Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-08-08 / 32. szám
Evangélikus Élet élő víz 2010. augusztus 8. *• 11 Amikor az imádság megválaszolatlannak tűnik „Amikor minden más csődöt mond, imádkozz!” Úgy tűnik, hogy ez sok ember számára alapgondolat. Talán számodra is? Az emberek általában magabiztosak, és úgy gondolják, hogy bármivel meg tudnak birkózni. Amikor az események irányíthatatlanná válnak számukra, akkor folyamodnak imádsághoz. Gondolván: végül is mit árthat?! Másoknak az imádság sokkal fontosabb. A Biblia azt tanítja: „...szüntelenül imádkozzatok...” (iThessz 5,17), és ezt a figyelmeztetést komolyan is veszik. Imádkoznak személyes szükségleteikért, közbenjárnak másokért, és dicsőítik Istent, akit imádnak. De van valami probléma az imádsággal: nem olyan, mint egy automata, amelybe ha bedobod a szükséges érmét, pontosan azt kapod, amit kértél. Úgy tűnik, hogy az imádságok néha megválaszolatlanok maradnak. Mi történik akkor, amikor imádkozol, és a várt válasz nem érkezik meg? Lehet, hogy egy nagyon szükségesnek tűnő állásért imádkozol vagy egy fontos üzlet teljesüléséért; azért, hogy valamit el tudj adni vagy megvenni; egy rég várt előléptetésért, anyagi vagy családi problémák megoldásáért, de lehet bármilyen egyéb szükség vagy kívánság is, amelyet Isten elé viszel. Imádkozol, ám nem érkezik rá felelet. Sokszor megtapasztaltam ezt a helyzetet életem és pályafutásom során: meg kellett maradnom abban a munkában, amelyet már nem találtam kielégítőnek, mivel nem volt más lehetőségem. Vagy azzal küzdöttem, hogy megtaláljam a megfelelő embert egy kulcspozíció betöltéséhez. Várakoznom kellett, hogy a házunkat eladhassuk, miközben az anyagi nyomás egyre erősödött rajtunk. Az efféle helyzetek sohasem voltak kellemesek, mégis sokat tanultam általuk az imádságról és Istenről. Például megtanultam, hogy Isten mindig válaszol az imádságokra, de ezt négy módon is megteheti. „Igen” „nem” „várj” és „másképp” is lehet a válasza. Tekintsük át röviden Isten különböző válaszait, amelyeket imádságainkra ad. Amikor Isten válasza: „Igen” Ahogyan egy szerető, könyörülő földi apa, Isten is örül, ha gyermekei kérnek tőle, és ő válaszolhat nekik. Sőt az ő válaszai sokkal jobbak, mint a tökéletlen emberi válaszok. „...ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.” (Jn 14,14) „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentleiket azoknak, akik kérik tőle?” (Lk 11,13) Amikor Isten válasza „Nem” Kéréseink néha visszautasíttatnak, mert az indítékaink helytelenek, önző vágyak vezérelnek bennünket. Más esetben viszont Isten tudja, hogy másra van szükségünk, mint amit mi kérünk, így a válasza nemleges az imádságunkra, „...ha kéritek is, nem kapjátok meg mert rosszul [rossz indítékból] kéritek..” (lak 4,3) Amikor Isten válasza: „Várj.” Van olyan idő, amikor Isten valamilyen okból nem ad választ. Talán az időzítés nem megfelelő, vagy valami nem teljes. Ilyenkor türelemre taníthat, vagy csak egyszerűen tudatosítani akarja, hogy ő uralja a körülményeket, nem mi. „Légy csendben, és várj az Úrra!Ne induljfel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja! Reménykedj az Úrban, maradj az ő útján! Ő felmagasztal, és öröklőd a földet..” (Zsolt 37,7.34) Amikor Isten válasza: „Más” Néha, amikor imádkozunk, meg vagyunk győződve arról, hogy szükségünk van arra, amit kérünk. Isten azonban az ő bölcsességével jobban tudja, ha másra van szükségünk - és sokkal jobbra -, mint amit mi kérünk. „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk..” (Ef 3,20) ■ Robert J. Tamasy (Forrás: Monday Manna) Nagyköveti búcsú ► Protokolláris jellege ellenére is családias hangulatú találkozón köszönt el július 29-én a diplomáciai testület és a hazai politikai élet megjelent tagjaitól Mangasi Sihombing indonéz nagykövet. A nagyköveti rezidencián tartott hivatalos ceremóniát követő fogadásra a civil szféra - az egyházak, a különböző kulturális egyesületek és így tovább - képviselői is meghívást kaptak; a Magyarországi Evangélikus Egyházat - mások mellett - Prőhle Gergely országos felügyelő képviselte. Indonézia - Magyarország mellett Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és Macedóniában is akkreditált - nagykövete 2007 februárja óta teljesít szolgálatot Budapesten, és ez év szeptemberében tér majd vissza hazájába. Mangasi Sihombing (jobbra) búcsúzik - baloldalt felesége, Parodang Sihombing középen Joáo Miguel Vahekeni, az Angolai Köztársaság magyarországi nagykövete, a budapesti diplomáciai testület doyenjének helyettese- Nagykövet úr, magánemberként milyen élményekkel, tapasztalatokkal távozik Magyarországról?- Megérkezésünkkor rögtön rácsodálkoztunk a város szépségeire, az elmúlt három évben pedig az országgal is megismerkedtünk. Feleségemmel (Parodang asszony épp a búcsúfogadás napján ünnepelte a születésnapját - a szerk.) beleszerettünk az országba és az emberekbe is. A magyarok rátermettsége, innovatív karaktere nagyon tetszik nekem, hiszem ugyanis, hogy egy nemzet túléléséhez, fennmaradásához kreatív emberekre van szükség.- Diplomataként bizonyára nem tartozik a legfontosabb feladatai közé az egyházakkal való kapcsolattartás, Ön mégis nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy jó viszonyt alakítson ki a különböző felekezetek képviselőivel, és - lutheránusként - különösen is fontosnak tartotta, hogy élő kapcsolata legyen a Magyarországi Evangélikus Egyházzal. Több gyülekezetbe is ellátogatott - Budapesten és vidéken egyaránt -, és egynémelyiket még a magánvagyonából is támogatta.- Bármit csinálok is - legyen szó akár a munkámról, akár az élet más területeiről -, szükségem van a hitemre. Biztos vagyok benne, hogy vallásom gyakorlása nem áll ellentétben az általam képviselt állam érdekeivel. {Indonézia 240 millió lakosának nyolcvannyolc százaléka muszlim; az evangélikusok száma körülbelül 5,5 millió fő. - A szerk.) Ha valamiben sikert érek el, az nem az én személyes érdemem; annak köszönhetem, hogy a mindenható Isten vezetésére hagyatkozom.- Szervezőként kulcsszerepe volt a május 25-én Gödöllőn megrendezett első indonéz-magyar vallásközi párbeszéd konferencia létrejöttében. Hazájában milyen fogadtatása, visszhangja volt az eseménynek?- A nemzeti hírügynökségen, az ANTARA-n kívül több mint húsz különböző médium foglalkozott a konferenciával. Nemcsak az internetes oldalakon, hanem a nyomtatott lapokban is jelentek meg összefoglaló cikkek róla, méghozzá nem is csak az országos, illetve fővárosi orgánumokban, hanem a vidékiekben is.- Említette, hogy nem a saját érdéit. mének tulajdonítja, ha valamit sikeo rül véghezvinnie. Mégis felmerül a ^ kérdés: elsősorban nem az Ön személyének - kapcsolatainak, befolyásának - volt-e köszönhető az első találkozó, és ha igen, akkor lesz-e, lehet-efolytatása a kezdeményezésnek az után is, hogy Ön távozik a nagyköveti posztról?- Semmiképpen nem egyszeri alkalomnak szántuk a gödöllői programot. Az emberek, a közösségek, a nemzetek folyamatosan változnak; ami ma aktuális kérdés, azt holnap valami más váltja fel. A vallásközi párbeszéd terén ezért mindig van mit megvitatni, továbbgondolni. Mindazonáltal nem az én személyemtől függ a diskurzus jövője, mert ez az indonéz kormányzat hatáskörébe tartozik. Helyettem mások fogják gondját viselni a megkezdett munkának. Vélhetően 2012-ben Jakartában kerül majd sor a második találkozóra. ■ Vitális Judit Uram, Istenem! Te vagy egyedül örökkévaló. Szemed előtt a mi időnk úgy suhan el, mint egy árnyék. Előtted nyilvánvaló az életem. Hálát adok neked, hogy mindent jól cselekedtél. Nem engedted, hogy egyéni célokat tűzzek ki magam elé, hanem Te vezettél életem egyik állomásáról a másikra, gyakran akaratom ellenére. Egyházad által megtartottál Igéd mellett. Nem hagytál elveszni a kísértésekben, melyek belülről és kívülről támadtak rám. Igéd megőrzött kételkedésektől és emberek megvetésétől, és segített, amikor szolgálatom öröme meglankadt bennem. Igéd számomra az én Uram, Jézus Krisztus. Neki köszönöm azt, hogy Hozzád találtam, és bocsánatodban bizonyos lehetek. Neki köszönöm, hogy számomra a kereszt teológiája fölé feltámadásod győzelmének teológiája ívelt. Ez nem az én, hanem a Te győzelmed volt. Ha a mi időnk letelt, Te akkor is megmaradsz, és mi örökké benned maradunk. Neked legyen dicséret és dicsőség mindörökké. Ámen. ■ Otto Dibelius (1880-1967) német evangélikus lelkész Az imádságot Madocsai Miklós Imádságmozaik III. című - közelmúltban megjelent - kötetéből választottuk. HETI ÚTRAVALÓ „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott’.’ (Zsolt 33,12) Szentháromság ünnepe után a 10. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Isten - kiválasztott népe tragikus sorsán keresztül - figyelmezteti gyülekezetét: ismerjük fel, amit ő a Krisztusban tett értünk! Akiket Isten elhívott, azokat meg is igazította; igéje alapján a Fiába vetett hit által. „Jézus Krisztusban van a mi váltságunk az ő vére által: a bűnök bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Ef 1,7; LK); aki Isten el nem múló irgalmának tanúja e világban. Ezért mi „az Úr házába örömmel megyünk” (GyLK 755). Jeruzsálem - Krisztus után 70-ben történt - pusztulásának emlékünnepén annak okára emlékeztet Jézus: „...nem ismertedfel meglátogatásod idejét” s a Messiást. Ezért megsiratta a várost, de megtisztította a templomot: „Meg van írva: És az én házam imádság háza legyen..’.’ (Lk 19,44.45) Pált igen nagy fájdalom gyötri népe miatt, és a Szentlélek által ezt ismeri fel: „...nem a testi származás szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak”; ő nem igazságtalan! „Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené’.’ (Róm 9,8.16) „Az Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Viszont az ő elesésük által jutott el az üdvösség a pogány okhoz..!’ (Róm 11,2.11) Beteljesültek Jézus szavai a templomról - „nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának”s a város pusztulásáról: „fogságba viszik őket... és pogány ok tapossák Jeruzsálemet” (Lk 21,6.24). A Messiás ezt is előre megmondta a samáriai asszonynak (is): „...eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát”, mert „az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk” (Jn 4,21.24). A pogányok apostola ezt mondja ma neked: „...azok hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz’.’ De Isten szuverén Úr, és neki erre is van hatalma: ha te „a természet rendje ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor azok a természetes ágak mennyivel inkább befognak oltatni saját olajfájukba!” (Róm 11,20.24) Luther Márton ezt írja: „Isten előtt nincs személyválogatás. Senkinek sincs különleges kiváltsága: se a szenvedésre, se a szeretetre, se a dicsőségre. Aki hisz - legyen zsidó, pogány, úr, szolga, nő, avagy férfi -, egyenlőképpen Krisztus országának bűntől, haláltól üdvösségre megváltott gyermeke.” Ám a választott nép elutasította a Messiást, ezért mondta nekik Jézus: „...ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok..’.’ (Lk 23,28) Mózes is megjövendölte népe sorsát: a bálványimádás bűne miatt „szétszór benneteket az Úr a népek közé”; „de ha keresni fogod ott az Urat”, és „végül megtérsz Istenedhez”, „nem hagy elpusztulni”, „hogy megtudd: az Úr az Isten, és nincs más rajta kívül” (5MÓZ 4,27-31.35). - „Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe! - Véled az Úr van! - Térj meg kedvére! - Vagy üdvöd veszted!" (EÉ 460,1-6) ■ Garai András Ezt mondja az Úr: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak’.’ (Ézs 41,10) Isten iráni hálával tudatom, hogy augusztus 14-én, szombaton 11 órakor a kondorosi evangélikus templomban Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke lelkésszé szentel. Szeretettel várom Önt és kedves családját az ünnepi istentiszteletre és az azt követő szeretetvendégségre. Ribárszki Ákos
