Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-08-01 / 31. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2010. augusztus í. !► 7 Európa kulturális fővárosának tisztelgése az Angster orgonaépítő dinasztia előtt Felvételünkön Haj dók Judit kalauzolja a látogatókat a cég 20. század eleji történetét bemutató teremben. Jobbra a falon: a cégalapító Angster József 1917-ben (Wéber Tarlós Károly olajfestménye), mellette két fiának a fényképe: fent Emil, alatta Oszkár. Az asztalborítón a budapesti Szent Istvánbazilika homlokzata, a falon fent, kissé balra a bazilika szerkezeti rajza, a sarokban a harmóniumgyártást jelző hangszer a pécsi ferences templomból és a különböző harmóniumtípusok fotói. Luther-rózsa itt is, ott is ► Kegyes a sors. Talán csak azért rendelte Pécsre az Európa kulturális fővárosa eseménysort, hogy a város megajándékozhassa önmagát, az országot és persze a külföldi látogatókat az Angster-kiállítással. Mert tartozunk azzal, hogy bemutassuk a nagy formátumú céget, tevékenységét és termékeit, mesteri orgonáit. Hogy minél többen tudjanak mindarról, amit a cégalapító Angster József és a második generációs Emil és Oszkár vitt véghez, és arról is, hogyan ért véget a sikertörténet: államosítással, bebörtönözéssel... Az 1867-ben alapított, első orgonáját két évvel később elkészítő Angster-cég 1949-ig kitörölhetetlenül beírta magát nemcsak Pécs múltjába, kultúr- és ipartörténetébe, hanem az egész magyar egyházművészetbe, egyházzenébe, orgonaépítészetbe is. Több mint ezerháromszáz orgona (és több ezer harmónium, a kántortanítók nélkülözhetetlen kisegítő hangszere) hirdette nevét a Kárpát-medencében. A mai orgonáink közül ezer fűződik a nevéhez, az állomány egyharmada. Az evangélikus egyházban ez a hányad száztíz orgonát jelent. Az evangélikus templomba épített első két orgona különösen jelentős volt Angster József (1834-1918) számára, hiszen az elsőt székhelyén, Pécsett építhette meg (ma ez az orgona a bátai kegytemplomban áll), a másodikat pedig szülőfalujának új evangélikus templomában, Kácsfalun (ma Jagodnjak, Horvátország). Ezután már sorra következtek a lutheránus gyülekezetek megrendelései: Bük, Hidas, Salgótarján, Zalaistvánd..., majd a nagyobb, kétmanuálos orgonák Rimaszombatban, Körmenden... Kezdetben az orgonákat a cégalapító Angster József építette. Mindent, vagyis az orgona bonyolult gépezetének összes alkatrészét maga állította elő, kézműves munkával. Asztalosként végzett Eszéken, és tízéves nyugateurópai vándorútján a bútorművességben is tovább képezte magát. Párizsi tanulóévei alatt magába szívta a romantikus hangzásideált, az új orgonaépítészeti megoldásokat. Kedvelte a hangszínek sokféleségét, a hangerő szabályozását a redőnyszekrényen keresztül oldotta meg. Az ajándékba kapott gyalupadtól indulva tehetsége, szorgalma, a munkára koncentráló magatartása, összefogottsága révén hamarosan országosan elismert, nagyüzemet vezető orgonaépítővé vált. Kalocsai érseki orgonaépítői kinevezés, magasztaló szakértői vélemények, dicsérő bécsi újságcikk fémjelzik a hírnévhez vezető utat. Angster József hat gyermeket nevelt. Közülük a két fiú - Emil és Oszkár - szintén orgonaépítő lett. Ők is vándorúton tökéletesítették szakmai ismereteiket. Az apának azzal játszott kezére a szerencse, hogy első orgonáját Pécs belvárosában az újonnan épített zsinagógába készíthette el. A nagyorgonán bemutathatta külföldön szerzett tudományát. A szerencse a fiúkat sem kerülte el: a 20. század elején az orgonaépítészet általános technikai megújulása, a pneumatika térhódítása megnyitotta az utat a hangszíndús, ám könnyű járású orgonák előtt, amelyek után egész Európa áhítozott akkor. A cégalapító az első húsz évben száz mechanikus orgonát készített, majd a következő tíz évben kétszázat. A második generáció ezt is túlszárnyalva már évi ötven darabot épített - vagy épített újjá - a fejedelmi hangszerből az Emil által feltalált tasniládás szerkezettel, olykor száznál több munkás közreműködésével. Hihetetlen teljesítmény ez - „intercity és internet nélkül”. Ekkor épült a Deák téri evangélikus templom Angsterorgonája, a budapest-fasori templom Pecz Samu által tervezett orgonaházas hangszere vagy a muraszombati. És persze sok-sok egymanuálos orgona falvakba, kisvárosokba, Zalaegerszegre, Vadosfára, Kajárpécre. Karbantartás mellett máig jól működő hangszerek. A fennmaradtak többnyire eredeti állapotukban használatosak, eltekintve az első világháborús síprekvirálás következményeitől, az Európa-szerte ágyúgolyó-alapanyagnak használt homlokzati ónsípok utólagos horganypótlásától. Néhány orgona azonban már megsemmisült. A dunaföldvári Angster-orgonát például az oroszok tüzelték el a második világháborúban... Nagy mesterségbeli tudásról vallanak ezek a hangszerek. A belső bonyolult gépezet mindig tökéletesen világos konstrukcióban épült. 1941-től a harmadik generáció, Imre és József vitte a céget. A vállalat hetvenöt éves fennállása alkalmából rendezett reprezentatív jubileumi ünnepségek után háborús évek következtek, majd a történelem sodrásában a piac beszűkülése és végül az államosítás. Koncepciós per és meghurcolás. A ma 94. évében járó Angster Józsefnek időskorában az adhatott elégtételt, hogy sokéves kutatás után könyvben jeleníthette meg családja történetét. Magam is közel tíz éve kutatom az Angster-cég történetét. És hozzám is kegyes lett a sors azzal, hogy - az Európa kulturális fővárosa program keretében - megrendezhettem Pécsett az Angster-kiállítást a sétálóutcában, a Vasváry-házban (Király utca 19.). Homlokzati rajzok, szerkezeti metszetek, régi fotók, eredeti levelezés, családfa és térkép, redőnyszekrény-modell a tárlókban, termekben, bemutató a sípkészítésről. Korabeli újságcikkek és kritikák, szerződések, orgonaház-mintalapok és orgonafotók, régi szerszámok. Családi ereklyék, naplók és rajzalbumok. Közel négyszáz tárgy vitrinekben és a falakon. Az államosítást követő hatvan év szinte már kimosta a köztudatból (persze nem az egyházi emberek, egyházzenészek körében) az Angster nevet. A kiállítás - gátat vetve a feledésnek - újra körvonalazza a cég történetét. Esténként néha elolvasom a vendégkönyvbe írtakat. Az augusztus 18-ig megtekinthető kiállítást minden látogató és a média is magas színvonalúnak tartja, fontosnak ítéli. Pedig talán csak arról van szó, hogy a látogatók a kiállított tárgyak kínálatán, a tablószövegeken keresztül bejárnak egy szellemi utat a Sellyéi Tamás Ottó által tervezett csodálatos környezetben. Megismernek egy céget, egy famíliát, és átélik, hogyan ért véget a történet: az Angster család öt férfi tagja által nyolcvan év alatt felhalmozott szellemi tőke, géppark, eszköztár az ötvenes években megsemmisült. Elveszett a szakmai tudás. A kiállítás kapcsán sokan megjegyzik-lejegyzik: hogyan d lehetséges, hogy Pécsnek nincs állandó Angster-múzeuma? Hiszen a Zsolnayval egyenrangú cégről van szó. Talán ez a kiállítás hozzásegíti a döntéshozókat ahhoz, hogy az üresen álló, eredeti gyárépület-együttesben állandó Angster- és orgonamúzeumot alapítsanak. És mindannyiunkat hozzásegít ahhoz, hogy becsüljük a templomokba egyedileg tervezett és épített orgonáinkat. ■ Hajdók Judit ► Az éles szeműek akár az első néhány percben Luther-rózsa-motívumra bukkanhatnak - függetlenül attól, hogy az óramutató járásával megegyező vagy ellentétes irányban járják-e körbe a Magyar kézművesség 2010 és Kézművesség az egyházművészetben című kettős kiállítást. A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban július 26. és augusztus 27. között látható tárlaton ugyanis két helyütt is előfordul e szimbólum - a tudósító legalábbis ennyiszer fedezte fel a Vajdahunyadvárban felsorakoztatott több száz alkotás szemügyre vétele közben. A Magyar Kézművességért Alapítvány, az Ipartestületek Országos Szövetsége és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kézműipari tagozata által kiírt országos pályázatra beérkezett munkák egy részét - július 9. és 30. között - csak a pécsi Dómmúzeumban állították ki; hogy ezek között volt-e Luther-rózsás darab, arról nincsenek információink. Azt mindenesetre tudjuk, hogy Mosonyi Éva tojásíró népi iparművész, a pécsi evangélikus gyülekezet Luther-rózsa Alapítványának elnöke is a kiállítók között volt. (Mosonyi Évával lapunk április 4-ei, húsvéti számában közöltünk interjút. - A szerk.) Visszatérve a városligeti kollekcióhoz: a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus, valamint a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztálya szakértőiből álló zsűri által kiválasztott tárgyak ma élő tárgyalkotó népművészek, kézműves iparművészek alkotásai, amelyek természetes alapanyagok felhasználásával, kézműves technikával készültek. Mintegy negyvenöt szakma, mesterség népművészeti és iparművészeti munkáiról van szó. Lakberendezési tárgyak éppúgy szerepelnek közöttük, mint textiljátékok, hangszerek, valamint ruhák és ékszerek. A kiállításnak az egyházi díszítőművészettel kapcsolatos részében textíliákat, papi palástokat, csipkéket, ikonokat, ólomüveg és intarzia táblaképeket, faragásokat, szenteket ábrázoló tűzzománc képeket, kerámiaszobrokat, templomi kellékeket (kelyheket, tsengőt, gyertyatartókat) és más liturgikus tárgyakat láthat a látogató. Itt kapott helyet dr. Tomcsányiné Szemere Sarolta aranykoszorús tamburhímző mester Luther-rózsa című alkotása, a három erdélyi evangélikus templom (Halmágy, 1190; Miklóstelke, 1532 és Szászkézd, 1493-1523) kazettamotívumainak felhasználásával készült falikárpit is. (Tomcsányiné Szemere Sarolta A mennyezet virágai - Régi magyar templomok kazettás mennyezetképei hímzéseken című kötetét az Evangélikus Élet január 17-ei számában mutattuk be. - A szerk.) S hogy hol fedezhetik fel az érdeklődők a másik Luther-rózsa-motívumot? Segítségképpen álljon itt annyi, hogy nagyjából a terem átellenes oldalán. ■ Vitális Judit A kiállítás augusztus 27-ig tekinthető meg a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban (1146 Budapest, Városliget, Vajdahunyadvár). Nyitva tartás: kedd-vasárnap 10-től 17 óráig hétfő szünnap. Az első kétmanuálos orgonát 1893 májusában a körmendi gyülekezetnek építette az Angster-cég. (A 16 regiszteres hangszert 1929- ben villamosították.)
