Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-03-27 / 13. szám

12 •« 2011. március 27. GYERMEKOLDAL Evangélikus Élet Fülemüle Az áprilisi erdők, parkok, öreg teme­tők csodálatos hangú dalosa ez a ma­dár. Nevét mindenki ismeri, de igazán jól csak kevesen látták, mert többnyi­re a bokrok sűrűjében rejtőzik. Színezetében nincs semmi, ami rendkívüli hangjára utalna. Egy alka­lommal író-olvasó találkozón madár­hangokat játszottam a gyerekeknek, majd színes képeket mutattam nekik. Megkérdeztem, vajon melyikük gyö­nyörű csattogását hallották az imént. A válaszok azt mutatták, hogy a gyerekek fantáziájában a szép ének csakis egy nagyon tarka tollú madár­tól származhat. Tippeltek a sárgari­góra, a tengelicre, a gyurgyalagra, és nagyon csodálkoztak, amikor rámu­tattam a vörhenyesbarna, minden tarka tollat nélkülöző fülemülére. Ha énekversenyt rendeznénk az európai madarak között, a barátka, az énekes rigó és több más madár mellett biztosan ott lenne a fülemü­le is. Sőt valószínűleg ő nyerné az aranyérmet, ő röppenhetne fel a do­bogó legmagasabb fokára. Nem vé­letlenül, hiszen éneke valóban gyö­nyörű, csattogó és rendkívül változa­tos. Kíváncsi tudósok a legjobbaknál több mint kétszázötven különböző strófát számoltak össze. Csattognak éjszaka is. Sokat hall­gattam őket Budapesten, például a Népligetben, de a Tihanyi-félszige­ten vagy a Sas-érnél, a Tisza mentén is. Nincs csodálatosabb, mint teli­holdas estéken, éjszakákon a bokros ezüstbe öltözött sűrűjéből felénk szálló fülemüleszó. Énekük megih­lette a költőket is, így született pél­dául Arany János A fülemüle című költeménye. A párok erdőszéleken, bokrosok­ban, parkokban élnek, ahol rova­rokkal, férgekkel, pókokkal és apró csigákkal táplálkoznak. Az őszi vonu­lás idején a bodza fekete bogyóját is MESÉLNEK AZ ÁLLATOK Amikor április elején a hímek - néhány nappal a tojók előtt - meg­érkeznek Afrikából, területet fog­lalnak, majd énekelni kezdenek. Ez­zel párt igyekeznek csalogatni ma­gukhoz. Csattognak akkor is, amikor már párba álltak, és a tojó a fészket építi vagy a tojásokat melengeti. Az ének azonban ekkor már a szomszé­dos hímeknek szól, fenyegetést tar­talmaz, valahogy így: „Ez az én terü­letem, át ne lépd a határt, mert pó­rul jársz!” Más madaraknak, cinegék­nek, füzikéknek szabad a bejárás, ez csak a szomszédos fülemülehímek számára,tilos. csipegetik. Augusztus második felé­ben, szeptember elején indulnak a tá­voli Afrika felé. ■ Schmidt Egon Kérdések 1. Mit gondolsz, hány fiókát nevelnek a párok? 2. Énekelnek a tojók is? 3. Megtelepedhetnek kertekben is? (uoSi 70/w qojqoq v p qvlpuvq -vj utdu juvav zv vq ‘udqpjuoq souqoq ‘qqo/CSvu ipzgqopjo € íqowiq vqvso ‘uidu z íqoupAdu jvqoif jg-XSpu sd ‘pudjjgq JdzsáSd djuoAd r :qozsvjpy\) Milyen állatokat ismertek fel a képen? írjátok a vonalakra! Kedves Gyerekek! ► Mostani hatrészes sorozatunk­ban Illés próféta történetét ele­venítjük fel. Minden részhez tartozik egy rejtvény is. Oldjátok meg, és a helyes megfejtéseket összegyűjtve küldjétek el szer­kesztőségünk címére (Evangéli­kus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borí­tékra írjátok rá: Gyermekvár. Aháb király halála után fia, Ahazjá lett az uralkodó. De ő sem az Urat kö­vette, hanem idegen isteneknek áldo­zott. Egy nap lesett a tetőteraszról, és nagyon beteg lett. Tudni akarta, hogy meggyógyul-e még, ezért köve­teket küldött Baalzebúb istenhez. A követek azonnal útnak is indultak. Il­lésnek eközben megjelent egy angyal, és így szólt hozzá:- Menj, és beszélj a király embere­ivel. Azt üzeni az Úr Ahazjának, hogy mivel nem követi az ő útját, hanem po­gány istentől várja a gyógyulást, töb­bé nem fog az ágyából felkelni. Amikor Illés átadta nekik Isten üzenetét, a követek azonnal vissza­fordultak. A palotába érve elmond­ták a beteg királynak, mi történt az úton.- Hogy nézett ki az az ember? - kérdezte tőlük.- Szőrből volt a ruhája, a derekán pedig bőröv volt.- Ez csak Illés lehetett! - ismert rá Ahazjá. A király azt gondolta, hogy ha megöli Illést, az üzenet sem fog va­lóra válni. Ezért elküldte az egyik pa­rancsnokát ötven katonával a hegyen lakó prófétáért. Amikor a katonák odaértek, a ve­zetőjük így szólt Illéshez:- Isten embere! A király azt paran­csolja, hogy jöjj le a hegyről! Az Úr azonban nem akarta, hogy meghaljon a prófétája, ezért most is megmutatta a hatalmát.- Ha én az Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged az ötven embereddel együtt! - kiáltotta Illés. Amint befejez­te a mondatát, tűz szállt le az égből, a katonák pedig azonnal meghaltak. A király akkor egy másik vezérét küldte el másik ötven emberrel, de ők is ugyanúgy jártak. Amikor egy harmadik parancsnok ért a hegyhez embereivel, térdre roskadt Illés előtt, és könyörögni kezdett neki:- Isten embere! Kérlek, legyen drága előtted az életem és ötven szolgádnak az élete! Ne jussak előző társaim sorsára! Ekkor az Úr angyala ismét meg­szólalt a prófétának, és biztatta, hogy ne féljen, menjen el bátran ezzel az emberrel a királyhoz, nem lesz sem­mi baja. Amikor Ahazjá ágyához lépett, Illés neki is megismételte az Úr szavait: GYERMEKVAR- Mivel nem követted az Úr útját, és idegen istent akartál megkérdez­ni, azt üzeni az Úr, hogy soha többé nem kelsz fel ebből az ágyból. S valóban, a király abban a pillanat­ban kilehelte a lelkét. Melyik parancsnok és csapata ma­radt életben?

Next

/
Thumbnails
Contents