Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-02-20 / 8. szám
Evángélikűs Élét élő víz 2011. február 20. !► 7 Azzá lenni, amivé az Úr teremtett HETI ÚTRAVALÓ Bizonyára sokan ismerik A rút kiskacsa meséjét: egy kacsa talált egy tojást, és addig ült rajta, amíg ki nem kelt belőle egy madár. A kacsamama azonban - tudtán kívül - egy hattyú tojását keltette ki... Ahogy a hattyú nőtt, egyre többet csúfolták, gúnyolták mind a baromfiudvar lakói, mind pedig az emberek. Olyannyira, hogy el is üldözték, és ő később - a véletlennek köszönhetően - bukkant rá a többi hattyúra. Hans Christian Andersen így írja le a találkozás pillanatát: „Ha valaki hattyútojásból kel ki, hattyú marad, ha baromfinép között nevelődik is! Most már örült a hattyú, hogy annyi bajt és nyomorúságot ért; így tudta igazán értékelni a boldogságot.” Később pedig ezt olvassuk: „És az öreg hattyúk fejet hajtottak a hajdani rút kiskacsa előtt. A fiatal hattyú azt se tudta, hová legyen a nagy megtiszteltetéstől. Fejét a szárnya alá dugta, úgy megszégyenítette a dicséret. Boldog volt, nagyon boldog, de mégsem hivalkodott fel, mert a jó szív sohasem kevély. Arra gondolt, mennyit üldözték és csúfolták, most pedig mindenki a szépséges madarak legszebbikének mondja.” Mert bizony nem minden és nem mindenki az, aminek, akinek látszik. És ez most nem negatív ítélet kíván lenni, épp ellenkezőleg. Azt akarom ezzel mondani, hogy arról, aki talán rút kiskacsának látszik, még kiderülhet, hogy valójában szépséges hattyú... Mert mindenkinek vannak rejtett értékei. Csodás kincsei. Melyeket a szívében hordoz. Melyeket Istentől kapott. A zsoltáros persze azt is tudja, hogy kinek köszönhetjük értékeinket: „Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat. Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem. Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám. Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim” (Zsolt 18,33-37) Isten oltalmat jelenthet és jelent mindazok számára, akik hozzá menekülnek. És segítséget mindenkinek, hogy azzá és olyanná váljanak, akinek és amilyennek Isten látni szeretné őket. Hogy - az Andersen-mesére visszatérve - ne rút kiskacsák maradjanak, hanem nemes és szép hattyúvá válhassanak. Repülő hattyúvá. Mert ki-ki arra született, hogy „szárnyaljon" Legtöbbünk azonban úgy gondolkodik és viselkedik, mint a röghöz, földhöz kötött kiskacsa. Szárnyszegetten hisszük el „rút kiskacsaságunkat” mert a világ fel sem tud tételezni mást rólunk... Pedig Isten az embert kevéssel tette kisebbé az angyaloknál (lásd Zsolt 8,6 és Zsid 2,7). Ha úgy érezzük, hogy az élet több annál, mint amit tapasztalhatunk, nézzünk felfelé! Emeljük fel a szárnyainkat, és repüljünk! Mert Isten azt akarja, hogy azzá váljunk, amivé ő teremtett. Péter apostol írja: „Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek..” (íPt 1,14) Más szavakkal azt is mondhatnánk, hogy ne éljünk többé úgy, mint az olyan kacsa, aki nem tudja magáról, hogy valójában hattyú... Ne maradjunk tudatlanságban! Legyünk tisztában azzal, kik vagyunk. Isten teremtményei. Isten képmásai. Akik újjászülettünk Isten élő és ható igéje által. Éljünk ennek megfelelően! Terjesszük ki képzeletbeli szárnyainkat, és repüljünk! Abban a biztos tudatban, hogy igaz az ige szava: „Az Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek. Van-e Isten az Úron kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül? Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat. Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem. Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám. Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim” ■ Gazdag Zsuzsanna A siker hét titka Sokféle módon lehet meghatározni a sikert: státus, hatalom, előléptetés, pénz és megannyi más dolog. Egyik fontos mérőeszköze lehet az elért hatás - az a befolyás, amelyet emberek gyakorolnak a környezetükben lévőkre, akár a munkahelyükön, a lakóközösségükben vagy éppen az otthonukban. Történelmileg és spirituális értelerríben kevés embernek volt olyan nagy hatása, mint Pál apostolnak, akinek élettörténete és írásai megtalálhatók az Újszövetség lapjain. Pálnak óriási szerepe volt a kérész-tény hit terjesztésében az egész Római Birodalom területén, annak ellenére, hogy főleg gyalog járt. Képzeljük csak el, hogy mi mindent érhetett volna el, ha repülőgépen utazhatott volna, és mobiltelefonja, faxkészüléke is lett volna! Bár sokan közülünk életünket az üzleti és a szakmai világnak szenteljük, azt gondolom, hogy Pál élete sok tanulságot tartogat, amelyeket a saját életünkben alkalmazhatunk. Pál sikeres életének a kulcsfontosságú elemei a következők: Irány érzékelés. A siker eléréséhez __________/________;___________ fontos tudni, hogy merre tartunk - mik a céljaink, „...nekifeszülvefutok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fii 3,14) Megértés. Tudnunk kell kezelni a váratlan körülményeket és a nehézségeket, tudnunk kell a váratlan csapások fölé emelkedni, „...mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek’.’ (Fii 4,11) Elkötelezettség. Ha fontos vállalkozásba kezdünk, a sikerhez szükséges, hogy kitartsunk a nehézségek és a kihívások ellenére, „...még az életem sem drága, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról’.’ (ApCsel 20,24) Irgalmasság. Ahogy Pál apostol is érzékeny maradt a környezetében lévők szükségeire, úgy nekünk is törekednünk kell arra, hogy a velünk dolgozók érdekeit védjük és képviseljük. „...ha minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem, semmi vagyok." (íKor 13,2) Lelkesedéssel teli hit. A sikeres vezetők erősen hisznek a küldetésükben, és a lelkesedésük ragadós. „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem’.’ (Fii 4,13) Készen állok bármire általa, aki belső erőt ad nekem. Szolgálni másokat. Az önközpontú vezetőknek általában rövid a „várható élettartamuk” Az a vezető azonban, aki odaszánta magát mások szolgálatára, hogy segítse őket a céljaikat elérni, lelkes követőket fog találni. „Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom a ti telketekért.” (2Kor 12,15) Tartós teljesítmény. Ahogy a szállóige emlékeztet: „Nem azt számít, hogyan kezdesz, hanem az, hogyan fejezed be.” Ez különösen igaz Pálnál. „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipomak, de el nem veszünk...” (2Kor 4,8-9) Próbálja meg ezeket a mindennapjaiban megélni, és figyelje meg a hatását! ■ Rick Warren Forrás: Monday Manna „Nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket’.’ (Dán 9,18) Hetvened hetében az Útmutató reggeli és heti igéi elbizakodottságból odaadó istentiszteletre hívják Isten népét. Az egyházi év második szakasza - a húsvét, a Fiú ünnepköre - ma, hetven nappal, azaz tíz héttel fehérvasárnap előtt kezdődik el. Mi már a feltámadott és élő Úr Jézus nevében s az ő érdemében bízva vihetjük Isten elé könyörgéseinket; mert magára vette vétkes adósságunk terhét, hogy a bűn többé ne uralkodjék rajtunk. „Isten lélek, és akik őt imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn 4,24; LK) „Himnuszt zengjetek nékünk Sionnak énekeiből!” (GyLK 769) Isten ma is elhív és kiválaszt munkásokat az ő szolgálatára. A szőlőmunkások példázata figyelmeztet: minden kegyelem az Úr országában! Nem lehetnek elbizakodottak és gőgösek az ő gyermekei, mert az örök élet nem fizetség, hanem az irgalmas Isten ingyen kegyelmi ajándéka! Ő mint szőlősgazda ezt kérdezi: „Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? (...) így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók’.’ (Mt 20,15.16) Luther szerint: „Itt megszűnik minden érdem, és egyedül Isten kegyelme dönt, hogy az elsőből esetleg utolsó, s az utolsóból első legyen.” Mindezek tudatában Pál mégis (!) versenyez a hervadhatatlan koszorúért: „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág!’ (íKor 9,26) S ugyanakkor hirdeti: „...nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené’.’ (Róm 9,16) Isten e megelőző és kegyelmes szeretete öleli körül még megtérése előtt a fővámszedőt is Jézus e hívó szavában: „Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom’.’ Ez a Krisztus missziója: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet’.’ (Lk 19,5.10) Ám: „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől (...) Ne legyen senki parázna vagy istentelen..!’ (Zsid 12,15-16) Jézust be lehet fogadni az ő mindenkori „egy-ügyű” tanítványainak tett szolgálat által. „Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát’.’ (Mt 10,42) Isten elhívott és kiválasztott munkatársai Krisztusra építenek! „Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan’.’ (íKor 3,8) Húsvét előtt Jézus megtisztította a templomot: „...ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!” (Jn 2,16) „Mert a házad irántiféltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak!’ (Zsolt 69,10) Miért lehetnek a christianusok: misszionáriusok? Pál válaszol: „Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim...” Isten tette, „hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok”, ezért „aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék” (íKor 1,26.30.31). „Elfogadtál és elhívtál, élő Jézus, Mesterünk. / Kegyelem, hogy veled járó tanítványok lehetünk.” (EÉ 475,1) ■ Garai András Újabb négy parókus lelkész északon „Egyházkerületünk bizottsága előtt a lelkészképesítő vizsga II. részét 1949. október 4-én letették: Dávid János, Deme Károly és Fábry István s. lelkészek. így nevezettek lelkészi oklevelet nyertek” - olvashatjuk a Tiszai Evangélikus Egyházkerület püspökének, Vető Lajosnak az 1950. évi, előző évről szóló közgyűlési beszámolójában. bolcsi Egyházmegye lelkésze, tehát a szervezést tekintve egyszerűbb volt, hogy a püspök utazzon. Az az idő pedig, amelyet a bizottság a vizsgára jelentkezett beosztott lelkészek előre beadott írásbeli munkáinak elbírálásával, illetve - fejenként hatvan percben - a meghallgatásukkal töltött, nem volt hiábavaló, Tóth Katalin, Balázs Viktória, Kozma Anett és Torzsa Tamás Ötvenkilenc évvel a Tiszai Evangélikus Egyházkerület megszűnése után elmondhatjuk, hogy pár órára ismét püspöki székhellyé vált Nyíregyháza. Ugyanis február 10-én dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke kereste fel a kerület legnagyobb gyülekezetét, hogy - a parókusi alkalmassági vizsgálatot végző bizottság elnökeként - bizonyosságot szerezzen négy beosztott lelkész alkalmasságáról. A budapesti püspöki székház ideiglenes elhagyását az indokolta, hogy I mindegyik jelentkező a Hajdú-Szahiszen Balázs Viktória, a Debreceni Evangélikus Egyházközség, Kozma Anett, a Nyíregyháza-Kertvárosi Evangélikus Ágostai Hitvallású Egyházközség, Torzsa Tamás, a Nagycserkeszi Evangélikus Egyházközség beosztott lelkésze és Tóth Katalin, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium iskolalelkésze egyaránt megállotta a próbát. így mindannyian parókus lelkészi bizonyítványt nyertek - tehát választhatók, gyülekezeti szolgálatra meghívhatok. ■ -HHÁFOTÓ: HORVÁTH HFCYI ÁRON
