Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-02-13 / 7. szám
8 •m 2011. február 13. MELLÉKLET Evangélikus Élet LELKÉSZEK, TEOLÓGIÁT VÉGZETT SZOLGÁL/ itt hasznosíthatom mindazt, amit Debrecenben pasztorálpszichológiai lelkigondozóként elsajátítottam. Úgy érzem, hogy nemcsak én adok a betegeknek, hanem sokat kapok is tőlük. Meglepő, mennyi bennük a hit, a remény és az akarat. Legfontosabb szolgálati területem az onkológia, ahol istentiszteletet tartok, és rákos betegeket látogatok. Nagyon jó szolgatársaim vannak, kórházlelkész munkatársaimmal gyakran beszéljük meg problémáinkat, örömeinket, és szervezünk konferenciákat önkéntes segítőinknek. Részt veszek egyházunk e-mailes lelkigondozói szolgálatában, örömmel várom bárkinek a levelét, megkeresését egyházunk honlapján. Honti Irén Tizenhét éve vagyok a lelkészi pályán. A kiskunhalasi gyülekezet pásztoraként a személyes lelki beszélgetések mindig is fontos helyet kaptak a szolgálataimban. Jézus empátiája, szenvedő emberek felé fordulása erős impulzust adott a kórházi szolgálat irányába. Tíz év óta vagyok kórházlelkész, először budapesti kórházakban, majd évek óta a kiskunhalasi kórházban látogatom a betegeket. Sok evangélikussal találkozom itt Soltvadkertről és Kiskőrösről. Jó, hogy a személyzettel együtt végezhetem ezt a munkámat. A kórházi szolgálat a szívügyem, naponta járom az osztályokat, megyek, ahová küldenek, végzem a foglalkozásokat. A betegek bizalommal fordulnak hozzám, tudják, a titoktartás a lelkészt is kötelezi. Kórházi lelkigondozói szolgálatunk munkájához tartozik, hogy évente több alkalommal szervezünk konferenciákat, ahol érdekes és tanulságos léleképítő témákat dolgozunk fel. Felüdítő, hogy van egy összetartó, jó légkörű kórházmissziói csapatunk, akikkel rendszeresen találkozunk Üllői úti irodánkban. Mivel mindig úton vagyunk, elérni leginkább mobiltelefonon, illetve az interneten keresztül lehet bennünket. Az utóbbi években visszakerültem a kiskunhalasi gyülekezetbe, ami azért is jó, mert a kórházi és a gyülekezeti munka jól kiegészíti egymást. Mindkét területen sok segítséget jelent lélektani - a logoterápia területén szerzett - végzettségem. A logoterápia pszichoterápiás rendszer, amely vallja, hogy az életnek minden körülmények között van értelme, és hogy ezt az ember képes felismerni. Célom, hogy jelzés lehessek Isten szeretetéről, Jézus barátságáról. Mottóm: „Szabadon, örömmel és szeretettel.” Horváth-Bolla Zsuzsanna Horváth-Bolla Zsuzsanna (39) vagyok, a Magyarországi Evangélikus Egyház hivatalos honlapjának, az Evangelikus.hu-nak a főszerkesztője. 1996-ban végeztem az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, majd a németországi Erlangenben teológiai magiszteri diplomát, illetve publicisztikai diplomát szereztem. Tíz évig világi újságoknál dolgoztam, napilapnál és magazinoknál is voltam újságíró. Gyermekeim születése után, 2008- ban javaslataim alapján indítottuk el napi frissítésű hírportálunkat, amelyen többek között egyházunk aktuális híreiről és eseményeiről, a nagyvilágban élő evangélikusokról, ökumenikus kapcsolatokról számolunk be, a multimédia lehetőségeit is kihasználva - képben, hangban és videók formájában is. Interjúinkban célunk olyan embereket bemutatni, akik keresztényi értékek mentén élik mindennapjaikat. Hangsúlyos a lelkiség: napi igét és igehirdetéseket is találnak nálunk. Kihezfordulhatok? rovatunk tagjaival együtt segítséget nyújtunk a problémák megoldásában. Feladatom rendkívül sokrétű: hírek, tudósítások, beszámolók írása, interjúk készítése mellett a fényképezés, az anyagok szerkesztése, a munkatársakkal való kapcsolattartás is kötelességeim közé tartozik. Horváth-Hegyi Áron A lelkészi pályára készülés nem volt ifjúkori terveim között, pedig mindig is szorosan, több szállal kapcsolódtam lakóhelyem, Nyíregyháza evangélikus gyülekezetéhez. Érettségi után informatikai diplomát szereztem, Londonban töltöttem két évet, majd a szakmámban dolgoztam, amikor az „Itt vagyok, engem küldj!” (Ézs 6,8) ige alapján egyértelmű elhívást kaptam a lelkészi hivatásra Istentől. így huszonöt évesen, 2004-ben kerültem a teológiára. Igen izgalmas és Isten által jól megszervezett időszaka volt ez az életemnek. A következő mérföldkő házasságkötésem volt 2008 nyarán. Ezt egy különleges év követte, hiszen feleségemmel, Adámi Johannával (hittanár és konduktor-tanító) az egyesült államokbeli Columbusban (Ohio állam), a Trinity Lutheran Seminaryben (Szentháromság Lutheránus Szeminárium) tölthettünk egy tanévet teológus ösztöndíjasokként. 2009 szeptemberétől az Északi Egyházkerület püspöke, dr. Fabiny Tamás mellett vagyok püspöki titkár. Első fiunk, Ruben 2010 júniusában született, három hónappal később pedig megkezdtem hatodévemet a kelenföldi evangélikus gyülekezetben dr. Blázy Árpád mentorsága alatt. A püspöki titkári feladatok, illetve a hatodév kapcsán végzett gyülekezeti szolgálat által nagyon sokat látok, tapasztalok és tanulok, miközben hivatástudatomban is erősödöm, és jó reménységgel készülök a lelkipásztori szolgálatra. Kendeh K. Péter 1975-ben Gyulán születettem, „többgenerációs lelkészcsaládban”. 1993- ban érettségiztem a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban (Fasor). 1998- ban végeztem az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Ez év szeptemberétől a Magyar Bibliatársulatnál dolgoztam, a bibliakiadás és - terjesztés feladataiban segítettem a főtitkár munkáját. Még ennek az évnek a végétől a pestújhelyi gyülekezetben segédlelkészként szolgáltam. A gyülekezet 2000-ben megválasztott parókus lelkészének, amely szolgálatot 2007 februárjáig láttam el. 2001 januárjától vezetem egyházunk kiadóját (amely egykor Evangélikus Sajtóosztály néven működött, 2002-től pedig a Luther Kiadó nevet viseli). Az elmúlt tíz évben munkatársaimmal igyekeztünk olyan kiadót működtetni, amely egyszerre tudja szolgálni gyülekezeteink mindennapi igényeit, illetve a könyveken, folyóiratokon keresztül meg tudja jeleníteni evangélikus értékeinket a magyar olvasóközönség előtt. Feleségem, Kendeh K. Johanna szociálpedagógus, akivel 2001-ben kötöttünk házasságot. Kisfiúnk, Sebestyén 2007-ben született. Kőháti Dorottya A névjegyemen ez állhatna: lelkész, újságíró, rádiós műsorszerkesztő. Valójában mindig is az írás, olvasás (mondjuk így: az irodalom) és az Istenről szóló beszéd (azaz a teológia) érdekelt, soha nem múló kíváncsisággal, s mindez az alkotás vágyával kiegészülve. Nyíregyházi evangélikus gyökerekkel rendelkezem. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem elvégzése után D. Szebiklmre püspök szentelt lelkésszé otthoni gyülekezetemben, Budavárban. Teológiai tanulmányaim után felsőfokú újságíró-oklevelet szereztem. Gyakornokként több lapnál is dolgoztam, majd Gáncs Péter akkori országos missziói lelkész mellett a Misszió magazin és regionális rádióműsorok szerkesztésével kezdtem meg egyházi médiamunkámat. Rádiós egyházi műsorszerkesztői tanulmányok után, a Magyar Rádiónál szerzett műsorvezetői-bemondói oklevél birtokában 1999 januárjában a Kossuth rádió Evangélikus félórájában műsorvezető, szerkesztő lettem. Egy valóra vált álom, amit a munkám, a hivatásom révén átélhetek. Tudom, hogy nem véletlenek, hanem Isten vezetett mindeddig, és az ő kezére bízom magam. Őt szeretném hirdetni írásban vagy a rádió mikrofonjához ülve. Több mint tíz éve publikálok egyházi és világi lapokban (Evangélikus Élet, Híd, Stáció, Lelkipásztor, Reformátusok Lapja, Credo), valamint írásaim jelenhettek meg meditációs kötetekben, antológiában. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának médiareferenseként szerkesztem az Evangélikus Hírlevelet, valamint a hírszolgálat munkatársaként az egyházi és világi média közötti kapcsolattartás is feladatom. Mi a legnagyobb ajándéka a pályámnak? Az a sok találkozás, beszélgetés, riport, interjú, amelyben részem lehet. Olvasóim, hallgatóim visszajelzése inspirál, hogy még jobban tegyem a dolgom. Kulcsár Zsuzsanna Az Evangélikus Hittudományi Egyetem lelkész-teológus szakán 2002- ben végeztem. Már a teológia alatt foglalkoztatott a kérdés: hogyan lehet még többet tudni az ember emberségéről? Hogyan lehet még inkább megérteni annak a közösségnek a gondjait, örömeit, ahol lelkészként végzem a feladatomat? Ily módon életre és gyakorlattá váltani a krisztusi üzenetnek azt a nagyszerűségét, amely a növekedésre törekszik mind a személyiség vonatkozásában, mind pedig a közösség tekintetében, amely hordozni képes a másik embert. A teológia utolsó évében kezdtem el a Klinikai Lelkigondozók Ökumenikus Egyesülete (KLÖE) és a Semmelweis Egyetem közös képzését, melyen gyakorlatból kiinduló elméleti képzés nyomán klinikai lelkigondozóvá váltam. 2005-ben a klinikai lelkigondozás jelentőségét mint prevenciót mutattam be záródolgozatomban a gyermek-lelkigondozás témájában. Majd további tanulás után a KLÖE képző szupervizora lettem. Jelenleg a KLÖE titkáraként is tevékenykedem. Ezeknek az éveknek azonban nem a tisztségek és feladatok a legnagyobb ajándékai, hanem azon tapasztalatok sokasága, amelyet a gyermekektől és családjaiktól, valamint az egészségügyi személyzettől tanulhattam. A leginkább embert próbáló körülmények között, amikor az élet értelmének és a jövő reményének, a gyermeknek kell megküzdenie betegségekkel. A gyermek-lelkigondozás speciális területének felfedezése közben gyülekezeti lelkészként tevékenykedtem Balassagyarmaton hat, Pilisen pedig egy évet. Most az I. Számú Gyermekgyógyászati Klinika osztályain félállásban kórházlelkészként foglalkozom azokkal a családokkal, amelyek komoly nehézségekkel küzdenek, mert újszülöttjük valamely testi problémával érkezett a világra. Olykor ez keresztelőt jelent, máskor betegek kenetét, vagy a temetés szertartását kérik tőlem a szülők, némelykor meghallgatást vagy azt, hogy váltsam föl a szülőt a betegágy mellett. Előfordul, hogy a rezidensekkel imádkozunk a kiságy köré gyűlve. Lépést tartani a reménnyel, keretet adni a tehetetlenség indulatának, jelen lenni az elengedés művészetének tanulásában: gyötrelmesen gyönyörű feladat ez, melyben Krisztus nélkül járni nem lehet, és nem is szabad. Megmutatni őt mint erőforrást a jelenre és a jövőre nézve, kicsit más eszközökkel, mint a hagyományos gyülekezeti formák - ez ébren tartja a hitet, az érzékenységet, annak valóságos megtapasztalását, amit Jézus mond a gyermekekről, hogy milyen sokat tudnak Isten országáról. A klinika falain belül és az országos irodában is rendszeresen tartok áhítatokat a dolgozóknak. Dr. László Virgil A kedves Olvasók már találkozhattak velem az Evangélikus Élet hasábjain az ökumenikus és külügyi osztály bemutatkozásakor. 2010 szeptembere óta az Északi Egyházkerület püspöki hivatalában dolgozom részben azonos, részben megváltozott munkakörrel mint teológiai és külügyi referens. Feladatom dr. Fabiny Tamás püspök - akit múlt nyáron a Lutheránus Világszövetség alelnökévé is választottak - munkáját segíteni. A tisztségéből fakadó feladatok és kötelezettségek ellátása és adminisztrációja gondos előkészítést igényel. Emellett a püspök számára teológiai, jogi és közéleti kérdésekben végzek háttéranyag-gyűjtő és -elemző tevékenységet. Titkárként veszek részt egyházunk reformációi emlékbizottságának, illetve a lelkészek válásának problémáját vizsgáló zsinati etikai bizottságnak a munkájában. Továbbra is szorosan együttműködöm a külügyi osztály dolgozóival is, különösen az angolszász és indonéz kapcsolattartás, illetve a nemzetközi egyházi szervezetek munkájában való részvételünk tekintetében, illetve a jelenleg zajló EU-s elnökséggel kapcsolatos egyházközi koordinációban. Liptákné Gajdács Mária 1954-ben születtem Békéscsabán. Isten gondviselő szeretetének köszönhetően tizennyolc éves korom előtt megtértem. Budapesten a Könnyűipari Műszaki Főiskolán - édesapám kérésére - nyomtatókönyvkötő szakon nyomdamérnöki diplomát szereztem. De az Úr már fiatalon elhívott szolgálatára. Közben Kékén András, id. Hafenscher Károly és Trajtler Gábor lelkészek szolgálata alatt a Deák térre és Nagytarcsára, a Győri János pásztorolta gyülekezetbe jártam. A békéscsabai Kner Nyomdában álltam munkába mint nyomdamér-