Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-03-06 / 10. szám

6 4i 2011. itiárcius 6.

«

KULTÚRKÖRÖK

Evangélikus Élet

Dies Academicus

Hárman kaptak teológiai díszdoktori címet

!► Folytatás az í. oldalról

Gáncs Péter, egyházunk elnök-püspöke beszédében idézetek segítségével szólaltatta meg az ünnepelt ma is aktuális gondolatait. Legfőbb ideje, hogy egyházunkban megint szót kapjon Prőhle Károly teológiai öröksége - hangsúlyozta a püspök.

A megemlékezés után a tiszteletbeli teológiai doktori címek ünnepélyes átadására került sor, amelynek zenei keretét - Kinczler Zsuzsanna vezetésével - az EHE énekkarának szolgálata, valamint Kapi Judit fuvolajátéka alkotta.

Gémes István tevékenységét Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke méltatta, kiemelve a határon túli magyar gyülekezetekben végzett szolgálatának fontosságát. A magyar ösztöndíjasokon keresztül már régi kapcsolat fűzi hazánkhoz dr. Rudolf Kellert - mondta el Csepregi Zoltán, az EHE Egyháztörténeti Tanszékének vezetője. A Kossuthdíjas Szokolay Sándor munkásságáról szólva Szabó Lajos a zeneszerzőnek az evangélikus értékek maradandóvá tételében és a teológiai gondolkodás gazdagításában játszott szerepét hangsúlyozta.

A felavatott díszdoktorok székfoglaló előadásaiban életútjukra, személyiségükre jellemző témák kerültek elő. így Gémes István, aki az elmúlt évtizedek során több országban, több nyelven végzett lelkészi szolgálatot, a nyelvről mint Isten elsődleges ajándékáról beszélt. Az egyháztörténész Rudolf Keller A történeti kutatás mint teológiai létforma című előadásában a tudományos munka és a gyakorlati lelkészi szolgálat összeegyeztetésének lehetőségéről és kihívásairól szólt. A személyes lelkesedés érzett Szokolay Sándor mondatain, aki a korái zenei és szövegi dramaturgiáját elemezte saját szakrális műveiben.

Zárszavában Fabiny Tamás sok jelenlevő gondolatát mondta ki, amikor így fogalmazott: olyan alkalmon vehettünk részt, ahol az ünnepeltek hoztak ajándékot.

■ Adámi Mária

Rektori köszöntő

Tisztelettel és szeretettel köszöntőm minden kedves vendégünket az Evangélikus Hittudományi Egyetem 2011. évi Dies Academicus ünnepségén. Egy Dies Academicus valójában nem más, mint kibővített nyílt nap. De talán azt is lehetne mondani, pozitív értelemben vett fordított nyílt nap.

Olyan emberek ülnek ma együtt ebben a teremben, akiknek - mindegyikünknek - sok megköszönnivalójuk van Istennek azért, amit a teológia tudományos művelésén keresztül elérhetővé tett számukra.

Életpályák, életutak kerülnek ma elénk. Nekünk az a küldetésünk, hogy felfedezzük az értékeket, és ezek az értékek a mi életünknek is kincsévé váljanak. (...)

Napunk első részében Prőhle Károly professzor úrra emlékezünk születésének századik évfordulóján. Róla nagyon jól tudjuk, hogy egyáltalán nem volt idegen számára a természettudomány és maga a természet szépsége sem. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely tudott nagyon korán kelni, képes volt későn lefeküdni és hosszú órákon át küzdeni egy-egy nagyon mély teológiai vagy filozófiai kérdéssel.

Munkásságára három szó mindenképpen jellemző volt: & gondolkodás, a bizalom és a kitartó tanulás. Annyi sok évtizeden át, amennyit Teremtőjétől kapott.

Akik hallgattuk a Római levélről szóló exegézis-előadásait, sok órája felidéződik, ha elolvassuk az 1997-ben Szentháromság ünnepére a Róm 11.33-36 textus alapján írt prédikációját. Ebből csak egy rá nagyon jellemző mondatot emelek ki: „Istenhitünk sem nélkülözheti a gondolkodás ellenőrző munkáját, mert hitünk igazi lényege szerint bizalom, a Hiszekegy helyes értelmezése szerint is: bízom Istenben, bízom Jézusban és bízom a Szentiélekben. És bizalomra hajlandóságunk, hiszékenységünk

miatt hitünkben is sokszor és sokféleképpen tévedhetünk. A hitbeli tévedés pedig súlyos csalódáshoz, lel-Dr. Szabó Lajos

ki összeroppanáshoz vezethet. Ez ellen kaptuk Istentől a kritikus gondolkodás ajándékát, tehát nem bűn, hanem az a jó, ha gondolkodva hiszek, ha »tudom, kiben hiszek« (2Tim 1,12), vagyis gondolkodom, tehát tudatosan hiszek.”

Mai napunk második részében három életút kerül elénk. Én elöljáróban most nem a három jeles személyiségről, hanem arról a hídról szólnék, amely összeköti életüket és munkásságukat. Mindhárman megkapaszkodtak a Bibliának, a lutheri tanításnak és a mások segítésének mély és elszánt szolgálatában. Különböző területeken, teológiában és művészetben, „tanításban és prófétálásban”. De céljuk közös: hogy Isten szeretetének nagyságát szavaikon, gesztusaikon, zenéjükön keresztül minél többen megismerjék.

Köszöntésemet Prőhle Károly idézett prédikációjának alapigéjével szeretném zárni: „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! Ugyan »ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellenefizetnie?« Bizony tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen’.’ ■ Dr. Szabó Lajos

Laudáció Gémes István tiszteletére

Gémes István Szarvason született 1927-ben. Bölcsészeti tanulmányok után Sopronban és Budapesten végzett evangélikus teológiát. 1953-ban szentelték lelkésszé szülővárosa Ótemplomában. Külföldre kerülése után (1956) a Dán Evangélikus Egyházi Segélyszervezet megbízásából gondozta a Dániába és Dél-Svédországba került magyar protestáns menekülteket.

1957-ben vendégként vett részt az Evangélikus Világszövetség minneapolisi (Egyesült Államok) világgyűlésén, hogy onnan Venezuelán át Brazíliába menjen a világszövetség megbízásából. Kétszer ötéves munkaszerződéssel felépítette a Brazíliai Magyar Evangélikus Gyülekezetét, majd egy ideig Sáo Pauló-i tizennyolc külföldi lelkészének volt esperese.

1968-ban került vissza feleségével és három fiával Európába a hannoveri (Németország) egyház meghívására. Észak-Németországban két községet gondozott, és közben újtestamentumi és lélektani tanulmányokat folytatott Göttingenben. Onnan hívta meg a Württembergi Evangélikus Egyház a német munkája mellett végzendő magyar lelkigondozói szolgálatra. Tizenhét éven át volt a Stuttgart-Bad Cannstatt-i Luther gyülekezet (német) lelkésze, közben pedig folyamatosan végzett lelkészi munkát a württembergi magyarok körében.

Tíz éven át elnöke volt a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségének (KÉMELM), és mintegy huszonöt éven át volt a magyar rádiómisszió munkatársa. Évtizedeken át szerkesztette az Útitárs című lapot, amelynek azt követően is munkatársa maradt, hogy a kiadványt immár Budapesten szerkesztik, és változatlanul kiadószerkesztője a Koinonia című teológiai folyóiratnak. Német lelkészi nyugdíjaztatása után továbbra is Stuttgartban él, és gondozza a magyar gyülekezetei, amelyet kiterjesztett Heilbronnra is.

Kiváló szervezőkészségével és integráló erejével, valamint hatásos igehirdetéseivel és teológiai igényességével a nyugat-európai magyar protestantizmus meghatározó alakja.

Gémes István az elmúlt rendszerben is sokat tett a magyarországi evangélikusokért, ugyanakkor

Gémes István

sohasem rejtette véka alá kritikáját az akkor lényegében hivatalos rangra emelt úgynevezett diakóniai teológiával és a hazai egyházban tapasztalható torzulásokkal kapcsolatban. Elvi fenntartása és a diktatórikus egyházvezetés következetes bírálata azonban nem akadályozta meg abban, hogy magyarországi és határon túli magyar lelkészeket, teológushallgatókat és gyülekezeti tagokat sokféleképpen támogasson, segítsen.

Egykori teológiai évfolyamtársaihoz sírig tartó barátság köti. Otthonuk mindig nyitva állt - és ma is nyitva áll - a közelből vagy távolról érkező magyarok előtt. A rendszerváltás idején - feleségével, Réz Katalinnal együtt - sokat tett a cserkészet magyarországi újraindításáért és a teológiai gondolkodás serkentéséért.

Teológiai munkásságának fő iránya az Újtestamentum, ezen belül a Jézus- és a Pál-kutatás. Számos szakmai előadást tartott egyebek mellett az Evangélikus Hittudományi Egyetemen és a Károli Gáspár Református Egyetemen, továbbá lelkészkonferenciákon. Egyéniségének közvetlensége, valamint az intellektus és a derű sajátos keveréke immár több nemzedékre gyakorol folyamatosan hatást.

Jóval több mint ezerre tehető dolgozatainak, cikkeinek a száma, amelyek a különböző országokban, kiadványokban, szaklapokban jelentek meg magyar, portugál és német nyelven.

Eddig megjelent legfontosabb könyvei:

A Fény feléi- 2. Vezetők kézikönyve. Stuttgarti Magyar Protestáns Gyülekezet, Stuttgart, 1983.

Színlátás - a szemlélődés újrafelfedezése. Budapest, 1993.

Hiszek. Igehirdetés-sorozat. Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, 1993.

Igen. Igehirdetések és tanulmányok a Tízparancsolatról és a Miatyánkról. Dabas, 1994.

Tiéd. Kátémagyarázatok és tanulmányok. 1996.

Jézus és Pál. Tanulmányok az Újtestámentumhoz. Dabas, 1998.

Ismered-e Jézust? Evangélikus Missziói Központ, Budapest, 2000.

Hungari et Transylvani. Kárpátmedencei egyetemjárók Tübingenben (1523-1918). Luther Kiadó, Budapest, 2003.

Fellebbentettfátyol. Jézus munkamódszere: példázatok és csodák. Ordass Lajos Baráti Kör, Suttgart-Budapest, 2010.

Újszövetségi velemjáró. Luther Kiadó, Budapest, 2010.

Gémes István 2008-ban Károli Gáspár-díjat kapott. Tudományszervezői és -népszerűsítői munkásságáért, továbbá az egyetemes magyar protestantizmus érdekében kifejtett munkásságáért feltétlenül érdemesnek tartom arra, hogy az Evangélikus Hittudományi Egyetemtől a dr. honoris causa címet kapja meg.

■ Dr. Fabiny Tamás