Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-03-27 / 13. szám
8 * 2011. március 27. PANORÁMA Evangélikus Élet Négyszáz éves az oroszc E heti számunk Panoráma oldalai a lutheránus világ egy kevésbé ismert szegletére nyújtanak ki-, illetve betekintést. Az önálló államisággal sohasem rendelkező Inkeri evangélikusaival finn testvérlapunk, a Kotimaa egyik szerkesztője, Jussi Rytkönen lelkész ismerteti meg az EvÉlet olvasóit. Az exkluzív cikk további különlegessége, hogy szerzője ékes magyar nyelven írta meg dolgozatát... ■ Jussi Rytkönen A finnt anyanyelveként beszélő népesség Oroszországban mára csaknem kihalt, a finnek alapította evangélikus egyház jövője pedig a fiatal oroszoktól és a többi oroszországi nemzetiségtől függ. Az inkeri evangélikus egyház, vagyis az Oroszországban élő, finn gyökerű lutheránusok egyháza az idén lesz négyszáz éves. 1611-ben alakult meg a Lempaala elnevezésű evangélikus gyülekezet, az egyház ekkortól számítja létét. A történelmi Ingermanland, azaz finnül Inkeri tartomány Finnország régi (1939-es) határa, a Ladoga-tó déli partja, Észtország északkeleti határa és a Finn-öböl között feküdt. Területén az ókortól kezdve kis finnugor népek, vótok és izsórok (inkeriek) éltek, és a 17. században ide költözött finnek is megkapták az inkeri finn megkülönböztető jelzőt. A középkorban Inkeri lassan a novgorodi fejedelemség befolyása alá került, s lakói orosz hatásra pravoszláv hitre tértek. Azon a területen pedig, amely később Finnország része lett, már a 11. században erősebben nyugati, katolikus, később kifejezetten svéd hatás érvényesült. A17. század elején a svéd királyok elhódították Inkeri területét Oroszországtól, amely akkor - belpolitikai okokból - nagyon gyenge volt. A tartomány finnugor és orosz - vallásukat tekintve ortodox - lakói közül ekkor sokan Oroszországba települtek. A svéd állam helyettük a birodalom régi területeiről, különösen a mai Finnországból telepített át evangélikus - minthogy a reformáció elterjedésével Svédország és az akkor a részét képező Finnország is evangélikussá vált - finn parasztokat. Inkeri 1641-ben önálló egyházkerület lett. 1655-re már ötvennyolc finn ajkú evangélikus gyülekezet működött a területén. Svédek után újra oroszok Inkeri 1617-1721 között volt Svédország része. E korszak végén a terület lakosságának háromnegyedét finnek alkották. 1700-ban újra háború kezdődött Svédország és a megújult, erős orosz birodalom között. Az oroszok visszahódították Inkeri területét. I. Péter orosz cár már a háború alatt, 1703- ban megkezdte az új főváros - Szentpétervár - építését a Néva folyó torkolatánál - éppen a finnek által lakott Inkeri közepén. Az 1721-ben megkötött béke következményeként az egész Inkeri (és Finnország nagy része) Oroszországhoz került. A tartomány közepén felépült új főváros lakossága döntően természetesen orosz volt, ám a környéke még két évszázadig jellemzően finn nyelvű és evangélikus vallású maradt. A finn kultúra szempontjából Inkerit nagyon gazdag tartománynak mondhatjuk, falvaiban sok régi népmesét és dallamot találtak a 19. századi finnországi kutatók. Finnországban ezek a régi „kalevalai” versek akkorra már sok helyütt feledésbe merültek. A kétszáz éves orosz uralom idején az inkeri finnek természetesen jobbágyok voltak, az észak-európai szabad paraszti osztály ismeretlen volt az orosz társadalomban. De az életkörülmények nem voltak a legrosszabbak; Szentpétervár környékén kétszáz éven át béke honolt, és a finn népesség lélekszáma is növekedett: az 1917-es forradalom idején mintegy 140 ezren voltak, sokkal többen, mint az utolsó „svéd évben” 1700- ban. A finnek aránya - az egész Inkeri területét tekintve - csökkent az orosz uralom alatt, de még 1911-ben is körülbelül harminc finn evangélikus falu volt az orosz települések között. A vallási és kulturális különbségek miatt a finnek nemigen olvadtak be a szláv népességbe, az inkeri finn parasztok között ritka volt az oroszokkal kötött vegyes házasság. A Szovjetunióban - szenvedés és szétszóratás Az 1917. évi kommunista hatalomátvétel nem éreztette azonnal a hatását az inkeriek életében - mint ahogyan a szovjet-oroszországi polgárháború sem -, ám körülbelül 1930- tól egészen új, viharos időszak kezdődött számukra: a sztálini kényszerkollektivizálást és az oroszországi kisebbségek elleni erőszakot megszenvedték az inkeri finnek is. A 1930-as években több tízezer embert gyilkoltak meg vagy hurcoltak a Gulagra közülük. A finn települések elnéptelenedtek, a finn iskolák és tanárképző szemináriumok megszűntek. Az evangélikus templomokat bezárták, a papokat szintén börtönbe vitték vagy Finnországba deportálták. A régi Inkeri pusztulásának útján az utolsó állomás a második világháború volt, ennek következményeként alakult Újjászületett egyház - új népek, új nyelvek között Egészen 1991-ig, a Szovjetunió megszűnéséig kellett azonban várni, amíg az egyházi élet valóban szabaddá lett. Ezt követően az inkeriek is nagyon gyorsan visszakaptak több Miikkulainen < ’ Lempaala Vuote Ráapyva ) Toksova Siestarjokj Lahti ki a nagy inkeri finn diaszpóra: sokan Szibériába vagy a Szovjetunió más távoli területeire kerültek, néhány ezer menekült pedig a háború végén Finnországon keresztül Svédországba. A finn ajkú régi Inkeri tartomány megszűnt. A második világháború után új, orosz lakókat telepítettek az egykor finn falvakba. A hajdani lakókat csak az 1960-as években engedték visszatérni Leningrád környékére, ám régi házukat vagy egyéb tulajdonukat soha nem kapták vissza. E tragédiák közben azonban az inkeriek mindvégig megtartották evangélikus hitüket. Sok családban meghaltak a férfiak, de az anyák és nagymamák hűségesen továbbadták a hitet. Évtizedeken át titokban tartották istentiszteleteiket - temetőkben, erdőkben, lakásokban. Csak 1969-ben engedélyezte a szovjet kormány egy új inkeri finn gyülekezet megalakítását. A szovjet-karéliai Petrozavodszkban 1970-ben kezdődött újra az egyházi munka. Az észt evangélikus egyház egyik finnül tudó papja, Paul Saar esperes (2010-ben halt meg) több évtizeden át szolgált a petrozavodszki finn gyülekezetben. A régi Inkeri területén - a Leningrád melletti Puskinéban - 1977-ben regisztrálták az első új evangélikus gyülekezetét Ekkorra több ezer inkeri finn tért vissza Leningrád környékére. evangélikus templomot, igaz, leromlott állapotban. Ezeket finnországi önkéntesek a finn evangélikus egyház támogatásával renoválták. Több evangélikus gyülekezet született újjá Leningrád - illetve akkortól újra Szentpétervár - környékén. De nem csak ott. Ám a diaszpóraévek alatt a fiatal finn nemzedékek elvesztették finn nyelvüket: ma az inkeriek között csak az öregek beszélnek finnül. A középkorúak és fiatalok nyelvileg oroszok, de a vallásuk evangélikülönösen Szentpéterváron, de egyre kevesebb. Az egyháznak napjainkban mintegy tizenötezer tagja van. (Ez a szám a megkeresztelt gyermekek nélkül értendő.) Nagy többségük orosz, bár sokuk finn gyökerekkel bír. A püspöki székhely a Keltto (oroszul Koltusi) nevű kisváros Szentpétervár közelében. A nagyváros környékén több evangélikus egyházközség él. A püspök 1996 óta Aarre Kuukauppi. Kelttóban működik az inkeri egyház teológiai intézete is. A képzési idő négy év, ezalatt BA (Bachelor of Arts) végzettséget lehet szerezni teológiából. Az intézmény együttműködik több szentpétervári egyetemmel is, ezenkívül finnországi evangélikus professzorok is adnak elő Kelttóban, illetve az amerikai egyesült államokbeli, úgynevezett Missouri Synod nevű egyház képviselői is tartottak vendégelőadásokat. Az oktatás nyelEvangélikus hallgatók a Keltto teológiai intézetben kus. Ez eredményezte azt, hogy az inkeri egyházban 2003 óta az első hivatalos nyelv az orosz. Vannak még finn nyelvű istentiszteletek, rrTlv Virkkilá tipikus régi finn település Inkeriben - mai lakóinak a nagy többsége orosz ve az orosz, a külföldiek előadásait fordításban hallhatják a diákok. Az utóbbi években az inkeri egyház Oroszországon belül teljesen új népek és nyelvek között is működik: a Volga mentén és az Ural hegység területén is élnek evangélikus gyülekezetek, tagjaik finnugor nyelvű mordvinok, komik, marik és udmurtok. Vannak gyülekezetek a tatárok és a csuvasok városaiban is, illetve szibériai nagyvárosokban. A legkeletibb evangélikus közösségek mostanában a Bajkál-tó melletti Burjátiában találhatók, ahol több mint ezer megkeresztelt evangélikus hívő él. A távoli mongol világot elérte az evangélikus hit. Teológiai konzervativizmus - szélesedő szakadék Teológiailag az inkeri egyház nagyon konzervatív. A kommunizmus nehéz évtizedei alatt - ahogyan föntebb már említettem - az anyák, nagyanyák tartották meg az evangélikus hitet az inkeriek között, ám ma az egyház nem engedélyezi nők lelkésszé avatását. Ez a tény némi feszültség forrása a finn és az inkeri egyház között. A finn gyülekezeti
