Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-03-13 / 11. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 76. évfolyam, 11. szám ■ 2011. március 13. ■ Böjti, vasárnapja (Invocavit) Ára: 250 Ft „Az örök élet azoknak jut osztályrészül, akik Jézus Krisztust e világi életük során az értük, mindannyiunkért meghalt és feltámadott Messiásnak tekintették és vallották. Nincs más út.” A kereszt titkai felé !► 2. oldal „Csak remélni tudom, hogy soraim nyomán özönlenek majd a szerkesztőségbe az olvasói levelek, amelyek nagyszerű papi példákról szólnak.” A 14. helyen !► 3. oldal „Sok kis településen áll egymás mellett a református és az evangélikus templom. Az egyikben harmincán, a másikban talán tízen vannak vasárnaponként. Nem lehetne ezeken a helyeken együtt dicsérnünk Istent?” EvÉl&levél !► 15. oldal Nem kell tökéletesnek lenni! !► 8. oldal Kiút a reménytelenségből !► 9. oldal A nyelv megfékezése !► 11. oldal Gyülekezettörténet latinul és tótul !► 13. oldal Százhúsz éve hunyt el Ballagi Mór !► 14. oldal Kommunikáció, azaz „bekopogtatás” !► 15. oldal A szellemes anyagkezelés díja - Bib-li-á-ból jöt-tem (Oberling Zsanett Olajág bábcsoportja, Győr) Újra megelevenedtek a bábok Tizedik országos evangélikus bábfesztivál ► A sok év alatt olyannyira megemelkedett az egyházunk ifjúsági és gyermekosztálya által ez idáig versenyként meghirdetett rendezvény színvonala, hogy a tizedik, jubileumi alkalom már a bábfesztivál elnevezést kapta. De valóban nehéz helyzetben is lett volna a zsűri március 5-én, ha rangsort szeretett volna felállítani az országhatárokon belülről és túlról érkezett tizenegy hittanos csoport bábjelenete között. A cinkotai evangélikusok gyülekezeti termében megtartott jubileumi találkozón - ráadásként - a Kossuth-díjas Kaláka együttes adott nagy sikerű koncertet. Böjti önvizsgálat A nap - Pál Marietta gyermekreferens köszöntője után - Vető István házigazda lelkész és a cinkotai hittanosok bábos áhítatával kezdődött. A Döbrentey Ildikó meseíró, Giovannini Kornél és Granasztói Szilvia bábművész, valamint Grendorf Péter lelkész alkotta négytagú zsűri külön értékelte az ötletet, és - „versenyen kívül” - nekik ítélték a tárgyjáték díját. Az idén a chilei asszonyok által összeállított liturgikus füzetek eljutottak börtönökbe, idősotthonokba, kórházakba is. Külön érdekesség, hogy idén egy olyan büntetés-végrehajtási intézetben is megtartották az alkalmat, amelynek fogvatartottjai kizárólag férfiak. Nem véletlenül indult el hazánkban az a kezdeményezés, Az idei bábfesztivál kiírása szerint a csoportok maguk készítette bábok segítségével a Mesterségek és foglalkozások a Bibliában témakörben adhattak elő körülbelül hétperces jeleneteket. A csoportok színvonalas előadásait, ötletes bábjait és előadástechnikáját a nap végén a zsűri tagjai értékelték. Kiemelték a pozitívumokat, valamint hogy ezt a márciusi első pénteket nők imanapja helyett világimanapként hirdessék meg a gyülekezetek. De nem csupán a férfiak, hanem a gyermekek is magukénak érezhették az alkalmat. Számos egyházi iskolában, óvodában megemlékeztek az imanapról, mivel az internetről letölthetőek voltak olyan írások, amelyek hasznos tanácsokat adtak á gyengébb pontok kijavításához, bár az előadott darabok teológiai szempontból nem kerültek górcső alá... Mind a tizenegy csoport oklevelén szerepelt az a díj is, amellyel a zsűri a munkájukat értékelte. A bábokat életre keltő gyerekek nemcsak szakmai tanácsokkal és dicséretekkel „ellátva” térhettek haza, hanem az igés lap mellé emlékbe egy-egy kézbábot is magukkal vihettek. A jubileumi alkalomra vendéget is hívtak a szervezők: a délután folyamán a Kaláka együttes adott nagy sikerű koncertet kicsik-nagyok örömére. ■ Boda Zsuzsa A tizedik evangélikus bábfesztiválról képriportunk a 7. oldalon. kifejezetten az ifjabb korosztály számára készültek. Ennek az évnek a központi jelképe a chileiek számára is oly fontos táplálék, a kenyér volt. E szimbólumon keresztül javaik megosztására bátorították a világ keresztényeit a dél-amerikai ország asszonyai. Az ötezer ember megvendégelésének történetével emlékeztettek arra, hogy Jézus kezében a kevés megsokszorozódik. Miközben az egymás iránti szolidaritásra biztattak, Istenről tettek bizonyságot. Hiszen Jézusban - a megtöretett élő Kenyérben - maga Isten vállalt „szolidaritást” a világgal. ■ B. P. M. Az imanapi alkalom után gyűjtött „morzsákról” lapunk 4' oldalán olvashatnak. ■ Ribár János Negyven napon keresztül - öt vasárnapon egészen biztosan - elhangzik az evangélikus templomokban a böjt szó. A hatodik vasárnapon a sokkal szívmelengetőbb kifejezést, a virágvasárnapot használjuk, mert ez egy látványos eseményt ír le: Jézus jeruzsálemi bevonulását. Ez a látványos esemény azonban egyenesen vezet a golgotái kereszthez, de azon keresztül a harmadnap váratlan történéseihez. A felfoghatatlan, de valóságos feltámadáshoz is, amely mustármagnyi kezdete egy hatalmas életfának, amelyet később egyháznak nevezünk. Igaz, van ennek a csodálatos életfának rengeteg száraz, letört ága is, fonnyadt levele, kókadt virága, fanyar gyümölcse, ám minden lehangolóan negatív elem ellenére életesen él az életfa ezernyi ágában a világ minden táján. A vasárnapi istentiszteleteken a böjt meghatározás nem változik, csak a vasárnapok számozása jelzi, hogy egyre közelebb vagyunk a megváltás művéhez. Imádságban csak azt kérhetjük, hogy egyre közelebb is kerüljünk a megváltó Jézus személyéhez, mert ez a történet a vele való személyes kapcsolat nélkül üressé, erőtlenné, árnyékká változik. Fájdalmasan sokan vannak, akik nem tudják, mire emlékezik a világkereszténység a nagyhéten. Kíváncsiskodó közvélemény-kutatók az elmúlt évtizedekben nem is egyszer megkérdezték az „utca emberét” miről is van szó nagyhéten és húsvét ünnepén. És világnézeti beállítottságtól függően - megütközve, sajnálkozva vagy éppen diadalittasan - adták közre valóban elszomorító eredményeiket a sokszázalékos tudatlanságról. Minket a lehangoló eredmény csak az örök élet összefüggésében szomorít el, mert egyébként demokratikus módon el kell ismernünk az elkárhozáshoz való személyiségi jogot is. E szomorú tételünknek csak fokoznia kellene missziói küldetésünk tudatát, különösen szeretteink körében, hiszen ki szeretné magának az örökkévalóság boldogságos üdvösségét elképzelni, ha a szívéhez legközelebb állók hiányoznának onnan? Oly nyugtalanító kérdés ez, hogy belegondolni sem merünk, s lelki nagyvonalúsággal bizakodunk a határtalan kegyelem működésében. Jézus hátha mégsem gondolta komolyan a Szentírás evangéliumaiban és leveleiben olvasható kijelentéseit a kárhozatról és üdvösségről, vagy azt a kijelentését, hogy „aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik” (Mk 16,16). Ahelyett, hogy kortörténeti, formatörténeti vagy óegyházi redakciós (szerkesztői) szándékokat firtatva gyengítenénk ezeknek az egyértelmű, világos kijelentéseknek a súlyát, talán érdemesebb és lelki értelemben hasznosabb lenne elgondolkodni saját keresztény és tanítványi létünk súlyán, megjelenési formáján és azon, mekkora ereje van a kívülállók felé. Ezért is - és másért is - érdemes lenne eltűnődni a böjt igazi teológiai értelmén. Nem vitatjuk: besorolható a böjt szó alá a helyes, illetve a szerény étkezés is, fontos lehet ez a megközelítés is, je-Ki szeretné magának az örökkévalóság boldogságos üdvösségét elképzelni, ha a szívéhez legközelebb állók hiányoznának onnan? lentheti az önfegyelmet, az önnevelést, de mi - evangélikus olvasatban - ennél sokkal többet feltételezünk. Lehet nagyon hasznos az önmegtartóztatás a terített asztal mellett, hasznos a felesleges kilók elleni küzdelem, a fogyókúra vagy betegség esetén a diéta. De ha az evangéliumi valóságot vesszük, sokkal többről van szó, mint az „enni vagy nem enni” kérdéséről. Nem ez itt a kérdés! Sokkal fontosabb ennél! A saját hitéletünk kisugárzó valósága és missziói erőnk miatt is sokkal fontosabb a böjt igei, teológiai értelmezése. A negyvenes szám mélyebb értelmére számos helyen utal a Szentírás. Negyven esztendő (mint a pusztai vándorlás időtartama) vagy negyven nap (mint Illés vagy Jézus esetében): a negyvenes szám fontos szellemi tartalomra utal. Ezen idő alatt át kellett menni egy átformáló szellemi kohón, akár megkísértetve is. Elgondolkodtató módon ezt a „negyvenes” átmenetet még Isten Fia is vállalta, noha esetében feltehetően szükségtelen lett volna. S ezzel minket is figyelmeztet, hogy az előttünk álló negyvennapos periódus felé óriási lelki felelősséggel kell fordulnunk. Ennek az időszaknak megvan (meg kellene, hogy legyen) a maga felkészítő ereje a megváltás titkának igazi megünneplésére. Tavasszal emlegetni szokás, hogy a böjti (diétás) táplálkozás következtében megtisztulhatunk a felesleges mérgektől, salakanyagoktól. De mi sokkal többre gondolunk: a nem megvetendő testi kontroll mellett a lelki önvizsgálatra! Hitéletünk minősége függ attól, belenézünk-e a következő negyven nap alatt abba a lelki tükörbe, amelyet a Szentírás tart elénk. Érezzük-e szükségét a lelki megtisztulásnak? Milyen is a lelki arculatunk? Esetleg nem miattunk riadnak-e el a közelünkben élők, akár még a szeretteink is Krisztus megváltó kegyelmétől? Adjon Isten Lelke böjti bátorságot az önvizsgálatra, és vezessen el bennünket a megtisztulás forrásához, a golgotái kereszthez! A szerző evangélikus lelkész, a Nyugat-békési Egyházmegye esperese Kenyérosztás ► A földkerekség közel kétszáz országában gyűltek össze a keresztények március 4-én, hogy megünnepeljék a nők világimanapját. A pénteki istentiszteleti alkalmakon becslések szerint mintegy tizenöt-tizenhat millió (!) ember vett részt világszerte. Sok helyen nem csupán asszonyok, hanem férfiak is aktívan közreműködtek az imanap előkészítésében, megszervezésében. Hazánkban a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházából 1652 címre postázták az idei alkalomra nyomtatott füzeteket, képeslapokat. így közel nyolcszáz hazai gyülekezetben tartották meg az imanapot, kevés kivételtől - eltekintve felekezetközi összefogással.
