Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-02-13 / 7. szám
12 41 2011. február 13. GYERMEKOLDAL Evangélikus Élet Kuvik Kis termetű bagoly, tolifülek nélkül. Magyarországon a nyílt területeken mindenütt előfordul, de állománya az utóbbi időben sajnos megfogyott. Kedveli a tanyák, juhhodályok, állattartó telepek környékét, de öreg fasorokban is megtelepszik. Főleg éjszaka tevékeny, de gyakran látni nappal is. Különösen a reggeli órákban sütkérezik szívesen a kémény sarkán, a hodály vagy egy kazal tetején. Sokan úgy gondolják, hogy a baglyok nappal nem vagy alig látnak. Ez nem igaz. Ha egy olyan hodály felé közeledtem, amelyiken egy kuvik ült, a madár már jó messziről észrevett, és az ellenkező oldalon lebukva eltűnt. Gyakran megfigyeltem azt is, amikor a kuvik még jóval napnyugta előtt vadászni kezdett. Egyikük Apaj-pusztán, egy nagy legelőn álló hodályban tanyázott. Ha napközben jártam arra, és bementem, kirepült, és vagy ötven méternyire a fűbe ült, mindig egy nagyobb növény védelmében. Alig mentem tovább, máris visszarepült az épületbe. Ugyanezt a madarat többször is láttam, amint estefelé, de még teljesen világosban kirepült a hodályból, MESÉLNEK AZ ÁLLATOK fény. Az ablak világított, arrafelé repültek, ezt használta ki a kuvik, amikor az ereszcsatornáról vagy a tetőről lesett rájuk. Ha aztán jóllakottan kuvikolt is néhányat, a beteg pedig az éjszaka meghalt, senki sem moshatta le a szegény madárról, hogy ő volt a halál hírnöke. Ma már mindenki tudja, hogy ez nem igaz, a kuvik pedig fokozottan védett. Állandó madár, egész évben a megszokott tanyahelye közelében tartózkodik. Élelmes, kihasználja a lehetőségeket. Gyermekkoromban téli estéken többször is láttam, hogyan és egy földbe vert karóra ült. Onnan lesett a fűben mozgó pockokra, egerekre, bogarakra. A kuvik tavasztól őszig főleg rovarokkal él, télen rágcsálókat és verebeket fog. Szegény kis baglyot régen halálmadárnak nevezték, azt tartották, hogy jelzi a halál közeledtét. Ennek a babonának egyszerű a magyarázata: régen, amikor a tanyákon és a falvakban még nem volt villany, éjszaka csak akkor világított gyertya vagy petróleumlámpa a szobában, ha ott nagybeteg feküdt. Biztosan észrevettétek már, hogy az éjszaka repülő lepkéket, bogarakat mennyire csábítja a kapja el a szalmakazalban alvó verebet. Odatipegett a lyuk mellé, ahol a veréb bebújt, topogni kezdett, mire az rémülten kirepült, ő pedig a karmával ügyesen elkapta. ■ Schmidt Egon Kérdések 1. Mit gondolsz, hány pár kuvik él hazánkban? 2. Milyen fészket építenek a párok? 3. Vajon milyen súlyú a kuvik? (unuzuS öli jnpqinuoy S íqpfqvu (spjpvd ‘npovf) vjivzIjv zv jvqwsvíoj uaqaf'jaiípuauas z íoooz jnpqjmoq i legelőkön szűkölködöm. csendes pásztorom, terelget. vizekhez Füves engem. A jó pásztor ♦ A 23. zsoltárban Dávid az Úrról énekel. A birkákon található szavakból az első két mondatát tudjátok összeolvasni a jól ismert zsoltárnak. A Bibliából kikeresve olvassátok el végig! Kedves Gyerekek! ► Mostani hatrészes sorozatunkban Illés próféta történetét elevenítjük fel. Minden részhez tartozik egy rejtvény is. Oldjátok meg, és a helyes megfejtéseket összegyűjtve küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. 2. Aháb király nagy bűnt követett el, amikor nem az Urat követte, hanem egy pogány istenhez, Baálhoz imádkozott. Ezért egy nap Illés a Karmel-hegyre hívatta a királyt, a népet és a Baálpapokat, akik négyszázötvenen voltak. Amikor mindenki ott volt, Illés megkérdezte Izrael népét:- Miért sántikáltok kétfelé? Döntsétek el, melyik istent követitek! Ha az Úr az Isten, akkor neki engedelmeskedjetek, ha viszont Baál, akkor őt kövessétek! Amikor a nép nem válaszolt, Illés folytatta:- Én vagyok itt egyedül az Úr prófétája, a Baál-papok négyszázötvenen vannak. Tegyünk próbát, hogy lássuk, melyikünk istene az igazi! Hozzatok ide két bikát, hogy áldozatot mutathassunk be a saját istenünknek. Egyikünk sem gyújthatja meg a fahasábokat - a Baál-papok imádkozzanak Baálhoz, én pedig az Urat hívom segítségül. Amelyikünknél meggyullad a tűz, az az igazi isten. így is lett. Először a Baál-papok készítették el az oltárukat, és reggeltől délutánig így kiáltoztak:- Ó, Baál, felelj nekünk! De semmi sem történt, a tűz nem gyulladt meg. Akkor Illés helyreállította az Úr oltárát, amelyet korábban az emberek leromboltak. Tizenkét kőből építette a törzsek száma szerint, majd rátette a fahasábokat és a feldarabolt bikát. Az oltár körül mély árkot húzott, és azt parancsolta az embereknek, hogy négy vödör vízzel öntsék le az oltárt és a ráhelyezett állatáldozatot. Ezt még kétszer megismételtette. Olyan sok víz gyűlt így össze, hogy már az árok is megtelt. Illés pedig imádkozni kezdett:- Uram! Hadd tudja meg a nép a GYERMEKVÁR mai napon, hogy te vagy az igazi Úr, én pedig a szolgád, és mindent a te parancsodra tettem! Abban a pillanatban lecsapott az Úr tüze, elégett a bika, a fahasábok, de még az oltár kövei is. Az árokban levő víz pedig teljesen eltűnt. Amikor a nép ezt látta, arcra borult, és kiáltozni kezdett. Illés megparancsolta, hogy fogják el a Baál-papokat, és végezzék ki őket. Aháb királynak pedig megprófétálta, hogy az Úr hamarosan esőt bocsát a földre a nagy szárazság helyett. Ha az oltár kövein található betűket helyes sorrendben összeolvassátok, megtudjátok, mit kiáltott a nép. Ez a beküldendő megfejtés.
