Márai Sándor Halotti beszéd című versét választottam elsőként. Márai ezt olaszországi emigrációja alatt írta, és a magyarság elvesztéséről szól. Arról - is - , hogy a külföldön ritkábban használt anyanyelvbe miként furakodnak be az idegen szavak. Viszonylag nehéz mondani ezt a költeményt, mert felfokozott lelkiállapot kell hozzá, de át tudom érezni, mert számomra fontos a magyar nyelv, és szeretném, ha megmaradna a régi értékeivel. Az Úr érkezése című szavalóverseny kiírói szempontokat adnak a versválasztáshoz; most a tizennyolcadik alkalomhoz érve a határon túli magyar költőket ajánlották a diákok és felkészítő tanáraik figyelmébe. Reményik Sándor, Márai Sándor versei mellett megszólaltak Áprily Lajos, Dsida Jenő, Szabó T. Anna, Wass Albert művei, némelyik költemény többször is. A megmérettetésre tizenkilenc középiskola harminchárom diákja jelentkezett. Az aszódi, békéscsabai, budapesti, győri, soproni evangélikus középiskolák tanulói mellett érkeztek reformátusok Debrecenből, Kisvárdáról, Miskolcról, római katolikusok Gyuláról, Kisvárdáról, nevezett diákot a hajdúdorogi görög katolikus gimnázium, és persze voltak nyíregyházi résztvevők is, római katolikus, illetve a rendező evangélikus intézményből egyaránt. Az unitáriusokat, valamint a határon túliakat a házigazdák székelykeresztúri testvériskolája, a Berde Mózes Gimnázium képviselte.- Hogy ebben az esztendőben a határon túli költők istenes verseit jelöltük meg a versenykiírásban, az persze nem véletlen: ezzel a választással is kifejezzük örömünket, hogy ettől az évtől a határon túli magyarok is magyar állampolgárok lehetnek - ad kézenfekvő magyarázatot Tar Jánosné, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium igazgatója. A zsűri elnöke, Kákay István még hozzáfűzi:- Nemzetegyesítésről, -egyesülésről beszélünk sokat mostanában, de itt annak látjuk kiváló példáját, hogy kultúrájában, költészetében, gondolatvilágában ez a nemzet egy. És sosem volt szétszakítva. ■ Veszprémi Erzsébet A szavalóverseny néhány díjazottja ♦ I. Czibere Izabella (Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium, Nyíregyháza) ♦ II. Zila Teodóra Zsuzsanna (Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma, Debrecen) ♦ III. Szabó István Zoltán (Ady Endre - Bay Zoltán Középiskola, Sarkad) A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának különdíja: ♦ Szabó Lilla (Református Általános Iskola és Gimnázium, Kisvárda) A zsűri tagjai (balról jobbra): Markovics Attila pedagógus, Hetey László színművész, Szabó Tünde színművész, Kákay István és Tar Jánosné Kákay István átadja a díjat a verseny első helyezettjének Konyhasó, ecet, pudingpor, szalalkáli Nincs bajban az evangélikus iskolák természettudományos oktatása! - erről tanúskodott a Szent-Györgyi Albert természettudományi versenyen részt vevő közel százfős diákság felkészültsége és lelkesedése ► Április elsején nem bolondozni sereglett közel száz, evangélikus iskolába járó - természettudományokban tehetséges - diák Budapestre, hanem hogy kémiából és biológiából összemérje a tudását. Idén ugyanis a Deák Téri Evangélikus Gimnázium adott otthont annak a kétévente megrendezett, nagyszabású versenynek, amely ezúttal is a Magyarországi Evangélikus Egyház támogatásával valósulhatott meg. Ebben az évben tizennégy iskola képviseltette magát a Szent-Györgyi Albertról elnevezett versengésen, így elmondható, hogy az evangélikus iskolák közötti megmérettetések közül ez a legnépszerűbb országos verseny. A rendezvény közös áhítattal kezdődött, amelyet Rozs-Nagy Szilvia iskolalelkész tartott, majd Kézdy Edit igazgató köszöntötte a csapatokat és kísérő tanáraikat. A megnyitó után - a csapatverseny első részeként - „állatbemutatók” következtek. Minden iskola háromperces prezentációval készült, amelyben a csapatok egy-egy általuk választott védett állatot mutattak be - előre megadott szempontok alapján. A diákok nem utolsósorban kreativitásukat bizonyíthatták e feladat végrehajtása közben, hiszen a közönség láthatott szalamandrajelmezes gimnazistát, hallhatott szavalatot, avagy vadlesre követhette az erdésznek öltözött diákokat. az ELTE Kémiai Intézetének nyugalmazott tudományos főmunkatársa, Győryné Tímár Henriette, az evangélikus iskolák természettudományokért felelős tantárgygondozója, a verseny „megálmodója”, valamint Podany Anna, a szarvasi Benka Gyula Általános Iskola és Óvoda tanára - mind elismerésüket fejezték ki az igényes és a korosztályokhoz jól illeszkedő feladatokért, illetve a verseny magas színvonaláért. Mind a kilenc versenykategória első három helyezettje értékes díjakat vehetett át, amelyek egy részét a Természet Világa folyóirat, a TermészetBÚVÁR magazin, a Magyar Természettudományi Múzeum, valamint az Alexandra Kiadó ajánlotta fel. Az iskolák közötti versenyt, amely a csapattagok egyéni eredményének összesítésével és az állatbemutatók értékelésének figyelembevételével született meg, a szervező iskola csapata nyerte. Második helyen a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium „válogatottja” végzett, a harmadik pedig a szarvasi Benka Gyula Általános Iskola és Óvoda csapata lett. A világi média folyamatosan arról tudósít, hogy a magyarországi természettudományos oktatás bajban van, e tantárgyak nem népszerűek, óraszámuk alacsony. A baj egyik okának gyakran azt tekintik, hogy a diákok kevés kísérletet végeznek az órákon, és egyre kevesebb a kísérletező tanár is. A tanulókísérletek élményének varázsa minden bizonnyal megérintette a Szent-Györgyi Albert versenyen részt vevő diákokat, akik Amíg a fiatalok a versenydolgozataikat írták, a kísérő tanárok dr. Barta Endrének, a Debreceni Egyetem Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézete tudományos főmunkatársának továbbképzéssel felérő előadását hallgathatták meg a bioinformatika lényegéről és lehetőségeiről. Az egyes tantárgyakért felelős szervező tanárok - Fazakas Andrea (biológia) és Istvánffyné Tomka Márta (kémia) - rendkívül sok időt és energiát fektettek mind az elméleti feladatsorok összeállításába, mind a gyakorlati rész, a kísérletek kitalálásába és előkészítésébe. A zsűri tagjai - Hajdó Ákos, egyházunk országos irodája oktatási és iskolai osztályának vezetője (biológia szakos tanár), dr. Rózsahegyi Márta, további tanulmányaikat motiváló erőként vihették magukkal a színes oldatokat tartalmazó kémcsöveknek, a szódavízzel, sütőporral, szalalkálival, pudingporral és más hétköznapi anyagokkal végzett kísérleteknek, no és a felismerésre szánt fűszerek illatának emlékét. A díjkiosztót követően a verseny résztvevői együtt mondták el Szent- Györgyi Albert imádságát, amelyet útravalóul megkapott minden versenyző és kísérő tanár: „Uram, engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban, megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját, hogy ez a mi földünk biztos otthona legyen a gazdagságnak, szépségnek, boldogságnak és békességnek’.’ M EvÉlet-infö
