Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-02-13 / 7. szám

8 •m 2011. február 13. MELLÉKLET Evangélikus Élet LELKÉSZEK, TEOLÓGIÁT VÉGZETT SZOLGÁL/ itt hasznosíthatom mindazt, amit Debrecenben pasztorálpszichológi­­ai lelkigondozóként elsajátítottam. Úgy érzem, hogy nemcsak én adok a betegeknek, hanem sokat kapok is tő­lük. Meglepő, mennyi bennük a hit, a remény és az akarat. Legfontosabb szolgálati terüle­tem az onkológia, ahol istentisztele­tet tartok, és rákos betegeket látoga­tok. Nagyon jó szolgatársaim vannak, kórházlelkész munkatársaimmal gyakran beszéljük meg problémáin­kat, örömeinket, és szervezünk kon­ferenciákat önkéntes segítőinknek. Részt veszek egyházunk e-mailes lelkigondozói szolgálatában, öröm­mel várom bárkinek a levelét, meg­keresését egyházunk honlapján. Honti Irén Tizenhét éve vagyok a lelkészi pályán. A kiskunhalasi gyülekezet pásztora­ként a személyes lelki beszélgetések mindig is fontos helyet kaptak a szolgálataimban. Jézus empátiája, szenvedő emberek felé fordulása erős impulzust adott a kórházi szol­gálat irányába. Tíz év óta vagyok kórházlelkész, először budapesti kórházakban, majd évek óta a kiskunhalasi kórházban lá­togatom a betegeket. Sok evangéli­kussal találkozom itt Soltvadkertről és Kiskőrösről. Jó, hogy a személyzet­tel együtt végezhetem ezt a munká­mat. A kórházi szolgálat a szív­ügyem, naponta járom az osztályo­kat, megyek, ahová küldenek, végzem a foglalkozásokat. A betegek bizalom­mal fordulnak hozzám, tudják, a ti­toktartás a lelkészt is kötelezi. Kórházi lelkigondozói szolgála­tunk munkájához tartozik, hogy évente több alkalommal szervezünk konferenciákat, ahol érdekes és tanul­ságos léleképítő témákat dolgozunk fel. Felüdítő, hogy van egy összetar­tó, jó légkörű kórházmissziói csapa­tunk, akikkel rendszeresen találko­zunk Üllői úti irodánkban. Mivel mindig úton vagyunk, elérni legin­kább mobiltelefonon, illetve az inter­neten keresztül lehet bennünket. Az utóbbi években visszakerültem a kiskunhalasi gyülekezetbe, ami azért is jó, mert a kórházi és a gyü­lekezeti munka jól kiegészíti egymást. Mindkét területen sok segítséget je­lent lélektani - a logoterápia terüle­tén szerzett - végzettségem. A logo­terápia pszichoterápiás rendszer, amely vallja, hogy az életnek minden körülmények között van értelme, és hogy ezt az ember képes felismerni. Célom, hogy jelzés lehessek Isten szeretetéről, Jézus barátságáról. Mottóm: „Szabadon, örömmel és szeretettel.” Horváth-Bolla Zsuzsanna Horváth-Bolla Zsuzsanna (39) va­gyok, a Magyarországi Evangélikus Egyház hivatalos honlapjának, az Evangelikus.hu-nak a főszerkesztője. 1996-ban végeztem az Evangéli­kus Hittudományi Egyetemen, majd a németországi Erlangenben teológiai magiszteri diplomát, illetve publicisz­tikai diplomát szereztem. Tíz évig vi­lági újságoknál dolgoztam, napilapnál és magazinoknál is voltam újságíró. Gyermekeim születése után, 2008- ban javaslataim alapján indítottuk el napi frissítésű hírportálunkat, ame­lyen többek között egyházunk aktu­ális híreiről és eseményeiről, a nagy­világban élő evangélikusokról, öku­menikus kapcsolatokról számolunk be, a multimédia lehetőségeit is ki­használva - képben, hangban és vi­deók formájában is. Interjúinkban cé­lunk olyan embereket bemutatni, akik keresztényi értékek mentén élik mindennapjaikat. Hangsúlyos a lel­kiség: napi igét és igehirdetéseket is találnak nálunk. Kihezfordulhatok? rovatunk tagjaival együtt segítséget nyújtunk a problémák megoldásában. Feladatom rendkívül sokrétű: hí­rek, tudósítások, beszámolók írása, interjúk készítése mellett a fényképe­zés, az anyagok szerkesztése, a mun­katársakkal való kapcsolattartás is kö­telességeim közé tartozik. Horváth-Hegyi Áron A lelkészi pályára készülés nem volt ifjúkori terveim között, pedig mindig is szorosan, több szállal kapcsolód­tam lakóhelyem, Nyíregyháza evan­gélikus gyülekezetéhez. Érettségi után informatikai diplo­mát szereztem, Londonban töltöttem két évet, majd a szakmámban dolgoz­tam, amikor az „Itt vagyok, engem küldj!” (Ézs 6,8) ige alapján egyértel­mű elhívást kaptam a lelkészi hivatás­ra Istentől. így huszonöt évesen, 2004-ben kerültem a teológiára. Igen izgalmas és Isten által jól megszerve­zett időszaka volt ez az életemnek. A következő mérföldkő házasság­­kötésem volt 2008 nyarán. Ezt egy különleges év követte, hiszen felesé­gemmel, Adámi Johannával (hittanár és konduktor-tanító) az egyesült ál­lamokbeli Columbusban (Ohio ál­lam), a Trinity Lutheran Semi­­naryben (Szentháromság Lutheránus Szeminárium) tölthettünk egy tan­évet teológus ösztöndíjasokként. 2009 szeptemberétől az Északi Egyházkerület püspöke, dr. Fabiny Tamás mellett vagyok püspöki titkár. Első fiunk, Ruben 2010 júniusában született, három hónappal később pe­dig megkezdtem hatodévemet a ke­lenföldi evangélikus gyülekezetben dr. Blázy Árpád mentorsága alatt. A püspöki titkári feladatok, illetve a ha­todév kapcsán végzett gyülekezeti szolgálat által nagyon sokat látok, ta­pasztalok és tanulok, miközben hi­vatástudatomban is erősödöm, és jó reménységgel készülök a lelki­pásztori szolgálatra. Kendeh K. Péter 1975-ben Gyulán születettem, „több­­generációs lelkészcsaládban”. 1993- ban érettségiztem a Budapesti Evan­gélikus Gimnáziumban (Fasor). 1998- ban végeztem az Evangélikus Hittu­dományi Egyetemen. Ez év szep­temberétől a Magyar Bibliatársu­latnál dolgoztam, a bibliakiadás és - terjesztés feladataiban segítettem a főtitkár munkáját. Még ennek az évnek a végétől a pestújhelyi gyüle­kezetben segédlelkészként szolgál­tam. A gyülekezet 2000-ben megvá­lasztott parókus lelkészének, amely szolgálatot 2007 februárjáig láttam el. 2001 januárjától vezetem egyhá­zunk kiadóját (amely egykor Evangé­likus Sajtóosztály néven működött, 2002-től pedig a Luther Kiadó nevet viseli). Az elmúlt tíz évben munka­társaimmal igyekeztünk olyan ki­adót működtetni, amely egyszerre tudja szolgálni gyülekezeteink min­dennapi igényeit, illetve a könyveken, folyóiratokon keresztül meg tudja je­leníteni evangélikus értékeinket a magyar olvasóközönség előtt. Feleségem, Kendeh K. Johanna szociálpedagógus, akivel 2001-ben kötöttünk házasságot. Kisfiúnk, Se­bestyén 2007-ben született. Kőháti Dorottya A névjegyemen ez állhatna: lelkész, újságíró, rádiós műsorszerkesztő. Valójában mindig is az írás, olvasás (mondjuk így: az irodalom) és az Is­tenről szóló beszéd (azaz a teológia) érdekelt, soha nem múló kíváncsiság­gal, s mindez az alkotás vágyával ki­egészülve. Nyíregyházi evangélikus gyökerek­kel rendelkezem. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem elvégzése után D. Szebiklmre püspök szentelt lelkésszé otthoni gyülekezetemben, Budavárban. Teológiai tanulmányaim után fel­sőfokú újságíró-oklevelet szereztem. Gyakornokként több lapnál is dolgoz­tam, majd Gáncs Péter akkori orszá­gos missziói lelkész mellett a Misszió magazin és regionális rádióműsorok szerkesztésével kezdtem meg egyhá­zi médiamunkámat. Rádiós egyházi műsorszerkesztői tanulmányok után, a Magyar Rádiónál szerzett műsorve­­zetői-bemondói oklevél birtokában 1999 januárjában a Kossuth rádió Evangélikus félórájában műsorveze­tő, szerkesztő lettem. Egy valóra vált álom, amit a munkám, a hivatásom ré­vén átélhetek. Tudom, hogy nem vé­letlenek, hanem Isten vezetett mind­eddig, és az ő kezére bízom magam. Őt szeretném hirdetni írásban vagy a rádió mikrofonjához ülve. Több mint tíz éve publikálok egy­házi és világi lapokban (Evangélikus Élet, Híd, Stáció, Lelkipásztor, Refor­mátusok Lapja, Credo), valamint írásaim jelenhettek meg meditációs kötetekben, antológiában. A Ma­gyarországi Evangélikus Egyház Or­szágos Irodájának médiareferense­ként szerkesztem az Evangélikus Hírlevelet, valamint a hírszolgálat munkatársaként az egyházi és világi média közötti kapcsolattartás is fel­adatom. Mi a legnagyobb ajándéka a pá­lyámnak? Az a sok találkozás, beszél­getés, riport, interjú, amelyben ré­szem lehet. Olvasóim, hallgatóim visszajelzése inspirál, hogy még job­ban tegyem a dolgom. Kulcsár Zsuzsanna Az Evangélikus Hittudományi Egye­tem lelkész-teológus szakán 2002- ben végeztem. Már a teológia alatt foglalkoztatott a kérdés: hogyan le­het még többet tudni az ember em­berségéről? Hogyan lehet még inkább megérteni annak a közösségnek a gondjait, örömeit, ahol lelkészként végzem a feladatomat? Ily módon életre és gyakorlattá váltani a krisz­tusi üzenetnek azt a nagyszerűségét, amely a növekedésre törekszik mind a személyiség vonatkozásában, mind pedig a közösség tekintetében, amely hordozni képes a másik embert. A teológia utolsó évében kezdtem el a Klinikai Lelkigondozók Ökume­nikus Egyesülete (KLÖE) és a Sem­melweis Egyetem közös képzését, melyen gyakorlatból kiinduló elmé­leti képzés nyomán klinikai lelki­gondozóvá váltam. 2005-ben a klini­kai lelkigondozás jelentőségét mint prevenciót mutattam be záródolgo­zatomban a gyermek-lelkigondozás témájában. Majd további tanulás után a KLÖE képző szupervizora let­tem. Jelenleg a KLÖE titkáraként is tevékenykedem. Ezeknek az éveknek azonban nem a tisztségek és feladatok a legna­gyobb ajándékai, hanem azon tapasz­talatok sokasága, amelyet a gyer­mekektől és családjaiktól, valamint az egészségügyi személyzettől tanul­hattam. A leginkább embert próbá­ló körülmények között, amikor az élet értelmének és a jövő reményé­nek, a gyermeknek kell megküzdenie betegségekkel. A gyermek-lelkigondozás speciá­lis területének felfedezése közben gyülekezeti lelkészként tevékeny­kedtem Balassagyarmaton hat, Pili­sen pedig egy évet. Most az I. Számú Gyermekgyógyászati Klinika osztá­lyain félállásban kórházlelkészként foglalkozom azokkal a családokkal, amelyek komoly nehézségekkel küz­denek, mert újszülöttjük valamely testi problémával érkezett a világra. Olykor ez keresztelőt jelent, máskor betegek kenetét, vagy a temetés szer­tartását kérik tőlem a szülők, némely­kor meghallgatást vagy azt, hogy váltsam föl a szülőt a betegágy mel­lett. Előfordul, hogy a rezidensekkel imádkozunk a kiságy köré gyűlve. Lépést tartani a reménnyel, kere­tet adni a tehetetlenség indulatá­nak, jelen lenni az elengedés művé­szetének tanulásában: gyötrelmesen gyönyörű feladat ez, melyben Krisz­tus nélkül járni nem lehet, és nem is szabad. Megmutatni őt mint erőfor­rást a jelenre és a jövőre nézve, kicsit más eszközökkel, mint a hagyomá­nyos gyülekezeti formák - ez ébren tartja a hitet, az érzékenységet, annak valóságos megtapasztalását, amit Jé­zus mond a gyermekekről, hogy mi­lyen sokat tudnak Isten országáról. A klinika falain belül és az orszá­gos irodában is rendszeresen tartok áhítatokat a dolgozóknak. Dr. László Virgil A kedves Olvasók már találkozhat­tak velem az Evangélikus Élet hasáb­jain az ökumenikus és külügyi osztály bemutatkozásakor. 2010 szeptembere óta az Északi Egyházkerület püspöki hivatalában dolgozom részben azonos, részben megváltozott munkakörrel mint teo­lógiai és külügyi referens. Feladatom dr. Fabiny Tamás püspök - akit múlt nyáron a Lutheránus Világ­­szövetség alelnökévé is választottak - munkáját segíteni. A tisztségéből fakadó feladatok és kötelezettségek ellátása és adminisztrációja gondos előkészítést igényel. Emellett a püspök számára teoló­giai, jogi és közéleti kérdésekben végzek háttéranyag-gyűjtő és -elem­ző tevékenységet. Titkárként veszek részt egyházunk reformációi emlék­­bizottságának, illetve a lelkészek vá­lásának problémáját vizsgáló zsinati etikai bizottságnak a munkájában. Továbbra is szorosan együttműkö­döm a külügyi osztály dolgozóival is, különösen az angolszász és indonéz kapcsolattartás, illetve a nemzetkö­zi egyházi szervezetek munkájában való részvételünk tekintetében, illet­ve a jelenleg zajló EU-s elnökséggel kapcsolatos egyházközi koordiná­cióban. Liptákné Gajdács Mária 1954-ben születtem Békéscsabán. Isten gondviselő szeretetének kö­szönhetően tizennyolc éves korom előtt megtértem. Budapesten a Könnyűipari Műszaki Főiskolán - édesapám kérésére - nyomtató­könyvkötő szakon nyomdamérnöki diplomát szereztem. De az Úr már fi­atalon elhívott szolgálatára. Közben Kékén András, id. Hafenscher Károly és Trajtler Gábor lelkészek szolgála­ta alatt a Deák térre és Nagytarcsá­­ra, a Győri János pásztorolta gyüle­kezetbe jártam. A békéscsabai Kner Nyomdában álltam munkába mint nyomdamér-

Next

/
Thumbnails
Contents