Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-08-08 / 32. szám
14 ◄< 2010. augusztus 8. KRÓNIKA Evangélikus Élet ERŐS VÁRAK Zólyom vára Zólyom a csinos felvidéki városkák közé tartozik. Megannyi társától eltérően azonban középkori eredetű épületekben igen szegény, épített öröksége leginkább a 19. század végére tehető. Kivételnek igazán csak a gótikus Szent Erzsébet-templom, régi várának romjai és a város központjában található pazar várkastély tekinthetők. Az erődítést 1370-1380 körül az Anjou-házi Nagy Lajos király alkalmi székhelyeként emelték. Ebből az időszakból származik a vár két alsó szintje. 1440 és 1462 között a magyarországi politikában is jelentős befolyással bíró hadvezér, a huszita Jan Zizka egyik székhelyévé vált. 1490 után Hunyadi Mátyás özvegyének, Beatrixnek volt a tulajdona. Az épület stratégiai szerepét tovább növelte, hogy 1500 tájékán a Thurzó família négy bástyát és bejárati kaput építtetett. Hogy a környező gazdag bányavárosok védelmét elláthassa, a török időkben a végvár funkcióval felruházott épületet törésekkel és emeleti saroktornyokkal toldották meg. A mai látogatók számára legnagyobb látványosságot jelentő boltíves attikát és sgraffitós vakolatot ekkori emeletráépítésekor kapta. Ezzel alakult ki jellegzetes, reneszánsz stílusú összképe. 1590 körül még egy nagyméretű bástyát építettek hozzá. A későbbi századokban folyamatosan pusztuló épület átfogó műemlékvédelmi felújítására 1956 és 1970 között került sor, de megfelelő állapotának fenntartása folyamatos feladat, így e sorok írójának ottjártakor is zajlottak különféle állagmegóvási munkálatok. Maga a várépület, a belső udvarok ingyenesen megtekinthetőek, fizetni mindössze az egyes kiállítótermekbe történő belépésért kell. Ezekben régészeti kiállítás, illetve a Szlovák Nemzeti Képtár gyűjteménye várja a látogatókat. A zólyomi vár híres szülöttjére, Balassi Bálint költőre - részben - magyar nyelvű emléktábla hívja fel a figyelmet. ■ - REZSABEK -Istentiszteleti rend ♦ 2010. augusztus 8. Szentháromság ünnepe után 10. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: íKor 12,1-11; zMóz 19,1-7. Alapige: Jn 9,24-38. Énekek: 460., 323. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; de. 10. (német, úrv.) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bencéné Szabó Márta; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Kendeh György; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, 11., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. dr. Zsigmondy Árpád; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Kertész Géza; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Kertész Géza; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv., Melanchthon-kiállítás) dr. Fabiny Tamás; du. 6. dr. Lacknerné Puskás Sára; VII., Városligeti fasor 17. de. háromnegyed 10 (angol) Aradi György; de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) dr. Blázy Árpád; du. 6. dr. Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Mártái; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) dr. Bácskai Károly; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. dr. Bácskai Károly; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVL, Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kopf András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 10. Kopf András; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XV1IL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. dr. Lacknerné Puskás Sára; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.; Názárettemplom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. fél 12. Istentiszteleti rend ♦ 2010. augusztus 8. - Balaton Istentiszteletek a Balatonnál Badacsonytomaj de. 9.; Balatonalmádi (Bajcsy-Zs. u. 5.) du. 4.; Balatonboglár de. 11.; Balatonfenyves (református templom) du. 6.; Balatonfiired de. 9.; Balatonfűzfő (református templom) du. fél 3.; Balatonkenese du. 6.; Balatonszárszó (evangélikus üdülő) de. 11.; Felsődörgicse de. 11.; Fonyód de. fél 10.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél 11.; Kőröshegy (református templom) du. fél 3.; Kötcse de. 10.; Kővágóörs de. fél 12.; Mencshely de. 11.; Nemesleányfalu du. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Sümeg du. fél 3.; Szentantalfa de.háromnegyed 10.; Veszprém de. 10.; Zamárdi (Aradi utcai imaház) du. 4.; Zánka de. fél 9.; Német nyelvű istentiszteletek: Balatonboglár de. fél 10.; Hévíz de. fél 10.; Siófok (kápolna) de. fél 10. Összeállította: Boda Zsuzsa Hontems jobbkeze — Wagner Bálint Johannes Honterus, avagy Honter János a hazai reformáció kezdetének meghatározó, a magyarországi evangélikus egyház történetének egyik legsokoldalúbb személyisége. Lelkész és reformátor, pedagógus és iskolaigazgató, nyomdász és könyvkiadó, földrajztudós és csillagász - humanista polihisztor egy személyben. Miközben Honterus munkásságát könyvek tucatjai, újságcikkek és tanulmányok százai, brassói emlékhelyei - sőt egy budapesti antikvárium neve is! — idézik, jóval kevésbé ismert, napjainkra méltatlanul elfeledett közeli munkatársa, tanítványa, utódja, jó barátja, Wagner Bálint (Valentin Wagner). Születési dátuma az akkor még csak nyomokban létező hazai anyakönyvezés miatt igencsak bizonytalan. Az életrajzi források csak ab- I ban egységesek, hogy 1510 és 1520 között látta meg a napvilágot a Magyar Királyság területén, erdélyi szász famíliában, Brassó városában. Iskoláit szülőföldjén, majd Krakkóban végezte. Egyházi szolgálatát segédlelkészként Brassóban kezdte meg. Rövid időre, mert 1542-ben folytatta tanulmányait a lutheránusok híresneves wittenbergi egyetemén, magiszteri címet szerezve. Wittenbergi tartózkodása során nemcsak Philipp Melanchthon teológiai nézeteivel ismerkedett meg, hanem a reformáció kiemelkedő alakjával személyes kapcsolatba is került. 1544-ben tért vissza Erdélybe, és az ekkor kapuit megnyitó brassói főiskola rektora lett: Honterusszal a városi iskolát egy tanügyi reform eredményeképp Studium Coronensis elnevezéssel egyetemi szinthez közeli felsőoktatási intézménnyé szervezte. Az oktatási egység tantervének, iskovr C@MPEN Dfl GR A AIM ATI Cli S GRAECAE JLhBRl TRÉS u km A nu'i -1 y v* o xf ^ Val. Wúg. CoroíU SaiitAtw J'tffcl M. D. IXtX. 6 C ~7 & M,*ar-v.YíiaffljPWi lai szabályzatának és anyakönyvének szerzőjeként is őt tisztelhetjük. Reformátori szerepe sem elhanyagolható, hiszen az erdélyi szászok lutheránus hitre való kollektív áttérésében Honterus mellett neki is főszerepe volt. 1546-ban az evangélikus szászok másik szellemi, vallási, kulturális és gazdasági központjában, Nagyszebenben vállalt iskolaigazgatói állást, illetve a városi tanács is tagjai közé választotta. Életében fordulópontot hozott mesterének 1549-ben bekövetkezett halála. Ő lett utódja Brassó város lelkészi szolgálatában, ő örökölte a Honterus-iskola igazgatói székét, valamint Honterus könyvnyomdájának vezetőjeként, idővel tulajdonosaként működött. Kiadóként, szerzőként többek között teológiai művek, evangélikus énekeskönyvek fűződnek a nevéhez, de írt bibliai témájú iskoladrámát is. Latin-görög Újszövetséget adott ki, az antik nyelveken fogant nyelvtan- és olvasókönyvekkel segítette az erdélyi szász ifjak művelődését, így teljes joggal tarják számon jelentős hellenistaként, sőt maga Melanchthon is elismerően nyilatkozott görög nyelvtudásáról. Honterushoz hasonlóan a természettudományok sem voltak idegenek tőle. 1554-es kiadású, latin nyelvű alapfokú hittankönyvében, a Príma Rudimentában Catalogus dierum et mensium anni címmel csízió, azaz naptári összeállítás is szerepel, illetve említésre méltó a közreműködése Honterus legjelentősebb tudományos művének, földrajzi és csillagászati tankönyvének, a Rudimenta Cosmographicának egyik külhoni kiadásában. Johannes Honterus jobbkeze, munkásságának méltó folytatója, Wagner Bálint 1557. szeptember 2-án Brassóban hunyt el. ■ Rezsabek Nándor így emlékezem... Egy evangélikus lelkész Kemenesalján megtért teremtő Urához. Azok számára, akik nem ismerték Kovács Imrét, a gyászjelentésből talán ennyit lehetett megtudni róla. Nekünk, kemenesieknek azonban egészen mást jelentett e hír. Mi tudtuk: a tájékozódás biztonságát adó, előttünk járó lelki vezetőnk távolodott el látómezőnkből, érzékszerveink teréből. Árván marad a gyülekezet. Ez akkor is igaz, ha mindvégig hűséges felesége, Márti szolgál tovább a közösségben, akinek életében és gondolataiban, a gyülekezetekhez való viszonyában nap mint nap jelen lesz az elválaszthatatlan társ, Imre. Nem igaz a mondás: nincs pótolhatatlan ember. A fordítottja igaz. Minden ember pótolhatatlan, és amikor eltávozik ebből a világból, az utána keletkező űrt csak az töltheti be, akinek az akaratából végső soron itt élhetünk e földön, akinek „jelen létében” nem létezik űr, aki a lét, az élet forrása. Tudtunk szenvedése mélységeiről, de valahol menekültünk tudomásul venni mindezt, mert a botránykérdés: „Miért hagyja ezt a jó embert?” - oly sokat hallva gyermekkorunktól nagyszüleink és szüléink szájából - kitörölhetetlenül belénk égett. Mi féltünk, hallgattunk és sokszor kerültünk. Kerültük a témát, a jövő firtatását és - ami a legfájóbb - többször a találkozást is. Az ő betegsége az emberek tudatában összekapcsolódott a végzetes, a megváltoztathatatlan, az elkerülhetetlen, a visszavonhatatlan, azaz a halál képzetével. Nem vettük észre, hogy a bennünk élő félelem nap mint nap gyengítette, próbára tette hitünket, távolabb vitt a szeretet forrásától. Annak ellenére így történt, hogy minden személyes találkozáskor, levélbeli érintkezésben vagy általa küldött üzenetben ő erősítette hitünket, próbálta tartani bennünk a lelket. Minden kézfogása, gesztusa, mondata, mosolya biztatás volt: Ne féljetek, én sem félek! „Ha szólítanak, és eljön az idő, menni kell”- mondta egyszer. Egy levelében pedig így írt betegségéről: „El tudom fogadni. A szokásos kérdéssel (»Miért éppen én?«) szemben azt szoktam mondani: »Miért éppen én ne?« Mindig is teológiai »bónám« volt a participáció, nekem most a rákbetegek sorsában való részesedés adatott. Egyfajta megtiszteltetésként is tekinthetek rá.’Mintha az Úristen azt mondanál ki fogod bírni. Megmaradva a hozzám való hűségben, ki fogod bírni. Igyekszem megfelelni ennek a bizalomnak.” És valóban igyekezett élete utolsó percéig; és talán azon túl is. Nem saját betegsége, fájdalmai okozták számára a nagy próbatételt, hanem a hátramaradókról való gondolkodás. Márti, a gyermekek, a rokonok és a barátok, gyülekezeteinek minden egyes tagja. Hiszem és tudom, hogy imáiban elsősorban értünk, a hátramaradókért könyörgött. Kerülhet valaki közelebb a kereszténység lényegéhez? - kérdezhette volna a számára oly kedves Pilinszky János. Emlékeinkben mindig életerős. Szenvedése és tanúságtétele még láthatóbbá tette életének fontosságát és jelentőségét. Juhász Gyula Testamentom című versének gondolataival búcsúzunk és emlékezünk: Szeretnék néha visszajönni még Ha innen majd a föld alá megyek, Feledni nem könnyű a föld izét, A csillagot fönn és a felleget. Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk, Könnyek vizét és a Tisza vizét, Költők dalát és esték bánatát: Szeretnék néha visszajönni még. Ó, én senkit se háborítanék, Szelíd kísértet volnék én nagyon, Csak megnézném, hogy kék-e még az ég És van-e még magyar dal Váradon? Csak meghallgatnám, sír-e a szegény, Világ árváját sorsa veri még? Van-e még könny a nefelejcs szemén? Szeretnék néha visszajönni még! És nézni fájón, Léván, Szigeten, Szakolcán és Makón a hold alatt, Vén hárs alatt az ifjú szerelem Még mindig boldog-e és balgatag? És nézni: édesanya alszik-e, S álmában megcsókolni a szivét, S érezni; most is rám gondol szive: Szeretnék néha visszajönni még! ■ Guóth Emil
