Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-03-20 / 12. szám
Érted haragszom... ■ Lupták György * S Az 1996-os év végére mindig emlékezni fogok. Négy gyermekünk volt már akkor, s emberileg nem számoltunk többel. Mert feleségemnél gyermekeink születése után egészségügyi problémák léptek föl, s ez az állapot minden újabb gyermek kopogtatásakor csak rosszabbodott. Bár soha nem voltunk ellene a bőséges gyermekáldásnak, hisz Isten ajándékaként fogadtuk mindegyikük érkezését, ekkor már úgy gondoltuk, tán a Mindenható is beszüntette az ajándékozást. Nem így lett. Négyévnyi szünet után egy napon szólt életem párja, hogy jön az ötödik. És akkor már elintézettnek tűnt, hogy családostul elmehetünk Finnországba tíz hónapra tanulni... Nekem segédlelkészként - egyházpolitikai okok miatt - nem adatott meg, hogy Németországba mehessek ösztöndíjasként. Álmaim beteljesülését láttam abban, hogy finn barátaink segítségével feleségemmel együtt újra beülhetünk az iskolapadba. Már azt tervezgettem, hogy korábbi pedagógiai tanulmányaimat fejelem meg vallásdidaktikai, valláslélektani ismeretekkel, mert ilyen tantárgyak a hetvenes évek egyetemi oktatási rendszerében ugyebár nem léteztek. Már örültünk, hogy gyermekeinket is vihetjük, rábólintott akkori püspököm is, rábólintott a lehetőség anyagi feltételeit biztosító finn testvéregyház is. S 1996-ban a karácsonyfa alatt már ott volt egy babáknak való ajándék, amelyet meglátva a nagyobb tesók rögtön örömujjongásba törtek ki: lesz kistestvér? Bennünk viszont ott torlódtak a kérdések. Az föl sem merült, hogy az elindult élet ne születhessen meg. Inkább attól féltünk, mi lesz feleségemmel, ha problémája még komolyabbra fordul. Fogadnak-e bennünket így a finnek - immáron egy hétfős családot, egy frissen született kisbabával? Mi csak egyféleképpen dönthettünk: Isten ajándékát visszautasítani bűn lenne. írtunk a finneknek, s vártunk. Nagy sokára megjött a válasz: mehetünk, kisbabával is. És Gyurikánk 1997. augusztus 19-én megszületett, nekünk pedig szeptember elsejétől élt az ösztöndíjunk. Kalandos, tanulságos és csodálatos év volt. És elnézve a legkisebbet - aki már korántsem kicsi, tizenhárom éves kamasz - mindig hálás vagyok érte (is) az Úristennek, s azt mondogatom: a világ is szegényebb lett volna, ha nem születik meg. Most azt olvasom, hogy a készülő új alkotmány talán mégsem védené a magzati életet. Az átíagember nem lát - jómagam sem - a politikai történések mögé, nem ismeri a döntések megszületésének folyamatát. Arra építünk, ami a különböző információs csatornákon eljut hozzánk. Tudunk tehát arról, hogy hazánk lakossága immáron tízmillió alá csökkent. Tudjuk azt is, hogy hazánkban a népességfa olyan, mint egy fejre állított karácsonyfa: alul keskeny, fölül széles. Vagyis sokkal kevesebben vannak a gyerekek, mint az idősek. És a felnövekvő kevés gyermeknek kell majd dolgozó felnőttként előállítania azokat az anyagi javakat, amelyekből a lényegesen több idős ember a megszolgált nyugdíját megkaphatja. Jövőformálóink hatalmukat sok millió keresztény embernek is köszönhetik. Azoknak is, akik egyszerűen megelégelték szeretett hazánk erkölcsi züllését. Én „Ratkó-gyerek" vagyok, amikor születtem, Ratkó Anna egészségügyi miniszter rendeletére tilos volt Magyarországon az abortusz. Mi mindig sokan voltunk. Általános iskolában hetvenen szorongtunk a nyáregyházi falusi kisiskola tantermében. Mikor bevonultam katonának, egy hétig nem jutott ágy, és nem jutott tisztességes egyenruha. Mi, Ratkó-gyerekek már vágjuk a centit, már azt látjuk, mennyivel kevesebb van előttünk a nyugdíjig, mint amennyi dolgos év mögöttünk. Nagyon várom az új alkotmányt. Számomra alapdokumentum, amely meghatározza a következő évtizedek értékrendjét. És keresztényként vallom, hogy az emberi élet bizony a fogantatás pillanatában indul el. Abban a kis sejtosztódásban már minden benne van a mindenható Isten fantasztikus teremtő képzeletének gyümölcseként. Benne van, hogy kisfiú lesz-e vagy kisleány, szőke lesz-e vagy barna, lesz-e szép énekhangja, vagy ő lesz a legjobb matekos az iskolában. Igen, minden benne van. Kikotorni az anyaméh biztonságából - gyilkosság. Jövő formálóink hatalmukat sok millió keresztény embernek is köszönhetik. Azoknak is, akik egyszerűen megelégelték szeretett hazánk erkölcsi züllését. Még nincs pont a mondat végén. Még nincs késő változtatni. A magzatoknak is jár az alkotmány, az élethez való jog védelme! József Attilával együtt mondom: „Érted haragszom én, nem ellened, / nosza szorítsd mega kezem, mellyel magosra tartalak/ álmaimban, /erősítsen az én haragom, dehogy is bántson, kedves!’ A jövő Magyarországának szüksége van minden kisfiúra és kislányra, akiknek az életet Isten ajándékozta, s akik ajándékká lehetnek majd a világnak. S akik felnőve majd képesek lehetnének, ha kicsit is, de jó irányba fordítani a világ szekerét. A szerző evangélikus lelkész, a Bács- Kiskun Egyházmegye esperese, a Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIÉ) elnöke ► Az 1848-as forradalom kitörésének közeli évfordulója adta meg idén az „alaphangját” a március 11-13. között rendezett evangélikus népzenei találkozónak. A Menyegző Értékőrző Egyesület immár ötödik alkalommal invitálta a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonba a népdal, a népzene, a hagyományőrzés kedvelőit és művelőit. A hétvége központi témájának jegyében a találkozó célja ezúttal főként a nemzeti ünnepünkhöz, illetve az 1848-49-es forradalomhoz és szabadságharchoz kötődő népdalok (Kossuthnóták) és hagyományok megismerése, áttekintése volt. Újra húszéves lett a KIÉ ► Az 1883-ban Keresztyén Ifjak Egyesülete (KIÉ) néven megalakult szervezet „legelső” húsz évében túl sok nyomot nem hagyott maga után, 1950-ben történt erőszakos feloszlatásakor viszont már vagy negyvenezer aktív tagot számlált, és - nem mellékesen - közel negyven saját ingatlannal rendelkezett. A világ legnagyobb, jelenleg mintegy 45 millió (!) fiatalt tömörítő keresztény ifjúsági szervezete (YMCA) azonban nem feledte a kelet-európai nemzeti szövetségek érdemeit, és a rendszerváltást követően hathatós segítséget nyújtott a mozgalom felélesztéséhez. Idén húsz éve, hogy 1991-ben újjászerveződött a Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület, amelynek balatongyöröki konferencia-központjában március 12-13-án ünnepelték meg a jubileumot. Páli Csaba hagyományőrző huszár alezredes „Kossuth lova...” V. evangélikus népzenei találkozó Az idei találkozót olyan nagy érdeklődés övezte, hogy már hetekkel a jelentkezési határidő letelte előtt lefoglaltak minden helyet. Nem csoda, hiszen a sokszínű programkínálatban minden korosztály megtalálhatta a kedvére való elfoglaltságot. (A gyermekek a találkozó ideje alatt népi hangszerekkel ismerkedhettek a népi játszóházban.) A neves előadók sorát pénteken este a Pántlikás együttes nyitotta. Ők a nyíregyházi Luther Márton Kollégium igazgatójának, Martinovszky Istvánnak a vezetésével tanítottak népdalokat, nem utolsósorban bordalokat. !► Folytatás a 7. oldalon Dragony Gábort (citera) barátai - Lajti Ákos (brácsa) és Lajti Gergely (nagybőgő) - kísérik a Tónköly zenakarból Meglehet, az ökumenikus - ám tagságának összetételét tekintve manapság döntően evangélikus - szervezet utóbbi húsz éve sem bővelkedett látványos megnyilvánulásokban. Ám a születésnapot ünneplő hosszú hétvége meghitt hangulata híven érzékeltette azt az evangéliumi lelkületet és elkötelezettséget, amelyet mára csak a világszervezet néhány - főként európai - nemzeti szövetségének sikerült megőriznie. Bár hivatalosan alig félezer a mintegy tizennégy tagegyesület valamelyikéhez tartozó magyarországi „kiések” száma, Balatongyörökre száznál is többen érkeztek megemlékezni a jubileumról. A körükben töltött nap(ok) a kívülállókat is olyan imponáló csapatszellemről győzhették meg, amely méltán szolgálhatna mintaként számos egyházközség gyülekezete számára... A kárpótlásként visszakapott budapesti ingatlanjából is „kiszorult” KIÉ Sóvár névre keresztelte el azt a 2001- ben pályázat útján elnyert s azóta kibővített, korszerűsített balatongyöröki villát, amely mintegy harmincöt-negyven fő elszállásolását teszi lehetővé egész éven át. A jubileumra emlékező szombat délelőtti alkalomra mégsem itt, hanem a közeli művelődési ház nagytermében került sor, Gáncs Péter elnök-püspök igei szolgálatával. A Magyarországi Evangélikus Egyház ifjúsági munkáért is felelős lelkészi vezetőjének Jn 1,35 alapján tartott igehirdetését követően a KIÉ alelnöke (Denke Villő) és ellenőrzőbizottságának elnöke (Magassy Éva) elevenítette fel húsz percben az újjászületett szervezet utóbbi húsz évét... A Lupták György KIE-elnök vezette kiskőrösi Gospel Sasok énekes szolgálatával színesített megemlékezésen elsőként lttzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke köszöntötte a születésnapját ünneplő szervezet tagjait. Az Északi Egyházkerület püspökéhez, Fabiny Tamáshoz hasonlóan levélben köszöntötte a KIE-t több külföldi személyiség is, így a KIÉ európai szövetségének (YMCA Europe) részéről Juan Simoes Iglesias főtitkár, a világszövetség (WAY - World Alliance of YMCA’s) részéről pedig Johan Vilhelm Eltvik főtitkár, norvég evangélikus lelkész. Folytatás a 3. oldalon „Életrajzának két ismert, de kevésbé hangsú„Ha létezel, akkor miért nem úgy „Ugyanakkor a cigányok szívesen veszik, ha Lutheránus Greenpeace?! !► 4. oldal lyozott eleme evangélikus vallása, valamint irányítod a »földi képviseletedet«, imádkoznak értük, és csak ritkán utasítják el Interjú Thomas Dahl orgonista-kántorral W 5. oldal az írásunk tárgyát képező - időskori - természettudományos érdeklődése.” hogy hiteles legyen, és én hinni tudjak?” az imádság lehetőségét.” Mosolyszeletek 5. oldal Színházban a szerethető szent !► 5. oldal 8 + 1 kérdés - püspökjelöltekhez !► 8-9. oldal Kossuth a csillagok között !► 6. oldal Kérdések Istenhez !► 12. oldal Egy nehéz kérdés !► 13. oldal Meseélők !► 10. oldal
