Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-03-20 / 12. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2011. március 20. » 3 Újra húszéves lett a KIÉ A tizenöt éve elnöklő Lupták Györgyöt köszönti a balatongyöröki intézményt vezető titkár, Marton Tamás (háttérben Gáncs Péter elnök-püspök) W Folytatás az 1. oldalról Ugyancsak levélben gratulált két, a magyarországi egyesületet tevőlegesen támogató országgyűlési képviselő, Font Sándor (Kiskőrös-Soltvadkert) és dr. Varga István (Orosháza). Az osztrák nemzeti szövetség képviseletében személyes jelenlétével (mi több, a délután folyamán előadással) tisztelte meg az ünneplőket Dieter Reizner nyugalmazott KIE- titkár. Nem véletlenül látogattak el ez alkalomból hárman is (Eckard Geissler, Karl-Heinz Jauch és Walter Linkmann) hazánkba a mintegy hétszáz (!) KIE-csoportot tömörítő CVJMWestbund képviseletében. A német KIÉ regionális (nyugati) szervezete ugyanis közel másfél évtizede ápol partnerkapcsolatot magyarországi testvérszervezetével. (Erdélyből Hegyi Géza történész, a KIÉ ottani megfelelőjének képviselője mondott köszöntőt.) A bográcsból tálalt ünnepi ebéd után immár a Sóvár változatos programokat kínáló földszinti termein osztoztak a résztvevők, akiket délután a születésnapi torta, este pedig „tudományos” borkóstoló terelt ismét egybe. A vasárnapi elcsendesedést követően ünnepi közgyűlésen tárgyalták meg másnap a küldöttek - ha nem is az elkövetkező húsz esztendő, de - a mozgalmasnak ígérkező idei év tennivalóit. Néhányan közülük a hosszú hétvége további két verőfényes napját is a Sóvárban töltötték, a többiek pedig - búcsúzáskor - sóvárogva tekintettek vissza a balatongyöröki épületre, ahol természetesen végig üzemelt a legközelebb nyáron, a Csillagpont református ifjúsági találkozón „vendégszereplő” KIE- kávéház. ■ TPK „Nagy titok ez” Házaspárok családos hétvégéje Piliscsabán lyes tapasztalataikat osztották meg a többiekkel, nem titkolták: minden kapcsolatban elkerülhetetlenül ott vannak a konfliktusok. Az Istenbe vetett közös hit nem garancia a konfliktusmentes házaséletre, azonban segít legyőzni a haragot, az önzést, a szeretetlenséget. És megoldás lehet akár még a gyermektelenség vagy éppen a gyermekek elengedése miatt érzett fájdalomra is - a nehézségek által sok áldást is kaphat az, aki kitart a Szentírás szava mellett. Isten a házasság által társat ad nekünk, és azt akarja, hogy a házastárs legyen szívügy; fedezzük fel, hogy azért vagyunk egymásnak, hogy a másik fejlődjön; legyen a bocsánatkérés és a megbocsátás természetes. Nagy titok ez - mondja az apostol (Ef 5,32) a férfi és a nő egységéről. Az azonban nem marad előttünk titok, hogy az egység megélése hogyan kedves Isten - a házasságot is éltető szeretet forrása - előtt... ■ Horváth-Hegyi Áron ► Március 11. és 13. között talán az átlagosnál is többször lengett a piliscsabai evangélikus templom lengőajtaja, ahogyan a szülők és gyermekek ki-be járkáltak a házaspárok családos hétvégéjének alkalmain. A hallgatóság összetétele így percről percre változott, a részt vevő közel negyven házaspár és a mintegy hatvan gyermek (közöttük tizenöt csecsemő) egyszerre nem is volt soha jelen egy légtérben. A programokon való jövés-menés sem előadónak, sem szervezőnek nem okozott gondot vagy csalódást - az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE) által szervezett hétvége már negyedik éve zajlik ilyen, zaklatottnak tűnő körülmények ellenére is meghitt, családias hangulatban. A keresztény házaspárok a házassági konfliktusokat - idén ez a téma került a fókuszba - Isten igéjének mérlegén vizsgálták meg az előadók - Hegyi András nyugalmazott baptista lelkész, Cselényi László, a biatorbágyi Magyar Belmisszió vezetője és Ittzés István nyugalmazott evangélikus lelkész - segítségével. A hozzászólók, illetve akik szemé-Bűbájos történet happy enddel Emil Boc román miniszterelnök üdvrivalgással jelentette be: Románia mára kilábalt a válságból. Miniszterelnökünk és szeretett intézménye, a csalatkozhatatlan Országos Stratégiai Hivatal állítása szerint 2010 végére, mintegy varázsszóra, 0,1 százalékos ütemben kezdett „dübörögni” a gazdasági növekedés. Az optimista kormányzati prognózisok szerint (tudniillik a prognózisok nálunk mindig pozitívak) idén, 2011-ben már 1,5-2 százalékos lesz a növekedés, jövőre pedig 4,5-5 százalékos növekedéssel utasítjuk magunk mögé Európa éllovasait, és ha ez így megy tovább, két-három éven belül a kínaiak is messziről nézhetik a hátunkat... Hogy ezt a megállíthatatlan dinamizmust miként, milyen konkrét módszerrel, lépésekkel próbálja meg elérni kormányunk feje? Erről így nem esett szó. (Rögtön tegyem hozzá, hogy teljesítményünk azért is lesz csodálatra méltó, mert mi nem a nulla, hanem a mínusz hetes „növekedési” százalékról indulunk.) Hogyan? Miként? Szerintem egy nagyon kevesek által ismert, titkos receptről, valami csodamódszerről lehet szó. Valami gazdaságélénkítő „csoda- Viagráról”, amely még a lemenő gazdaságnak is erőt ad, mint Potemix a napnak. Nézem nyugati szomszédaink vergődését, kínlódását, ádáz küzdelmét ezzel az egész gazdasági recesszióval. Meggyőződésem, hogy látva sikerünket Matolcsy és Fellegi miniszter urak csapata irigykedve keresi csodaszerünk titkos receptjét, a román siker titkát. Hiába, a recept titkos, a patent nem eladó, a siker garantált, ezt már érezzük is bőrünkön nap mint nap. Hogy miért is megy Magyarországon nehézkesen, kínosan, nem ilyen hipp-hopp, egykettőre a gazdasági felemelkedés, mint nálunk, annak okát részben Könyves Kálmán királyunknál kell keresni. Felvilágosultnak mondott Árpád-házi uralkodónk akkor tévedett nagyot, mondhatjuk történelmit, amikor olvasmányaira, ismereteire és józan eszére hagyatkozva kijelentette: „A boszorkányok ellen pedig, minthogy nincsenek, semmiféle kereset ne legyen.” Ezzel a kijelentésével elültette az ártalmas, felvilágosító, kijózanító konkolyt kortársai és a hálás utókor szívében. Azért - teszem hozzá - néhány évszázadon át a domonkos inkvizíció és egyéb hasonló bölcs testületek segítségével néhány százezer embert - boszorkányt, varázslót, bűbájost, jövendőmondót meg egy-két furcsa tudóst - sikerült mégis máglyára küldeni vagy egyéb fantáziadús halálnemmel átsegíteni a másvilágra. Tartott ez a kis társadalmi közjáték a királyi Magyarországon egészen 1768-ig, amíg királynőnk, Mária Terézia meg nem elégelte a sok értelmetlen erőszakot, és rendelettel végleg be nem tiltotta a boszorkányüldözést. Ezzel azonban feltette a pontot az i-re, visszavonhatatlanul bebetonozva királyi elődje, Könyves Kálmán hatalmas tévedését. Azóta Magyarországról hivatalosan eltűntek a ÉGTÁJOLÓ boszorkányok, varázslók, jósok, bűbájosok, és velük együtt eltűntek a társadalmat oly jól mulattató máglyás, kerékbetöréses, akasztásos vagy fullasztásos kivégzések is. Napjainkban csak valami - állami támogatást és adókedvezményt élvező - „Boszorkányok Egyháza” elnevezésű szervezet létezik, meg esetleg a boszorkányüldözésnek tévesen nevezett társadalmi „kicsinálósdi” Lám, itt a mi közegünkben van az adu, a megoldás, a titok kulcsa. Amíg Könyves Kálmán a 12. században kimondta, hogy „de strigis verő quae non sunt, nulla questio fiat” addig a 21. század romániai parlamentjének és kormányának néhány illusztris tagja hipp-hopp a nyilvánosság elé tárta: „Strigis verő sunt, fiat questio” - boszorkányok valójában vannak, legyen belőle kérdés. Lám, ami Magyarországon és Európa más, boldogabb tájain aránylag hiánycikk, nálunk hál’ Istennek van bőven: vajákos, bűbájos, jós, boszi, varázsló, kuruzsló meg egyebek. Exporttermék ez a javából, ha szükséges, házhoz is szállítják. Egy nemrég nyilvánosságra került közvélemény-kutatás eredményei szerint Románia lakosságának bő nyolcvanöt százaléka hisz a boszorkányokban, és különösen a déli és keleti országrészekben igénybe is veszi szolgáltatásaikat koldus és királyfi egyaránt. Nagy „áldást” jelentenek ők társadalmunk, újabban dicső kormányunk számára is. Ők lennének hát a gyors és feltartóztathatatlan gazdasági növekedés kulcsai. Tisztában vannak vele vezetőink - és mi is mindnyájan -, hogy jelenlegi „ragyogó” gazdasági helyzetünkön már csak a csoda segíthet, mi pedig - tisztelet a kivételnek - nyolcvanöt százalékban, egyéb megoldás híján, a varázslat csodájában reménykedünk. Kedves olvasóim, szamárságnak tűnik az egész, pedig halálosan komoly! Néhány bölcs kormánypárti és ellenzéki képviselőnk, a pénzügyminisztérium, a kormány, az államelnöki hivatal jeles gondolkodói megállapították, hogy jelentős gazdaságnövelő, -élénkítő intézkedés lenne a boszorkányságot hivatalosítani és megadóztatni. Egy kis fekete vagy fehér mágia, tenyér-, üveg-, zaccjóslás, kártyavetés, ólomöntés, ráolvasás, kígyó-béka és egyebek, majd jöhet az áfás számla, rá a tizenhat százalékos profitadó, áfa, illetékek, járulékok - így nézne ki a dolog. Lesz pénz dögivei! Okosaink fején is találták a rozsdás szöget. Lett belőle ország-világ botránya, a boszorkányok s társaik átkozódtak, a világsajtó röhögött, a hülyék meg csodálkoztak. Sajnos, a parlamenti jogi és pénzügyi bizottságban egyelőre jegelték a „nagyszerű” javaslatot, no de nem azért, mert az egész elgondolás abszurd hülyeség, hanem mert egy még okosabb és még megnyugtatóbb gazdasági ötletük támadt. Nevezetesen az, hogy varázslóink jótékony ráolvasása, a varázslat ereje növekvő pályára állíthatja a gazdaságot, és meghozza minden téren a várt sikert. Másrészt a tiltakozó boszorkák láttán képviselőink bevallottan félni kezdtek a feléjük áradó fekete mágia átkos hatásától, ezért is látták jobbnak jegelni az adóvitát. Azóta Ciresica (olvasd: Csiresika) felzárkózó, többszörösen hátrányos helyzetű rétegből származó, igen szemrevaló boszorkányinasai jótékony mágiájukkal megtisztították - többezres nyilvánosság előtt - szépséges parlamentünk épületét, ígérve, hogy most már minden a legjobb irányba fog haladni. Feltételezem, hogy Boc miniszterelnökünk ezen intézkedéseken felbuzdulva ünnepi optimizmussal jelentheti be a jelenlegi és jövőbeli új romániai csodát. Hát nem bűbájos happy end? Adorjáni Dezső Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület
