Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-02-20 / 8. szám

Evángélikűs Élét élő víz 2011. február 20. !► 7 Azzá lenni, amivé az Úr teremtett HETI ÚTRAVALÓ Bizonyára sokan ismerik A rút kiska­csa meséjét: egy kacsa talált egy to­jást, és addig ült rajta, amíg ki nem kelt belőle egy madár. A kacsamama azonban - tudtán kívül - egy hattyú tojását keltette ki... Ahogy a hattyú nőtt, egyre többet csúfolták, gú­nyolták mind a baromfiudvar lakói, mind pedig az emberek. Olyannyira, hogy el is üldözték, és ő később - a véletlennek köszönhetően - buk­kant rá a többi hattyúra. Hans Christian Andersen így írja le a találkozás pillanatát: „Ha valaki hattyútojásból kel ki, hattyú marad, ha baromfinép között nevelődik is! Most már örült a hattyú, hogy annyi bajt és nyomorúságot ért; így tudta igazán ér­tékelni a boldogságot.” Később pedig ezt olvassuk: „És az öreg hattyúk fejet hajtottak a hajdani rút kiskacsa előtt. A fiatal hattyú azt se tudta, hová legyen a nagy megtiszteltetéstől. Fejét a szár­nya alá dugta, úgy megszégyenítette a dicséret. Boldog volt, nagyon bol­dog, de mégsem hivalkodott fel, mert a jó szív sohasem kevély. Arra gondolt, mennyit üldözték és csúfolták, most pedig mindenki a szépséges madarak legszebbikének mondja.” Mert bizony nem minden és nem mindenki az, aminek, akinek lát­szik. És ez most nem negatív ítélet kí­ván lenni, épp ellenkezőleg. Azt aka­rom ezzel mondani, hogy arról, aki talán rút kiskacsának látszik, még ki­derülhet, hogy valójában szépséges hattyú... Mert mindenkinek vannak rejtett értékei. Csodás kincsei. Melye­ket a szívében hordoz. Melyeket Is­tentől kapott. A zsoltáros persze azt is tudja, hogy kinek köszönhetjük értékeinket: „Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat. Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, ma­gaslatokra állít engem. Ő tanítja ke­zemet a harcra, karjaim ércíjat feszí­tenek. Oltalmazó pajzsodat adtad ne­kem, jobbod támogat engem, sok­szor lehajoltál hozzám. Biztossá te­szed lépteimet, és nem inognak boká­im” (Zsolt 18,33-37) Isten oltalmat jelenthet és jelent mindazok számára, akik hozzá me­nekülnek. És segítséget mindenkinek, hogy azzá és olyanná váljanak, aki­nek és amilyennek Isten látni szeret­né őket. Hogy - az Andersen-mesé­­re visszatérve - ne rút kiskacsák maradjanak, hanem nemes és szép hattyúvá válhassanak. Repülő hattyú­vá. Mert ki-ki arra született, hogy „szárnyaljon" Legtöbbünk azonban úgy gondolkodik és viselkedik, mint a röghöz, földhöz kötött kiskacsa. Szárnyszegetten hisszük el „rút kis­­kacsaságunkat” mert a világ fel sem tud tételezni mást rólunk... Pedig Isten az embert kevéssel tette kisebbé az angyaloknál (lásd Zsolt 8,6 és Zsid 2,7). Ha úgy érezzük, hogy az élet több annál, mint amit ta­pasztalhatunk, nézzünk felfelé! Emel­jük fel a szárnyainkat, és repüljünk! Mert Isten azt akarja, hogy azzá vál­junk, amivé ő teremtett. Péter apostol írja: „Mint engedel­mes gyermekek ne igazodjatok azok­hoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak benne­tek..” (íPt 1,14) Más szavakkal azt is mondhatnánk, hogy ne éljünk többé úgy, mint az olyan kacsa, aki nem tudja magáról, hogy valójában hattyú... Ne maradjunk tudatlan­ságban! Legyünk tisztában azzal, kik vagyunk. Isten teremtményei. Isten képmásai. Akik újjászülettünk Isten élő és ható igéje által. Éljünk ennek megfelelően! Ter­jesszük ki képzeletbeli szárnyainkat, és repüljünk! Abban a biztos tudat­ban, hogy igaz az ige szava: „Az Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá me­nekülnek. Van-e Isten az Úron kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül? Is­ten ruház föl engem erővel, ő teszi tö­kéletessé utamat. Olyanná teszi lába­mat, mint a szarvasoké, magaslatok­ra állít engem. Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor leha­joltál hozzám. Biztossá teszed lépte­imet, és nem inognak bokáim” ■ Gazdag Zsuzsanna A siker hét titka Sokféle módon lehet meghatározni a sikert: státus, hatalom, előléptetés, pénz és megannyi más dolog. Egyik fontos mérőeszköze lehet az elért ha­tás - az a befolyás, amelyet emberek gyakorolnak a környezetükben lévők­re, akár a munkahelyükön, a lakókö­zösségükben vagy éppen az ottho­nukban. Történelmileg és spirituális érte­­lerríben kevés embernek volt olyan nagy hatása, mint Pál apostolnak, akinek élettörténete és írásai meg­találhatók az Újszövetség lapjain. Pálnak óriási szerepe volt a kérész-­­tény hit terjesztésében az egész Ró­mai Birodalom területén, annak el­lenére, hogy főleg gyalog járt. Kép­zeljük csak el, hogy mi mindent ér­hetett volna el, ha repülőgépen utazhatott volna, és mobiltelefonja, faxkészüléke is lett volna! Bár sokan közülünk életünket az üzleti és a szakmai világnak szentel­jük, azt gondolom, hogy Pál élete sok tanulságot tartogat, amelyeket a saját életünkben alkalmazhatunk. Pál sikeres életének a kulcsfontossá­gú elemei a következők: Irány érzékelés. A siker eléréséhez __________/________;___________ fontos tudni, hogy merre tartunk - mik a céljaink, „...nekifeszülvefutok egyenest a cél felé, Isten mennyei el­hívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fii 3,14) Megértés. Tudnunk kell kezelni a váratlan körülményeket és a nehéz­ségeket, tudnunk kell a váratlan csa­pások fölé emelkedni, „...mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek’.’ (Fii 4,11) Elkötelezettség. Ha fontos vállalko­zásba kezdünk, a sikerhez szükséges, hogy kitartsunk a nehézségek és a ki­hívások ellenére, „...még az életem sem drága, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, ame­lyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmé­nek evangéliumáról’.’ (ApCsel 20,24) Irgalmasság. Ahogy Pál apostol is érzékeny maradt a környezetében lé­vők szükségeire, úgy nekünk is töre­kednünk kell arra, hogy a velünk dol­gozók érdekeit védjük és képviseljük. „...ha minden bölcsességnek birtoká­ban vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem, semmi vagyok." (íKor 13,2) Lelkesedéssel teli hit. A sikeres vezetők erősen hisznek a küldetésük­ben, és a lelkesedésük ragadós. „Min­denre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem’.’ (Fii 4,13) Készen ál­lok bármire általa, aki belső erőt ad nekem. Szolgálni másokat. Az önközpon­tú vezetőknek általában rövid a „vár­ható élettartamuk” Az a vezető azon­ban, aki odaszánta magát mások szolgálatára, hogy segítse őket a cél­jaikat elérni, lelkes követőket fog ta­lálni. „Én pedig nagyon szívesen ho­zok áldozatot, sőt magamat is felál­dozom a ti telketekért.” (2Kor 12,15) Tartós teljesítmény. Ahogy a szál­lóige emlékeztet: „Nem azt számít, ho­gyan kezdesz, hanem az, hogyan fe­jezed be.” Ez különösen igaz Pálnál. „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek va­gyunk, de nem elhagyottak, letipomak, de el nem veszünk...” (2Kor 4,8-9) Próbálja meg ezeket a mindennap­jaiban megélni, és figyelje meg a ha­tását! ■ Rick Warren Forrás: Monday Manna „Nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket’.’ (Dán 9,18) Hetvened hetében az Útmutató reg­geli és heti igéi elbizakodottságból odaadó istentiszteletre hívják Isten né­pét. Az egyházi év második szakasza - a húsvét, a Fiú ünnepköre - ma, het­ven nappal, azaz tíz héttel fehérvasárnap előtt kezdődik el. Mi már a feltáma­dott és élő Úr Jézus nevében s az ő érdemében bízva vihetjük Isten elé könyör­géseinket; mert magára vette vétkes adósságunk terhét, hogy a bűn többé ne uralkodjék rajtunk. „Isten lélek, és akik őt imádják, azoknak lélekben és igaz­ságban kell imádniuk.” (Jn 4,24; LK) „Himnuszt zengjetek nékünk Sionnak éne­keiből!” (GyLK 769) Isten ma is elhív és kiválaszt munkásokat az ő szolgála­tára. A szőlőmunkások példázata figyelmeztet: minden kegyelem az Úr orszá­gában! Nem lehetnek elbizakodottak és gőgösek az ő gyermekei, mert az örök élet nem fizetség, hanem az irgalmas Isten ingyen kegyelmi ajándéka! Ő mint szőlősgazda ezt kérdezi: „Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? (...) így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók’.’ (Mt 20,15.16) Luther szerint: „Itt megszűnik minden érdem, és egyedül Isten ke­gyelme dönt, hogy az elsőből esetleg utolsó, s az utolsóból első legyen.” Mind­ezek tudatában Pál mégis (!) versenyez a hervadhatatlan koszorúért: „Én te­hát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág!’ (íKor 9,26) S ugyanakkor hirdeti: „...nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené’.’ (Róm 9,16) Isten e megelőző és kegyelmes szeretete öleli körül még megtérése előtt a fővámszedőt is Jézus e hívó szavában: „Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell meg­szállnom’.’ Ez a Krisztus missziója: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megke­resse és megtartsa az elveszettet’.’ (Lk 19,5.10) Ám: „Ügyeljetek arra, hogy sen­ki se hajoljon el Isten kegyelmétől (...) Ne legyen senki parázna vagy istente­len..!’ (Zsid 12,15-16) Jézust be lehet fogadni az ő mindenkori „egy-ügyű” ta­nítványainak tett szolgálat által. „Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, sem­miképpen sem fogja elveszteni jutalmát’.’ (Mt 10,42) Isten elhívott és kiválasz­tott munkatársai Krisztusra építenek! „Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mind­egyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan’.’ (íKor 3,8) Hús­vét előtt Jézus megtisztította a templomot: „...ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!” (Jn 2,16) „Mert a házad irántiféltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak!’ (Zsolt 69,10) Miért lehetnek a christia­­nusok: misszionáriusok? Pál válaszol: „Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim...” Isten tette, „hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok”, ezért „aki dicsek­szik, az Úrral dicsekedjék” (íKor 1,26.30.31). „Elfogadtál és elhívtál, élő Jézus, Mesterünk. / Kegyelem, hogy veled járó tanítványok lehetünk.” (EÉ 475,1) ■ Garai András Újabb négy parókus lelkész északon „Egyházkerületünk bizottsága előtt a lelkészképesítő vizsga II. részét 1949. október 4-én letették: Dávid János, Deme Károly és Fábry István s. lelké­szek. így nevezettek lelkészi oklevelet nyertek” - olvashatjuk a Tiszai Evan­gélikus Egyházkerület püspökének, Vető Lajosnak az 1950. évi, előző év­ről szóló közgyűlési beszámolójában. bolcsi Egyházmegye lelkésze, tehát a szervezést tekintve egyszerűbb volt, hogy a püspök utazzon. Az az idő pedig, amelyet a bizott­ság a vizsgára jelentkezett beosztott lelkészek előre beadott írásbeli mun­káinak elbírálásával, illetve - fejen­ként hatvan percben - a meghallga­tásukkal töltött, nem volt hiábavaló, Tóth Katalin, Balázs Viktória, Kozma Anett és Torzsa Tamás Ötvenkilenc évvel a Tiszai Evan­gélikus Egyházkerület megszűnése után elmondhatjuk, hogy pár órára ismét püspöki székhellyé vált Nyír­egyháza. Ugyanis február 10-én dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházke­rület püspöke kereste fel a kerület legnagyobb gyülekezetét, hogy - a parókusi alkalmassági vizsgálatot végző bizottság elnökeként - bizo­nyosságot szerezzen négy beosztott lelkész alkalmasságáról. A budapesti püspöki székház ide­iglenes elhagyását az indokolta, hogy I mindegyik jelentkező a Hajdú-Sza­hiszen Balázs Viktória, a Debrece­ni Evangélikus Egyházközség, Koz­ma Anett, a Nyíregyháza-Kertváro­si Evangélikus Ágostai Hitvallású Egyházközség, Torzsa Tamás, a Nagycserkeszi Evangélikus Egyház­­község beosztott lelkésze és Tóth Ka­talin, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium iskolalel­késze egyaránt megállotta a pró­bát. így mindannyian parókus lelké­szi bizonyítványt nyertek - tehát vá­laszthatók, gyülekezeti szolgálatra meghívhatok. ■ -HHÁ­FOTÓ: HORVÁTH HFCYI ÁRON

Next

/
Thumbnails
Contents