Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-03-27 / 13. szám
12 •« 2011. március 27. GYERMEKOLDAL Evangélikus Élet Fülemüle Az áprilisi erdők, parkok, öreg temetők csodálatos hangú dalosa ez a madár. Nevét mindenki ismeri, de igazán jól csak kevesen látták, mert többnyire a bokrok sűrűjében rejtőzik. Színezetében nincs semmi, ami rendkívüli hangjára utalna. Egy alkalommal író-olvasó találkozón madárhangokat játszottam a gyerekeknek, majd színes képeket mutattam nekik. Megkérdeztem, vajon melyikük gyönyörű csattogását hallották az imént. A válaszok azt mutatták, hogy a gyerekek fantáziájában a szép ének csakis egy nagyon tarka tollú madártól származhat. Tippeltek a sárgarigóra, a tengelicre, a gyurgyalagra, és nagyon csodálkoztak, amikor rámutattam a vörhenyesbarna, minden tarka tollat nélkülöző fülemülére. Ha énekversenyt rendeznénk az európai madarak között, a barátka, az énekes rigó és több más madár mellett biztosan ott lenne a fülemüle is. Sőt valószínűleg ő nyerné az aranyérmet, ő röppenhetne fel a dobogó legmagasabb fokára. Nem véletlenül, hiszen éneke valóban gyönyörű, csattogó és rendkívül változatos. Kíváncsi tudósok a legjobbaknál több mint kétszázötven különböző strófát számoltak össze. Csattognak éjszaka is. Sokat hallgattam őket Budapesten, például a Népligetben, de a Tihanyi-félszigeten vagy a Sas-érnél, a Tisza mentén is. Nincs csodálatosabb, mint teliholdas estéken, éjszakákon a bokros ezüstbe öltözött sűrűjéből felénk szálló fülemüleszó. Énekük megihlette a költőket is, így született például Arany János A fülemüle című költeménye. A párok erdőszéleken, bokrosokban, parkokban élnek, ahol rovarokkal, férgekkel, pókokkal és apró csigákkal táplálkoznak. Az őszi vonulás idején a bodza fekete bogyóját is MESÉLNEK AZ ÁLLATOK Amikor április elején a hímek - néhány nappal a tojók előtt - megérkeznek Afrikából, területet foglalnak, majd énekelni kezdenek. Ezzel párt igyekeznek csalogatni magukhoz. Csattognak akkor is, amikor már párba álltak, és a tojó a fészket építi vagy a tojásokat melengeti. Az ének azonban ekkor már a szomszédos hímeknek szól, fenyegetést tartalmaz, valahogy így: „Ez az én területem, át ne lépd a határt, mert pórul jársz!” Más madaraknak, cinegéknek, füzikéknek szabad a bejárás, ez csak a szomszédos fülemülehímek számára,tilos. csipegetik. Augusztus második felében, szeptember elején indulnak a távoli Afrika felé. ■ Schmidt Egon Kérdések 1. Mit gondolsz, hány fiókát nevelnek a párok? 2. Énekelnek a tojók is? 3. Megtelepedhetnek kertekben is? (uoSi 70/w qojqoq v p qvlpuvq -vj utdu juvav zv vq ‘udqpjuoq souqoq ‘qqo/CSvu ipzgqopjo € íqowiq vqvso ‘uidu z íqoupAdu jvqoif jg-XSpu sd ‘pudjjgq JdzsáSd djuoAd r :qozsvjpy\) Milyen állatokat ismertek fel a képen? írjátok a vonalakra! Kedves Gyerekek! ► Mostani hatrészes sorozatunkban Illés próféta történetét elevenítjük fel. Minden részhez tartozik egy rejtvény is. Oldjátok meg, és a helyes megfejtéseket összegyűjtve küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Aháb király halála után fia, Ahazjá lett az uralkodó. De ő sem az Urat követte, hanem idegen isteneknek áldozott. Egy nap lesett a tetőteraszról, és nagyon beteg lett. Tudni akarta, hogy meggyógyul-e még, ezért követeket küldött Baalzebúb istenhez. A követek azonnal útnak is indultak. Illésnek eközben megjelent egy angyal, és így szólt hozzá:- Menj, és beszélj a király embereivel. Azt üzeni az Úr Ahazjának, hogy mivel nem követi az ő útját, hanem pogány istentől várja a gyógyulást, többé nem fog az ágyából felkelni. Amikor Illés átadta nekik Isten üzenetét, a követek azonnal visszafordultak. A palotába érve elmondták a beteg királynak, mi történt az úton.- Hogy nézett ki az az ember? - kérdezte tőlük.- Szőrből volt a ruhája, a derekán pedig bőröv volt.- Ez csak Illés lehetett! - ismert rá Ahazjá. A király azt gondolta, hogy ha megöli Illést, az üzenet sem fog valóra válni. Ezért elküldte az egyik parancsnokát ötven katonával a hegyen lakó prófétáért. Amikor a katonák odaértek, a vezetőjük így szólt Illéshez:- Isten embere! A király azt parancsolja, hogy jöjj le a hegyről! Az Úr azonban nem akarta, hogy meghaljon a prófétája, ezért most is megmutatta a hatalmát.- Ha én az Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged az ötven embereddel együtt! - kiáltotta Illés. Amint befejezte a mondatát, tűz szállt le az égből, a katonák pedig azonnal meghaltak. A király akkor egy másik vezérét küldte el másik ötven emberrel, de ők is ugyanúgy jártak. Amikor egy harmadik parancsnok ért a hegyhez embereivel, térdre roskadt Illés előtt, és könyörögni kezdett neki:- Isten embere! Kérlek, legyen drága előtted az életem és ötven szolgádnak az élete! Ne jussak előző társaim sorsára! Ekkor az Úr angyala ismét megszólalt a prófétának, és biztatta, hogy ne féljen, menjen el bátran ezzel az emberrel a királyhoz, nem lesz semmi baja. Amikor Ahazjá ágyához lépett, Illés neki is megismételte az Úr szavait: GYERMEKVAR- Mivel nem követted az Úr útját, és idegen istent akartál megkérdezni, azt üzeni az Úr, hogy soha többé nem kelsz fel ebből az ágyból. S valóban, a király abban a pillanatban kilehelte a lelkét. Melyik parancsnok és csapata maradt életben?
