Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-07-25 / 30. szám
6 41 2010. július 25. SZÉLRÓZSA-SZIGET SZARVASON Evangélikus Élet Virtuális és valóságos egyház PÜSPÖKÖK ÓRÁJA Mit is kezdtünk Közép-Kelettel? Igazán a találkozó „célkorosztályának” szólt az „iház, web2” című fórum, amely az internet adta lehetőségeket járta körül. Tanulsága egy mondatban: a virtuális centrumok felületeivel élnie kell az egyháznak is, de ha a külső vagy belső misszió céljára akarjuk használni, akkor szakértőkre van szükség. Balogh Csaba on-line kommunikációs tanácsadó, szakújságíró arról beszélt, hogy az egyéni honlapok iránti érdeklődés az egyre átláthatatlanabb információdömping miatt egyre csökken, a stratégia ma már az, hogy nagy közeti honlap birtoklása pusztán olyan, mintha lenne egy telefonunk. A kérdés valójában az, hogy mihez kezdünk vele, hogyan kommunikálunk rajta keresztül - fogalmazott Nagy Bence, aMoly.hu könyves közösségi oldal alapítója, hozzátéve, hogy manapság egyre komolyabb erőfeszítéseket igényel az általunk közzétett tartalmakra irányítani a netezők figyelmét. A virtuális kapcsolatokban rejlő lehetőségek mellett a személyesség fontosságát, a másikra való őszinte odafigyelést emelte ki Németh Zoltán. Amikor a Tízek képviseletében dr. Orosz Gábor Viktor felkért, hogy a Püspökök órája sorozat nyitóalkalmát megszervezzem, több egymásba fonódó gondolat örvénylett bennem: kapcsolódjunk a mottóhoz (Középkezdés Veled), legyen érdekfeszítő, és ne kelljen nagyon olyan vízre eveznem, amely nem az én területem. Ennek alapján született meg az ötlet, hogy Afganisztán kérdéskörét járjuk körbe, természetesen a teljesség igénye nélkül, erre utalt a cím is: Mit KEZDünk KÖZÉP-Kelettel? Meghívott vendégeim, a beszélgetés résztvevői valamennyien jártak a területen: dr. Schandl László orvos ezredes az első magyar egészségügyi csoport parancsnokaként, Bálint Gábor a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat stratégiai kérdésekkel foglalkozó munkatársaként, Mé-. száros László lelkész alezredes a tartományi újjáépítési csoport lelkészeként. (Ő a programfüzetben még nem szerepelt, de - a fesztivál ötletéből vett hasonlattal - nem maradhatott a kispadon.) Természetesen egyikünk sem csupán az objektív, száraz adatok birtokosaként, hanem olykor embert próbáló tapasztalatok átélőjeként tekint erre az országra, amely sok szempontból idegen, más összefüggésekben azonban ismerős történelmi események színtere volt (selyemút, Nagy Sándor). A rendkívül sok nyelvű, törzsi szervezetben élő népek még vallási szempontból sem egységesek, bár valamennyien az iszlám valamely ágát követik. Az államhatár az európai hatalmak tudatos lépéseinek következtében köszönő viszonyban sincs az etnikaiakkal. A klíma szélsőséges, az egészségügyi helyzet katasztrofális, a várható élettartam alacsony. A helyi naptár 1390 táján jár - ez sok szempontból reálisnak nevezhető. A helyi fogalmak szerint két generáció óta háborúban élők megunták ezt a helyzetet, a törzsi vezetők - mint a népképviselet soha meg nem kérdőjelezett megtestesítői - küldöttei állapodtak meg Németországban, Bonn mellett a petersbergi konferencián az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) és az Európai Unió delegációival a nemzetközi békefenntartó erők állomásoztatásáról. Ehhez az ENSZ- közgyűlés adott - a nemzetközi jog alapján - mandátumot. Ezt egy markáns, de szó szerint harcos kisebbség elutasítja, nem a tárgyalók legitimációját vonva kétségbe, hanem mert deklaráltan iszlám fundamentalista elképzelést akar megvalósítani. Nemcsak a katonai vagy a politikai, de a segélyezési és fejlesztési kérdésekbe is bepillantást kaptak a hallgatók. A hozzászólások után abban egyetértés alakult ki, hogy helyi megoldást kell keresni, nem importálni egyet a fejlett világból. A fejlődésben gyorsítás is nehezen képzelhető el, időugrás meg végképp nem. ■ Dr. Lackner Pál A moderátor, László Jenő Csaba interaktív játékra hívta a fórum hallgatóságát. A ma már szinte mindenkinél megtalálható mobiltelefonon 160 karakterben, azaz egy SMS- ben lehetett megírni az egyház minden embernek szóló üzenetét. Ilyen megfogalmazások érkeztek: ♦ Isten Országának hírnöke, sőt megélője. Jelenléte a földön. ♦ Isten jó, szeret minket, és maga mellett akar látni a mennyben. Az egyház Istent szerető emberek közössége. ♦ Az egyház lényege, hogy közösséget teremtsen. ♦ Itt (az egyházban) olyan dolgokat találsz, amik a megmagyarázhatott túl vannak. ♦ Együtt lenni egymással és Istennel kötetlenül. (De az üzenet formája célcsoporttól függően mindig más!) ♦ Százötven év múlva halott leszel. Utána van valami programod? ♦ Megérteni, hogy megéri személy szerint tudatosan Jézus mellett dönteni és hagyni, hogy Ő az életünk minden területét áthassa. ♦ Ez jó kérdés. Különbség van a Biblia és az egyház tanítása között? Miért? Nem tudom a választ. ♦ Szeressük egymást, és köszönjük meg Istennek, hogy fiát adta azért, hogy bűneink megbocsátásra kerüljenek, és teljes, érzelemben gazdag életet élhessünk. PÜSPÖKÖK ÓRÁJA A zsolnai zsinattól a nyelvtörvényig zösségi oldalakon kell megjelenni a közzétenni kívánt tartalmakkal; a fórum címében jelzett web 2.0 korában teljesen természetes az, hogy az olvasó maga is tartalomközlő lehet. Ez azonban korántsem egyszerű feladat, olykor a gyülekezeteknek is érdemes kikérniük szakértők véleményét, tanácsát.- Egy honlap, akár gyüleke- Betegessé is tud válni az internettől való függés, ilyen esetekkel engem is kerestek már meg aggódó szülők - szólt az egyén világháló általi beszippantásának veszélyeiről a pécsi lelkész, aki úgy vélte, hogy a gyülekezeti honlapok jelenleg elsősorban a közösség tagjainak a találkozási felületei. ■ - szegfű -A Szélrózsa „szlovák napján” a Püspökök órája sorozat rám jutó beszélgetésére A zsolnai zsinattól a nyelvtörvényig címmel került sor. Beszélgetőtársakként dr. Kónya Péter történészprofesszort, az eperjesi egyetem rektorhelyettesét és Srna Zoltán olajipari szakelőadót, százdipolyszakállosi gyülekezeti felügyelőt hívtam meg. Váratlanul, de nagy örömünkre kibővült a beszélgetők köre: csatlakozott hozzánk ugyanis a Szlovákiai Evangélikus Egyház Keleti Egyházkerületének Eperjesen székelő püspöke, Slavomír Sabol is, akit - előzetes érdeklődése alapján - pár nappal korábban meghívtam, hogy látogasson el ifjúsági találkozónkra. így Szpisák Attila lelkészünk tolmácsolásával kétnyelvűvé vált kerékasztalunk. Előzetesen a következő kérdéseket küldtem el két meghívottunknak: 1. Mi tette lehetővé az 1610- es zsolnai zsinat létrejöttét (történelmi kontextus)? 2. Hogyan fogadta a zsinat döntéseit a világi és a katolikus egyházi hatalom? 3. Mennyiben tekintheti a mai Magyarországi Evangéli. kus Egyház (MEE) magáénak is a zsolnai zsinatot? 4. Az elmúlt négyszáz esztendő legfontosabb negatív és pozitív hatású eseményei, amelyek befolyásolták nemcsak a szlovák-magyar, hanem a belső evangélikus viszonyokat, kapcsolatokat is. 5. Milyen körülmények között került a Fejér-Komáromi Evangélikus Egyházmegye a Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület kötelékébe? 6. Milyen mulasztások terhelik az MEE-t a magyarországi szlovák és szlovák gyökerű evangélikus gyülekezeteket illetően? 7. Mit tudna tenni az MEE a Szlovákiában élő magyar nyelvű evangélikus közösségekért? Miben és hogyan segíthetnénk nekik? 8. Véleményük szerint milyen lehetőségeik vannak egyházainknak az országok közötti feszültségek enyhítésére? 9. Ügyünk szempontjából hogyan értékelik a mindkét országban bekövetkezett politikai változásokat? Esélyt vagy inkább nehézséget jelentenek ezek? (Például a magyar parlament által elfogadott, a kettős állampolgárságot lehetővé tevő törvény, a Most- Híd elnevezésű párt kormányzati tényezővé válása Szlovákiában stb.) 10. A Szlovák és a Magyar Evangéliumi Aliansz Balassagyarmaton 2006. október 14- én közös nyilatkozatot adott ki (lásd Híd magazin 2007/1. szám, 33. o.). Mennyiben tekinthető ez követendő példának az egyházak számára? Beszélgetésünket mérsékelt érdeklődés kísérte. Ebből arra következtetek, hogy a közvetlenül érintett gyülekezeteken és egyházi vezetőkön túl nem sokakat foglalkoztatnak a feszültségektől sem mentes szlovák-magyar evangélikus egyházi kapcsolatok. Pedig valóban közös ügyünkről van szó, s az egyházaink kapcsolatát befolyásoló, de országaink viszonyát is meghatározó mai kérdések, problémák gyökerei a 19. század első feléig, közepéig nyúlnak vissza. Sok hittestvérünk talán azt sem tudja, hogy Trianonig a Magyarországi Evangélikus Egyház tagjainak közel 50 százaléka szlovák anyanyelvű, 25 százaléka német anyanyelvű volt, s csak a „maradék” volt magyar anyanyelvű. Nem jutott idő mindegyik kérdésre, és nem kerültek elő az igazán kényes kérdések, de azért hiszem, nem volt hiábavaló ez a találkozás sem. Kónya professzor elsősorban a történelmi összefüggésekről szólt, Sabol püspök az egyházvezető szemével láttatta a nehézségeket. Összegzésként talán leginkább Srna Zoltán gyülekezeti felügyelő rövid mondatát idézhetem: A két egyház megromlott kapcsolatában a szeretet vesztett csatát. Remélem, őszinte testvéri beszélgetésekben végre sikerül - sine ira et studio, azaz harag és részrehajlás nélkül - önmagunk felelősségét is beismerve történelmileg korrekt és közösen vállalható diagnózist készítenünk. Talán végre azt is felismerjük, hogy nem egyik vagy másik ország vagy egyház önérzete a kérdés, hanem az evangélium ügye forog kockán. S ha ez megtörténik, akkor remélhetjük, hogy a mögöttünk lévő időben súlyos sebeket kapott szeretet új erőre kap, és egyre nyíltabb testvéri kapcsolatban élhetünk két szabad ország két szabad egyházában. ■ Ittzés János
