Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-02-27 / 9. szám
‘Evangélikus evangélikus hetilap 76. évfolyam, 9. szám M 2011. február 27. ■ Hatvanad vasárnap Ára: 250 Ft „Úgy érzem, hogy cikkemet teljes égé„Elméletileg tanultuk és tudjuk, a gyakorlatban mégis újra „Állítjuk, hogy ahol az élő Krisz-A kommunizmus áldozatainak emléknapja szében félreértette. Egyáltalán nem az új meg újra elfeledjük, hogy egyházunkat se régi, se új liturgia, tus beszéde hangzik, oda ma is !► 6. oldal liturgia bírálata volt a célom, hanem az se régi, se új struktúra, se egy, se tizenegy püspök, de még mennek az emberek.” Észak-afrikai forrongások !► 7. oldal álszent képmutatás bizonyos formáira átvett intézmények sokasága sem képes megtartani, hanem Apa hajléktalan !► 11. oldal hívtam fel a figyelmet.” egyedül a reánk bízott, élő és ható evangélium!” Miért hagyják el ma emberek az Fontossági sorrend !► 4. oldal Bizony baj van... !► 8-9. oldal „Logopédusra”várva... !► 9. oldal egyházat? !► 10. oldal Konok reménység !► 4. oldal Hatvanad vasárnapjának evangéliuma (Lk 8,4-15) a magvetőről, illetve a négyféle földről szólva Isten igéjének, e drága kegyelmi eszköznek a sorsát mutatja - a jó földbe hullott magok, amikorfelnövekednek, százszoros termést hoznak. Elfogadtatott egyházunk költségvetése ► Az országos bizottságok jelentései, két törvényjavaslat, intézmények alapítása, az egyházszociológiai felmérés tanulságainak megvitatása mellett evangélikus egyházunk éves költségvetésének elfogadása szerepelt a zsinat tizenhetedik ülésszakának napirendjén, amelyet hagyományosan a fasori evangélikus gimnázium dísztermében tartottak az elmúlt hét végén. A megtárgyalandó anyagok nagy száma ezúttal kétnapos ülést tett szükségessé. Nem kevesebb mint kilenc országos munkaági bizottság jelentését hallgatták meg a zsinati küldöttek a tanácskozás két napja alatt. Nagy vitát egyik beszámoló sem váltott ki, így a jelentéseket nagy többséggel fogadták el. A két megtárgyalandó törvényjavaslat közül az első az intézményvezetők választásával kapcsolatos eljárás módosítása volt. Mint Roncz Béla, az aszódi és a fasori gimnázium igazgatója előterjesztésében elmondta, a közeljövőben hat intézmény vezetőjének jár le a mandátuma. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy az a törvényi előírás, mely szerint kizárólag pályázati eljárást követően nevezhető ki intézményvezető, nem jó. Ugyanis kockázatos dolog ez a megmérettetés, több potenciális jelölt inkább nem pályázik, mint hogy sikertelen pályázás után hátrányt szenvedjen. A fenntartó helyzetét nagyban megkönnyítené tehát, ha a pályázat mellett megbízással vagy meghívással is lehetne vezetőt választani. A zsinat elfogadta a törvénymódosítást. A másik törvényjavaslat az egyház számvevőszéki és belső ellenőrzési munkájának átalakításáról rendelkezett. E javaslatot a zsinat már tárgyalta előző ülésén, így rövid vita után harminckilenc igen, két nem szavazat és két tartózkodás mellett szintén elfogadta. Ezek után a testület tagjai is megismerkedhettek a tavaly elvégzett egyházszociológiai felméréssel, amelyet már több egyházi fórumon is ismertetett a kutatás vezetője, dr. Fábri György, az Eötvös Loránd Tudományegyetem habilitált egyetemi docense, rektorhelyettese. A Nekünk így is jó? címet viselő dokumentum néhány adata a zsinati küldöttek számára - mint ahogyan a korábbi fórumok hallgatói számára is - meghökkentő volt. Ezúttal is elhangzott, hogy érthetetlen és szomorú az a lelkészek körében megmutatkozott bizalmatlanság, amellyel a felmérést fogadták, és amelynek következtében alaposan megnehezült a kutatást végzők munkája. A felmérés tanulsága talán úgy szűrhető le, hogy az evangélikusok a jövőt egy kicsit borúsnak látják, de amit ma ad nekünk az egyház, és amit mi adunk az egyháznak, azzal összességében elégedettek vagyunk. W- Folytatás a 3. oldalon Az egyházszociológiai felmérés eredményeit dr. Fábri György ismerteti a zsinattal Isten és az alkotmány Dr. Korányi András Amikor az új kormányzati ciklusban útjára indult az alkotmányozás terve, szinte azonnal elhangzottak az első nyilatkozatok arról, hogy Isten is jelenjen meg az új alaptörvény szövegében. Erről, valamint az egész alkotmányt érintő javaslatokról az első szélesebb körű társadalmi egyeztetés keretében kértek véleményt egyházunktól is az ősz folyamán. Sokan kérdezik azóta, miért nyilatkoztunk úgy, hogy ebben a kérdésben látunk megfontolandó nemzetközi példákat, mégis el tudjuk fogadni, ha nem említi Istent név szerint is a végleges változat. A következő hetekben széles körű - valamilyen formában talán mindannyiunkat megszólító - konzultáció kezdődik, ezért fontos a további közös gondolkodás, az eltérő, olykor egymással ütköző szempontok alapos mérlegelése. Az alkotmány akkor tudja betölteni egy állami méretű közösség, társadalom alaptörvényének szerepét, ha értékeiben széles alapokon álló egyetértésre épül. Az új alkotmány az egész Magyar Köztársaságé lesz. Éppen ezért éppúgy elképzelhetetlen a különböző értékeket valló kisebb-nagyobb közösségek megszólalása és felelős részvétele nélkül, mint ahogy ugyanakkor rögtön határt is szab a saját álláspontját másokra ráerőltető érdekérvényesítésnek, amely a magyar közelmúltban részben elfogadott, részben beletörődéssel elszenvedett, általános viselkedésformává vált közöttünk. Talán ez is magyarázza, hogy a rendszerváltozás óta eltelt húsz esztendőben lényegében hiányzott az a konszenzus, az a közösségre tekintő gondolkodáskultúra, amely alapja lehetett volna egy alkotmányozási folyamatnak. A jelenlegi alkotmányozás is inkább a rendezendő ügyek sürgető voltára hivatkozhat, mintsem tényleges közösségi-társadalmi érettségre a közös ügyek közös rendezésében. Ennek fényében fontos dolog Isten említésének felvetését úgy tekintenünk, mint ami mögött megfontolt véleménynek kell állnia, és semmiképpen se tekintsük leegyszerűsítve egyfajta keresztény lobbiérdeknek. Európai alkotmányok közül a németet és a lengyelt szokás példaként említeni. Az előbbi az Isten előtti egyetemes emberi felelősséget fogalmazza meg, az utóbbi viszont megpróbál Isten neve mögé a kereszténységénél jóval szélesebb - vagy tartalmilag inkább általánosságban mozgó? - értelmezést is adni, hogy az a lengyel nép egésze számára elfogadható legyen. Isten név szerinti említése esetén valóban ez a két út állhat előttünk, ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy egy alkotmány sohasem teológiai munka vagy hitvallási irat, hanem a legmagasabb rendű, az egész közösséget összefogó jogszabály, azaz emberi rend. így az egyetemes emberi felelősség gondolata jobban illik ebbe a formába, s kevesebb teológiai kockázattal is jár. Istennek ugyanis a társadalom egészét szem előtt tartó - tehát szükségszerűen kompromisszumos - körülírása tág teret nyithat akár az Istenre hivatkozó, egészen széles skálán mozgó, sőt kilengő értelmezéseknek is. A keresztény közösség ezeket nem csupán vallhatja és gyakorolhatja, de fel is ajánlhatja mint egyetemes értékeket az egész társadalom javára. Végső soron kimondhatjuk, hogy Isten megemlítése az alkotmány bevezető szakaszában döntő változást jelezne abban a tekintetben, hogy a magyar társadalomban Isten és a vallás általában is újra közösségi ügyként jelenne meg. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a társadalom közösségébe tartozó, jelentős arányú keresztény hátterű vagy elkötelezettségű népesség ne adhatna hozzá ennél jóval többet is az alapértékek meghatározásához és megvalósulásához a nem keresztény hátterű többség számára. Ilyen érték természetesen az élet tisztelete, a teremtett világ védelme, a családok támogatása, a közösség védelme és támogatása a gyengék és erőüenek irányában vagy akár a bűnbánat és megbocsátás gyakorlása a boldog és teljes emberi élet érdekében - csupán néhány példa a teljesség igénye nélkül. A keresztény közösség ezeket nem csupán vallhatja és gyakorolhatja, de fel is ajánlhatja mint egyetemes értékeket az egész társadalom javára. Ez a hozzájárulás szinte következik Jézus példázatából, amelyben tanítványairól úgy szól, mint az egész tésztát megkelesztő kovászról - s ezzel Jézus nyilvánvalóan az egész emberiség, azaz minden egyes ember javának, üdvösségének, boldogságának előmozdítását bízza ránk is. Mindezzel együtt nyugodtan mondhatjuk, hogy a kereszténység értékeinek megjelenése az alkotmányban sokkal nagyobb súlyú és kockázatokat sem hordozó javaslat, amelyre fontosabb lehet odafigyelnünk, mint Isten nevének szükségszerűen sokféleképpen értelmezett megemlítésére. Isten akarata ugyanis - Luthert felidézve - meglesz a kérésünk nélkül is, mégis azt kérjük, hogy bennünk és közöttünk is meglegyen. Azaz Isten a részletekben bújik meg, s ha a részletekben benne van, akkor van benne ténylegesen az alkotmányban és az azt követő társadalmi közösségben is. A szerző teológus, egyházunk zsinatának lelkészi elnöke
