Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-03-20 / 12. szám
Evangélikus Élet PANORAMA 2011. március 20. »- 9 Egyházkerület püspökjelöltjeihez 5. Úgy tudjuk, hogy kettejük között legmarkánsabban a liturgiái reform megítélésében érzékelhető nézeteltérés. Kérjük, próbálják néhány mondatban összefoglalni álláspontjukat e sokat vitatott kérdésről! Szemerei János válaszai 1. A 2000-ben kialakított egyházszervezet egy zsinati kompromisszum eredménye. A kompromisszum arról szólt, hogy a kettő helyett ugyan három kerület lett, de az egyházkerületek profilja megváltozott. A zsinati elképzelés „elcsúsztatott háromszintes egyháza” azt jelentette, hogy a gyülekezetek fölött két-két szint áll. Lelkipásztori tekintetben az egyházmegye és az egyházkerület, közigazgatási és pénzügyi területen pedig az egyházmegye és az országos egyház. Nekem tetszett ez az elképzelés, mert az egyházkerületet lelkipásztori szintnek tervezték, amelyre szerintem is nagy szükség lett volna. Sajnos a közakarattal létrehozott modell kipróbálásra sem került. Mire életbe lépett volna, kisebb-nagyobb módosításokkal a kerületek kivívták maguknak, hogy a korábbi gyakorlat mintájára egyházkormányzati (és ne kizárólag lelkipásztori) szintként működhessenek. Ezért lett presbitériumuk és közgyűlésük... Az egyházszervezeti berendezkedést, benne az egyházkerületek létjogosultságát is a gyülekezetek felől nézem. Azért, mert az Isten népe nem az egyházmegyékben, nem az egyházkerületekben és nem az országos egyházban, hanem a gyülekezetekben él! Isten nincs hozzákötve egyik modellhez sem. Ő bármelyikben tud munkálkodni, és bármelyiket el is vetheti. Az egyházkerületnek szolgai szerepe van. A gyülekezeteken keresztül az evangélium szolgálatát, a Krisztusról szóló bizonyságtételt kell segítenie. Ha ezt a szolgálatot látja el, akkor van létjogosultsága! 2. A népszámlálás visszajelezte, hogy vannak olyan tagjai is a magyar társadalomnak, akik nem tartoznak hivatalosan egyházunkhoz, de nem is felejtették el evangélikus gyökereiket. Megkeresésük adatok hiányában és az érintettek akarata nélkül szinte lehetetlen. Az viszont reménykeltő, hogy ők még tudják, evangélikus gyökereik vannak. Ha mi nem tudjuk is, hogy ők hol vannak, abban biztosak lehetünk, hogy ők látnak és részben hallanak is minket! Hallanak a rádióban, néznek a tévében, talán az interneten is. Találkoznak az egyházunkról szóló újságcikkekkel, látják plakátja-6. Vélhetően mindenki másnál jobban ismerik egymás terveit, szándékait - „püspöki programját” hiszen Önök valamennyi egyházmegyei fórumon együtt voltak jelen, és egyébként is régről ismerik egymást. Véleményük szerint melyek azok az erények, amelyek jelölttársukat leginkább alkalmassá tennék a püspöki szolgálatra? inkát, faliújságjainkat. Talán részt is vesznek bizonyos alkalmainkon. Értük azzal tehetjük a legtöbbet, hogy hűséggel végezzük szolgálatunkat, őrizzük evangélikus karakterünket, biztosítjuk azt, hogy templomaink is nyitva legyenek, és a szívünk is nyitva legyen, hogy bármikor befogadhassuk őket! Ha alkalmaink, megnyilatkozásaink vonzók, és közösségeink élete vonzó, akkor a holdudvarban lévő emberek közelíteni fognak hozzánk. Lesznek, akik az ismeretlenségből be fognak lépni a látómezőnkbe, és reménység szerint közösségeinkbe is. Egyháztagjaink fogyatkozásának több oka is van. A demográfiai okokból bekövetkező fogyás ellen nem igazán tudunk tenni. Minden más ok ellen igen! El is kell követni mindent, hogy a konfirmáció előtt és után, az egyik településről a másikba költözés alatt vagy a vegyes házasságok révén, de más okokból se kallódjanak el tagjaink. 3. Az egyházkerületek nem egyformák. Dunántúlon alapvetően más a településszerkezet, mint például az Alföldön. Amíg ott viszonylag nagy távolságokra nagy településekkel találkozunk, addig a Dunántúlon egymáshoz közel fekvő és jóval kisebb települések találhatók. Az ország evangélikusainak éppen az egyharmada, harminchárom százaléka él a mi kerületünkben, de a gyülekezetek száma tekintetében negyvenhárom százalék az arányunk. Kerületünk speciális nehézsége, hogy nálunk legalább huszonöttel több lelkészre van szükség, mint a hasonló lélekszámú, de kisebb gyülekezetszámú Déli Egyházkerületben. Arról nem is beszélve, hogy a nagyobb gyülekezetek (gyakran kerületeken átívelően) szívesen hívják el a kis gyülekezetekből a rátermettségüket már bizonyított lelkészeket. Egyházkerületünk „kerületspecifikus” problémája a sok kicsi gyülekezet és a közösség működőképességének fenntartása és a lelkészi szolgálat folyamatos biztosítása. Jó irányba mozdulhatunk el akkor, ha a kisebb méretű gyülekezetekben rejlő lehetőséget kihasználjuk. Ha egy lelkészre kevesebb ember jut, abból következhet az is, hogy intenzívebb egyházi kapcsolat alakulhat ki, Isten többekben ébreszthet felelősséget, és többen indulhatnak a lelkészi szolgálatba. A lelkészek elosztásánál az országos szükségletekre és a területek közötti arányosságra jobban kell figyeli. 7. Más felekezetekhez tartozóktól is gyakorta hallott vélemény, hogy hazánkban az evangélikus egyház az ökumené motorja. Elégedettek-e ökumenikus nyitottságunkkal, avagy a lutheri identitás markánsabb képviseletét tartanák kívánatosnak? 4. Nem gondoltam, hogy valaha is felvetődik a püspöki szolgálat lehetősége az életemben. Kaposváron és a Somogy-Zalai Egyházmegyében nagy bizalom és szeretet vesz körül. Ez komoly erőforrás számomra. Erőt adott ahhoz, hogy egyházmegyénkben rendbe rakjuk az összes rendezetlen ügyet, és sikerült jó légkörű, egymást segítő lelkészi közösséget is kialakítanunk. A legkülönbözőbb nézetű és kegyességű lelkészek bizalmi légkörben és testvéri szeretetben élünk, és segítjük egymást. Úgy gondolom, hogy a megszerzett tapasztalataimat a nagyobb közösség, az egyházkerület javára is kamatoztathatom. A jelöltség elfogadásához azonban arra is szükségem volt, hogy a szűkebb környezetemen kívülről is érezzem a nyitottságot és a fogadókészséget az általam képviselt szemléletmóddal kapcsolatban. Meglepetésként ért, és döntésemben fontos szerepet játszott, hogy az egyházmegyei presbitériumok túlnyomó többségének ajánlását is megkaptam. 5. A liturgiái reform olyan problémákat hozott felszínre, amelyek messze túlmutatnak a liturgia kérdésén. Az új liturgia nekem személy szerint nem tetszik, de elfogadom, és tiszteletben tartom azt, hogy vannak testvéreim, akik ezt a formát szebbnek és kedvesebbnek találják. Az irántuk való szeretetből az országos közgyűlésen 2005-ben én is igennel szavaztam, hogy legyen számukra választható istentiszteleti rend az új liturgia is. Bíztam benne, hogy az új liturgia kedvelői hasonló megértéssel és tisztelettel fordulnak az egyszerűbb istentiszteleti formákat kedvelők felé. Sajnos ebben a várakozásomban csalódnom kellett. 8. Az utóbbi hónapokban több egyházvezető is szóvá tette a püspökök szűk mozgásterét. Önök megfelelőnek (elégségesnek) tartják-e az egyházunk jelenlegi törvényeiben rögzített püspöki jogköröket, s ha nem, milyen vonatkozásban vennének szívesen módosításokat? Az említett 2005. évi országos közgyűlés határozata nyomán az új Liturgikus könyvet nagy példányszámban kiadták, de egyházunk másik hivatalos istentiszteleti rendjét, az idő közben elfogyott Prőhle-Agendát nem. Az országos presbitériumban öt évig kellett küzdenem azért, hogy újra kézbe vehető legyen az is! Nem tartom helyesnek, hogy kerületünkben az újonnan szolgálatba állított lelkészek csak az új Liturgikus könyvet kapták ajándékba indulásukkor, a Prőhle-Agendát nem... Elkötelezett vagyok abban, hogy a liturgiái egyoldalúságnak és erőszaknak véget vessek, mert az nem épít, hanem megosztja az egyházat. A kölcsönös - hangsúlyozom: a kölcsönös! - tisztelet és szeretet viszont feloldhatja a feszültséget. Oda fogok figyelni arra, hogy a gyülekezetek liturgiaválasztási jogát mindenütt biztosítsák! Az egyházunkban elfogadott liturgikus rendek bőséges kínálata lehetőséget ad a választásra. Az viszont nem mehet tovább, hogy lelkészek a rájuk bízott gyülekezeteket meg sem kérdezve a nekik tetsző liturgiát erőltessék. 6. Bencze András kollégámat tisztességes és becsületes embernek, igazi lelkésznek ismerem. Különösen értékesnek és a püspöki szolgálatban is hasznosnak vélem szociális érzékenységét és lelkipásztori alkatát. Komoly tapasztalatokat szerzett a családos hétvége mozgalomban, amelyeket a lelkészek és lelkészcsaládok lelkigondozásában is hasznosíthatna. Fontosnak tartom, hogy lelkészi szolgálatában igénybe tudta venni környezete segítségét, és közösségben gondolkodik. 7. Nincs egymással ellentétben az ökumenikus nyitottság és a lutheri identitástudat. Sőt! Az evangélikusok ökumenikus nyitottsága éppen abból fakad, hogy Luther nem egy új egyházért küzdött, hanem az anyaszentegyház belső megújulásáért... Luther és követői felelősséget éreztek az anyaszentegyházért. Bátran kiálltak hitbeli felismeréseikkel az emberek, a nyilvánosság elé. Saját kényelmüket, biztonságukat, még az életüket is kockára tették azért, hogy az egyház megismerhesse a hit lényegét és centrumát. Helyes, ha az evangélikusok az ökumené motorjai. Az evangélikusoknak az ökumenében evangélikusként kell részt venniük, nem valamilyen színtelen vagy fakó egyházi közösségként. Az ökumené család+ 1. Korántsem gondoljuk, hogy nyolc-kilenc kérdéssel, illetve az ezekre kapott válaszokkal le tudnánk fedni püspöki programjuk teljességét. Végezetül tehát azt kérjük, hogy önmaguknak tegyenek fel egy olyan kérdést, amelyre szívesen válaszolnának... jában is kiemelt fontosságú küldetésünk, hogy a reformátoroktól kapott iránytűt használva a hit lényegére, különösképpen Jézus Krisztusra mint Megváltónkra figyeljünk és mutassunk! 8. Elégségesnek tartom a püspöki jogköröket. Az egyháznak arról kell tanúskodnia, hogy Isten Jézus Krisztusban elhozta világunkba a szeretet hatalmát. A szeretet hatalma és a hatalom szeretete között a különbség ég és föld. Zakariás próféta így tesz bizonyságot Isten hatalomhoz való viszonyáról: „Nem erővel és nem hatalommal, hanem az én lelkemmel...” (Zak 4,6) Pál apostol a Filippi levélben azt írja az egyház fejéről, Jézus Krisztusról ismert himnuszában: „Mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig..(Fii 2,5-11) Persze lehetne kérni és akár adni is nagyobb jogi, esetleg pénzügyi mozgásteret a püspököknek. Ezek segítségével talán könnyebben intéznének el bizonyos ügyeket. Viszont ezzel nem a szeretet hatalma, hanem egy másfajta hatalom dominanciája erősödne az egyházban. Ezért nem támogatnám. Egyházmegyei szinten azt tapasztaltam, hogy a legtöbb ügyben a világos beszéddel, a problémák korrekt feltárásával és a szeretet lelkületével többre lehet jutni, mint a jog fenyegetésével és az erő alkalmazásával. + 1. Egy olyan kérdést adok közre, amelyet nem magamnak írtam, hanem közvetlenül és bizalmasan tettek fel nekem, de a nyilvánosságot is érdekelheti. A kérdés így hangzik: „Megválasztása esetén következetesen és megalkuvás nélkül fogja-e képviselni azt a szemléletmódot, amelyről a fórumokon beszélt, és amellyel honlapján és sajtóinterjúiban is találkoztunk?” Válaszom: Igen. Ha nem ez volna a szándékom, nem vállaltam volna a jelöltséget, és nem szóltam volna egy szót sem. Jól érzem magamat a helyemen, a kaposvári gyülekezetben és a Somogy-Zalai Egyházmegyében. Ez szabaddá tett arra, hogy a „kampányban” a belső meggyőződésemet minden vonatkozásban nyíltan vállaljam és képviseljem. Püspökként ugyanezt tenném.
