Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-02-13 / 7. szám

Evangélikus Élet MELLÉKLET 2011. február 13. *■ 7 Lelkészek, teológiát végzett szolgálattevők az országos iroda kötelékében ► Missziói munkát végzők, püspöki titkárok, médiás munkatársak, kórházlelkészek, könyvkiadóban és levéltárban tevékenykedők, külügyi és ifjúsági referens... Sokfé­le elhívás, életút, gazdag, tartalmas, színes feladatok halmaza - és legalább ilyen és színesek, lelkesek mostani mellékletünk szereplői. „Közös nevezőjük”: életük egy pont­ján a lelkészi szolgálatra vagy teológiai tanulmányok végzésére kaptak elhívást Isten­től, majd a hívás, a tanulás, a felszentelés után a szolgálat útjára léptek. Ki pár éve, ki évtizedek óta jár rajta. Ismerjék meg most őket, az országos iroda lelkészeit, teo­lógiai végzettségű munkatársait! Lesz, akit névről, egyházi eseményről, istentiszte­leti szolgálatból, tévéből arcról, rádióból hangról, kötetből már ismernek. Bemutat­kozunk most mi, akik örömmel és Isten iránti hálával végezzük munkánkat ott, aho­vá Urunk állított. Összeállította: Kőháti Dorottya Tisztelt Olvasók! Kedves Testvérek! Örömmel tölt el, hogy az Evangélikus Élet olvasói az országos irodát bemu­tató cikksorozat újabb részét olvas­hatják. Legutóbb azokat a kollégáin­kat és munkájukat ismerhették meg, akik a gazdasági osztályon a számok szigorú rendbe szedésével foglal­koznak nap mint nap. Akkori ígére­temhez híven a mostani melléklet azokat a testvéreinket állítja Önök elé, akik irodai közösségünkben a spiri­­tualitás, a lelkiség képviselői, dolgoz­zanak akár lelkipásztori minőségben, akár más munkakörben. Bizonyára meglepi olvasóink több­ségét, hogy egyházunk adminisztrá­ciós központjának munkatársai kö­zött nemcsak különböző szakterüle­tek képviselői - mérnökök, jogá­szok, referensek, könyvelők, pénztá­rosok, titkárnők vagy technikai dol­gozók - vannak, hanem a lelki élet avatott képviselői, teológiát végzett szakemberek is. Nagy számuk - melyről ez a há­rom oldal tanúskodik - ékes bizonyí­ték arra, hogy az országos iroda csa­pata jelentős részben elkötelezett evangélikusok, képzett teológusok munkatársi közössége. Ez a lelki többlet, emberi plusz a biztosítéka annak, hogy kollégáink - az iroda munkatársaival való kapcsolatrend­szerükben és az irodán kívüli mun­kájuk során egyaránt - embersége­sen kommunikálnak, türelemmel és szeretettel segítik mindazokat, akik hozzájuk fordulnak. Ők azok, akik „hivatalból” szolgál­nak közöttük azokon a munkahelye­ken, ahová állíttattak. Hűséges, elkö-Az országos irodában minden mun­kahetet áhítattal kezdünk - hétfő reg­gelenként háromnegyed kilenckor a tanácsteremben találkozunk. Régi hagyomány ez: egyházi munkahelyen életünk Urára tekintünk, hozzá fo­hászkodunk, mielőtt nekilátnánk ügyes-bajos teendőinknek. A lényeget, hogy kiért és miért vagyunk itt, nem szabad szem elől tévesztenünk. Nem aktákat, hanem embereket látunk munkánk során, nem problémás ügyeket, hanem megoldandó felada­tokat, melyeket hivatásunk során adott nekünk Isten. Ránk bízottakért telezett szolgálatuk példa világi mun­katársaink számára, s az általuk kép­viselt keresztény értékrend mutatja, miért is dolgoznak naponta az irodá­ban. Különösen nagy a felelősségük az országos iroda külső megítélésé­nek javításában, hiszen éppen napi feladataik ellátása során hasznosíthat­ják azt, amire lelkészként elhivattak: a lelkek gondozását. Helyzeti elő­nyük, hogy lelkész testvéreink kollé­gaként tekintenek rájuk. Kérem a tisztelt olvasókat, tekint­senek úgy a most bemutatkozókra, mint olyanokra, akik - akár lelkészi szolgálatban, akár „civil” munka­körben dolgoznak nálunk - velünk együtt, egy csapatban, valamennyi­en elkötelezetten szolgálják egyhá­zunk ügyét. Elérhetőségük megtalál­ható az országos iroda honlapján (http://orszagos.lutheran.hu/), illet­ve egyházunk név- és címtárában egyaránt. Biztatom Önöket: fordul­janak hozzájuk bizalommal! ■ Kákay István Dezső országos irodaigazgató vagyunk felelősek, és ehhez erőt, böl­csességet, türelmet, kitartást kell kér­nünk. S hálát adnunk minden ered­ményért - csak így megy. 2008. március í-je, Kákay István De­zső igazgató hivatalba lépése óta iro­dán kívüli, külsős lelkészek sora vállal­ja, hogy lelki útravalóval szolgál az iro­da munkatársi közösségének. (Nevüket az iroda honlapján - betűrendben - fel is tüntetjük, köszönetünk jeleként.) A karácsonyi, illetve húsvéti, nagyheti úrvacsorás istentiszteleteket is itt, együtt, testvéri közösségben ünnepel­jük. Feledhetetlen alkalmak ezek, püs­pöki szolgálattal készítenek elő az ott­honi, gyülekezeti ünnepre. A képen látható ambó a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület­hez tartozó Siló-lakóotthonban, moz­gáskorlátozottakatfoglalkoztató pilis­csabai intézményünkben készült, az országos irodaigazgató rendelésére. Hitélet zajlik az országos irodában - hit és élet... Utóbbinak csak így, az előbbivel van értelme. ■ k. d. Balogh Éva Lelkész és mentálhigiénés szakember vagyok. 2006 szeptembere óta dolgo­zom a Magyarországi Evangélikus Egyház kórházlelkészeként. Előzőleg a Borsod-Hevesi Egyházmegye segéd­lelkésze voltam, leginkább az egri gyülekezetben tevékenykedtem. Mel­lette szabadúszó keramikusként pró­báltam biztosítani a megélhetésem. Mostani beosztásomban Buda­pest különböző kórházaiban tartok istentiszteleteket és bibliaórákat (Bu­dai Irgalmasrendi Kórház, Péterfy Sándor utcai kórház, Országos Ko­rányi Tbc- és Pulmonológiai Intézet), valamint személyes hívás alapján a főváros területén máshol is látogatok betegeket. Hivatásom legfontosabb részének a személyes lelkigondozást érzem. Szeretnék segítség lenni a testi-lelki egészséghez vezető út megtalálásá­ban. A gyógyulás titkának megfejté­séhez a szeretet érintése kell, jó len­ne eszköz lenni Isten kezében ehhez az érintéshez... Nemcsak betegséggel, kórházi lá­togatással kapcsolatban kereshet­nek meg a kedves Olvasók, hanem nyitottan fogadok mindenkit, aki nehéz, problémás élethelyzetben vagy nehéz döntés előtt szükségét ér­zi egy-egy segítő beszélgetésnek. Dr. Böröcz Enikő 1975 szeptemberében kerültem a kisbabot-mérgesi társgyülekezetbe. Tizennégy évig szolgáltam, a lelkek és épületeink szakadatlan megújítá­sát tartva szem előtt. Húsz éve dolgozom az Evangélikus Országos Levéltárban. 2006-ban dok­tori címet szereztem, kutatási terüle­tem egyházunk közelmúltja. Továb­bi fejlődésemhez szükségem lenne egy már többször kért hivatalos egyházi külföldi ösztöndíjra. Gyülekezetem a Deák téri evangélikus gyülekezet, ahol képviselő-testületi tag vagyok. Nagyon fontosnak tartom a lelké­szek jelenlétét az országos egyháznál. Minden területre helyeznék belőlük. Mi nem idegen test vagyunk itt, ez a mi egyházunk. Az evangélikus szent komolyságot és vidámságot az illető területhez szükséges szakmai profiz­mussal összekötni képes lelkészekre ezen a helyen szenvedések és örömök várnak. Levéltárunk az úgynevezett rend­szerváltást követően még nagyon sokáig elhanyagolt terület volt. Sor­sát többen még nemrégiben is egy szál gyufával vélték megoldani. Eb­ből a mélységből kezdünk kikászá­lódni. Most viszont bizonyos kom­petenciaproblémákkal szembesü­lünk, a fokozott érdeklődésnek kö­szönhetően. B. Pintér Márta A Női Misszió szobájának ajtaján gyakran kopogtatnak. Ha valaki a lépcsőház felől lép be országos köz­pontunk második emeletére, a folyo­sóra merőlegesen azonnal ennek az irodának a bejáratával találja szem­közt magát. A résnyire tárt ajtó lát­tán bátorítva érzi magát, hogy útba­igazítást kérjen, merre találhatja meg annak a munkaágnak a szobáját, ahol történetesen intéznivalója akad. Bevallom, megtetszett a kép. Át­vitt értelemben is alkalmazható. A lelkipásztori szolgálat ugyanis egyfaj­ta: útmutatás. Tapasztalom, ezért jönnek hozzám is sokan. Van, aki ma­gát a Krisztushoz vezető keskeny ösvényt keresi; más arra vár választ, hogyan maradhat meg hűséges, hi­teles Krisztus-követőként egy össze­­kuszálódott világban. Manapság nem könnyű megfelelni arra az egyszerű kérdésre sem, hogy mit jelent férfi­nak és nőnek lenni. A morális válság kihat a nemek kapcsolatára is. A te­remtésbeli harmonikus társkapcso­latból ellenségeskedéssé, olykor ádáz vetélkedéssé silányult a nők és férfi­ak viszonya. A hitmélyítő alkalmakon túl az ál­talam vezetett szolgálati ág, a Női Misszió a felkínált különféle prog­ramjaival - női és páratlanklub, egyedülálló szülők és gyermekeik konferenciája, elváltak hete, váran­dóshétvége, tematikus gyülekezeti csendesnapok - e kérdésekben is sze­retne az evangélikus nőtestvérek se­gítségére lenni. Az „útbaigazítás” pedig nem történhet másként, mint hogy annak szavához igazodunk, aki magáról így vallott: „Én vagyok az út, az igazság és az élet’.’ (Jn 14,6) Grendorf-Balogh Melinda Mielőtt az országos iroda főállású al­kalmazottja lettem, két évet töltöttem a Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Gyülekezetében: egy évet hatod­évesként, egy évet pedig beosztott lel­készként. 2010. július i-jétől vagyok hivatalosan a gyermek- és ifjúsági osztályon ifjúsági referens; előtte külsősként felettesem, Smidéliusz Gábor, a gyermek- és ifjúsági bi­zottság elnöke révén kerültem az osztály életének vérkeringésébe. Igyekszem teológiai végzettsé­gemet, szolgálati tapasztalataimat kamatoztatni a felnövekvő gene­ráció megszólításában. Férjem, Grendorf Péter az angyalföldi gyü­lekezet beosztott lelkésze, mellette is van lehetőségem a klasszikus lel­készi szolgálat gyakorlására, illetve a Kisdeák Evangélikus Óvoda hitok­tatója vagyok. Teológuséveim alatt sok gyüle­kezetben fordulhattam meg. Fontos­nak tartom, hogy úgy induljanak el országos kezdeményezések, hogy közben reális képünk van kis egyhá­zunk gyülekezeteinek, intézménye­inek helyzetéről. Részünkről a leglé­nyegesebbnek a folyamatos tájékoz­tatást tartom. Munkatársaimmal leginkább az irodában vagyunk elér­hetőek, mert sok szervezési és admi­nisztratív feladat köt ide minket. Heinemann Ildikó Vecsésen vagyok gyülekezeti lelkész, Budapesten pedig kórházlelkész. Kór­­házlelkészi munkámat még vecsési szolgálatom előtt kezdtem el. Ne­gyedik éve járok kórházról kórházra, beszélgetek krízishelyzetben lévő be­tegekkel. Van, akivel csak egyszer ta­lálkozom, van, akit pedig hosszú he­teken, hónapokon keresztül kísérek el haldoklóként azon az úton, amelyen mindegyikünknek végig kell menni. Gyönyörű ez a munka, azt ér­zem, nagy szükség van rám, és hogy Hitélet, avagy hit és élet az irodában

Next

/
Thumbnails
Contents