Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-08-08 / 32. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2010. augusztus 8. >► 15 Ásványvíz helyett szódát! Tombol a nyár, a hőmérők egyre melegebbet mutatnak, e cikk írása­kor másodszorra hirdetnek hőségri­adót. A hatóságok figyelmeztetnek a folyadékpótlás fontosságára, bár enélkül is érezzük a kínzó szomjúsá­got a forróságban. A nagy melegben az ásványvízfo­gyasztás is a szokásos duplájára nőtt. Iszunk és iszunk, a flakonok pedig gyorsan kiürülnek, s miután elveszítet­ték funkciójukat, a szemeteskukákba kerülnek. Magyarországon évente 1,5 milliárd (!) darab PET-palack kerül a szemétbe. S hogy azután mi lesz velük, az a legtöbb embert nem érdekli. Pedig nem árt tudni, hogy a szemét­­lerakókban több száz, akár ezer évig is mérgezik a környezetet, a talajt és a vi­zeket, hiszen ezek a fajta műanyagok gyakorlatilag nem bomlanak le soha. Ma már a tengerek és óceánok ember által szinte elérhetetlen mélységeiben is kimutathatók azok a mérgező anya­gok, amelyek ezekből a flakonokból ol­dódtak ki. Azonban a műanyag palac­kok nemcsak a kukákban kötnek ki, ha­nem az utak mellé, a szántóföldek szé­lére, az árkokba, a folyó- és tópartok­ra és a vizek felszínére is kerülnek, még­hozzá nagy mennyiségben. A flakonok elenyésző hányadát hasznosítják csak újra. A visszaforga­tás első pillantásra jó megoldásnak tű­nik, ha azonban tudjuk, hogy ezeket ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla jórészt Kínába szállítják, már nem olyan biztató a helyzet. Az ilyen nagy távolságra való szállításnak ugyanis komoly költsége és igen nagy környe­zetkárosító hatása van. A műanyag flakonok újrahasznosítása során szin­tetikus szálakat állítanak elő belőlük, amelyeket (nem annyira bőr- és kör­nyezetbarát) ruhaneműk gyártásánál használnak. Ezeknek persze ugyan­olyan káros hatásuk van a környezet­re, mint a flakonoknak. Jó lenne tehát valami igazán jó meg­oldást találni a műanyagba zárt vizek al­ternatívájaként. Jó lenne, ha vissza­váltható üvegbe töltenék, de sajnos ennek nyoma sincs, azok a gyártók is PET-palackra váltottak, amelyek eddig üvegbe palackozták az ásványvizet. A vezetékes vízről a szakemberek mindig elmondják, hogy Magyarországon ki­tűnő minőségű, de aki érzi a frissen ki­engedett vízben a klór erős szagát, an­nak mondhat bárki bármit, nem kíván­ja meginni. És hát szeretjük a buboré­kos vizet, amely hungarikum is. Sok he­lyen lehet szódát kapni, cserélhető pa­lackokban, amelyek azonban szintén műanyagok, ráadásul annyira elhaszná­lódnak, hogy nem valami kívánatosak. Jó megoldás lehet viszont a régi jó szódásszifon új változata, amely nem alumíniumból, hanem rozs­damentes fémből készül. Ha pedig a csapvizet vízszűrőn leszűrjük, a klórt és egyéb szennyeződéseket is eltávolíthatjuk belőle. Jóízű buboré­kos vizet kapunk így anélkül, hogy a műanyag szemét mennyiségét növel­nénk. Ez pedig még akkor is nagy dolog, ha egy család PET-palack-hul­­ladéka nem tűnik jelentős mennyi­ségnek. Saját tapasztalat, hogy a család minden tagja óriási lelkesedéssel fo­gadta a szódásszifont. A gyerekek ugyanúgy kíváncsiskodnak a szó­dakészítéskor, ahogy annak idején mi, s a nedves ujjúkat is ugyanúgy hoz­záragasztják a fagyos patronhoz. Szóval korosztályokat összekötő él­mény lett a szódásszifon, amely se­gít környezetünk megóvásában, va­lamint a környezettudatos gondolko­dás és élet megvalósításában. Mert erre az esetre is igaz, hogy gondol­kodjunk globálisan, de a cselekvést lokálisan, a saját környezetünkben kell elkezdeni. ■ Sánta Anikó EVÉL&LEVÉL Golf a cigánymisszióért - az olvasó szemével Örömöt szerzett olvasni, hogy a fasori gyülekezet - nyilván lelkészük, Ara­di György támogatásával - tizenhat éves Volkswagen Golfját nem roncste­lepen értékesítette bagóért, hanem szeretettel áldozott a felújítására, és test­véri segítségképpen a sárszentlőrinciek cigánymissziójának ajándékozta. Olvastam a Bibliámban, hogy Isten angyalai a mennyben örvendeznek min­den egyes megtérőnek. Gondolom: a fasoriak és a lőrinciek átadás-átvételi ünnepségén most is örvendeztek, mint ahogyan sokan velem együtt, akik az újságban olvasták ezt a híradást. Kívánom, hogy Bakay Péteréknek és a roma testvéreknek is sok örömük legyen az autó gondmentes missziói használatában. DR. GADÓ PÁL (Piliscsaba) Romaholokauszt és Kisléta keresztje Azt az embert tekinthetjük a testvérünknek, akinek a legnagyobb szüksége van ránk - mondta Balog Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium tár­sadalmi felzárkózásért felelős államtitkára múlt vasárnap Budapesten a romaholokauszt emléknapjához fűződő imaórán. A Sant’Egidio Közösség által szervezett szertartáson, amelyet a kislétai gyil­kosság első és a romaholokauszt hatvanhatodik évfordulója alkalmából tar­tottak a Bakáts téri Assisi Szent Ferenc-főplébániatemplomban, D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyarországi Egyházak Ökume­nikus Tanácsának elnöke hangsúlyozta: „ Azok is a magyar társadalmat épí­tették, akikét a romaholokauszt alatt meggyilkoltak.” ■ MTI Cesare Siepi, a leghíresebb Don Juan emlékére SZERETETVENDÉGSÉGRE Mákos morzsatorta Hozzávalók a tésztához: 12,5 dkg vaj vagy margarin, 2 tojás, 12,5 dkg cukor, 1 csipet só, 25 dkg liszt, 1 teáskanál sü­tőpor, kevés tej (körülbelül 1,5 dl) A töltelékhez: 3-4 barack (konzerv is lehet, de helyettesíthető almával, kör­tével is), 10 dkg cukor, 1 evőkanál va­níliás cukor, i,s dl tej, 20 dkg őrölt mák A morzsához: 15 dkg liszt, 10 dkg vaj, 7,5 dkg cukor, 5 dkg szeletelt mandula A zsiradékot habosra keverjük, a tojásokat, a cukrot, a vaníliás cuk­rot és a sót egymás után belekever­jük. A sütőporral elkevert lisztet Idén (a tervek szerint augusztus 28-án - a szerk.) huszonkilencedszer rendezik meg a Balaton-átúszó bajnokságot. Én az elsőre emlékezem, az első úszóra, aki - bár nem bajnokság in­dulójaként - átszelte a magyar tengert. Élő regényhős volt, a romantikus ti­zenkilencedik század fia Szekrényessy Kálmán. Dzsidás kapitány, a porosz­francia, majd az orosz-török háború hőse. 1875-76-ban békefenntartó ka­tona Dámában. Itt értesül róla, hogy az angol Webb kapitány átúszta a La Manche csatornát. Nosza, edzeni kezd ő is, a dán szigetek között úszkál, majd az Északi-tenger vizében meg­kerüli a Helgoland szigeteket. Aztán a véres balkáni ütközetek szüneteiben színjátékokat ír, masinájával fényképe­zi a néprajzi érdekességeket. 1876-ban felüdülésként kisétál a tengerpartra, és átúszik a Boszporuszon. Oda-vissza. Bár a törökök sem egykönnyen ejtik ki a nevét, harsogva éljenzik. Még ebben az évben útra kel, és át­szeli a Szuezi-csatornát. Hazafelé jövet útba ejti Gibraltárt, és ha már ott jár, átússza a tengerszorost. Mindez csak bemelegítés. 1879 au­gusztusában - fogadásból - a Bodeni­­tó bajorországi partján beleveti magát hozzáadjuk, belekeverjük. Annyi tejet öntünk hozzá, hogy sima, ru­galmas tészta keletkezzen. A tésztát kizsírozott, 26 centimé­ter átmérőjű tortaformába (vagy kö­zepes tepsibe) töltjük és elsimítjuk. A barackokat meghámozzuk, a ma­got eltávolítjuk (a konzervet lecsö­­pögtetjük), gerezdekre vágjuk, és a tészta tetején elhelyezzük. A cukrot és a vaníliás cukrot a fel­­forrósított tejben feloldjuk, ráöntjük a mákra. A mákos masszát néhány percig kevergetve főzzük, majd kis­a tizenhét fokos vízbe. Hét és fél óra alatt éri el a svájci partot, anélkül, hogy fo­lyadékot, táplálékot venne magához. Az európai sajtó lelkendezve ünnepli. 1880 nyarán a Balaton következik. Az esemény hírére több ezren utaznak Sió­fokra és Balatonfüredre, mindenekelőtt hölgyek, kisasszonyok, asszonyok. Mindnyájan látni akarják a harminc­négy éves, kazlas bajuszú, apollói ter­metű férfiút, az aranyzsinóros menté­­jű magyar tisztet, csatamezők hősét, báltermek híres táncosát, tengerek, tavak meghódítóját. Az összesereg­­lett újságíróknak ezt mondja: „Hazafi­as kötelességemnek tartom e távúszás által a Balatont ösmertebbé tenni!” A tizennégy kilométeres távot hat óra negyven perc alatt teljesíti. Sió­fokon kétezren integettek utána, Ba­­latonfüreden háromezren várják. Úgy száll ki a vízből, mintha csak megmártózott volna. A parton ragyo­gó szépség lép hozzá, virágcsokorral köszönti a hőst. Szekrényessy ránéz a lányra, még nem tudja, hogy ő Rap­­ravetta Margit. Az olasz király uno­kahúga. Nem is ezért kéri meg a ke­zét, hanem azért, mert első látásra egymásba szerettek. A nászutat Itáliában töltik. Szekré­sé lehűtjük. Az egészet elsimítjuk a barackon. A lisztet a vajjal és a cukorral uj­­jaink között morzsává dolgozzuk, és a mákos töltelékre szórjuk. A tetejé­re hintjük a szeletelt mandulát. Előmelegített sütőben (elektro­mos: 175 fok, hőlégkeveréses: 155 fok, gázsütő: 2-es fokozat) körülbe­lül 45-50 percig sütjük. nyessy Kálmán kihasználja az alkalmat: Pegli és Genova között átszeli a Geno­vai-öblöt. A magyar tengert még há­romszor ússza át - utoljára negyven­kilenc éves korában. De a szárazföldön is bajnok. Negy­vennégy atlétikai versenyen indul - fu­tásban, magasugrásban, diszkoszvetés­ben -, ugyanennyi győzelmet arat. Mindeközben a levegőt is meghódít­ja. 1877-ben a maga szerkesztette re­pülőgéppel teszi az első próbát, még sikertelenül. Ám új gépével 1895-ben már öt percet repül. Az első magyar léghajózót is a személyében tiszteljük. És egyáltalán nem mellesleg, ő in­dítja útnak az első magyar sportlapot, ír tucatnyi regényt, beszélyt - azaz el­beszélést -, útirajzot, még dráma is fű­ződik a nevéhez. Ki ismeri, ki emlegeti ma őt, aki vé­gigharcolta az európai csatatereket, tengerekben ficánkolt, úszott, futott, ugrott, repült, és győzött mindenütt? Pedig be jót tenne az önbizalmunk­nak, a megfogyadozott hitünknek, ha a példájával vigasztalnánk és biztat­nánk magunkat! ■ Kosa Csaba Forrás: Keresztény Élet, onm í»//twe ->° -3-X 1 ► Az Evangélikus Élet július 18-ai számában a Don Giovanni ope­ra történetéről közöltünk össze­állítást, és az írásban többször felbukkant Cesare Siepi neve. A- kiváló olasz énekes a múlt hónapban hunyt el. Jó ismerője, a New York-i Metropolitan Ope­ra egykori nézőtéri felügyelője, Krénusz József emlékezik a basszistára. 1963-ban még a régi Metben találkoz­tam vele először. Már első fellépésein meghódította az amerikai közönséget. Vérbeli basszista volt, Svéd Sándorhoz hasonlóan magas hangjai is tökélete­sek voltak, így tudta Don Giovanni ba­riton szerepét is páratlan sikerre vin­ni. Egyben kiváló színészi képességek­kel is bírt, a rendezők méltó társává vált a jellemek megformálásában, legtöbb­ször tovább alakította az alapötletei­ket. Nem voltak megrögzött beideg­ződései, Maria Callas­­hoz hasonlóan minden előadáson meg tudott újulni. Sikerei a Metropoli­tan aranykorszakához kötődnek, amikor mel­lette olyan basszisták fényezték az intézmény nevét, mint Nicola Ros­­si-Lemeni, Jerome Hi­nes vagy George Lon­don. Noha Siepi neve Don Giovanniként vo­nult be a zenetörténet­be, de Zakariás-, A vég­zet hatalmában Páter Guardiano- és Mefisto­­fele sátáni figurájának alakítását is a legjobbak között tartja számon az utókor. Igazi jutalomjátéka volt Borisz Godunov szerepe. A Rimszkij-Korszakov- és a Sosztakovics-féle feldolgozást is énekel­te, akkor még angolul. Az orosz opera történetének érdekes mozzanata, hogy kollégájával, Giorgio Tozzival felváltva alakították a színpadon Pimen és a cár szerepét. Noha igazi olasz basszus re vitte Gurnemanz figuráját, s egyszer meg is jegyezte: „Ebben éltem ki igazán lelki fantáziámat.” Közvetlen személyiség volt, a mű­vészek kedvelt találkozóhelyén, a Metropolitan melletti Bill's bárban gyakran odaült az asztalunkhoz, s mesélt, anekdotázott. Nem volt ita­los ember, viszont színpadon gyak­ran tartotta kezében a poharat, mint egy kabalát, kultikus tárgyat. A leg­több basszistához hasonlóan ő is nagyon sokat dohányzott. A közönség bálványozta, kiváló já­tékának és megjelenésének köszön­hetően a nők rajongtak érte, de Sie­pi példás családi életet élt. Hitét őszintén gyakorolta, sokszor találkoz­tam vele misén a Szent Patrick-kated­­rálisban. A jótékonyság is átszőtte éle­tét, számos koncertjét olasz árvahá­zak javára adta. Mélyen érző ember volt; amikor barátja, a kiváló olasz ba­ritonista Ettore Bastianini 1967-ben rákban meghalt, a mosoly hetekre el­tűnt az arcáról. Halálhírét olvasva a mosoly most a mi arcunkról tűnik el. Egyszer megkér­tem, dedikálja nekem legkedvesebb fotóját. Cesare örömmel adta át, olyan szeretettel, ahogy én is átnyújtom most az Evangélikus Élet olvasóinak. Átúszni a Balatont Cesare Siepi Krénusz Józsefnek dedikált fotója

Next

/
Thumbnails
Contents