Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-08-15 / 33. szám
„A templomnak nem csak a megjelenése barátságos; a gyülekezeti hirdetőtáblán megtalálom a környező települések istentiszteleti időpontjait is, külön kiemelve, hogy mely templomok közelíthetők meg kerekes székkel, és melyekben található babaszoba. A bogiáriak ráadásul a vasárnapi istentiszteletek után a német mintára indult Kirchencafé (egyházi kávézó) bevezetésével is építik a közösséget.” Biciklivel a Balaton körül - keresztény látnivalók nyomában 4-5. oldal „Másrészt lutheránusságunk alapja elsősorban Krisztus, másodsorban Luther. Krisztus sem tekintette szégyennek, hogy a nép nyelvén, stílusában és korának megfelelően tanítson, a Luther-énekek nem kis hányada pedig nemcsak a gregoriánból vett dallamokra épül, hanem a korabeli népszerű nóták, kocsmadalok zenéjének »megkeresztelése« krisztusi szövegekkel.” Zarándokének - újra 9. oldal Melléklet: Útitárs - magyar evangéliumi lap Fatalin Helga, a gyülekezet lelkésze, Fabiny Tamás püspök és Mekis Ádám esperes az ünnepi istentiszteleten Új „lelki gyöngyszem” Gyöngyösön ► Mostantól Gyöngyös nem egyszerűen a szőlő és a bor vagy - a ferenceseknek köszönhetően - az egyházi hagyományok, illetve a gótikus és barokk műemlékek városa, a Mátra kapuja, hanem egy kicsiny evangélikus közösségnek immár saját lelki hajlékkal bíró otthona is, az újonnan átadott imaháznak köszönhetően. Dr. Fabiny Tamás püspök e szavakkal kezdte igei szolgálatát Gyöngyösön augusztus 8-án délután a szentelési ünnepségen. Róm 9,16 alapján arról is beszélt a püspök, hogy a magyar nyelvünk tíz legszebb szavának egyikét, z gyöngyöt nevében viselő hevesi városka példázata is a könyörülő Istenről kell, hogy szóljon. Méghozzá úgy, hogy a lelkész fáradozása mellett ott van a közösség fáradozása is. A hálaadó istentiszteleten meghívottak népes serege jelent meg, és ünnepelt együtt az alig több mint hetven tagot számláló helyi evangélikus közösséggel. Még az utcában lakók is tiszteletüket tették, hogy lássák, kik is lettek a csöndes utca új lakói. A ház alkalmasnak bizonyult a vendéglátó szerep méltó betöltésére: aki kiszorult a negyven férőhelyes kápolnából, a felső szinten lévő teremben foglalhatott helyet, hogy kivetítőn keresztül kísérhesse figyelemmel az eseményeket. A helyek elfoglalása alatt Johann Gyula csömöri lelkész harsonajátéka szólt. Az igehirdetés után Szabó Viola hegedűtanár játszott duót tanítványával, Váraljai Eszterrel, majd a megjelent lelkészek kérték Isten áldását az ősi confirmában az épületre és használóira. Folytatás a 3. oldalon Határokon át Melanchthonnal Kiállításmegnyitó a Deák téren ^ Erdély, az Országos Széchényi Könyvtár, Szeged, Debrecen és a szarvasi Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó után augusztus 8-ától a Deák téri evangélikus templomban látható az immáron három éve vándorló Melanchthon-kiállítás. A határok legyőzése - Philipp Melanchthon európai jelentősége című tárlatot a délelőtti istentiszteleten szolgáló dr. Fabiny Tamás püspök nyitotta meg. A reformációi emlékbizottság elnökeként hangsúlyozta a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára való készülés jelentőségét, és megemlítette, mennyire szívén viselte Melanchthon Magyarország sorsát: „Alighanem életre szólóan meghatározta vonzalmát az a tény, hogy szülővárosában egy bizonyos Johannes Hungarus volt a tanítója.” Az Europäische Melanchthon-Akademie Bretten legújabb nemzetközi kiállítását eredetileg az Európai Egyházak Konferenciája és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa által az erdélyi Nagyszebenben rendezett 3. ökumenikus találkozón mutatták be. A forgatókönyv és katalógus német, holland, magyar és román közreműködéssel készült, az eredeti, német nyelvű anyagot Czenthe Miklós, az Evangélikus Országos Levéltár igazgatója fordította. A tizenhat általános információt tartalmazó tabló mellett négy az erdélyi, négy pedig a magyarországi vonatkozásokról tanúskodik - ez utóbbit dr. Keveházi Katalin, a Szegedi Tudományegyetem Könyvtárának igazgatóhelyettese állította össze. Folytatás a 3. oldalon Kalap vagy oltalom? ■ Dr. Lackner Pál Nem a divat vagy a protokoll sokszor áttekinthetetlen kérdéseiben szeretném most a kedves Olvasót elkalauzolni, hanem egy kis együtt gondolkodásra csábítani, a német nyelv összetett fordítási (és néha ferdítési) lehetőségei kapcsán. Augusztus 13. a német kultúrtörténetben nemcsak a hírhedt - szerencsére ma már csak néhai - berlini fal építésének kezdete, de ezen a napon jött létre 1727-ben Szászországban Nikolaus Zinzendorf gróf vezetésével az a sajátos, eredetileg a misztika szélsőséges formáitól sem mentes kegyességet képviselő közösség, a testvérgyülekezet is, amelyről általában keveset tudunk, mégis sokszor meghatározza mindennapi életünket is. A cseh husziták és a német pietizmus egyes hagyományainak sajátos ötvözeteként létrejött gyülekezet, majd kis egyház önálló egyház is, de egyszersmind tagja a Németországi Protestáns Egyháznak (EKD) és a szabad evangéliumi szövetségnek is. Az alapító Zittau közelében, saját birtokán hozta létre azt a telepet, ahol a közösség tagjai éltek. Ennek neve Herrnhut, amelyet „az Úr oltalmának” lehet legprecízebben fordítani, de a szókép azonossága miatt többször szerepelt már egyházi híradásokban „az Úr kalapjaként” is. (Valószínű, hogy a fordítót tudatosan vagy tudat alatt befolyásolta az ismert dalrészlet: „Ha a Föld Isten kalapja, akkor Magyarország a bokréta rajta!”) A község sajátossága, hogy a temető itt nem a megszokott díszes kert, nem is Friedhof (vagyis „a béke udvara”) néven emlegetik, hanem egy puritán terület, méltó a Gottesacker („Isten szántója”) elnevezésre. Lassú fejlődés, a szűkké vált eredeti mellett újabb telepek létrehozása (a nevek is sokszor árulkodóak: az Úr városa vagy a kegyelem ártere), majd intenzív misszió eredményeként a közösség ma tizenkilenc egyháztartományban 825 ezer tagot számlál; ebből alig három százalék él Németországban. A közösség iskolarendszere, szociális intézményei jelentősek. Dánia megbízásából Grönland misszióját végezték (az egyetlen helyi egyetem ma az egykori missziós épületben működik, de a grönlandi írásbeliség, bibliafordítás is nekik köszönhető). Jelentősebb közösségeik Costa Rica, Guyana, Suriname, Tanzánia, Kongó, Alaszka, a nyugat-indiai szigetvilág (Jamaika, Kuba, Kajmán-szigetek), Namíbia, Dél-Afrika területén találhatóak. Hondurasban a garufin indiánok, Szibériában a csukcsok és a jupik között szerveztek eredményesen gyülekezeteket. Csehországi pár gyülekezetük a Cseh Testvérek Egyházának tizenharmadik esperességét alkotja. Ez mind szép - merülhet fel a szemlélődőben a kérdés -, de mi közünk van ehhez nekünk, Kárpátmedencei evangélikusoknak, hol van a már említett kapcsolópont? Melyek azok az említett hatások? Három is megnevezhető: a hallható, a látható és az olvasható. A hallható: az Evangélikus énekeskönyvben két ének található az alapító gróf tollából. A maga módján mindegyik népszerű volt egy-egy korszakban, a kántorképzőben különösen: a 266. (Isten szívén megpihenve) és a 443. (Vezess, Jézusunk). Előbbinek a dallama is innen származik, a másik már meglévő zenére készült. A német énekkincsben több mű is szerepel ebből a kútfőből. A nálunk szereplők két, teológiai szempontból is fontos kifejezést hangsúlyoznak: az egységet és Jézus vezetését. A látható: adventtól vízkeresztig - főleg a német eredetű - gyülekezetek egész sorában találkozhatunk egy papír- (vagy műanyag) alkotással a templomtoronyban, a gyülekezeti teremben vagy az oltártérben felfüggesztve és kivilágítva. Családi használata is ismert. A matematikában érvényes - a görög geometriát pontosító Kepler által megalkotott - definíció szerint ez arkhimédészi konvex poliéder, azaz soklapú test. Magyarán egyenlő élhosszúságú, nyolc háromszögre és tizennyolc négyszögre épülő forma, amely mint „adventi csillag” vagy „herrnhuti csillag" vált ismertté, nem csak egyházi körökben. Eredeti színezése: piros tövek és fehér csúcsok; ma már több színben is elérhető. A lassan kétszáz éves terméket az első világháborútól a gyülekezet gyára készíti. A céget a hajdani Német Demokratikus Köztársaság államosította, de a termék megmaradt. Az olvasható: 1731 óta jelenik meg évente az a kis könyv, amely a Die Losungen címet nevet viseli. Magyar változata az Útmutató, amely a napi bibliaolvasás fontos segédlete. Az eredeti cím szó szerinti fordításban „jelszó” egy betű eltéréssel „megoldás” vagy „oldat”. A név eleje azonban utal sorsolásra is, hiszen az egyes napok ószövetségi igéit kisorsolják, az újszövetségieket pedig ezekhez választják. Az évi ige azonban nem az itteniek hagyománya, az egy ökumenikus társaság választása alapján kerül a Losungba. Első idegen nyelvű kiadása az angol volt (1740), a francia követte (1741), a legújabb pedig a koreai (2009). A nyelvek az ábécé szerint az afrikaanstól a zuluig, a világnyelvektől az alig húszezer ember által beszélt szorbig terjednek. Hallható, látható és olvasható hatás: a több mint kétszáznyolcvan évvel ezelőtt létrejött Herrnhuti Testvérközösség tehát nyomot hagyott egyházunkban is. A szerző evangélikus lelkész, protestáns tábori püspök
