Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-03-20 / 12. szám
8 « 20X1. március 20. PANORÁMA Evangélikus Élet Bő két hónap állt rendelkezésre ahhoz, hogy egyházunk nyugati (dunántúli) kerületének evangélikusai dedikált fórumokon is megismerkedhessenek a hivatalából nyugállományba készülő Ittzés János püspök tisztségére jelöltekkel. Mint ismeretes, a jelölést Bencze András székesfehérvári lelkész, püspökhelyettes és Szemerei János kaposvári esperes-lelkész vállalta el. Hogy kettejük közül ki lesz az egyházkerület új lelkészi vezetője, arról a március 17. és 27. között megtartandó közgyűléseken leadott szavazatukkal döntenek az egyházkerület gyülekezetei. (A püspökválasztás eredményét a jelölő- és szavazatszámláló bizottság április második hetében tervezi nyilvánosságra hozni.) Jóllehet gyakorlatunkat más médiumok is átvették, szerkesztőségünk - hagyományainak megfelelően - ezúttal is azonos kérdéssor megválaszolására kérte fel a püspökjelölteket. ■ T. Pintér Károly főszerkesztő Bencze András válaszai 1. Az 1991-97. és az 1997-2000. évi zsinat egyik legjelentősebb feladata volt, hogy kialakítsa egyházunk új struktúráját. A kerületek számának meghatározása különösen izgalmasan alakult. Ebben az időben egyházmegyém küldöttjeként, részben a szolgálati bizottság elnökeként vettem részt a zsinaton. A kétkerületes rendszer túlhaladott volt, mert politikai nyomásra alakult ki. Ám még másik két oka is volt a változtatásnak. Az egyik a pásztorolhatóság. Két püspök nem tudná ellátni a rájuk bízott kerületek lelkigondozását. A másik ok az arctalanság volt. Sem a volt Északi, sem a volt Déli Egyházkerület nem alkotna egységet. A három kerület ezeket az igényeket jobban kielégíti: a püspökök közelebb kerülnek a gyülekezetekhez, a kerületek lelki egységeket alkotnak. Leginkább Dunántúli Egyházkerületünkben valósul ez meg ma is. A házaspároknak azt tanítom, hogy a jónál is van jobb. Nem karba tett kézzel élvezzük a jót, hanem törekszünk a még jobbra. így gondolkodom erről a nagyszerű egyházkerületről is. 2. Bizony, akiket megkereszteltünk, azokért felelősek vagyunk Jézus Krisztus előtt. Ő nemcsak a keresztelést, hanem a tanítást is feladatunkká tette. Azért óva intenék attól, hogy a számok bűvöletében éljünk. Gedeon háromszáz emberrel győzte le ellenségét. Jézus mértékegysége pedig a kettő és három: ha nevében vannak együtt ennyien, ő már közöttük van. A Szentlélek ébreszt hitet ott és akkor, ahol és amikor ő akarja. Ám ha hitünk ajándék, jó volna azt nagyobb örömmel megélni környezetünkben! A legkisebb gyülekezetben is sugárzóvá válhat hitünk öröme, az imádság ereje! Többször kérdik: miért nem lép ki az egyház a templom falain kívülre? Hiszen minden vasárnap kilép! Senki nem marad a templomban. Még „a helység kalapácsa” is kimászott a harangkötélen. Az a kérdés inkább: viszi-e magával a templomból hazainduló gyülekezet Isten közelségének jó hírét? A százhúsz éve született id. Gáncs Aladár hívta életre a Baráti Mozgalmat, az imádkozó, Bibliát olvasó 8 + 1 kérdés a Nyugati (Dunántúli házi gyülekezetek közösségét. Ma is gyülekezeti és baráti kisközösségek aktivizálhatnák leginkább az evangélikusokat, érhetnék el a keresőket. Az ilyen közösségek egyrészt hitelesek, őszinték, másrészt leginkább észreveszik a szociális és családi gondokat, s azokat időben tudják kezelni. Minden korosztályt élethelyzetében kell megszólítani: fiatalt a fiatalságában, a házaspárokat házasságukban, a gyermeket nevelőket szülői mivoltukban. Ehhez fel lehet használni a sport, a színjátszás, a zene és a modern technika eszközeit, és értelmes feladatokkal lehet érzékeltetni velük, milyen értékesek a gyülekezetnek. Több próbálkozás mutatta ennek eredményeit. Szükséges, hogy a lelkész felkészítse a közösségvezetőket a szolgálatra, és a közösségek együtt ünnepeljék az istentiszteletet. Ez több feladat felé fordítja figyelmünket: feladatunk a presbiterképzés, evangélizációk szervezése, kisközösségi munkaprogramok kialakítása, a lelkészi szolgálat kiteljesítése, hogy megbízható embereknek adjuk át a ránk bízott kincseket (2Tim 2,2). 3. Evangélikusok vagyunk: örömlürből élünk. Ha kerületi „specialitást” keresünk, inkább örömös jellegzetességet mutatnék. Mondjuk a Kemenesalja tudatos lutheranizmusát, amely nemzetünknek is annyi kiváló embert adott. Milyen fontos volna ma is ugyanazzal a szellemi igényességgel formálnunk gyülekezeteinket! Aztán sorolnám iskoláinkat és diakóniai intézményeinket. Szombathely, Kőszeg, Sopron, Győr, Pápa, Lajoskomárom - igen jól csengő nevek! Például szolgálnak a kis gyülekezetek, amelyek bátor hittel mertek új utakat keresni: Nemescsó, Boba, Zalaistvánd, Esztergom, Fehérvárcsurgó, s még folytathatnánk a sort. Ez nem azt jelenti, hogy nem veszünk tudomást a gondokról, hanem azt, amire Pál apostol biztat: Te győzd le a rosszat a jóval! Isten - a Jó - erejével szeretnénk legyőzni a rosszat. Mert evangélikusok vagyunk! 4» Mióta Ittzés János püspök bejelentette, hogy nyugdíjba vonul, többen felkerestek, hogy vállaljam el a jelöltséget. A fehérvári gyülekezet életét, a Házas Hétvégében elvégzett munkámat, esperesi szolgálatomat hozták példaként, mely számukra jelzés volt arra, hogy ezt a hivatást a Lélek erejével el tudom látni. 2. Ha a 2001-ben lezajlott népszámlálás eredménye adhatott is okot némi optimizmusra, mára nyilvánvalóvá lett, hogy nem sikerült utat találnunk az egyházunkhoz nem kötődő, de magukat evangélikusnak vallók többségéhez... Mi több, az elmúlt évtizedben valamelyest egyháztagjaink összlétszáma is fogyatkozott. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületben látnak-e esélyt e szomorú tendencia megfordítására, s ha igen, püspökként milyen „eszközökkel” próbálnák megszólítani a felekezetűnkhöz továbbra is csak látensen tartozókat? Sok imádság és belső vívódás után vállaltam el a jelöltséget. Hiszem, hogy Jézus megadja a szükségeset ahhoz, amire elhív. Ezt jelenti az áldás a házasságunkon, ez ad bizalmat a gyermekneveléshez, ezzel a hittel indultam a lelkészi szolgálatba is. Ez adott bátorságot elvállalni a jelöltséget. Tudom, hogy egyházunknak szüksége van nagyobb belső összetartásra, a hivatalban állóknak egymás iránti figyelemre - erre küldetést érzek. Huszonöt éve lelkészi jelmondatom: Jó Jézus körül közösségben lenni. Erre a Jézussal való élő közösségre hívom a gyülekezetek tagjait és lelkészeit. 5. Szerintem nem ez a legmarkánsabb különbség. János testvérem jól átlátja a rendszereket, én pedig inkább lelki vezető vagyok. Ez a különbség jelenik meg a liturgiáról alkotott véleményünkben is. A liturgiáról csak akkor írok szívesen, ha a kedves Olvasók nyitott szívvel olvassák soraimat. Úgy látom, sokan identitásukat féltik a liturgiaváltozástól, olykor indulatot és szeretetlenséget tapasztalok. Tiszteletben tartom, ha valaki nem fogadja el az újnak mondott liturgiát. Többször kijelentettem, hogy senkire nem szeretném azt ráerőltetni. Székesfehérváron úgy éljük meg az istentiszteletet, hogy közben megőrizzük a koráléneklést: az énekverses változatot használjuk. Az istentiszteletet a keresztség és az úrvacsora keretezi: az istentisztelet elején gyónást tartva visszatérünk keresztségünkhöz, a végén élünk az úrvacsorával. Az istentisztelet központi része az igehirdetés. Az igei részt foglalja egybe a hitvallás. Csupa Bibliából vett idézet formálja az istentiszteletet. Gyönyörűen felépített rend ez, amely illik temploma3-Bár legkönnyebben talán a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület határvonalai rajzolhatok meg, sokak szerint egyházunk gondjai egyetemlegesek. Önök szerint melyek mégis a leginkább „kerületspecifikus” problémák, és vannak-e ezek orvoslására javaslataik? inkhoz, hiszen mindkettő hitünk útját jeleníti meg. Azt mondják erre a rendre, hogy katolikusos. Inkább úgy mondom: ennek alapján lehet igazán különbséget tenni a katolikus és az evangélikus hit között. Annyiban tér el a mi rendünk a katolikustól, amennyiben más a tanításunk egyegy vonatkozásban. Ez leginkább az úrvacsorái részen vehető észre. így ez a rend pozitív identitástudatunkat erősíti. Ezért szeretem ezt a rendet. Még egyszer jelzem azonban: egy gyülekezetre sem szeretném ezt ráerőltetni. A liturgiaválasztás a gyülekezet bölcsességére van bízva. 6. Szemerei János jól átlátja az egyház szervezetét, eligazodik a jelen világ útvesztői között, ismeri korunk technikai adottságait és korlátáit is. Törekszik arra, hogy minden véleményt meghallgasson, fontos számára az átláthatóság. Törekszik a gazdaságosságra, ennek érdekében hajlandó hozzányúlni megszokott rendekhez is. Tudja, mi a lényeg, és mi a lényegtelen: ez utóbbi nem korlátozza annak érdekében, hogy a lényegre több súlyt fektessen. Hadd mondjam el e kérdés kapcsán, hogy a gyülekezetek előtt két püspökjelölt áll. Kérem Testvéreimet, Isten ajándékainak sokféleségét lássák bennük. így tudunk majd a megválasztott püspökre tisztelettel tekinteni. 7. Az ökumené feltétele, hogy tudjuk, miért vagyunk evangélikusok. Hiszen az ökumené nem összeolvadást jelent, hanem hogy minden felekezet saját kincseit kínálja a többieknek. Ezért nem elég azt mondanunk: nem vagyok református vagy katolikus. Pozitív identitástudatra van szükségünk: hogy ne csak hordjuk a Luther-rózsát, hanem szívünk jelszava legyen annak tartalma. Ezért szükséges megismernünk a Kis kátét, az Ágostai hitvallást és a többi hitvallási iratot, egyházunk történelmét és zenei gazdagságát. Ezért különleges a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója, amelyet evangélikusként az egész egyházat megajándékozva szeretnénk megélni. Óriási lehetőség arra, hogy a református egyháztesttel a 19. században kötött megállapodást megerősítsük, s hasonlóra törekedjünk a római testvérekkel is. A megbékélt különbözőség felé tett nagy lépés volna ez! 4* Országos hetilapunkban csak a február 26-i kerületi nap apropóján foglalkoztunk kiemelten a „püspökválasztási kampánnyal”, szerkesztőségünk azonban természetesen igyekezett figyelemmel kísérni az egyházmegyei fórumok történéseit. Tudomásunk szerint ezek egyikén sem szegezték Önöknek a kérdést, hogy tudniillik: mi motiválta Önöket abban, hogy elfogadják a jelöltséget? Még egyszerűbben: miért vállalnák szívesen a püspöki tisztséget? 8. Ha kellő bizalom él az egyházban a püspök iránt, akkor a püspöki jogkör ma elegendő. Jó, hogy a püspök válláról levették az adminisztrációs és bírói terheket. Nagyobb teret kaphat így a lelkipásztorolás. Ez volt a törvényalkotó célja. Az egyház hivatásából adódóan lelki vezetésre szorul. Emellett szükség van arra, hogy az egyházkerület vezetése végre is tudja hajtani azt a gyülekezetépítő koncepciót, amelyet maga elé tűzött, és hogy bölcs „munkaerő-gazdálkodás” folyjék az egyházkerületben. Erre pillanatnyilag törvény nem, csak a bizalom jogosít. Azt kellene végiggondolnunk, hogy a spirituális vezetéshez kellő felhatalmazással és szabadsággal rendelkezik-e a püspök. + 1. Nemrég egy barátom a világ legtermészetesebb hangján kérdezte: „Sto nóvává, Gászpágyin Wagner?” - Mi újság, Wagner úr? A sok hivatalos megszólalás között jólesett ez a közvetlenség. Szeretném ezt a közvetlenséget sokakkal megélni. Hadd mondjam el most is, hogy vagyok! Nagyszerű házas hétvégés alkalmon vettünk részt feleségemmel. Felemelő volt tizenhét házaspár előtt közösen szolgálni s velük együtt átélni házasságuk megújulását! A Szentlélek rendkívüli erejét tapasztaltuk meg együtt. Hálát adok Istennek, hogy jelöltséget kaptam a püspöki tisztségre. Nagy tisztesség ez a fehérvári gyülekezetnek is. Azt jelzi ez, hogy sokan látják, ebben a gyülekezetben Jézus igazi közösséget épített belőlünk. A bemutatkozások több figyelemre méltó élménnyel gazdagítottak. Örülök a nagy érdeklődésnek, hogy a püspökválasztást a kerület népe sajátjának tekinti. A kérdéseken keresztül megtudhattuk, mi foglalkoztatja a gyülekezeteket. Örülök annak, hogy a liturgia és az egyházkerület létének jogosultsága jelentenek vitatémát. Ez azt mutatja, hogy egyetértünk a hitvallásaink tekintetében, erkölcsi kérdésekben (homoszexualitás, abortusz stb.), és hogy nem kell beszélnünk politikai hovatartozásról. Remélem, hogy a fórumok lendületes kérdésfelvetései mellett a gyülekezetek minden vasárnap imádságban hordozzák a püspökválasztást, hogy a Szentlélek vezessen jó döntésre mindenkit, és a választás eredményét Isten akarataként tudjuk elfogadni. 1. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület - éveken át húzódó zsinati vajúdás gyümölcseként - az ezredfordulón, 2000-ben születhetett újjá. Önök ekkor már ebben a régióban, jelenlegi szolgálati helyükön végezték lelkészi munkájukat. Annak idején hogyan fogadták a kerület újjászervezéséről hozott zsinati döntést, és az elmúlt bő egy évtized során változott-e véleményük (s ha igen, mennyiben) az egyházkerület létjogosultságát illetően?
