Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-02-20 / 8. szám
MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP • LV. ÉVFOLYAM • 2011/1. SZÁM • FEBRUÁR 20. AZ ÉLET KENYERE „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval' Recept (Róm 12,21) Olyan ez az ige, a 2011-es év mottója, mint egy beugratós kérdés. Mint amikor azt kérdezik valakitől, hogy hány lába van az elefántnak. Négy - válaszolja. És most jön a beugratás: és ha egyet felemel? Mire a megkérdezett gondolkozás nélkül rávágja, hogy akkor három. Hát persze, mert négyből egy, az három, de hát nem gondolkozott, nem vette észre a csapdát, az elefántnak természetesen akkor is négy lába van, ha az egyiket felemeli. Arra, hogy ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval, mi is könnyen rávágjuk: persze, ez így szép és jó, így van rendjén. De tényleg rendjén van? Ha elkezdünk gondolkozni rajta, hamar rájövünk, hogy nem, ez nem ilyen egyszerű, nem ilyen magától értetődő, és nem is így van nálunk. Mert alig van még egy ilyen bibliai vers, amelyik olyan rossz lelkiismeretet képes ébreszteni bennünk, mint ez, amelyik olyasmit kér számon rajtunk, amiben mindig elbukunk. Be kell vallanunk: nemcsak hogy jók nem vagyunk a másik emberhez, de nagyon sokszor még korrektek sem. Nem vagyunk képesek uralkodni az agresszív indulataink felett, és hiába határozzuk el, hogy most aztán semmi sem fog kihozni minket a sodrunkból, előbb utóbb Toldi Miklósokká leszünk, akiről olyan jellemzően írja Arany János, hogy amikor az őt ingerlő, gúnyoló legények döngették a palánkot körülötte, akkor: „Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette...”, aztán repült a nehéz malomkő, és megölt egy embert. Általános emberi viselkedés, hogy megpróbálunk uralkodni magunkon, az indulatainkon, de végül elszakad a cérna. Gondoljunk az otthoni vagy a munkahelyi vitáinkra, a közlekedés adta helyzetekre, a boltban pimaszul elénk furakodókra és életünk sok hasonló szituációjára. Előbbutóbb visszaszólunk, durvák leszünk, néha egészen a tettlegességig. És sajnos a keresztény emberen sincs olyan gomb, amelyet megnyomva kikapcsolhatnánk az agressziónkat. Hogyan is viszonozhatnánk jóval a rosszat, hogyan is lennénk türelmesek, megértők, megbocsátók és irgalmasok egy olyan világban, amelynek az ököljog az alapszabálya? Hiszen a szülők is azt tanítják az óvodás vagy iskolás gyermekeiknek, hogy ne légy gyáva, ne hagyd magad, ha bántanak, üss vissza! Még a Bibliában is benne van, hogy a rosszat meg kell büntetni, szemet szemért, fogat fogért, égetést égetésért és életet életért. És még jó, hogy Mózes törvényeiben ez le van írva, és milyen jó lenne, ha ezt így betartanánk, mert ez így korlátok között tartja az agressziót, elejét veszi az öntörvénykezésnek és az aránytalan bosszúnak. Sokkal kevesebb ellenségeskedés és sokkal kevesebb tragédia lenne a világon. De amikor az agresszió egy életen át tartó bosszúvággyá alakul, akkor elszabadul a pokol. Az első lépés a gonosz legyőzéséhez az, hogy ha már nem tudtunk felülkerekedni az első haragunkon, legalább ne engedjük magunkban eluralkodni a bosszúvágyat. Ez azonban még messze nem az, amit Pál apostol egyéves programként ad elénk. O ugyanis nem azt mondja, hogy tartsd meg a mértéket, ne lépd túl az ökölszabály által kijelölt határokat, légy korrekt, és csak annyival fizess a gonosznak, amennyit az ártott neked. Pál egészen más alternatívát ad elénk, és azt mondja: győzd le a rosszat, mégpedig jóval. Erre a felszólításra többféleképpen is reagálhatunk. Legegyszerűbben úgy, hogy azt mondjuk: ez lehetetlen. Ellenkezik az emberi természettel, az igazságérzetünkkel, a logikával. Mi lenne a világból, ha mindenkinek, aki rosszat tesz, jóval fizetnénk? Hová lenne a jog, a rend, az igazság? De lehet erre úgy is reagálni, hogy azt mondjuk: ez van a Bibliában, és mint jó keresztény megpróbálok e szerint élni. Harcolva magammal, fogcsikorgatva, megerőszakolva magamat megpróbálom. Aztán előbb-utóbb világossá lesz, hogy nem megy, és akkor rossz lelkiismerettel, bűntudattal azt mondom: nem vagyok jó keresztény. Szeretett testvéreim, úgy néz ki, hogy nincs megoldás. Ez az ige meghaladja a lehetőségeinket. Ma elolvastuk, meghallgattunk róla egy igehirdetést, de legjobb lenne ezt az igét gyorsan elfelejteni, semmi esetre sem egy egész esztendő programjának kitűzni. Csakhogy ez az ige benne van a Bibliában, ezért nem Pál apostol szava, hanem Isten szava, amely hozzánk szól. Nem Pál mondja nekünk, hogy a rosszat jóval győzd le, hanem Isten mondja. És akkor mégiscsak komolyan kell vennünk. Vajon mond-e, kér-e Isten olyat tőlünk, ami nem lehetséges? Eszembe jut a mögöttünk hagyott év igéje, amelyet Jézus mondott a tanítványainak. Ott is arról volt szó, hogy a tanítványok valamit lehetetlennek tartottak. Jézus pedig igazat adott nekik, azt mondta, hogy igen, embereknél ez lehetetlen. De továbbvitte: ami az embereknek lehetetlen - mondta -, az az Istennek lehetséges. Most is, a 2011-es igénél is ez a megoldás. Nekünk lehetetlen, hogy a minket érő rosszat jóval viszonozzuk, és így győzzük le. Emberi lehetőségeink között csak az van, hogy a rosszat rosszal viszonozzuk. De Isten lehetősége az, hogy lehet a rosszat jóval viszonozni, és így lehet, csak így lehet legyőzni a rosszat. És mert mi, emberek erre képtelenek vagyunk, ezért Isten emberré lett, és Jézus Krisztusban megvalósította ezt. Nem akarok most Jézus életéből példákat sorolni erre, remélhetőleg ismerjük annyira Jézus történetét, hogy magunk is fel tudjuk idézni ezeket. Inkább azt idézem, amit Péter apostol írt levelében.Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. ” (iPt 2,21-24) (Folytatás a 3. oldalon)- Igehirdetésének egyik mondata hozott ide.- Örülök, hogy eljött, foglaljon helyet, s mondja el, mi volt az a mondat.- A félretett, az összegyűjtött harag felgyülemlik, és - azt hiszem, így hangsúlyozta - gyűlölet lesz belőle, s azt öli, aki gyűlöl, lassan, de biztosan. Ugye Pál apostolt idézte: a nap le ne menjen a ti haragotokon?!- Erről is szó volt, de gondolom, mást is szeretne még mondani.- Igen. Kérdezni szeretnék. Kétszer elvált asszony vagyok. Mindkét házasságom anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt kellett laknunk. Nem volt más megoldás. Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermekkoromban. Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám „kislánya” legyek a házasságban és ne feleség. Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el. Már évek óta egyedül élünk, anyám és én. Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben. Hónapokkal ezelőtt rémülten döbbentem rá - rettenetes kimondani is -, hogy gyűlölöm az anyámat kétszer tönkretett életem miatt. De ez a gyűlölet valóban engem öl. Míg házasságban éltem, jóformán sose voltam beteg. Most kétségbeejtően rossz alvó vagyok, s szüntelenül fáj valamim. Szédülök, a vérnyomásom ugrál, szorongásaim vannak. Megromlott az egészségem, és egyre fogyok. Már orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív, beteg. Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg. Mondja: mit tegyek?- Mit tett eddig?- Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat.- Mióta imádkozik ezért?- Amióta tudom, hogy gyűlölöm.- Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje?- Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam.- Engedjen meg egy kérdést. Hogyan várta ennek a kérésnek a teljesítését? Tulajdonképpen mit várt?- Hát, hogy szeretni tudjam.- Tehát valami érzésre várt. Ne haragudjék, ha így mondom: valami jóleső, meleg bizsergésre várt a szíve körül, ugye? És az elmaradt. így van?- Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában.- Szeretnék valami mást is ajánlani.-Azért jöttem.- Érzésekre várt, de nem tett semmit. Arra várt, hogy Isten tegyen az életével valamit. így van?- Igen, körülbelül így.- Pedig Isten mindent megtett értünk a Krisztusban...- A kereszten?- Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hálából. Édesanyjáért kellene valamit megtennie még. Mert legtöbbször az érzésekből lesznek a cselekedetek, de olykor az elkezdett cselekedetekhez csatlakoznak az érzések. Vagy váltanak ki érzéseket.- De mit tegyek?- Céltudatosan, rendszeresen és naponként tegyen jót édesanyjával, és eközben imádkozzék érte, ha még tud.- De mondtam, hogy gyűlölöm.- Meg akar gyógyulni?- Igen.- Akkor cselekedjék, és ne keressen kibúvót. Egyébként Jézus is mondott egyet s mást, még az ellenség szeretetéről is.- Mit tegyek hát?- Ha most orvos lennék, és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és egyéb betegségei ellen, kiváltaná?- Kiváltanám.- Bevenné?- Bevenném.- Akkor ott van papír meg toll, diktálnék egy receptet. írja?- írom.- Tessék: hétfőn reggel mosolyogva köszöntőm őt, és megkérdezem, hogy aludt. Kedden: kitakarítom az ő szobáját is. Szerdán: két szelet süteményt hozok neki. írja csak, írja. Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pedig kérdezgetek, és hagyom őt - csak őt - beszélni. Pénteken: megkérem, hogy zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott.- Már évek óta nem zongorázik.- De kérnie szabad. Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrós gombócot főzni, mert azt ő jobban tudja. Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor lefeküdt, betakargatom és megcsókolom. Pont. Ismeri ezt a zenei kifejezést: da capo al fine? Elejétől végig. Nos, a következő héten ugyanígy vagy hasonlóan: da capo al fine, s egy hét múlva felkeres, és megbeszéljük a többit.- A csókot is kell?- Igen.-Jaj!- Miért jaj?- Mert évek óta nem csókoltam meg.- Vállalja ezt a hetet így?- Megkísérlem.- Isten segítse. Várom. Nem jött. Hetekig nem jött. De egy hétfőn, kora reggel telefonált. Sírva:- Mikor tegnap ismét betakartam, az én hideg és kemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme, és azt mondta:- De jó vagy mostanában hozzám. Akkor, évek óta először, éreztem, hogy szeretem az anyámat. Aztán hozzátette:- Adja másnak is oda ezt a receptet! Tessék.
