Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-03-13 / 11. szám
14 -«I 2011. március 13. KRÓNIKA Evangélikus Élet Gartai István emlékezete Százhúsz éve hunyt el Ballagi Mór Gartai István 1911. január 8-án született Komáromban. Hároméves volt, amikor szülei három gyermekükkel az édesanya szülővárosába, Sopronba költöztek. Itt végezte tanulmányait. A soproni evangélikus líceumban tett érettségi után a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karán készült a lelkészi szolgálatra. 1935-ben avatta lelkésszé Sopronban D. Kapi Béla püspök. Az ország különböző vidékein hat egyházközségben - Nagyszokolyon, Gecsén, Kardoskúton, Salgótarjánban, Tatabányán, 1938-ban Kisterenye-Pásztón - végezte segédlelkészi szolgálatát. 1942-ben feleségül vette Elek Kamilla óvónőt. Házasságukból három leány született: Ilona, Kamilla és Márta. 1943-ban a kisterenye-pásztói gyülekezet lelkészi szolgálatra hívta meg. Boldogan költöztek be első és egyetlen családi fészkükbe. A szép, dimbes-dombos nógrádi tájon a szórványok között sokszor napi harminc-negyven kilométert is kerékpározott, kitéve az időjárás viszontagságainak. Szolgálatát mindig örömmel és alázattal végezte. Hetvenöt évesen, kissé megfáradva, három istentiszteleti szolgálat után Pásztóról hazatérve mondta családjának: „Jobban érzem magam, mint reggel, mert a pásztói gyülekezet engem felüdít, a pásztói gyülekezetnek jövője van." 1957-ben választották meg a Nógrádi Evangélikus Egyházmegye esperesének. E tisztét tizennyolc éven keresztül látta el lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint. Ez idő alatt tizenkilenc lelkészt iktatott be hivatalába. 1987-ben vonult nyugdíjba. Gartai István köztiszteletnek örvendett lakóhelyén. A település társadalmi és kulturális életében aktívan részt vett, szellemi és kulturális felemelkedését szívügyének tekintette. Fél évszázados tevékenységéért Bátonyterenye város önkormányzati képviselőtestülete 1993. augusztus 20-án Bátonyterenyéért emlékgyűrűvel tüntette ki. Ötvenkét évnyi lelkészi szolgálat után, 1993. november 20-án hívta haza az élet és halál ura. 1993. november 24-én a kisterenyei temetőben nagy részvét mellett kísérték utolsó útjára szerettei, lelkészek, volt gyülekezete és távolabbi gyülekezetek hívei, tisztelői. Pásztón, az evangélikus templomban a közelmúltban emlékeztünk meg róla. ■ Lehoczky J. Endre lelkész (Sámsonháza) HIRDETÉS_________________________________________________________________________________ Evangélikus műsorok a Magyar Televízióban Március 13-án, vasárnap az mi-en 10.25-kor Evangélikus magazint láthatunk. Az adást az m.2-n 13.20-kor megismétlik. Ugyancsak március 13-án Evangélikus ifjúsági műsort nézhetünk meg az mi-en 10.50-kor, az m2-n 13.45-kor. A hónap könyve - márciusban a Luther Kiadótól 30% kedvezménnyel Bartosné Stiasny Éva: Háborúban békességben A Bogár utcai gyermekotthon lakóinak csodás megmenekülése Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Eredeti ára: 980 forint. http://bolt.lutheran.hu/ • E-mail: kiado@lutheran.hu Fax: 1/486-1229 ♦ 1085 Budapest, Üllői út 24. Ünnepi istentiszteletet tartanak március 15-én 9 órakor a Deák téri evangélikus templomban. Igét hirdet Gerőfiné dr. Brebovszky Éva. teuta». Istentiszteleti rend ♦ 2011. március 13. Böjti, vasárnapja (Invocavit). Liturgikus szín: lila. Lekció: iKor 6,1-10; íMóz 3,1-13. Alapige: Mt 16,21-27. Énekek: 75., 275. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német, úrv.) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; 11., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. (asztali beszélgetések); VII., Városligeti fasor 17. de. háromnegyed 10. (angol nyelvű) Pelikán András; de. 11. (úrv.) Pelikán András; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, kétnyelvű családi) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Szabó Bertalan; IX., Haller u. 19-21., I. emelet de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Gát u. 2. (katolikus templom) du. 6. (vespera) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. (úrv.) Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. fél 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. (vespera) Missura Tibor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 10. Wiszkidenszky András; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (családi) dr. Lacknerné Puskás Sára. Összeállította: Boda Zsuzsa ► A magyarországi protestantizmus egyik kimagasló, 19. századi alakjára, Ballagi Mórra emlékeztek halálának százhuszadik évfordulója alkalmából február 25-én a pápai Pedagógus Művelődési Házban. Ballagi életműve az egyetemes magyar kultúra értékes része, talán nincs még egy olyan neves magyar tudós, aki tizenhat nyelven beszélt, közöttük olyan nyelveken is, mint az óhéber, a latin, az ógörög és szanszkrit - emelte ki előadásában a neves magyar irodalomkritikus, Domokos Mátyás özvegye, Sebestyén Ilona. A Nap Kiadó vezetője azért vállalkozott Ballagi Mór méltatására, mert kiadója a közelmúltban reprintként megjelentette Ballagi 1873-ban kiadott, 83 ezer címszavas munkáját, A magyar nyelv teljes szótárát. A könyvbemutatóval egybekötött megemlékezésen a Pedagógus Művelődési Ház intézményvezetője Déry Tibort idézte: „A nyelv adománya nélkül nem lehet kereskedni, sem országot igazgatni.” Tehát az íróknak, politikusoknak és az értelmiségieknek mindent el kell követniük az anyanyelv támogatása érdekében - mondta Kerecsényi Zoltán. (A rendhagyó szótárbemutatóval arról is megemlékeztek a szervezők, hogy február 21-én volt a nemzetközi anyanyelvi nap.) Az 1815-ben született, zsidó származású Ballagi Mór életútját Politzer Sándor, a helyi zsidó kulturális egyesület elnöke ismertette. Ballagi a városhoz ezer szállal kötődő tudós volt. 1831-től a pápai Beth-Hammidrasban tanult, Talmud-tanítónak készült. Filozófiát 1836-1837-ben a Pápai Református Főiskolán hallgatott. Egészen fiatalon vált a zsidók egyenjogúsításának élharcosává. Jó tollú újságíróként 1840-ben - Eötvös József biztatására - megírta Zsidókról című röpiratát, mellyel az országgyűlésben is elismerést keltett. Hamarosan összetűzésbe került viszont a zsidóság vezető köreivel. Áttért az evangélikus vallásra, megkeresztelkedett, később azonban kálvinistává lett. Ballagi Mór tehát a magyarországi protestantizmus egyik kimagasló, 19. századi alakja is. Nyelvészeti tevékenysége mellett teológiai munkássága is elismerésre méltó, a budapesti Református Teológiai Akadémia hittan és Szentírás-magyarázat tanszékének tanáraként is működött, amellett, hogy politikusként országgyűlési képviselővé is megválasztották. Zsidó származásúként ő volt az első, aki a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett. 1891-ben Budapesten hunyt el. A pápai megemlékezésen Sebestyén Ilona - a tartalmas életmű ismertetésén túl - bevezette a jelenlévőket a Ballagi-féle nagyszótár titkaiba. Rámutatott, hogy a szótár remekül bemutatja, milyen volt nyelvünk a 19. század második harmadának végén. A szótár nemcsak a maga korában számított igen jó gyakorlati kézikönyvnek, hanem napjainkban is sok tanulsággal szolgál, legfőképpen azáltal, hogy megfontolt értelmezései nyomán az azóta eltelt majdnem százötven esztendő szókincsbeli változásai, módosulásai is tudatosulnak bennünk. Sebestyén Ilona az egyetemen magyar-történelem szakra járt, gyakran kötött ki társaival könyvtárakban, sokszor kellett utánanéznie ennek-annak, és sokszor azt tapasztalta, hogy nem lehet hozzájutni a szükséges irodalomhoz. Ez idő tájt írt egy cikket Hiányzó könyveink címmel, felhívva a figyelmet az olyan, forgalomban nem lévő, de nélkülözhetetlen munkákra, mint Ballagi magyar nyelvi szótára. Akkor megfogadta, hogy - ha lesz rá lehetősége - pótolni fogja ezt a hiányt. Kiadóként pótolta. ■ EÉ EGY ORSZÁG, AHOL FORRADALOM VAN: AZ EGYIPTOMI KERESZTÉNYEK REMÉNYSÉGGEL ÉS AGGODALOMMAL SZEMLÉLIK A POLITIKAI FEJLEMÉNYEKET Egy hosszú elnyomás története ► A mintegy nyolcmillió lelket számláló egyiptomi kereszténység a legmarkánsabb ereje a kereszténységnek a Közel-Keleten. * III. Egyiptom nyolcvanmilliós lakosságának tíz százaléka keresztény. Mondhatnánk: „még”. Hiszen az iszlám 7. századi terjeszkedése előtt egész Egyiptom keresztény volt. Azóta állandó, mindmáig tartó nyomás nehezedik a keresztényekre, hogy iszlám hitre térjenek. Amikor például egy keresztény férfi muszlim nővel akar házasságot kötni, előbb muszlimmá kell lennie. Ha egy keresztény nő muszlimhoz megy feleségül, vállalnia kell, hogy a születendő gyermekek mind muszlimok lesznek. Ez csak egyik példája annak a nyílt törekvésnek, hogy az egyiptomi keresztények száma egyre csökkenjen. így érthető, hogy az utóbbi kétszáz év alatt a keresztények aránya mintegy tíz százalékra fogyatkozott. Ezzel együtt a mintegy nyolcmillió egyiptomi Krisztus-követő a legmarkánsabb ereje a kereszténységnek a Közel-Keleten. Mintegy kilencven százalékuk tartozik a kopt ortodox népegyházhoz, amelyet negyven éve III. Senuda pátriárka (a kopt pápa) kormányoz. A kopt annyit jelent: egyiptomi. A koptok a fáraók korában élt egyiptomiak leszármazottai. Korábban túlnyomórészt parasztok és kézművesek voltak, de a kormányhivatalok írnokai is közülük kerültek ki. így volt ez még a 19. században is. A koptok - annak köszönhetően, hogy közülük sokan látogatták a nyugati missziók iskoláit - műveltségükkel kiemelkedtek a muszlimok közül. Az ország meghatározó orvosai, mérnökei, jogászai mind koptok voltak. A 20. század második felében több keresztény akadémikus elhagyta az országot, mivel Egyiptomban perifériára szorultak. A keresztények kivándorlása mégis behatárolt maradt. Ez összefügg az egyiptomi kereszténység lelki megújulásával. A nagyszámú missziói iskola a koptok többségének lehetővé tette, hogy először a Bibliát olvassa, majd más keresztény irodalmat is. A bibliaolvasás eredményeként sok kopt élő Krisztus-hitre jutott. A 20. század húszas éveitől az egész kopt egyházban elterjedtek a vasárnapi iskolák. A felébredt hitű keresztények öntudatosan az országban maradtak, hogy itt szolgálják Krisztust. A missziói iskolák befolyása alatt sok kopt evangélikus vagy katolikus lett. Kopt evangélikus és kopt katolikus gyülekezetek is alakultak. Az evangélikus igehirdetésnek különösen nagy hatása volt. Ez az óhitű keresztények számára keserű tapasztalatot jelentett, de a különböző hitvallások itt mégsem különültek úgy el, mint Nyugaton. A muszlim többség egységnek látja őket. Az ökumenikus törekvések is egyre közelebb hozzák egymáshoz az egyiptomi keresztény egyházakat. A keresztények és a muszlimok kapcsolata Az egyiptomi keresztényeknek a többségi lakossággal való viszonya kétféle. Legtöbbjük távol él a muszlimoktól, és távolságtartó velük szemben. Mások a politikában mégis keresik a közeledést a hasonlóan gondolkodó mérsékelt muszlimokhoz, mivel ők is az állam demokratizálását remélik. A keresztények tudják, hogy csak egy liberálisabb gazdasági rendszerben válhatnak egyenjogú polgárokká. A legutóbbi kairói tüntetéseken ez a jelszó is felbukkant: „Egyenlőséget a kereszt és a félhold között!” A keresztények egy harmadik csoportja - melynek képviselői minden felekezetben megtalálhatók - lelki elkötelezettséget érez arra, hogy bölcs óvatossággal próbálja megközelíteni a muszlimokat a Bibliával és az evangéliummal. Ebben fontos szerep jut a műholdas tévének és az internetnek. Jóllehet Egyiptomban hivatalosan tilos a keresztény misszió, kreatívan mégis megtalálják a kiskapukat a törvényben. De eleinte egy muszlim is sok nehézségbe ütközik, ha keresztény hitre tér. Egyiptomban ugyanis csak az iszlámra lehet legálisan áttérni. Az iszlámról más hitre térőket az iszlám vallási törvények (saria) halálbüntetéssel fenyegetik. A Mubárak-rezsim az áttérést mint „nyilvános izgatást” két év börtönnel büntette. A nemrég kitört népfelkelés idején az egyiptomi keresztények visszafogottan viselkedtek. Sok tudósítás jelent meg arról, hogy imára gyülekeznek templomaikban. A fiatalabb keresztények közül többen mégis eufóriával üdvözölték a forradalmat. Több szabadságot és a hivatásuk terén esélyegyenlőséget várnak tőle. Sokan azonban aggodalommal tekintenek a további fejlemények elé. A katonák veszik át a hatalmat? Az iszlamisták (Muszlim Testvériség) vajon nem fogják-e kihasználni a helyzetet, hogy lépésről lépésre haladva nyerjenek teret? Önmérsékletet tanúsítanak, vagy a radikális erők kezébe kerül az ország sorsa? Ebben a bizonytalan helyzetben sok egyiptomi keresztény hálával tekint az értük imádkozó és a szolidaritásnak sok más jelét is adó világkereszténységre. ■ Eberhard Troeger Az írás a Glaube und Heimat című, Türingiában kiadott közép-németországi egyházi lap február 27-i számában jelent meg. Fordította: Véghelyi Antal.
